313 - ez Norci szekrénye!

Biztos van valami a véletlenekben, különben nem ezt a szekrényt választom. Először is egy könnyen megjegyezhető számra vágytam, és nekem ez az. Aztán ért a meglepetés, hogy ott állt benne fekete filccel, kissé gyerekes írással és néhány virággal, hogy "Ez Norci szekrénye!". Én pedig idétlenül vigyorogtam, hogy ezJÓ! pont nekem való.

Azóta legalább hetente kétszer izgulok, hogy nehogy valaki kivegye az én, saját névre szóló szekrényemet az uszodában, és belepakoljon, mert akkor jegyezhetek meg egy újabb számot. Eddig még szerencsém volt, esténként már csak kevesen vagyunk, és bizonyára Norci eddigre már vagy otthon van, vagy bulizik valahol a városban, de a felirata mindig jókedvre derít.

helyzetkép

frissen libbenő függönyök,
trópusi pára,
itthon olvasgatok,

véget nem ért történetek

a történetek nem véget érnek, csak abba maradnak - mondta a telefonba A lány. s akkor jön a fordulat egy borgőzös esetén, amikor előbukkannak, csak úgy a semmiből.

s ott megmérettek

ma hallottam...

"Success is not final, failure is not fatal, it is the courage to continue that counts."

Winston Churchill

közös pont

van egy lány. egy napon születtünk. egy évvel fiatalabb. nem ismerem, de kedvelem. azt képzelem, hogy alacsony és barna haja van. határozott véleménye és elég dinamikus. a barátnőm barátnője. már csak ezért is kedvelem. nyitott vagyok. ebből jó dolgok szoktak kisülni.

van egy srác. mindkettőnkkel találkozgat. pár évvel idősebb. eléggé ismert, de kedvelem. azt képzelem, hogy nem könnyű neki. határozott véleménye van, és dinamikus is. nem tud elköteleződni. ezt nem kedvelem, de nyitott vagyok. kíváncsi, mi fog kisülni.

van egy barátnőm. akinek egy másik barátnőjével egy napon születtünk és egy pasival találkozgatunk. azt képzelem, nem döbbent meg, amikor összerakta. határozott véleménye van és nagyon dinamikus. nagyon kedvelem. nyitott legyél, nevetett, bármi kisülhet!

"Mert változni JÓ!"

kicsit újítottam az eddigi képen. a blogén. a sajátomat - remélem, - folyamatosan formálom. bár azt hiszem azon is újítottam nemrég. rövidebb lett a hajam (a fotón lévőnél is) . ismét. tetszik. és a változás zajlik, kívül-belül. jól esik.
a blog új arculatának változása csak úgy beesett a ma délutánba. volt időm. a röpke nyári szabadságom utolsó óráit töltöm és az a feladatom, hogy ne dolgozzak még egy kicsit. pontosabban holnap reggelig. nem könnyű, ha már hazajöttem, de ez az egyik feladatom, hogy meg kell tanulnom leállítani magam. próbálom. ez most a próba:) még szerencse, hogy van az a fél könyv estére;) és néhány lie to me - a függőségem ;))
ja, a cím a munkahelyi mottóm. már 22hónapja. nehezen bírják. én szeretem.

változni kell.

mindennapi irodalom

Fodor Ákos : Tündérpárbeszéd

- Tudsz játszani?

- Tudok.
- És szeretsz is?

- És szeretlek is.

az ilyenektől muzsikál a lelkem.

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.

és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.

én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart

együtt/lét

fura alkalmazkodni egy másik emberhez - pedig csak átutazóban van itt. 2 hét. a korlátaimat figyelem. hogy nem nézek tv-t, bár reggel a híreket meghallgatom. hogy nem akkor és úgy használom a fürdőszobát. nyitott ajtóval. hogy gondolnom kell rá, hogy ő is evett-e vacsorát. hogy meddig bírom, hogy soha nem vagyok egyedül. -- ilyen olyan régen volt.
most olyan az élet, mint egy teszt. kibírok-e egy jó barátot angolul 2 hétig. akiért (szerintem) , én is felelős vagyok - mindegy, hogy állítja, hogy nem. én így érzem. nálam vendég.
tegnap rájöttem, hogy az a baj (régen is ez volt), hogy soha nem vagyok egyedül itthon. legalább egy rövid időre. amikor csakis egyedül lehetek. meztelen.

miért olyan fontos ez??

ünnepi könyvhét

szerette az ünnepi könyvhét hangulatát, egy olyan nyárra emlékeztette, amikor a pórusain keresztül érzékelte a világot. a könyvhétről soha semmi más nem jutott eszébe, mint az a séta hazafelé a kora délutáni napsütésben egy nagy csomag könyvvel és a férfival. meleg nyári nap sütött, napsárga ruhájában eggyéolvadt a napsütéssel, lobálta kezében a szerzeményeket és boldog volt. érezte a kora nyári utca hűvösét, amely még nem forrósodott át, még csak ennek ígéretét sejtette. egy forró délután ígéretét, a falak között. a szavak és a szerelem mámorában.

azóta is ezeket a pillanatokat kereste. idegesítette a tömeg, a sok lökdösődés, hogy nem tud elmélyülni a könyvek illatában. a napsárga nyugvópontot kereste azóta is a tömegben. önmagában.