párbeszéd..

"Racionálisabb vagyok, mint gondoltam!" - jött ki belőlem.
"Igen. Sokkal racionálisabb vagy. Ha nem lennél, gondolod, hogy felvettelek volna?" - és mosolyog a szeme. Szeret.

"Túlterjeszedem. A főnököm is mondja, hogy túlterjeszkedem. De nem zavarja. Terjeszkedj túl, mondja, így megoldod a feladatom." Bízik benne.
Túlterjeszkedem, gondolom, ez bosszantja. Hol a bizalom?

"Annyira türelmes vagyok! Életemben nem voltam ilyen türelmes" - mondom. "De elegem van. Nem bírom tovább, felrobbanok!" Irtó frusztrált vagyok. Aggódva néz.
"Akkor keress mást! Találd ki, hogy mit akarsz! Segítek." Támogat.

Úgy hiányzik.

Mert vezetni jó!

Amióta eszemet tudom, vezetőkkel és persze vezetőként is dolgozom, függetlenül, hogy van-e ilyen titulusom vagy sem. Mindig meglepnek, és mindig rengeteget tanulok tőlük. Lehet, hogy ezért is vonzott, hogy tanuljak erről. Azt hihetném, hogy most coachként csak ők kapnak tőlem, de a helyzetek többségében én magam is rengeteget tanulok. Vannak, akik ösztönösen jól teszik a dolgukat, van érzékük a vezetéshez, megfelelő arányban és mértékben kerülnek kapcsolatba az ügyfeleikkel és bánnak az embereikkel, és mindezt élvezik is, nekik "csak" a stílusukon kell csiszolni, és olykor jól irányzott kérdésekkel elgondolkoztatni őket, és persze vannak olyanok vezetők is, akik egy teljesen más közegből, értékvilágból váltak vezetővé, és tanulniuk kell az emberek vezetését, a rendszerekben történő gondolkodást és kommunikációt, fel kell ismerniük, hogy ő maguk mitől lehet(né)nek jó vezetők. Ezek a nehezebb kihívások, de szeretem ezeket, főleg, ha elég nyitottak az érintettek a változásra, és felismerik, hogy ez a változás nekik miért jó.

Évekig az állt mottóként a szobámban a parafa táblán henyészett módon egy papírfecnin, hogy "Mert változni jó!", mialatt egy több száz fős céget segítettem újra szervezni, kitalálni, hatékonyabbá tenni, majd persze működtetni is. Az ellenállás eleinte elég nagy volt, hiszen a legtöbben nem szeretik a változásokat, nem könnyű elkötelezetté tenni vezetőket és beosztottakat sem, ahhoz jól kell tudni megmutatni, "eladni", hogy az nekik miért is jó. És ehhez idő kell. Sok együtt átbeszélt idő, hogy ugyanazt gondoljuk, ugyanazt értsük és egy irányba húzzunk. Ezt a változást, és a benne rejlő személyes és közösségi sikert probálom megmutatni azoknak a vezetőknek, - legyenek a hierarchiában bármely szinten is, - akikkel együtt dolgozom.

Mert vezetni jó!

a bőrfotel

ma, amikor a vezető-beosztott kapcsolat alapelveiről tanultam a vizsgámra, nos, pont akkor eszembe jutott, amint a nagy bőrfoteledben ültem. egy anyagot olvastam, míg Te az asztalnál bütyköltél a gépeden, hangtalanul dolgoztunk a napfényes irodában. ez többször megtörtént, hogy csak úgy beültem hozzád egy kis csendre. egy kis vezetői csendre. ez nem a délelőtti "kávézzunk!" megbeszélés volt, hanem csak arra vágytam, hogy eltűnjek egy nyugodt félórára, mondjuk egy jelentést végiggondolni. jó volt így együtt dolgozni.
ez az alkalom azért maradt meg bennem, mert A. úgy kb. félóra múlva benyitott, hogy kérünk-e kávét, s hangjában meglepődéssel jegyezte meg: "maguk dolgoznak?". ezen nagyon jót derültünk a csendben. persze, mert ha a fotelban ülünk és beszélgetünk, akkor az úgy tűnik, mintha nem is dolgoznánk. lehet ezt így is látni, bár a fontos beszélgetések, hallgatások, röhögések mind a fotelekben zajlottak.
mostanában megint hiányzik a fotel, a nyugalma is - bár akkor sem volt mindig nyugodt a légkör, - az is hiányzik, hogy tudom, hogy kire számíthatok, hogy számít a véleményem, meg hogy mit gondolok és teszek. hiányzik ez a meghitt, bizalmi légkör.

és hiányzik a délelőtti kávézás rituáléja is.

keep calm and carry on...

Mondhatnám, hogy az időzítés fontos dolog! Igen, az. És szuper, ha az ember barátai még a messzi távolból is jól időzítenek, és ilyen (vagy ehhez hasonló) üzeneteket küldenek...

igyekszem nem elveszíteni a fejem és folytatni... :))

azt kell mondjam, egyre könnyebb.. el kell, el fogom, el tudom engedni.. nem tét meccs. csak epizód. ami tanít. ezért hálás vagyok.

és még egy fontos rávezetés Einsteintől:
"Egy probléma nem oldható meg abból a tudatból, amely létrehozta azt!"

ez lehetne az üzenet?

helyzet

a főnököm ma estére nagyon helyesen felismerte, hogy kezd elegem lenni, és ha csak ezek a mindennapi rutinok maradnak, akkor felőröl a rendszer, és hogy végre használni kellene a képességeimet, a zAgyamat :) hurrá! hogy mit talál(unk) még ki nem tudom, de végre valaki más is gondolkodik rólam, a helyzetemről. értem. egész szokatlan.

de nagyon jól esett!

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

fénypont a napban

ma az egyedüli jópontot NB kapta, aki először vette észre, hogy fodrásznál voltam, és mivel ez este félnyolc (!) után történt a gyárban, ahol addigra minimum 10 órát töltöttem (biztos ő is, de csak ekkor találkoztunk) , be kell valljam többet vártam! szal a többiek pukkadjanak meg ;)

ezért baj az, hogy én meg minden változást mindenkin észreveszek, mert így ezt várom el is.

jó azért nem akadtam ki nagyon, mert nem volt időm. csak félnyolckor esett le, azaz jól a dicséret :)

hétvégi műszak

Ha még egyszer valaki megjegyzi, hogy mi a fenéért van bejárónőm, azt ígérem, leütöm, de legalábbis felveszem "lakásszépítő segédmunkásnak"! No, nem, nem azért ütöm le, mert ennyire agresszív lennék, csak azért, mert szeretném látni, hogy ezt egy férfi (de lehet nő is!) heti rendszerességgel munka mellett műveli és még élvezi is. Ma egész délelőtt takarítottam, mostam, főztem, és persze ez egy jó ventillációs és gondolkodó, esetenként nyugató terápiás elfoglaltság, de csak esetenként, azt utálom, ha kötelező!!
Ez most az volt. Sajnos, az előző takarítónőm a jobb élet reményében egy hónapja külföldre távozott, - az általa pucolt ablakok még mindig csodásak,- és azóta nekem nem volt időm újat keresni, persze tudom, hogy én vagyok a hibás, hogy nem kerestem, s így takarítanom kellett! És még csak el sem készültem, mert elegem lett. Így a fürdőszoba és a konyha még hátra van!
Továbbra is azt gondolom, hogy ha egy nő napi 8-10 órát dolgozik, akkor 1. megengedheti magának ezt a "luxust", 2. ha a takarítási idő alatt a) fel tudok töltődni, vagy b) több pénzt tudok keresni, akkor pedig végképp jár. Ha nem, akkor is. Ezen tuti nem szeretnék spórolni az életben!
Ja, és az a kifogás, hogy nem zavar-e, hogy egy idegen belelát az életembe stb., mekkora hülyeség! Egy csomó más idegen is belelát, pl. legfőképp szemből a szomszéd.

Akinek ez nem tetszik, takarítson magára és időnként jöjjön át hozzám is!

kedves kollégák

Kedves Kollégák!

Örömmel vettem, hogy rátaláltatok a blogomra, és gyarapítjátok az olvasói táboromat - helyes! Kicsit fura volt ma, amikor ezt megtudtam, no és persze volt benne egy adag szivatás is, de meg kell mondjam, hogy ettől nem fogom rosszabbul érezni magam, és a stíluson sem fogok változtatni. Eddig sem beszéltem ki senkit, mint láthatjátok, ha, akkor név nélkül szerepelnek a barátaim, a helyzetek, és ez ezután sem lesz másképp. Ez a blog egy önreflexív, kreatív íráskészség fejlesztés folyamat része, ahol (hogy némelyeknek új szavakkal éljek ;) ventillálok - de leginkább azt mondanám, hogy csak írásban gondolkodom olyan dolgokról, amelyek foglalkoztatnak, amelyek megérintenek, legyenek ezek közpolitikaiak, társadalmiak, művészetiek, avagy személyesek. Mostanában talán több a személyes. Mert ez is mind én vagyok - céges imidzs ide vagy oda!

Szóval, olvassatok, ha ez nektek is örömet okoz, kommentjetek, és persze a személyest is vállalom, ha úgy van kedvetek.
Üdvözlettel,
snora

Je pense donc je suis.

gyümölcs hiányom van

Mióta beszippantott a gyár, - amit persze azért élvezek, - és még futnak a párhuzamos világok vállalásai, - amit kevésbé élvezek így, - alig jut időm olyan dolgokra, mint olvasás és baráti töltődés, az az a rekreációra, de ma rádöbbentem, hiányzik a vásárlás a piacon! Főleg, hogy így ősszel még annyi finomság közül választhatok.
A munkahelyen állandó gyümölcs hiányom van, bár csak lassan jöttem rá, hogy ez a baj, és nem kifejezetten a kávé hiányzik, s ráadásul a héten minden gyümölcs elfogyott itthon -- így új beszerzési stratégiát kell kitaláljak! Mivel a piac estére, bármilyen korán jövök is haza, már zárva tart, a hipermarketek zöldség-gyümölcs osztályait nem kedvelem, így csak egy lehetőség marad: bevásárlás reggel!! Ez egy akkora kihívás lehet, amire még nem volt példa, ugyanis a reggeli korán kelés nem annyira az erősségem, sőt!

Szóval, változnom, változtatnom kell - mert változni jó! (Ááá!!)

haiku

Ez a szabott robot így párhuzamosan más világokkal nagyon fárasztó - vagy csak én szoktam el tőle ennyire? Próbálom, hogy felvegyem a ritmust, de az emberi korlátoltság szívja - leginkább - az energiámat, kíváncsi vagyok ezt mások hogyan kezelik!? Nos, én visszatértem régi szokásomhoz, s reggelire újra verseket olvasok, így jöttek Fodor Ákos haikui is (újra):

3 negatív szó
*
nincs
*
semmi
*
baj

Ehhez tartom magam :)

rendszerhiba: ismét megvan miTányánk!

mikor már azt hiszed, hogy túl vagy a helyzeten, újra rátalálsz! vagy ő talál rád? vagy egyszerűen csak nem tudsz szabadulni ettől a jelenségtől? még talány. Lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, hogy bevonzom, vagy egyszerűen csak vannak? miTányánk korlátolt és beteges képe ma ismét bekúszott az életembe, s egyből az antiKA klubban találta magát - hogy ez milyen bingó lenne, ha nem egy HPről lenne szó!

éljen ismét a diplomácia! erőfeszítéseket is tennék, de csak a türelmem fogy...

a munka világa

Ma reggel ismét a szabott robot világában találtam magam, a nyolc(tíz)órásban, elég profi volt a fogadtatás, viszont rögtön a mélyvízbe csöppentem...bele... ez szép volt! persze hasznos is, mert így legalább gyorsan képbe kerülök, viszont délutánra rendesen megfájdult a fejem, mert a vezetői értekezlet egy levegőtlen és ablaktalan szobában volt -- ezt soha sem értettem, vajon miért terveznek tárgyalókat, tanácskozásokat ablaktalan szobákba, egyáltalán miért terveznek ilyen szobákat? miért gondolják, hogyha nem látom az idő múlását (a sötétedést), akkor jobban fogok figyelni. stb.
Úgyhogy most alkalmazkodom, alkalmazkodnak, figyelek, koncentrálok, próbálok okosan reagálni, kérdezni, és viszek néhány bögrét magammal holnap!