B. my angel!

Ma lenne 35.! Isten éltessen, immár ott fenn! Remélem, angyali partit ad Neked :) nagyon megérdemled, hogy csakúgy egy kicsit a tenyerén hordjon.

Erről eszembe jutott az az egyik kedvenc történetünk, amikor megy az ember az útján, nem is látja, hogy hogyan segíti Isten. Megy az úton és amikor hátranéz, látja, hogy 2 pár lábnyom van mögötte a homokban, majd amikor nehézségei vannak, látja, hogy csak 1 nyom követi. Az égbe kerülve pedig azt mondja az Úrnak, hogy "amikor a legnagyobb szükségem volt rád, nem voltál ott, hátranéztem, és csak 1 lábnyomot láttam". Az Úr válasza: "Nem vetted észre, hogy akkor a karomba vittelek?"

Ez mindig nagyon meghatott. Most meg arra gondolok, hogy hányszor is visz Bennünket az Úr a karjaiban, nem is tudhatjuk!
Bár azt hiszem, hogy engem most, hogy nem vagy, ott vihet, és még jópár barátodat, akik nagyon szerettünk Téged, és akiknek csak úgy, ha rád gondolnak elerednek a könnyei. És persze nem értjük a 'Miért?'- et.

A születésnapod van. Ma lennél 35. Milyen színkódot választanál a partihoz, elmélkedem...
Emlékszel? Az én 35.szülinapomat 'vörös és fekete' alapon ünnepeltük, amire Te készítetted a mini-ajándékokat (az új kreatív üzleti kezdeményezésed volt), aminek úgy örültek a barátaim, és amiből 1-2 megmaradt nekem, és a mai napig ott van a polcomon. Kedves emlék ez is.

Nekem a Te színed még mindig a türkizkék és a fehér hozzá.. amitől olyan nagyon kékek lesznek a szemeid, és amitől rögtön látszik, hogy milyen a kedved. Amikor jó passzban vagy és nevetsz, akkor mindenkit megbabonáznak és jókedvre derítenek, felvidítanak, mert ehhez nagyon értesz! hogy feldobj bennünket - és ez az ami nagyon hiányzik! Hogy csakúgy fordítsunk egyet a napon, amikor nem megy. Ezt kellett (volna) ellesnünk, amíg itt voltál, s ezt kell most önmagunkban gyakorolni, hogy nem vagy itt!

Hidd el menni fog, csak bíznunk kell benne, hogy Te most is itt vagy velünk! és hogy most ez a lecke, hogy nélküled ünnepeljük a napokat, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük - ehhez adj erőt nekünk Uram, ha már visszahívtad őt az angyalaid közé, ahova mindig is tartozott! És igazán hálásak vagyunk, hogy itt lehettünk vele egy darabon...

Ja, és Uram, egy baráti jótanács, szóljon az a parti odafent, mert különben nem világítanak az égszínkék szemei, és Uram, akkor hidd el, neked sem lesz könnyű!

Boldog születésnapot, Angyal!

húsvéti emlék(ezet)

Meglátogattam a "másik" családi-emlékezetet (a másik ágról). Azt szeretem a húsvéti ünnepekben, hogy lógok a Nagybátyámmal és nagyokat dumálunk, és persze közben tavasz van és nagyokat eszünk, amit a Nagynénem főz. Régen ilyenkor lógtunk át az egyik templomból a másikba, kisurrantunk mise közben, hogy lássuk a körmenetet (és sohasem buktunk le a nagyszülőknél:), de a lényeg a nagy "világmegváltó" beszélgetés volt.

Na, épp ilyen nagynéni szeretnék lenni!!

ma lenne 100 éves ...

az apai nagyapám, született Steiger Rudolf azaz Rudi papi. (1911. április 22. )

Ballagtam haza a körúti naptsütésben, arra gondoltam, hogy deJÓ hogy itt a tavasz, amikor bevillant, hogy ha ma a Föld napja van, akkor az egyben Papi születésnapja is -- ez számomra már mindig a valódi tavaszt jelentette gyerekkoromban!! Ráadásul alig akartam hinni az agyamnak, amikor rájöttem, hogy épp ma lenne 100 éves, pont mint a ház, amiben élek - micsoda egybeesések!
Feldobott a hír! Felhívtam Apámat is, hogy na, milyen nap van ma? Még a dátumot sem tudta pontosan, de megörült ő is a felfedezésemnek -hát így vagyok én a családi emlékezet ;))

Jó néhány történet bevillant a nagyapámról, aki 17 évet élt velünk, így velem is: hogy mindig ilyentájt húzott le a Balatonra, hogy aztán őszig ne is lássuk, csak ha mi is lementünk a nyaralóba. Ott aztán sütött nekünk palacsintát, több tucatot, a barátok is jól laktak. És máig nem ettem olyan finom vaniliáskiflit, amilyet ő sütött. (Sajnos nem hagytam rám a receptet.) Imádtam a friss vaniliáscukor illatát, amikor kibontottuk a dobozt. Vagy eszembe jutott az is, hogy mennyit snapszliztunk a nyaralóban, miközben fröccsözött - a tesóm meg kiakadt, ha veszített, - ott ültünk a lugas alatt, és tikkasztóan sütött a nap; a dinnyehéjat meg a szőlősbe dobtuk ki. Telente pedig velem húzatta a hegedűt gyakorlásképpen, "mert olyan tehetséges vagy! " mondta, no meg mert apám nógatott és kikérdezett bennünket. jó kéznél egy hegedűtanár persze. én meg csak az öcsémet irigyeltem, hogy ő gyakorolhat egyedül is, nem kell a felügyelet. (Ma is többet játszik, élvezettel.) Viszont azóta sem ettem olyan finom epret, amikor is ő gondozta az eprest, sok és édes eperízt is hozott akkor a korai nyár.
Papi 14 éve halt meg. 1997 telén. Elesett és kórházba került. Gégemetszést hajtottak végre rajta, így nem tudott beszélni. Az utolsó látogatásomkor, kitaláltam az ABC rendszert, amin elmutogatta a gondolatait, kéréseit, ez műdködött még néhány napig. Az utolsó papírcetlit a mai napig őrzöm "Szeretlek" írta reszketőn. Pontosan éreztem, bár távol voltam, hogy mikor halt meg, nem kellett telefon.

Remélem, ő is békében nyugszik odafenn!