Showing posts with label kaland. Show all posts
Showing posts with label kaland. Show all posts

Wednesday, 31 August 2011

sivatagba zárva

az idei nyári kalandok a karavánszerájok sejtelmes (vicces, hogy ezt először 'ly'-vel írtam le, mert csakis a selyemre gondoltam :)) világába repítettek, olyan tájakra, amelyek mesékből váltak valósággá és varázslatukkal az ezeregy éjszakák világát idézték, olyan selymesen simogattak, mint a kelmék, amelyekkel évszázadokon át kereskedtek... a Selyemúton jártam, Dzsinginsz kán földjén, Kis Mukk birodalmában, azaz a mesés Keleten, Tadzsikisztán és Üzbegisztán földjén.

nem tervezgettem évek óta, hogy ide utazom, nem vágytam jobban ide, mint bárhova máshova, azt hiszem, vannak olyan utak, amelyek egyszerűen csak bennem vannak, és egyszer csak eljutok oda, épp akkor, amikor itt van az ideje. ahogy évekkel ezelőtt egy barátnőm - épp Afrika éveim voltak- találóan megjegyezte: "Vannak évek, ami bizonyos kontinensek vonzásában telnek, más évek, máshogyan." most ázsiai, pontosan selyem éveim vannak. két éve kínában jártunk az északi úton, most átléptünk a középső szakaszra.

ezt az utat egy elegem-van júniusi hétvégén döntöttem el. nem érdekelt, ki mit szól majd. annyiszor érdekelt már, hogy bizonyos munkák, emberek, szerelmek miatt nem utaztam el, pedig ami rám tartozik, az ugyis megvár. befizettem, és hussanás.

ecsetelhetném, hogy milyen az, amikor visszatér a keleti-blokk fíling a leningrádi (sicc! szentpétervári) reptéren, ahol se ki, se be nem léphetsz, és abban sem lehetsz biztos, hogy átvisznek a megfelelő terminálra, vízhez pedig csak egy hamis beszállókártyával juthatsz. vagy milyen amikor rájösz, hogy ezek az országok úgy muszlimok, mint te keresztény, és akkor azon tűnödsz, hogy mi a fenéért nem hoztál rövid nadrágot és ujjatlan pólót, de szerencsére sapka - ami teljesen turistává varázsol - van nálad, mert így is hőgutát kapsz 47 fokban a csodás Buxara medreszei között. és közben sodródsz az úttal, amit egy irtó jófej srác rakott össze, aki még oroszul is hajlandó tanítani, mert nem bírod, ha nem beszélgethetsz a helyiekkel, s bár szabadulni kívánsz attól, hogy a helyi politikai, társadalmi, gazdsági viszonyokról érdeklődj (mert épp ebből van eleged), arra döbbensz rá a khivai könyvesbolt pultjánál, hogy finoman bomlasztod a diktatúrát és civil aktivitásra sarkalsz, miközben történelemről diskurálsz és Nassradin hodzsa kalandjai bukkannak fel gyerekkorod angol meséiből. eszembe jut Jung is, aki azt mondta afrikai utazásán, hogy a probléma rendszer az benne van, nem az őt körülvevő világban, tök mindegy hova utazik. hát ez az, akkor mi végre jártam ott?

nagyon otthonos út volt. ismerősek voltak az emberek. kedvesek, még romlatlanok. főleg a nők, sokat mosolyogtak. alapvetően szegények, de amijük van, megosztották, és mi is. ettünk-ittunk jókat, jártuk a piacot, a negyedik napon már a helyi áron kaptuk a körtét (bár az első napon volt ingyen kóstoló), és alkudtunk oroszul, tadzsikul, üzbégül, vagy angolul, mikor melyiket értettük. lett helyi ruhám Samarkandi dizájn, de nyárra kiváló lenge viselet. helyben varrta egy idős hölgy. a legviccesebbnek azonban egy fekete birka (?) sapkát tartottam, amelyben úgy néztél ki, mint Buksi (zsinóros puli) kutyánk - haha!

ahogy haladtunk az úton, egyre beljebb a sivatagba, kicsit kausztrofóbikus lettem, innen nincs kiút, a végén elfogy a járt út, és akkor tényleg már csak az ösztön marad a sivatagon át. természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy egyre rosszabb lett az utak minősége, majd már csak a természetes föld út maradt. a csillagok viszont ugyanúgy csillogtak, mint Afrikában, ott ültem kinn, bámultam az eget, és valahogy ugyanarra megváltásra, búcsúra vártam, de most az érzés az elengedésről szólt, hogyan engedjek el helyzeteket, embereket, vágyakat, amik egyszer úgy tűnt fontosak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (de az is lehet, hogy én nem váltottam be - de a végeredménye szempontjából mindegy!). szeretem a csillagos eget a sivatagban ülve :)

és végül elértünk oda, ahova a tádzsik hegyek (Fann) bővizű patakjai óta tartottunk, és ahova a víz ma már nem ér el: az Aral-tóhoz. összezsugorodva, kihaltan fogadott a kietlen táj. 160 km-t vezettünk az egykori partjától a mostani habokig, és arra gondoltam, hogy mennyi mindenre hatással van az, ahogyan élünk. a tó már nem édes a szélén térdig süppedsz az iszapba, barázdált az alja is. amikor befutottam, olyan érzésem volt, mint a tengernél. ahogy mindig egy pillanatra meglep a sós víz íze a szám szélén. nagyon élveztem, de nagyon beljebb nem mertünk úszni a hullámok miatt. majd egyedül maradtam, csak én az egész tóban - végtelenség érzésem nőtt. hiányzott már a víz, és a selymes simogatása.

történt még annyi minden más is, ami fontos lehet még, majd, és fel-felbukkan azóta (most is, amikor írok), de erről szól az utazás, hogy a benyomásaid, élményeid veled maradnak, és olykor a szürke novemberi, téli napok egyikén elő tudod venni, és megsimogatnak, a nyár hőségével térnek vissza.

ja, és esznek dinnyét. sőt, kézipoggyászként szállítják a repülőn a távolélő kedveseknek. méghozzá mézédes napérlelte dinnyét: pirosat, sárgát és fehéret is!

Friday, 5 August 2011

break, break!! i need it

itt az idő, hogy végre úgy isten igazából kitörjön a nyár nálam is. ez általában azt jelenti, hogy fogom magam és elhúzok valami távoli helyre, ahol békén hagy a világ. csak azt viszek magammal, akit én akarok.
persze ott is lehet ismerkedni és találkozni emberekkel, de csak akkor, ha úgy érzem jól magam. amúgy hihetetlen, hogy képes vagyok napokat, heteket eltölteni egyedül is. sőt! néha kifejezetten vágyom rá, hogy egyedül legyek, és ne kelljen másokhoz alkalmazkodnom, semmilyen módon. persze ilyenkor gondolom azt is, hogy bizonyára nagyon elkényeztett / aszociális / stb vagyok, de ahogy mélyülnek a pszichológiai ismereteim csak arra jövök rá, hogy valószínűleg túl régóta alkalmazkodom anélkül, hogy a saját igényeimet kifejezném, és ilyenkor kell a regenerálódás. jó lenne, ha időnként a mindennapokban is félvállról tudnék venni dolgokat, illetve hogy jól ki tudnám fejezni az igényeimet.

szóval, a nyár akkor kezdődik, amikor nem csak csökkentett üzemmódban dolgozom, avagy rendelkezésre állok (az nem szabadság, csak annak van álcázva), hanem akkor, amikor fittyet hányhatok a világra, és csakis azt teszem, amit én akarok. idén végre újra elutazom :) kicsit hosszabb időre, és évek óta először, egyedül, bár csoportban, de anélkül, hogy ismerném a többieket. izgi lesz, még nem csináltam ilyesmit. ráadásul ahova megyek ott végre nyár van!! 40 fok tartósan és egy felhő sincs az égen -- lehet dinnyét sem esznek, de sebaj! azt majd itthon pótlom.

Wednesday, 27 July 2011

Extravaganza 2011 : Macedónia - istro!

Az idei extravaganza - amiért anno ez a blog is indult - Macedóniában volt, kissé nosztalgikusan is mondhatnánk, de valahogy mégsem lett az, szerencsére. 2007 óta mindenkivel történt jó néhány változás, valahogy még felnőttebbek lettünk, és attól, hogy a kiindulópontunk akkor is Skopje volt, az nem befolyásolja azt, hogy az elmúlt években Közép-Európa számos országában és városában találkoztunk újra (és újra), valamint tartottuk a kapcsolatot a neten.
Még mindig nagyon izgalmas, hogy van egy csapat nő, szerte Európából, akiket csak a barátság tart össze (már rég beszélnek egymással rajtam kívül is, aki a kapocs voltam :D), és ezt úgy fejezzük ki, hogy néhány éve minden nyáron pár napot együtt töltünk, de hogy legyen apropója is, megmászunk egy hegyet. Így jártunk már az Olympos-on (ott kezdtük), a Triglavon (Szlovénia) és tavaly a Jabljak (Montenegro) volt az úticél. Időről időre vannak új becsatlakozók, de idén azzal vicceltünk, hogy az állandó folyamatos tagsághoz nem lehet, csak egy utat kihagyni ;) Idén végül négyen túráztunk, ketten pedig "csak" a tóparti lazázásba kapcsolódtak be.

Az idei hegy, egy régi kedvencem, a Pelister volt. Már kétszer próbálkoztam feljutni rá, egyszer az eső, másodszor a tavaszi hó akadályozta meg. Idén a déli oldaláról, a görög határ felől másztuk meg, így szebb is volt, és fel is értünk a célállomásra. Pompás látvány! :)
Útközben a Prespa tóra nyílt kilátás, - ahol előző nap dőzsöltünk irtó hangos parti zenére :(, - a végén pedig a "hegy-szemekre", nevesen a Golem ezero-ra (nagy tó) értünk fel. Igazi hegyi magasságba, ugyanis 2218 méteren fekszik. Csodás időnk volt, sütött a nap, és lágy szellő lengedezett, sehol egy felhő. Útközben azért éreztük, hogy esett itt is az eső az előző napokban, ugyanis több mocsaras részen is átvezetett az ösvény, bokáig süllyedtünk, majd átvágtunk fejig érő páfrányok és bozótosok között is -- nagy élmény volt!
Idén "igazi" túrán voltunk, volt velünk egy kedves helyi túrázó kolléga is, aki ismerte a terepet, így ő volt a vezetőnk. Hajnali f6-kor indult a társaság, s ennek köszönhetően a korai ebédet a csúcson fogyaszthattuk el - 11-12h között! Ilyen sem volt még! Addig csak kétszer volt egy-egy rövid megállás, folyamatosan haladtunk... a már majd' megszokott sorrendben: K, M, (H), Kr, N... és néha sikerült egy kicsit beszélgetni is, amikor épp nem a szuszból fogytunk ki!
A hegy és a társaság is megérte a fáradtságot :) bár megint megállapítottuk, hogy jó lenne hosszabban találkozni, mint egy hosszú hétvége, mert azért hosszú ez az utazás így... én két éjszakát töltöttem vonaton és buszon, s meg kellett állapítsam, hogy nem lettem fiatalabb!! már fáraszt a hajnali 5órás Keleti pu-n való ébredés.
Azért jó volt egy kicsit kimozdulni, és jó volt újra a Balkánon!! Egyre inkább kedvelem, és tetszik, ahogyan ott élnek, és legalább nyár is volt! Visszafelé, mert ugye életemben először a vonat-busz kombinációt választottam az utazásra, volt egy kis időm Belgrádban, hogy körbesétáljak - nagyon tetszett, így ősszel visszatérünk!

És persze Skopje is jó volt. Sokat változott az elmúlt 4 évben. Épül a történelmi hagyomány a főtéren, a "belvárosban", hétről-hétre új nemzeti hősök születnek, éled a nacionalizmus... ez szomorú volt! (Telerakták historizáló szobrokkal a főteret). Viszont az tetszett, hogy az albán bazár soron nyíltak új helyek, és van forgalom a bazárokban is. Voltak kedvenc helyeim, amik megmaradtak, mások viszont eltűntek. Bejártam az akkori életem fontos helyszíneit, most, hogy visszagondolok, érdekes, hogy mik maradtak ki (sehol sem voltam, ami a projekthez köthető), ez is elmondja, hogy mi fontos az életben. Nekem az emberek azok, ők éveken át megmaradnak.
Jó volt újra felfedezni egy várost, egy országot, ahol másfél évet éltem, olykor ismerősként köszöntött, és volt amikor a változásokat, az újdonságokat mutatta meg. Leginkább mégis a barátaimmal töltött időt élveztem, a beszélgetéseket és a kacagásokat -- ők hiányoztak igazán az elmúlt évben.
Mert az biztos, hogy ott Skopjéban valami fontos történt velünk akkor.

Saturday, 10 July 2010

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.
és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.
én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart

Saturday, 3 October 2009

taipei zoo

nos, az ug volt, hogy meg kinaban szerettunk volna pandat latni, de sajnos a feszitett peking programunkba ez nem fert bele. igy amikor taiwanon kiderult hogy lenne egy fel deleottunk, tudtuk, hogy tobb templot most nem tudnank befogadni, igy irany az allatkert - a pandaert!!
ekkor egy taipeiben taunlo regi baratnom jelezte, hogy nem is tudta, hogy itt van panda. negy eve meg nem volt. ezen egeszen addig szomorkodtunk, amig ki nem deriettuk, hogy van mackojuk nekin is (mire nem jo az internet!), no es persze jegyvetel elott meg is kerdeztuk.
az elsok kozt voltunk akik aznap beleptunk, es szerencsenkre a panda-haz is nyitva volt, igy kaptunk idopontot!! persze rohantunk a koalak utan, hogz mielobb megpillanthassuk a fekete-feher medvebocsokat.
kicsit csalodtunk. remek bevezeto es bemutato utan (az eletukrol), azt lattuk, hogy egy viszonylag unalmas es kicsi kornyezetben elnek. egy festett betonfalu epuletben, kevesse autentikus kornyezetben. nem csoda, ha depressziosakka valhatnak!
de ott terultek el baratsagosan, a feneuket mutatva nekunk az acsolt padozaton. nem eppen fotozasra es csodalasra vagytak.
az allatkert tobbi resze sem kerult a kedvenceink koze, ugyanis nem ereztuk, hogy eleg eletteret adnak az allatoknak. a budapesti allatkert (el)rendezettsege es otletessege megint bebizonyosodott. talan a tropusi elovilag bemutatasa volt a leghitelesebb, velug is ez itt egy szubtropusi klima volt, es az agakrol a vizcseppek a maguk termeszetessegevel csepegtek ala.

Friday, 2 October 2009

taroko national park

az elmult 2 napban vegre kileptunk urbanikus eletunkbol, ami azert mar kezdett nekem sok lenni, mert egyik nagy varos kovette a masikat, szoval ugy tortent, hogy megneztuk taiwan gyongyszemet a taroko nemzeti parkot. mindezt termeszetesen vonattal, busszal es gyalog. igazabol remeltuk, hogy ragyogo napsutes lesz, mint az elozo nap, de sajnos borongos idoben indulthattunk (azert a 27fok arnyekban, parasan megvolt).
csomagok a szallodabna maradtak, csak egy napi cucc a kis hatizsakbn. a vonat ketto+fel ora alatt repitett Hualien-be, a keleti part kivarosaba. az ocean felett is hompolygott a kod. pazar szurkes kek volt minden. a hegyen, amely ugy 3000m-ig nyulik fel kisebb-nagyobb felhofoszlanyok ultek. itt ertettem meg a kinai tajfesteszet gyokereit. ultek a felhok a hegy oldalan es tetejen. egy ido utan, miutan a helyi allomas melletti infohazban osszeszedtuk az ahitott infot (egy kivetelevel minden hegyi osveny lezarva), felszalltunk a buszra, meg 20km, szoval mi is a felhok kozt jartunk.
kalandos utunkon a sofor egy keresztezodesben kirakott es mutogatott, hogy arra be a HQ (headquarters, a fohadiszallas, a kozpont) - vicces volt (mint mindig) - massz, ha birsz!! a park bejarata agyon kulturalt es szepen elkeszitett volt.

Tuesday, 29 September 2009

taipei - egy nap alatt

hat megvolt a fedezd fel egy nap alatt taipei akcionk, de sajnos ez nem sikerult, de lehet, hogy nem is sajnos, mert igy van miert visszajonnunk majd (Cl pl majd naszutra jon ide).
nem vagyunk a reggeli indulas bajnokai, de ez azert is van, mert konkretan eleg keson fekszunk es laposra jarjuk a talpunkat.
ma megneztuk a chiang-kek-sei (CKS) emlekmuvet, hat szep nagy volt. (lehet hogy nem igy kell helyesen irni a nevet a kuomitang nagyjanak, de ebben az orszagban nem egyseges atirast hasznalnak, no meg en is olvasom mind a magyar, mind az angol szakirodalmat). Mindegy o volt a nagy, Szun-jat-szen (SJS) es Mao mellett. nos SJS emlekmuzeumat csak a Taipei 101 toronyepulet tetejerol lattam, de annak a merete sem elhanyagolhato. szerencses modon az epulet melle epitettek a nemzeti koncerttermet es a nemzeti szinhazat is, a varos viszonylag kozpontjaban, igy majd biztos kell valamit kezdeniuk ennek tortenelmi feldolgozasaval.
nos, mivel ott csellengtunk, igy vettunk estere koncertjegyet is, h belulrol is lassuk az epueletet. zongorakoncert volt, egy tajvani lany elodasaban, elment. az akusztika isteni.
CKS-rol meg annyit, hogy mint rendes diktator ul egy emelvenyen, ami neki legyen modnva, nem o emeltetett, hanem halala (1975) utan a nep ;)) ugyes huzas! 89 lepcso ment fel.
szerencsenkre az ido jobbra fordult, ugyanis kisutott a nap is.
ezekt utan a delutan masik felet a Taipei 101 felhokarcoloba toltottuk, pazar kilatassal, nemi azsiai muveszeti kiallitassal, sot korall bolttal egyutt (ott tudtam meg, hogy itt jol mukodo a korall feldolgozo ipar). amugy az epulet a 2. legmagasabb cimet tudja magaenak. versenyben van kina. (boldogan allapitottam me, hogy az 1931(!)-ben epitett Empire State Building meg mindig top 10es, az elokelo 9. helyen!! hurra!)
ja, a kaja is nagyon jo volt. mindenfele azsiaiabol valaszthattunk a torony aljaban levo kajaldakban. van ami bejon. nagy kedvenc itt az un. hot pot, amikor elotted fonek meg a zoldsegeid, husaid kulonbozo izesitessel. lahat jo!
az emberek pedig nagyon segitokeszek. allandoan megkerdezik, hogy minden oke-e, kell-e segitseg, pedig nem mindig tudnak jol (vagy egyaltalan) angolul. es allandoan mosolyognak :) ez jo!
ja, es a metro es a vonat rendszer es jegyvaltas lenyugoz - mindent automatikusan tudsz intezni. kiraly! es pontos es megbizhato. es aggodni sem kell a blicelok miatt. es olcso is. egy ut kb.25 yuan, ami 150 forint.
szal, jol vagyunk. tetszik. holnap irany a taroko nemzeti park.

taipei

tegnap vegre ismet egy szabadabb foldre tettuk a labunkat, bar ahogy ma reggel olvasom az ujsagban, vannak itt is feszultsegek, de az emberek legalabb nagyon baratsagosak, segitokeszek es MOSOLYOGNAK!! ez baromira fontos. legalabbis nekem :)

sajna az ido nem az igazi, tegnap este az ejszakai piaci kalandunkat teljesen keresztben szakitotta egy kiados zapor, azota is szaradnak a ruhaink... a cipom.. uh ha tuti szandalba megyek. ja, a legfinomabb a cukrozott eper volt, amit imadtunk!! es jo is volt edesen zarni a napot.

a varos sokkal kisebb es remekul szervezett. bar most kuzdunk a nemzeti parkba valo eljutassal, es ottalvassal. de biztos meg lesz!

a nepi kinarol majd otthon bovebben (no meg ha begepelem a naplot), mert rengeteg mindent lattunk (az osszes kotelezot ;) es eleg vegyesek az erzeseim. mindeharom varos mas volt.

most itt all ket helyi a nyakamon, uh megyek,de lehet gyakrabban tudok majd jelentkezni. addig is udv.

kinai hirek 1-2

Ezek mentek egy kisebb koremailben :)

-----------------------------------------------
Date: Sat, 26 Sep 2009 02:44:14 +0200
Subject: kinai hirek 2.

Haho!
Meg mindig eletben (nem szabadultok meg olyan konnyen ;))!! Mara elertunk Shanghai-ba - ami megint egy nagy varos. jobban orultem volna ha nem csak nagy varosokba jovunk ,dehat ez most igy alakult. amugy jol. Peking nagyon klassz volt, az megerte, asszem, minden kotelezot lattunk, tobbet nem. viszon voltunk spontan labmasszazson, miutanhosszu kilomatereket gyalogolunk minden nap. az vicces volt!
ja, es latengoztam mar egy helyivel is, es vegult en is vettem egyet, uh lehet velem otthon labtengozni :))

A vonat ut annyira nem faraszto, bar a csajok most kivannak, epp mot erkeztunk meg, en meg mosom a szennyest, amig keszulodunk bevenni Shanghait (itt pofatlanul vart borravalot a kinai a borond cipelesert, amit nem is kertunk, mig ez eddig egyaltalan nem volt szokasuk).
Sajnos a vonat ut alatt nem lattam semelyik folyot sem, a Jangce-t egyaltalan, oh vissza kell jojjek egy 'rural china tour'-ra. (haha)

A xian-i cserepkatonak nagy csalodas volt. egy mauzoleum. raadasul a varos borzaszto szennyezett es poros, uh senkinek sem ajanlom. a kiallitas pesten anno jobb volt. szal az kihagyhato. viszon karpotlasul befizettunk egy kinai masszazsra, ami megerte :)) jol kis is hozta a megfazasomat, uh 2napig q* szarul voltam, a vonatut gyogyitott ki. Tovabbra sem birok a legkondit, itt meg mindenutt az megy - lesz meg ebbol energiavalsag.

Amugy az egesz orszag egy nagy epitkezes. mindenutt daruk es epulo szazemeletesek. jo hogy van ez az egy gyerek politikajuk, kulonben nem fernenek el. de tenyleg. bar allitolag azt hallottam, hogy ha magasabb kepzettseged van akkor lehet tobb gyereked is (phd-ra 3!! ;))

Na, pusza, lejartam. meg majd jelentkezem!
Addig is szep hetveget Nektek!
Oleles,N.

-----Original Message-----
Subject: kinai hirek

Sziasztok!
Mivel a blogra nem tudok irni, ezert csak egy gyors email, mert a mai kimerito gyalogtura utan KO vagyok (egy blokk gyaloglas az kb. 15-20perc feszitett tempo, es ma gyalog jottunk haza, kb. 3,5 blokk. napkozben is seta, ber probalunk helyi modon kozlekedni, ha ki van irva, vagy a hotel felirja, igy buszoztunk stb.
nos, tegnap megvolt az Eg temploma es parkja - remek akuszikaval, nagy szmogban. mellesleg a hotelunk neves is ez ;)) ma pedig a Tianament ter az osszes keszulo unnepi disszel (okt. 1. a 60. evfordulo), illetve a Tiltott varos - na, az csodas volt, es meg a nap is sutott :)) jokat eszunk, es probalunk esszeruen kozlekedni, lenni. Amugy strapas.
JA, csak annyit a 'csend, rend, fegyelem' szlogenemrol, hogy a repteren befele mertek (!) a vamosok teljesitmenyet! konkretan egy elegedettsegi gombnyomassal, illetve csengetett nekik egy gomb, ha tulleptek az erkezovel toltott idot ;)) meglepo,nem?
na, huzok aludni, mert hosszu nap volt es holnap var a Nagy Fal.
CSok,
N.

Sunday, 19 July 2009

balaton forever

annyira jó, hogy van nekünk a balaton!! imádom. már megint. még mindig. annyira jó!
badacsonyi hétvége - spontán. barátok, dumcsik, vihar, még több, bor, -15fok, flört, zokni és esőkabát, lelki- fröccs, túra, napfürdő és pirulás, stopposok fel-le, élmény.
visszatért a balatoni nyár!

Monday, 13 July 2009

nyári reggel

amikor kilépett az utcára, elámult... nem tudta, hogy melyik évbe csöppent. az újságos standon lévő újságok évszáma meglepően soknak tűnt. 2009. neki pedig az volt az érzése, hogy ez a 1999-es év. akkor volt ez a hűvös nyári hangulata, amikor kipattan a reggel a buborékból. valahogy a hőség közeledtével szétpattan a reggeli hűvösség, és ott áll frissen és üdén.
egyedül frissnek nem érezte magát, de az érzés ismerős volt. ott állt és kóstolgatta a reggelt. s azon gondolkodott, hogy az élet ismételheti-e önmagát. és hogy feljebb jutott-e a spirálon?
az autómagnón a cd tétele egy crescendóhoz közeledett, majd újra elcsitult, úgy játszott, akár a reggeli szellő, kicsit nosztalgikusan, de mégis egy új korszak ígéretét hozta. régen érezte magát ilyen jól. egy pillanatra boldog volt. ismét egyensúlyba került önmagával.
a tíz évvel ezelőtti önmaga jutott eszébe, az a bohém lány, s arra gondolt, milyen is volt az a nyár. akkor költözött vissza az országba, és fedezte fel újra a várost.
ennek a felfedezésnek az ígéretével vágott neki újra.

Thursday, 26 March 2009

tavaszi síelés

hogy miért jó márciusban síelni?
hú, hát mert már tavasz illat van lenn a faluban, ellenben a hegyen még az olykor zord tél hangulat köszönt, és előbukkan a napsugár :)
nincs ez másként idén sem, amikor is még épp itt vagyunk egy hangulatos olasz alpesi faluban (na jó, asszem a dolomitokban, de nagyon alpesi a hangulat), és itt már alig látszik az a sok hó, amely fenn a hegyen még kellemes pályaviszonyokat biztosít - nagyon élvezem!
a hét irtó változatos, de ma volt a legkellemesebb napunk, ugyanis végig sütött a nap, és a szokásos szélvihar és délutáni ború, no meg a hóvakság is elmaradt. reggel már korán fenn voltunk a pályán, ugyanis ma délelőtt zajlott a síverseny a szlalom pályán, kicsiknek és nagyoknak egyaránt :) és persze melegíteni kellett, majd jött a verseny, ahol engem is rábeszéltek, hogy induljak - így életemben először sisakban síeltem, mert az kötelező volt! Be kell valljam a kezdeti furcsaságok ellenére, nem volt annyira szörnyű viselet, bár a füleim azok kissé fáztak. lehet hogy jövőre nekem is hoz a Mikulás egy szép sisakot!
a verseny izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, hogy gyermekek és szülők együtt izgulnak a pálya tetején, hogy vajon ki futja a legjobb időt? (rengetegen vagyunk itt egy Közgázos szervezésben, ahol már rég nem mindenki közgázos, sőt!)
aztán egész nap fel, le a hegyeken... az oktatás pedig ma kivéltelesen délután volt, amit alig értem el, mert késtünk, és még egy tál levest is bedobtam. viszont nagyon keményen nyomtunk, ugyanis csak hatan (majd öten) voltunk, és diktálta ám az iramot az edző. szerencsémre lecseréltem a lécemet egy rövidebb carvingra, amit itt kaptam kölcsön, és ezzel igazán kijön a remek sítudásom. hosszú évek óta most először voltam újra büszke arra, hogy milyen jól síelek - és tényleg egy jó léc csodákra képes! könnyen fordul, van lendülete, és még a dizájn is nőies volt ;) nagyon élvezem ezt a hét síelést. még az új bakancsom is úgy tűnik, hogy beválik :)
ráadásul 2. lettem a versenyen a mi csapatukban, a női ágon, ahhoz képest, hogy csak úgy szórakoztam az egészen... de a hütte buli rövid félórája igencsak megérte, ugyanis T. a magyar csapos fiútól dupla adag bacardit kapott, míg én a szokásos jagert és almalevet nyakaltam ;) táncolni pedig síbakancsban is izgalmas, mivel sokat nem lehet figurázni a lábakkal, marad a karjáték és a testmozgás!
mindezen izgalmak után még az uccsó síbuszt is elértük, itthon pedig fantasztikus vacsit készítettek a lányok (én simán bealudtam ezalatt), úgyhogy még azt is le kellett járni, mielőtt ágyba bújtam... és megírtam ezt a posztot!
folytatásként jön újra doppler.

Tuesday, 3 March 2009

tejfehér ködben úszva

tejfehér ködben úszva csak a mozgás volt, a hegy és mi -
egybeolvadva a teljességgel
ilyen lehet a nirvána
a feloldódás és a teljes bizalom is
a pálya ugyanis nem látszott, csak csúsztunk lefelé
én például konkrétan elhagytam a pályát
(aztán visszataláltam - )
később a lécemet is
leesett a felvonóból
levertem a lábamról, de Cl megmentett, felhozta
mint egy rossz gyerek

aztán a nap is kisütött
olvadt
és tovatűnt a tél..

Monday, 23 February 2009

Megvan David!

Michelangelo Davidjának képe is bekerült a rólamszóló montázsba, a jövőbenibe, mint a férfi energia megtestesítője :) ez azért jól hangzik! ;) Szerintem. Úgyhogy mostantól az Igazi felbukkanására is számíthatok! Remélem.
Az elmúlt napokban sokat tettem magamért. A hétvégét családállításon töltöttem, mely részemre nem hozott kirobbanó érzelmi áttörést, de ez állítólag nem is mindig van így, merthogy a hatás később is megmutatkozik. A módszer több, mint érdekes volt, de nagyon kimerültem vasárnap estére, és persze a többiek történetét is meg "kell" emésztenem, már amelyik hatással volt rám, nemcsak a sajátomat.
Ma pedig egy coach (vezetői tanácsadó) segítésével megkezdtem vezetői, - valójában személyi - fejlődésemet. Ez nagyon izgalmas! Van házifeladat, amit el kell készítenem - mára egy montázst kellett magamról -, és már a róla való gondolkodás is egyfajta önértékelésre késztetett, újra gondoltam, hogy mi fontos önmagam meghatározásakor. Érdekes volt, hogy a szabad(magán/baráti)idő jelentősége mennyivel fontosabb számomra (jelenleg), mint a szakmai/ munka feladatok. A kettő szétválasztása, a határok megtalálása a cél. Ez szól az elmúlt évekről, illetve arról, hogy még nincs meg a "hivatásom", amit szívesen csinálok. Reményeim szerint a sorozat végére azt is kitalálom, hogy hosszútávon mivel szeretnék foglalkozni!!

És persze a lelki történések mellett zajlik a zÉlet is, barátok, rokonok jönnek-mennek az életemben... ki, be, át, össze-vissza, úh vagyok háziasszony, gyerek, barát, és egyéb helyzetek :)

Sunday, 14 September 2008

Földkerülés vitorlással

Úgy látszik, mostanában érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tesznek a barátaim, most csak egy gyors linkajánló a (eddig) legőrültebb vállalkozásra - aztán majd ugyis írok róla :)

FÖLDKERÜLÉS