"sport, szex és barátok"

legutóbb egy idősbb barátom az FB-n kérdezte mit tegyen a stresz (és depi) ellen!? amire azt bírtam visszaírni, hogy "sport, szex és barátok" a kulcs. próbált alkudozni a sorrendet illetően, hogy biztos ebben a sorrendben értem-e, de ezt ráhagytam, mert hát az tényleg lehet tetszőleges, ami fontos viszont, hogy tegyen az ember a testi-lelki egészségéért - és talán ezt a hármast úgy töltheti fel, ahogyan neki a leginkább megfelel!
fontos, hogy legyen benne lazítás, levezetés, de egyben energetizáló tevékenység is, persze ennek az aránya is függ a személyiségünktől, de azt hiszem a legjobb arcát mindenki akkor mutatja, ha megvan az egészséges egyensúly -- persze ehhez nagyon kell tudnunk a saját szükségleteinket és jól kell detektálni a saját érzéseinket, és akkor még ott van a környezetünk, akik ugyanezt keresik, és hogy ebből hogy lesz egyensúly? hát leginkább úgy, hogy sokat beszélgetünk egymással arról, hogy valójában mit szeretnénk, mi jó nekünk és nyitottan fordulunk a másik, a mások igényei felé is, és megtaláljuk a leginkább hozzánk illő embereket!

..csak elkezdeni nehéz..

the kids are all right...

a hétvégén ismét volt mozi - már úgy hiányzott az életemből!! még az Oscar előtt megnéztünk néhány jelöltet - így az igazi! és jövőre fogadni is fogok a díjazottakra, biztos van ilyen lehetőség is a hálón vagy Angliában ;))
nos, a Fekete hattyú egy jól megkomponált dráma volt, amelynek skizo főhősnője egy árnyalatnyival tovább tévelygett lelkének rengetegében, míg megtalálta és átélte önmagát. lehet, hogy ez a fokozás végett volt, de nekem itt vesztett a tempójából a film. viszont a csattanó az nagyon ült -- szeretem a katarzist!
a másik film, The kids are all right, egy igazi társadalmi kérdéseket boncolgató amerikai történet , ami ha nem egy leszbikus amerikai középosztálybeli pár párkapcsolati kríziséről szól, hanem mondjuk egy hetero páréról, akkor tizenkettő egy tucat. az első zsigeri reakcióm az azt követő baráti vita után sem változott: ez a film a család értékéről és mítoszáról szól, egy olyan értékről, amely az amerikai középosztály - és főként a republikánus középosztály - számára elsődlegesen fontos érték. a különlegessége pedig az, hogy ezt egy leszbikus pár családi életében mutatja meg, nem nyitva vitát ezen családi forma létjogosultságáról. a kérdések pedig bármely kapcsolatban felmerülhetnek, hogy mi a viszony a spermadonor apához, akivel a gyerekek megismerkednek, hogyan kell, lehet ehhez viszonyulni, milyen párkapcsolati feszültségeket hoz el, amikről nem beszélünk. ahogy a vitában meg is jegyeztem, a pár és a gyerekek épp olyanok voltak, mint anno az én családom (konfliktusok, kérdések, viselkedések hasonlóak) - ettől teljesen természetes és komfortos lett számomra a film! azt hiszem az alkotók ezzel pont elérték, amit akartak. nálam mindenképp.

black swan
the kids are all right

"akkor vagyok a legjobb, ha felhúznak"

nos ezen a megjegyzésen, már sokat gondolkodtam, de azt hiszem csak a napokban érett meg bennem, hogy miért is lehet ez így, és min kellene változtatnom. (igen, mindig van kiváltó ok, de az most a megfigyelések szempontjából mellékes)
összefüggésben van ez azzal, hogy az elmúlt hónapokban, években sokat figyelem az emberek közötti kapcsolatokat, kapcsolódási pontokat, de leginkább a saját magaméit. megdöbbentő, hogy milyen érdekes megfigyeléseket tehet az ember magáról, ha egy kicsit odafigyel, hátha még utána is néz a pszicholgóiában ezeknek a jelenségeknek - kész aranybánya vagyok!
hogy a topikhoz visszatérjek, hogy miért "akkor vagyok a legjobb, ha felhúznak". jelenleg oda jutottam, hogy ez az önérvényesítéssel van összefüggésben. azaz ha felhúznak, akkor - végre - kiállok saját magamért, a gondolataimért, a nézeteimért, érzéseimért, addig hajlamos vagyok a másiknak átengedni a teret. minden látszat ellenére, úgy érzem, hogy rengeteget alkalmazkodom a környezetemhez, mások elvárásaihoz, igényeihez, és ez oda vezet, hogy ezeket előbbrevalónak sorolom, mint a saját igényeimet (és ezt szépen meg is indokolom magamnak, ahogy kell). és persze csak akkor "robbanok", azaz jelezem, hogy "vazze, hát én is itt lennék, vagy mi", amikor már nem tudom magamban leküzdeni a feszültséget a belső és külső igények, elvárások között. érdekes, hogy ezt csak én szoktam "hisztinek" megélni, (és így ezt általában sűrű bocsánatkérések követik), a körülöttem lévőknek ez teljesen természetes, elfogadható magatartás - ez egy újabb gondolatot vet fel bennem, hogy miért ennyire elfogadott viselekedésforma ez!? de a férfi-barátaim visszajeleztek, hogy az általam hisztinek nevezett történetek még messze vannak a hisztitől!! mit adhatnak elő nők, nem is bírom elképzelni!?
a lényeg, hogy nagyon örültem, amikor ezt sikerült levezetnem magamnak. mert innen már "csak" az kérdés, hogy hogyan tudok változtatni ezen. ami fontos ebből, hogy hogyan tudom mihamarabb, számomra is komfortos módon, idejében jelezni az igényeimet, lehetőleg érzelemmentesen. rajta vagyok! és irtó sokat agyalok ezen. próbálgatom az új szárnyaimat. az önérvényesítés az idei fejlesztendő EQ területem ;)

reményeim szerint a kapcsolódási pontok és igények pontosabb megfogalmazásával kiegyensúlyozottabb leszek, ezáltal a kapcsolataim is.

óévi búcsú

isteni óévi búcsúsétára futotta idén Dobogókőn. volt hideg és bokáig hó, gyönyörűen behavazott fák, köd, forralt bor és jó társaság. csináltam angyalt is :)

B_Ú_É_K!!

molyok a polcon...

volt néhány kellemetlen napom, percem, amíg csapkodtam őket, aztán néhány órám, amíg kitakarítottam a konyhaszekrényt - idén immár másodszor, mert előszörre rendes kislány voltam még a nyáron-, és kidobáltam mindent, ami csak egy kicsit is gyanús volt... ja, és még a konyharuhákat, abroszokat is kimostam, mert ott voltak a lárvák - undorító volt! a hideg futkosott a hátamon. brr!
most már csak azt a bizonyos molycsapdát kell megvennem, hogy biztosítsam a jövőt...

taroko national park

az elmult 2 napban vegre kileptunk urbanikus eletunkbol, ami azert mar kezdett nekem sok lenni, mert egyik nagy varos kovette a masikat, szoval ugy tortent, hogy megneztuk taiwan gyongyszemet a taroko nemzeti parkot. mindezt termeszetesen vonattal, busszal es gyalog. igazabol remeltuk, hogy ragyogo napsutes lesz, mint az elozo nap, de sajnos borongos idoben indulthattunk (azert a 27fok arnyekban, parasan megvolt).

csomagok a szallodabna maradtak, csak egy napi cucc a kis hatizsakbn. a vonat ketto+fel ora alatt repitett Hualien-be, a keleti part kivarosaba. az ocean felett is hompolygott a kod. pazar szurkes kek volt minden. a hegyen, amely ugy 3000m-ig nyulik fel kisebb-nagyobb felhofoszlanyok ultek. itt ertettem meg a kinai tajfesteszet gyokereit. ultek a felhok a hegy oldalan es tetejen. egy ido utan, miutan a helyi allomas melletti infohazban osszeszedtuk az ahitott infot (egy kivetelevel minden hegyi osveny lezarva), felszalltunk a buszra, meg 20km, szoval mi is a felhok kozt jartunk.

kalandos utunkon a sofor egy keresztezodesben kirakott es mutogatott, hogy arra be a HQ (headquarters, a fohadiszallas, a kozpont) - vicces volt (mint mindig) - massz, ha birsz!! a park bejarata agyon kulturalt es szepen elkeszitett volt.

békesség

ez lett a mottónk :) s így telt az elmúlt két nap...

Börzsöny. Királyrét. Ázunk az esőben a napernyő alatt. Almapálesz. Párában a hegyre (inkább domb). Magas-Tax. Íjászkodás. Énekszó. Turistaház. 864m. Napsütötte reggeli. Csóványos. Tériszony. Haladunk. Csepeg. Uzsi. Királyrét. EP.

Békesség. Csak a madarak csiviteltek ezerrel...
Tavasz van.

cukik - fotózáson

Régen volt ennyire jó kis női napom, mint tegnap! Egész délelőtt mosolyogtunk - mert 30 percre celebek lehettünk az Andrássy út egyik éttermének teraszán!!

Az úgy történt, hogy egy barátnőm beszervezett engem és a coachom (igen,igen a coachom és engem) egy újságíró barátnőjéhez, mint új riportsorozatának alanyait (ez az önreklám majd később jön) -- mivel a coachom igen jó fej nő és ő is élvezi, ha van egy kis nőcis felhajtás az életében, így boldogan vállaltuk az összes ezzel járó felhajtást! :)

Tegnap a fotózással kezdtünk, amihez persze sminkes is járt :) no meg hol hogyan üljünk, tartsuk a fejünket, az állunkat, a vállunkat, és hogyan mosolyogjunk - ez is ment, de azért be kell valljam, fárasztó egy dolog ám!
Engem profi sminkes még soha nem sminkelt ki, ez így első élmény, hálás köszönet érte Pataky Áginak, aki nagyon ügyes és türelmes volt, és még kedves is! Az eredményen kicsit meglepődtem (túl erőteljesnek találtam - de ez kellett a fotópapírnak), bár miután megbarátkoztam vele, - ez csak délutánra sikerült, - igencsak tetszett :) úgyhogy így mentem az esti fogadásra is, hogy kerek legyen a nap!

Aztán vagy egy órás előkészület után elkezdődött a fotó session :) alapban is jó hangulatunk volt, de a hölgyek, mármint Ági és Bulla Bea fotós is kellemes, relaxált hangulatot teremtettek. Ültünk bent és ültünk kint is a Goa teraszán, hogy lássuk milyenek a fényviszonyok - szórakoztattuk egymást, hogy tudjunk még mindig, a 200. kocka után is mosolyogni :-D nos, igen, legalább 200(!?) s bár - állítólag- könnyű esetek voltunk, nem volt egyszerű az a pillanat, amikor mindketten a megfelelő szögben dőlünk ki, tartjuk a fejünk, vállunk, hátunk, orrunk, mosolygunk, és még természetesnek is látszunk, olyanoknak, akik most épp egy coaching "órán" vannak!! Bár be kell valljam, a coaching órán is szoktunk ilyenek lenni - mert ott is önmagunkat adjuk!

De ami az alaphangot megadta, az Bea mondata volt a kb. 20 kocka után -- "Olyan cukik vagytok! Ez így jó lesz!" Ezen mindketten órákig derültünk, hiszen egyikünk szakmájában sem általános és ebbéli karakterünk sem "engedi ezt meg", hogy munkaidőben lecukizzák! De persze a mondat spontaneitása, lendülete és a sok kis "édes" mellé ez is odafért! és persze még jó is esett.

Utána persze ettünk-ittunk, beszélgettünk egy nagyot, ha már úgy alakult, hogy házon kívül vagyunk :)
Kíváncsian várom a eredményt, a végső, a tuti képet!

Majd meglátjátok!

"r"

itt van újra május: az első olyan hónap, oly sok hónap után, amelyben nincs 'r' - na, és ez mit jelent?

a hétvégén többször előfordult, hogy kinn voltunk a szabadban, és megjegyeztem, hogy most már nyugodtan leülhetek a földre :) hiszen már lehet, a májusban nincs er! No, ezen többen nagyot néztek, s kiderült, hogy nem annyira elterjedt ama népi bölcsesség, hogy a fel/megfázás elkerülése végett az ember(lánya) nem ül le a földre azokban a hónapokban, amelyekben van 'r'!.

szóval, tegnap a Dunánál a kavicsokon jót napoztam - és nem volt nálam piknik takaró sem!

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

tavaszi síelés

hogy miért jó márciusban síelni?

hú, hát mert már tavasz illat van lenn a faluban, ellenben a hegyen még az olykor zord tél hangulat köszönt, és előbukkan a napsugár :)

nincs ez másként idén sem, amikor is még épp itt vagyunk egy hangulatos olasz alpesi faluban (na jó, asszem a dolomitokban, de nagyon alpesi a hangulat), és itt már alig látszik az a sok hó, amely fenn a hegyen még kellemes pályaviszonyokat biztosít - nagyon élvezem!

a hét irtó változatos, de ma volt a legkellemesebb napunk, ugyanis végig sütött a nap, és a szokásos szélvihar és délutáni ború, no meg a hóvakság is elmaradt. reggel már korán fenn voltunk a pályán, ugyanis ma délelőtt zajlott a síverseny a szlalom pályán, kicsiknek és nagyoknak egyaránt :) és persze melegíteni kellett, majd jött a verseny, ahol engem is rábeszéltek, hogy induljak - így életemben először sisakban síeltem, mert az kötelező volt! Be kell valljam a kezdeti furcsaságok ellenére, nem volt annyira szörnyű viselet, bár a füleim azok kissé fáztak. lehet hogy jövőre nekem is hoz a Mikulás egy szép sisakot!

a verseny izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, hogy gyermekek és szülők együtt izgulnak a pálya tetején, hogy vajon ki futja a legjobb időt? (rengetegen vagyunk itt egy Közgázos szervezésben, ahol már rég nem mindenki közgázos, sőt!)

aztán egész nap fel, le a hegyeken... az oktatás pedig ma kivéltelesen délután volt, amit alig értem el, mert késtünk, és még egy tál levest is bedobtam. viszont nagyon keményen nyomtunk, ugyanis csak hatan (majd öten) voltunk, és diktálta ám az iramot az edző. szerencsémre lecseréltem a lécemet egy rövidebb carvingra, amit itt kaptam kölcsön, és ezzel igazán kijön a remek sítudásom. hosszú évek óta most először voltam újra büszke arra, hogy milyen jól síelek - és tényleg egy jó léc csodákra képes! könnyen fordul, van lendülete, és még a dizájn is nőies volt ;) nagyon élvezem ezt a hét síelést. még az új bakancsom is úgy tűnik, hogy beválik :)

ráadásul 2. lettem a versenyen a mi csapatukban, a női ágon, ahhoz képest, hogy csak úgy szórakoztam az egészen... de a hütte buli rövid félórája igencsak megérte, ugyanis T. a magyar csapos fiútól dupla adag bacardit kapott, míg én a szokásos jagert és almalevet nyakaltam ;) táncolni pedig síbakancsban is izgalmas, mivel sokat nem lehet figurázni a lábakkal, marad a karjáték és a testmozgás!

mindezen izgalmak után még az uccsó síbuszt is elértük, itthon pedig fantasztikus vacsit készítettek a lányok (én simán bealudtam ezalatt), úgyhogy még azt is le kellett járni, mielőtt ágyba bújtam... és megírtam ezt a posztot!

folytatásként jön újra doppler.

tejfehér ködben úszva

tejfehér ködben úszva csak a mozgás volt, a hegy és mi -
egybeolvadva a teljességgel
ilyen lehet a nirvána
a feloldódás és a teljes bizalom is
a pálya ugyanis nem látszott, csak csúsztunk lefelé
én például konkrétan elhagytam a pályát
(aztán visszataláltam - )
később a lécemet is
leesett a felvonóból
levertem a lábamról, de Cl megmentett, felhozta
mint egy rossz gyerek

aztán a nap is kisütött
olvadt
és tovatűnt a tél..

Megvan David!

Michelangelo Davidjának képe is bekerült a rólamszóló montázsba, a jövőbenibe, mint a férfi energia megtestesítője :) ez azért jól hangzik! ;) Szerintem. Úgyhogy mostantól az Igazi felbukkanására is számíthatok! Remélem.
Az elmúlt napokban sokat tettem magamért. A hétvégét családállításon töltöttem, mely részemre nem hozott kirobbanó érzelmi áttörést, de ez állítólag nem is mindig van így, merthogy a hatás később is megmutatkozik. A módszer több, mint érdekes volt, de nagyon kimerültem vasárnap estére, és persze a többiek történetét is meg "kell" emésztenem, már amelyik hatással volt rám, nemcsak a sajátomat.
Ma pedig egy coach (vezetői tanácsadó) segítésével megkezdtem vezetői, - valójában személyi - fejlődésemet. Ez nagyon izgalmas! Van házifeladat, amit el kell készítenem - mára egy montázst kellett magamról -, és már a róla való gondolkodás is egyfajta önértékelésre késztetett, újra gondoltam, hogy mi fontos önmagam meghatározásakor. Érdekes volt, hogy a szabad(magán/baráti)idő jelentősége mennyivel fontosabb számomra (jelenleg), mint a szakmai/ munka feladatok. A kettő szétválasztása, a határok megtalálása a cél. Ez szól az elmúlt évekről, illetve arról, hogy még nincs meg a "hivatásom", amit szívesen csinálok. Reményeim szerint a sorozat végére azt is kitalálom, hogy hosszútávon mivel szeretnék foglalkozni!!

És persze a lelki történések mellett zajlik a zÉlet is, barátok, rokonok jönnek-mennek az életemben... ki, be, át, össze-vissza, úh vagyok háziasszony, gyerek, barát, és egyéb helyzetek :)

szauna

Mi jó a szaunában, kérdezik tőlem oly gyakran, mert hogy én nagyon szeretem. Nos, én szeretem, azt a száraz meleget, ami feltölt és dinamizál, szeretek csendesen feküdni és csak befelé figyelni. Figyelni a testem, hogy hogyan reagál, mit ad ki magából, hogy mikor elég neki. Szeretek a forróságban eltöltött percek után egy dézsa vizet magamra rántani, hogy érezzem, élek, hogy működök, hogy most fut szerteszéjjel a felgyűlt stressz és frusztráció. A leginkább pedig apró jégdarabokkal szeretem frissíteni az arcomat, hogy egy kicsit szúrkáljon, s az sem zavar, hogy utána órákig vörös fejjel járok.

A legjobban azt bírom, ha előtte úszhatok egy jót, s miután egy kicsit megmozgattam az izmaimat, kifulladtam a sok tempótól, akkor nyugodtan végignyúlhatok a 80-100 fokos melegben. Ja, tudom, hogy az infra a divatos, de én mégis a hagyományos finn szaunát szeretem, mert az megdobogtatja a szívem, és jó érezni, hogy hogyan csitul a pihenésben, ami egyfajta meditáció.

Most szerencsére találtam egy egész korrekt helyet, ahol mindez megvan (még sportolhatnék is, ha azt szeretném), nagyon kellemes és európéer a hely, de továbbra sem értem, hogy miért nem lehet végre egy olyan szaunát tervezni Magyarországon, ahol nem kell fürdőruha. Ez megőrjít! Papuccsal nem mehetek be, (bár a lábam leég), mert káros a műanyag párolgása, de a fürdőruhám (szintén szintetikus) párolgása nem az - ki érti ezt? Ráadásul a fürdőruhám a bőrömön van. Szeretném azt megérni, hogy természetes legyen az is itthon az agyakban, hogy szaunába, török fürdőbe meztelenül megy az ember, mert az úgy jó. Az idióta prüdériáját meg otthon hagyja, ha van neki.

Na, mindegy, azért élveztem. És fogom is! És lassan rászoktatom őket, hogy talán elég egy alj is...

helyzetkép

Többen aggódtak értem a héten, mert nem volt több boldogság poszt és az éterből is eltűntem. Hát igen, amellett, hogy beszippantott a gyár, még a zÉlet is beindult, de az is lehet, hogy én vettem fel újból a fonalat -- és ez sok időt és energiát igényel! Bár ezt egyáltalán nem bánom. És rengeteg apró boldogság történik velem :)
Épp rengeteg minden rázódik bennem, remélhetőleg, a helyére. Az egyensúly keresés izgi, reflektív, bolondos, olykor gyerekes, néha meg túl felnőtt, van egy csomó felelősségem, mások iránt is (ennek nem nyomasztó voltát próbálom megtalálni), közvetítek erre-arra (ezt élvezem), valahogy keresem az új női önmagam is (nem könnyű a jelenlegi helyzet) , és próbálnék olykor egyedül is lenni, hogy lássam velem mi van, hol tartok, mit akarok.
A hétvége megint nagyon jó volt, így szeretek élni! Olvastam, főztem, tettem a rendet a gardróbban, selejteztem, így megint mehetek a Vörös Kereszthez leadni, no meg állítólag fogyó Holdkor kell megszabadulni a régi dolgoktól, így a szelektálással a gondolataimat is tisztítottam :) Este találkoztam egy barátnőmmel, akinek a kritikai és logikai rendszeréhez képest az enyém kezdő, így kíméletlenül rávilágíthatott emberi gyarlóságaimra, és jól esett ez az önmarcangolás és világmegváltás néhány forralt bor mellett. Aztán lementünk egy alakuló politikai kezdeményezés klubülésére, aminek több érdekessége is volt, de leginkább szeretünk csak úgy értelmes emberekkel társalogni, mivel mozgalmakkal és személyekkel szemben mások az elvárások, de ez nem mindig egyértelmű (másoknak). ja! és még egy spontán bulizáson is kikötöttünk. Ma pedig a Balaton ismét káprázatos volt, bár a jég a múlt héten simább volt, az olvadás és az ónos eső nem tettek jót neki. A szüleim pedig fantasztikus emberek, erre időről időre rá kell döbbenjek! A mamámmal istenit koriztunk, a végén még táncra is perdültünk!! Közben húztuk a papám, aki ismét megmutatta a koriját a télnek ;)
Most pedig azon morfondírozok, hogy ha már ágyba bújós hangulatot varázsoltam itt felmelegedésként, akkor ténykeg visszatérek a kundalíni sakti elméleti tanulmányozásához, holnap pedig elmegyek jógázni.
szép álmokat!

balatoni "nyár"

#4

Elhatároztam (de ez nem egy újévi fogadalom, hanem csak úgy, a jól-létért), hogy minden hétvégéből egy napot friss levegőn, a szabadban, mondhatnám, a fővároson kívűl fogok tölteni. Ez az életemben egyszer már bejött, mármint hogy így lazítok, azaz kirándulok, úszom, használom a testem, tehát szellőztetem az agyam :)) imádom!!

Nos, most hogy itt ez a mínusztíz és a Balaton is befagyott, úgy döntöttem, hogy ezt látnom KELL!! Ilyet még soha sehol sem láttam, és kori sem volt a lábamon már pár éve (vagyis újabban csak görkori), úgyhogy nem árt, ha edzésben tartom magam (itt eszembe jutottak a drága szüleim is, akik ennyi idősen mint most én, boldogan hordtak bennünket korzini és nagyon klasszak voltak azok a baráti-családi hétvégék), úgyhogy felhívtam néhány barátot, hogy mit szólnának egy balatoni naphoz a hétvégén!! Bár a Nap csak szombaton sütött, és a mi választásunk vasárnap volt -- de így is megérte!
Nem tudom leírni, hogy milyen üdítő volt ez a nap! A lelkem is töltődött, és legyőztem egy fóbiámat is. Gondoltam, hogy király lesz, de hogy ennyire! Bár először, amikor rámentem a jégre az öblön túl, akkor majd betojtam, ugyanis a megfagyott hullámok látszottak a víz alatt!!! és én ki nem álhatok plexiüvegen járni a mélység felett (ezért mentünk a déli partra, -bár én északi parti gyerek vagyok, - mert ha ott beszakadunk, akkor is csak derékig ér a víz ;)) . De ezután jött az élvezet, csak csúsztam, és csúsztam, egyenesen előre (nem pedig körbe-körbe, mint a jégpályán), és olyan helyen, ahol még senki sem járt előttem!! Szédület volt!! Közben láttam a repedéseket, amint megfagytak, a hullámok tarajait is, amint összetorlódva jelezték a határt... és néhány nádlevelet is a víz alatt. Halat, úszkálót, szerencsére nem (de a hozzátartozó vészforgatókönyvet azért agyban legyártottam!!), s közben hideg volt, távoli szürkés messziségben ködlöttek fel a hegyek... pompás egységet alkottunk így a táj meg én.

Persze közben szórakoztatásunkra, (talán, mert azt gondolták, hogy a csend nem élvezhető -- civilizációs betegség) szóltak a slágerek, mint régen a Katlanban, ahová jártunk... a nyolcvanas években... Itt volt fakutya is, olyan klasszikus, szék csúszó falábakon, amit az "élvezők" mindig továbbadtak, amint megunták, és ott pörögtünk és csúsztunk, ketten is ültek rajta, én meg toltam... korin ... csupa száguldás és kanyar... és közben szólt a sláger, hogy "elmúlt már, a balatoni nyár"... talán.. el...

De milyen jó a víz!!

ps: Ha jövő hétvégén lenne kedvetek kipróbálni, kérlek, szóljatok!!

pénzügyi válság

"A világot jelenleg sújtó pénzügyi válság miatt, áramköltségek megtakarítása érdekében, további intézkedésig le lesz oltva a fény az alagút végén.
Őszinte hívetek:
Isten"

Uram, kérlek, ne! Talán mégse!! Mert akkor mi lesz a reménnyel? Mi lesz így a családi örökségem hármasa nélkül? ("Mert azért megmarad, a hit, remény, a szeretet, e három, ...") Nem tudnék mit kezdeni így az életemmel...
Szeretném hinni, hogy a fény, de legalább a fényben való hit, az alagút végén mindig ott lesz, még akkor is, ha nem látom!
Szeretném hinni, hogy ezen sohasem kell majd spórolnom! Hogy mindig képes leszek látni, hogy ott van!
És szeretném hinni azt is, hogy a válságok elkerülnek majd - legyenek azok fizikailag avagy lelkiek, és ha mégsem, akkor ott vár a fény az alagút végén!
Szóval, kérlek Uram, találj ki valami mást a válság megoldására!

Őszinte híved.

Szeretettel.

gyümölcs hiányom van

Mióta beszippantott a gyár, - amit persze azért élvezek, - és még futnak a párhuzamos világok vállalásai, - amit kevésbé élvezek így, - alig jut időm olyan dolgokra, mint olvasás és baráti töltődés, az az a rekreációra, de ma rádöbbentem, hiányzik a vásárlás a piacon! Főleg, hogy így ősszel még annyi finomság közül választhatok.
A munkahelyen állandó gyümölcs hiányom van, bár csak lassan jöttem rá, hogy ez a baj, és nem kifejezetten a kávé hiányzik, s ráadásul a héten minden gyümölcs elfogyott itthon -- így új beszerzési stratégiát kell kitaláljak! Mivel a piac estére, bármilyen korán jövök is haza, már zárva tart, a hipermarketek zöldség-gyümölcs osztályait nem kedvelem, így csak egy lehetőség marad: bevásárlás reggel!! Ez egy akkora kihívás lehet, amire még nem volt példa, ugyanis a reggeli korán kelés nem annyira az erősségem, sőt!

Szóval, változnom, változtatnom kell - mert változni jó! (Ááá!!)

autómentes világnap

Ma volt az autómentes világnap :)
Sajnos nem tudtam ott lenni, mert még mindig a NagyMű foglalja le a napjaimat, de lélekben ott voltam, meg a híradásokat is néz(t)em (fordítani csak úgy tudok, hogy valami zúg a fülem mellett; legyen az tv, rádió, zene..), és bár nincs biciklim, de legalább az autómat sem használtam (-tényleg remélem, megvan még ott, ahol hagytam!) - viszont legalább egy jót görkorizhattam volna!!
Na, majd ha minden kész van :)
Remélem, Ti sem vezettetek!!

almadzsem

Nos, az éjjeli sikereken felbuzdulva, gyárottam egy kis almadzsemet is - csak 3 üveg lett, pedig mennyi meló!!
Na, remélem, a vendégeknek is ízleni fog :)

Ímhol a recept:
"Almadzsem nagyjából ugyanígy: nagyon kevés vízzel megfőzöd, turmixolod, fahéj+szekfűszeg, esetleg egy narancs / citrom kiáztatott héja spirálban ügyesen, vékonyan levágva, majd hajszálvékony szeletekre vágva - ezt főzöd sűrű kavargatás mellett egy órácskát (!), amíg besűrűsödik, és szép, karamelles színe lesz. Kész. Csók"

megjegyzés: ha héja nélkül főzöd (mert pl. az alma ütődött volt), akkor nem kell turmixolni, mert magától szétpuhul! ja, és én a tegnapi borból használtam egy decit ma is, víz helyett.