Showing posts with label travels. Show all posts
Showing posts with label travels. Show all posts

Wednesday, 31 August 2011

sivatagba zárva

az idei nyári kalandok a karavánszerájok sejtelmes (vicces, hogy ezt először 'ly'-vel írtam le, mert csakis a selyemre gondoltam :)) világába repítettek, olyan tájakra, amelyek mesékből váltak valósággá és varázslatukkal az ezeregy éjszakák világát idézték, olyan selymesen simogattak, mint a kelmék, amelyekkel évszázadokon át kereskedtek... a Selyemúton jártam, Dzsinginsz kán földjén, Kis Mukk birodalmában, azaz a mesés Keleten, Tadzsikisztán és Üzbegisztán földjén.

nem tervezgettem évek óta, hogy ide utazom, nem vágytam jobban ide, mint bárhova máshova, azt hiszem, vannak olyan utak, amelyek egyszerűen csak bennem vannak, és egyszer csak eljutok oda, épp akkor, amikor itt van az ideje. ahogy évekkel ezelőtt egy barátnőm - épp Afrika éveim voltak- találóan megjegyezte: "Vannak évek, ami bizonyos kontinensek vonzásában telnek, más évek, máshogyan." most ázsiai, pontosan selyem éveim vannak. két éve kínában jártunk az északi úton, most átléptünk a középső szakaszra.

ezt az utat egy elegem-van júniusi hétvégén döntöttem el. nem érdekelt, ki mit szól majd. annyiszor érdekelt már, hogy bizonyos munkák, emberek, szerelmek miatt nem utaztam el, pedig ami rám tartozik, az ugyis megvár. befizettem, és hussanás.

ecsetelhetném, hogy milyen az, amikor visszatér a keleti-blokk fíling a leningrádi (sicc! szentpétervári) reptéren, ahol se ki, se be nem léphetsz, és abban sem lehetsz biztos, hogy átvisznek a megfelelő terminálra, vízhez pedig csak egy hamis beszállókártyával juthatsz. vagy milyen amikor rájösz, hogy ezek az országok úgy muszlimok, mint te keresztény, és akkor azon tűnödsz, hogy mi a fenéért nem hoztál rövid nadrágot és ujjatlan pólót, de szerencsére sapka - ami teljesen turistává varázsol - van nálad, mert így is hőgutát kapsz 47 fokban a csodás Buxara medreszei között. és közben sodródsz az úttal, amit egy irtó jófej srác rakott össze, aki még oroszul is hajlandó tanítani, mert nem bírod, ha nem beszélgethetsz a helyiekkel, s bár szabadulni kívánsz attól, hogy a helyi politikai, társadalmi, gazdsági viszonyokról érdeklődj (mert épp ebből van eleged), arra döbbensz rá a khivai könyvesbolt pultjánál, hogy finoman bomlasztod a diktatúrát és civil aktivitásra sarkalsz, miközben történelemről diskurálsz és Nassradin hodzsa kalandjai bukkannak fel gyerekkorod angol meséiből. eszembe jut Jung is, aki azt mondta afrikai utazásán, hogy a probléma rendszer az benne van, nem az őt körülvevő világban, tök mindegy hova utazik. hát ez az, akkor mi végre jártam ott?

nagyon otthonos út volt. ismerősek voltak az emberek. kedvesek, még romlatlanok. főleg a nők, sokat mosolyogtak. alapvetően szegények, de amijük van, megosztották, és mi is. ettünk-ittunk jókat, jártuk a piacot, a negyedik napon már a helyi áron kaptuk a körtét (bár az első napon volt ingyen kóstoló), és alkudtunk oroszul, tadzsikul, üzbégül, vagy angolul, mikor melyiket értettük. lett helyi ruhám Samarkandi dizájn, de nyárra kiváló lenge viselet. helyben varrta egy idős hölgy. a legviccesebbnek azonban egy fekete birka (?) sapkát tartottam, amelyben úgy néztél ki, mint Buksi (zsinóros puli) kutyánk - haha!

ahogy haladtunk az úton, egyre beljebb a sivatagba, kicsit kausztrofóbikus lettem, innen nincs kiút, a végén elfogy a járt út, és akkor tényleg már csak az ösztön marad a sivatagon át. természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy egyre rosszabb lett az utak minősége, majd már csak a természetes föld út maradt. a csillagok viszont ugyanúgy csillogtak, mint Afrikában, ott ültem kinn, bámultam az eget, és valahogy ugyanarra megváltásra, búcsúra vártam, de most az érzés az elengedésről szólt, hogyan engedjek el helyzeteket, embereket, vágyakat, amik egyszer úgy tűnt fontosak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (de az is lehet, hogy én nem váltottam be - de a végeredménye szempontjából mindegy!). szeretem a csillagos eget a sivatagban ülve :)

és végül elértünk oda, ahova a tádzsik hegyek (Fann) bővizű patakjai óta tartottunk, és ahova a víz ma már nem ér el: az Aral-tóhoz. összezsugorodva, kihaltan fogadott a kietlen táj. 160 km-t vezettünk az egykori partjától a mostani habokig, és arra gondoltam, hogy mennyi mindenre hatással van az, ahogyan élünk. a tó már nem édes a szélén térdig süppedsz az iszapba, barázdált az alja is. amikor befutottam, olyan érzésem volt, mint a tengernél. ahogy mindig egy pillanatra meglep a sós víz íze a szám szélén. nagyon élveztem, de nagyon beljebb nem mertünk úszni a hullámok miatt. majd egyedül maradtam, csak én az egész tóban - végtelenség érzésem nőtt. hiányzott már a víz, és a selymes simogatása.

történt még annyi minden más is, ami fontos lehet még, majd, és fel-felbukkan azóta (most is, amikor írok), de erről szól az utazás, hogy a benyomásaid, élményeid veled maradnak, és olykor a szürke novemberi, téli napok egyikén elő tudod venni, és megsimogatnak, a nyár hőségével térnek vissza.

ja, és esznek dinnyét. sőt, kézipoggyászként szállítják a repülőn a távolélő kedveseknek. méghozzá mézédes napérlelte dinnyét: pirosat, sárgát és fehéret is!

Friday, 5 August 2011

break, break!! i need it

itt az idő, hogy végre úgy isten igazából kitörjön a nyár nálam is. ez általában azt jelenti, hogy fogom magam és elhúzok valami távoli helyre, ahol békén hagy a világ. csak azt viszek magammal, akit én akarok.
persze ott is lehet ismerkedni és találkozni emberekkel, de csak akkor, ha úgy érzem jól magam. amúgy hihetetlen, hogy képes vagyok napokat, heteket eltölteni egyedül is. sőt! néha kifejezetten vágyom rá, hogy egyedül legyek, és ne kelljen másokhoz alkalmazkodnom, semmilyen módon. persze ilyenkor gondolom azt is, hogy bizonyára nagyon elkényeztett / aszociális / stb vagyok, de ahogy mélyülnek a pszichológiai ismereteim csak arra jövök rá, hogy valószínűleg túl régóta alkalmazkodom anélkül, hogy a saját igényeimet kifejezném, és ilyenkor kell a regenerálódás. jó lenne, ha időnként a mindennapokban is félvállról tudnék venni dolgokat, illetve hogy jól ki tudnám fejezni az igényeimet.

szóval, a nyár akkor kezdődik, amikor nem csak csökkentett üzemmódban dolgozom, avagy rendelkezésre állok (az nem szabadság, csak annak van álcázva), hanem akkor, amikor fittyet hányhatok a világra, és csakis azt teszem, amit én akarok. idén végre újra elutazom :) kicsit hosszabb időre, és évek óta először, egyedül, bár csoportban, de anélkül, hogy ismerném a többieket. izgi lesz, még nem csináltam ilyesmit. ráadásul ahova megyek ott végre nyár van!! 40 fok tartósan és egy felhő sincs az égen -- lehet dinnyét sem esznek, de sebaj! azt majd itthon pótlom.

Wednesday, 27 July 2011

Extravaganza 2011 : Macedónia - istro!

Az idei extravaganza - amiért anno ez a blog is indult - Macedóniában volt, kissé nosztalgikusan is mondhatnánk, de valahogy mégsem lett az, szerencsére. 2007 óta mindenkivel történt jó néhány változás, valahogy még felnőttebbek lettünk, és attól, hogy a kiindulópontunk akkor is Skopje volt, az nem befolyásolja azt, hogy az elmúlt években Közép-Európa számos országában és városában találkoztunk újra (és újra), valamint tartottuk a kapcsolatot a neten.
Még mindig nagyon izgalmas, hogy van egy csapat nő, szerte Európából, akiket csak a barátság tart össze (már rég beszélnek egymással rajtam kívül is, aki a kapocs voltam :D), és ezt úgy fejezzük ki, hogy néhány éve minden nyáron pár napot együtt töltünk, de hogy legyen apropója is, megmászunk egy hegyet. Így jártunk már az Olympos-on (ott kezdtük), a Triglavon (Szlovénia) és tavaly a Jabljak (Montenegro) volt az úticél. Időről időre vannak új becsatlakozók, de idén azzal vicceltünk, hogy az állandó folyamatos tagsághoz nem lehet, csak egy utat kihagyni ;) Idén végül négyen túráztunk, ketten pedig "csak" a tóparti lazázásba kapcsolódtak be.

Az idei hegy, egy régi kedvencem, a Pelister volt. Már kétszer próbálkoztam feljutni rá, egyszer az eső, másodszor a tavaszi hó akadályozta meg. Idén a déli oldaláról, a görög határ felől másztuk meg, így szebb is volt, és fel is értünk a célállomásra. Pompás látvány! :)
Útközben a Prespa tóra nyílt kilátás, - ahol előző nap dőzsöltünk irtó hangos parti zenére :(, - a végén pedig a "hegy-szemekre", nevesen a Golem ezero-ra (nagy tó) értünk fel. Igazi hegyi magasságba, ugyanis 2218 méteren fekszik. Csodás időnk volt, sütött a nap, és lágy szellő lengedezett, sehol egy felhő. Útközben azért éreztük, hogy esett itt is az eső az előző napokban, ugyanis több mocsaras részen is átvezetett az ösvény, bokáig süllyedtünk, majd átvágtunk fejig érő páfrányok és bozótosok között is -- nagy élmény volt!
Idén "igazi" túrán voltunk, volt velünk egy kedves helyi túrázó kolléga is, aki ismerte a terepet, így ő volt a vezetőnk. Hajnali f6-kor indult a társaság, s ennek köszönhetően a korai ebédet a csúcson fogyaszthattuk el - 11-12h között! Ilyen sem volt még! Addig csak kétszer volt egy-egy rövid megállás, folyamatosan haladtunk... a már majd' megszokott sorrendben: K, M, (H), Kr, N... és néha sikerült egy kicsit beszélgetni is, amikor épp nem a szuszból fogytunk ki!
A hegy és a társaság is megérte a fáradtságot :) bár megint megállapítottuk, hogy jó lenne hosszabban találkozni, mint egy hosszú hétvége, mert azért hosszú ez az utazás így... én két éjszakát töltöttem vonaton és buszon, s meg kellett állapítsam, hogy nem lettem fiatalabb!! már fáraszt a hajnali 5órás Keleti pu-n való ébredés.
Azért jó volt egy kicsit kimozdulni, és jó volt újra a Balkánon!! Egyre inkább kedvelem, és tetszik, ahogyan ott élnek, és legalább nyár is volt! Visszafelé, mert ugye életemben először a vonat-busz kombinációt választottam az utazásra, volt egy kis időm Belgrádban, hogy körbesétáljak - nagyon tetszett, így ősszel visszatérünk!

És persze Skopje is jó volt. Sokat változott az elmúlt 4 évben. Épül a történelmi hagyomány a főtéren, a "belvárosban", hétről-hétre új nemzeti hősök születnek, éled a nacionalizmus... ez szomorú volt! (Telerakták historizáló szobrokkal a főteret). Viszont az tetszett, hogy az albán bazár soron nyíltak új helyek, és van forgalom a bazárokban is. Voltak kedvenc helyeim, amik megmaradtak, mások viszont eltűntek. Bejártam az akkori életem fontos helyszíneit, most, hogy visszagondolok, érdekes, hogy mik maradtak ki (sehol sem voltam, ami a projekthez köthető), ez is elmondja, hogy mi fontos az életben. Nekem az emberek azok, ők éveken át megmaradnak.
Jó volt újra felfedezni egy várost, egy országot, ahol másfél évet éltem, olykor ismerősként köszöntött, és volt amikor a változásokat, az újdonságokat mutatta meg. Leginkább mégis a barátaimmal töltött időt élveztem, a beszélgetéseket és a kacagásokat -- ők hiányoztak igazán az elmúlt évben.
Mert az biztos, hogy ott Skopjéban valami fontos történt velünk akkor.

Thursday, 14 January 2010

sangre flamenca y borges

borgesről mindig az jut eszembe, amikor azt mesélted, hogy egy üveg whiskey-vel kell együtt olvasni. no, és egy nővel. épp próbáltunk átvergődni a novellán, s már már érteni véltem, amikor azt mondtad, hogy borges megértése ez. akkor állnak össze szöveggé a szavai. a novella címére sem emlékszem, csak arra a délutáni napfényben telt álmos óránkra. amikor elképzeltem, hogy mit tehet egy üveg whiskey. a spanyol mondatok kavarogtak a fejemben. mesélted, hogy egy négyzetcentimétere a bőrének az egész estét betöltötte, s akkor megértetted a zsenijét. a nőjét és borgesét.

a flamenco táncosok ma esti ritmusa kergette elém újra azt a vásott nyarat. amikor a nyelv, a zene, egy ital, némi tapas volt az est ritmusa, ott abban a granadai nyárban, a vérem is forrott.

Saturday, 3 October 2009

love motel

az elso szamu koreai elmenyunk, hogy egy par napig egy love motel-be lakunk (a karib szigeteken cabana-nak hivjak, de hogy nalunk mi lenne a neven azt nem tudom). ez az a hely, ahova alapvetoen legyottra jarnak a nepek, igy nemcsak ejszakara, hanem orakra is kiberelheto, tetszes szerint. lehet itt lakni is (bar bevallom rettento fura erzes), de nem ez a jellemzo. viszont tiszta es egyedul ez van kozel a koleszhoz (ahol viszont nincs vendegszallas), ahol a barataink laknak - sebaj, ezt is meg kell tapasztani egyszer!! bar a megfelelo parner bizonyara nem artana ;)
a folyoson a polcrol mindenfele szexvideok (oke, dvd-k) varjak a latogatokat. amugy egy nem tul nagy szobarol beszelunk, ahol az agy foglalja el a legtobb helyet (ami irto kenyelmes matraccal bir, ezt nagyon elvezem!!), van egy masszazs gombos zuhany, fenekmosos oblitos wc-vel (ez nagyon high-tech), ES a furdoszoba mindezt attetszo fallal adja. a szobaban fotelka, asztal, meleg-hidegviz fogyasztasra, valamint egy kb. 120 cm szeles kepernyoju plazamtv (brr!) dvd lejatszoval. ja, es ami a legmeglepobb, hogy van egy ingyenes szamitogep szuper gyors internettel (!) (ja kerem, itt az internet penetracio legalabb 75%), ahonnan ez a posztot most irom is :) hihetetlen!! (azert ez a legtutibb)
es persze van a legyott utanra mindenfele kence, hogy frissen es uden tavozhass...
mindez 40-50.000 won ejszakankent (kb. 6-7 ezer forint) .... hm..

taipei zoo

nos, az ug volt, hogy meg kinaban szerettunk volna pandat latni, de sajnos a feszitett peking programunkba ez nem fert bele. igy amikor taiwanon kiderult hogy lenne egy fel deleottunk, tudtuk, hogy tobb templot most nem tudnank befogadni, igy irany az allatkert - a pandaert!!
ekkor egy taipeiben taunlo regi baratnom jelezte, hogy nem is tudta, hogy itt van panda. negy eve meg nem volt. ezen egeszen addig szomorkodtunk, amig ki nem deriettuk, hogy van mackojuk nekin is (mire nem jo az internet!), no es persze jegyvetel elott meg is kerdeztuk.
az elsok kozt voltunk akik aznap beleptunk, es szerencsenkre a panda-haz is nyitva volt, igy kaptunk idopontot!! persze rohantunk a koalak utan, hogz mielobb megpillanthassuk a fekete-feher medvebocsokat.
kicsit csalodtunk. remek bevezeto es bemutato utan (az eletukrol), azt lattuk, hogy egy viszonylag unalmas es kicsi kornyezetben elnek. egy festett betonfalu epuletben, kevesse autentikus kornyezetben. nem csoda, ha depressziosakka valhatnak!
de ott terultek el baratsagosan, a feneuket mutatva nekunk az acsolt padozaton. nem eppen fotozasra es csodalasra vagytak.
az allatkert tobbi resze sem kerult a kedvenceink koze, ugyanis nem ereztuk, hogy eleg eletteret adnak az allatoknak. a budapesti allatkert (el)rendezettsege es otletessege megint bebizonyosodott. talan a tropusi elovilag bemutatasa volt a leghitelesebb, velug is ez itt egy szubtropusi klima volt, es az agakrol a vizcseppek a maguk termeszetessegevel csepegtek ala.

Friday, 2 October 2009

taroko national park

az elmult 2 napban vegre kileptunk urbanikus eletunkbol, ami azert mar kezdett nekem sok lenni, mert egyik nagy varos kovette a masikat, szoval ugy tortent, hogy megneztuk taiwan gyongyszemet a taroko nemzeti parkot. mindezt termeszetesen vonattal, busszal es gyalog. igazabol remeltuk, hogy ragyogo napsutes lesz, mint az elozo nap, de sajnos borongos idoben indulthattunk (azert a 27fok arnyekban, parasan megvolt).
csomagok a szallodabna maradtak, csak egy napi cucc a kis hatizsakbn. a vonat ketto+fel ora alatt repitett Hualien-be, a keleti part kivarosaba. az ocean felett is hompolygott a kod. pazar szurkes kek volt minden. a hegyen, amely ugy 3000m-ig nyulik fel kisebb-nagyobb felhofoszlanyok ultek. itt ertettem meg a kinai tajfesteszet gyokereit. ultek a felhok a hegy oldalan es tetejen. egy ido utan, miutan a helyi allomas melletti infohazban osszeszedtuk az ahitott infot (egy kivetelevel minden hegyi osveny lezarva), felszalltunk a buszra, meg 20km, szoval mi is a felhok kozt jartunk.
kalandos utunkon a sofor egy keresztezodesben kirakott es mutogatott, hogy arra be a HQ (headquarters, a fohadiszallas, a kozpont) - vicces volt (mint mindig) - massz, ha birsz!! a park bejarata agyon kulturalt es szepen elkeszitett volt.

Tuesday, 29 September 2009

taipei - egy nap alatt

hat megvolt a fedezd fel egy nap alatt taipei akcionk, de sajnos ez nem sikerult, de lehet, hogy nem is sajnos, mert igy van miert visszajonnunk majd (Cl pl majd naszutra jon ide).
nem vagyunk a reggeli indulas bajnokai, de ez azert is van, mert konkretan eleg keson fekszunk es laposra jarjuk a talpunkat.
ma megneztuk a chiang-kek-sei (CKS) emlekmuvet, hat szep nagy volt. (lehet hogy nem igy kell helyesen irni a nevet a kuomitang nagyjanak, de ebben az orszagban nem egyseges atirast hasznalnak, no meg en is olvasom mind a magyar, mind az angol szakirodalmat). Mindegy o volt a nagy, Szun-jat-szen (SJS) es Mao mellett. nos SJS emlekmuzeumat csak a Taipei 101 toronyepulet tetejerol lattam, de annak a merete sem elhanyagolhato. szerencses modon az epulet melle epitettek a nemzeti koncerttermet es a nemzeti szinhazat is, a varos viszonylag kozpontjaban, igy majd biztos kell valamit kezdeniuk ennek tortenelmi feldolgozasaval.
nos, mivel ott csellengtunk, igy vettunk estere koncertjegyet is, h belulrol is lassuk az epueletet. zongorakoncert volt, egy tajvani lany elodasaban, elment. az akusztika isteni.
CKS-rol meg annyit, hogy mint rendes diktator ul egy emelvenyen, ami neki legyen modnva, nem o emeltetett, hanem halala (1975) utan a nep ;)) ugyes huzas! 89 lepcso ment fel.
szerencsenkre az ido jobbra fordult, ugyanis kisutott a nap is.
ezekt utan a delutan masik felet a Taipei 101 felhokarcoloba toltottuk, pazar kilatassal, nemi azsiai muveszeti kiallitassal, sot korall bolttal egyutt (ott tudtam meg, hogy itt jol mukodo a korall feldolgozo ipar). amugy az epulet a 2. legmagasabb cimet tudja magaenak. versenyben van kina. (boldogan allapitottam me, hogy az 1931(!)-ben epitett Empire State Building meg mindig top 10es, az elokelo 9. helyen!! hurra!)
ja, a kaja is nagyon jo volt. mindenfele azsiaiabol valaszthattunk a torony aljaban levo kajaldakban. van ami bejon. nagy kedvenc itt az un. hot pot, amikor elotted fonek meg a zoldsegeid, husaid kulonbozo izesitessel. lahat jo!
az emberek pedig nagyon segitokeszek. allandoan megkerdezik, hogy minden oke-e, kell-e segitseg, pedig nem mindig tudnak jol (vagy egyaltalan) angolul. es allandoan mosolyognak :) ez jo!
ja, es a metro es a vonat rendszer es jegyvaltas lenyugoz - mindent automatikusan tudsz intezni. kiraly! es pontos es megbizhato. es aggodni sem kell a blicelok miatt. es olcso is. egy ut kb.25 yuan, ami 150 forint.
szal, jol vagyunk. tetszik. holnap irany a taroko nemzeti park.

taipei

tegnap vegre ismet egy szabadabb foldre tettuk a labunkat, bar ahogy ma reggel olvasom az ujsagban, vannak itt is feszultsegek, de az emberek legalabb nagyon baratsagosak, segitokeszek es MOSOLYOGNAK!! ez baromira fontos. legalabbis nekem :)

sajna az ido nem az igazi, tegnap este az ejszakai piaci kalandunkat teljesen keresztben szakitotta egy kiados zapor, azota is szaradnak a ruhaink... a cipom.. uh ha tuti szandalba megyek. ja, a legfinomabb a cukrozott eper volt, amit imadtunk!! es jo is volt edesen zarni a napot.

a varos sokkal kisebb es remekul szervezett. bar most kuzdunk a nemzeti parkba valo eljutassal, es ottalvassal. de biztos meg lesz!

a nepi kinarol majd otthon bovebben (no meg ha begepelem a naplot), mert rengeteg mindent lattunk (az osszes kotelezot ;) es eleg vegyesek az erzeseim. mindeharom varos mas volt.

most itt all ket helyi a nyakamon, uh megyek,de lehet gyakrabban tudok majd jelentkezni. addig is udv.

kinai hirek 1-2

Ezek mentek egy kisebb koremailben :)

-----------------------------------------------
Date: Sat, 26 Sep 2009 02:44:14 +0200
Subject: kinai hirek 2.

Haho!
Meg mindig eletben (nem szabadultok meg olyan konnyen ;))!! Mara elertunk Shanghai-ba - ami megint egy nagy varos. jobban orultem volna ha nem csak nagy varosokba jovunk ,dehat ez most igy alakult. amugy jol. Peking nagyon klassz volt, az megerte, asszem, minden kotelezot lattunk, tobbet nem. viszon voltunk spontan labmasszazson, miutanhosszu kilomatereket gyalogolunk minden nap. az vicces volt!
ja, es latengoztam mar egy helyivel is, es vegult en is vettem egyet, uh lehet velem otthon labtengozni :))

A vonat ut annyira nem faraszto, bar a csajok most kivannak, epp mot erkeztunk meg, en meg mosom a szennyest, amig keszulodunk bevenni Shanghait (itt pofatlanul vart borravalot a kinai a borond cipelesert, amit nem is kertunk, mig ez eddig egyaltalan nem volt szokasuk).
Sajnos a vonat ut alatt nem lattam semelyik folyot sem, a Jangce-t egyaltalan, oh vissza kell jojjek egy 'rural china tour'-ra. (haha)

A xian-i cserepkatonak nagy csalodas volt. egy mauzoleum. raadasul a varos borzaszto szennyezett es poros, uh senkinek sem ajanlom. a kiallitas pesten anno jobb volt. szal az kihagyhato. viszon karpotlasul befizettunk egy kinai masszazsra, ami megerte :)) jol kis is hozta a megfazasomat, uh 2napig q* szarul voltam, a vonatut gyogyitott ki. Tovabbra sem birok a legkondit, itt meg mindenutt az megy - lesz meg ebbol energiavalsag.

Amugy az egesz orszag egy nagy epitkezes. mindenutt daruk es epulo szazemeletesek. jo hogy van ez az egy gyerek politikajuk, kulonben nem fernenek el. de tenyleg. bar allitolag azt hallottam, hogy ha magasabb kepzettseged van akkor lehet tobb gyereked is (phd-ra 3!! ;))

Na, pusza, lejartam. meg majd jelentkezem!
Addig is szep hetveget Nektek!
Oleles,N.

-----Original Message-----
Subject: kinai hirek

Sziasztok!
Mivel a blogra nem tudok irni, ezert csak egy gyors email, mert a mai kimerito gyalogtura utan KO vagyok (egy blokk gyaloglas az kb. 15-20perc feszitett tempo, es ma gyalog jottunk haza, kb. 3,5 blokk. napkozben is seta, ber probalunk helyi modon kozlekedni, ha ki van irva, vagy a hotel felirja, igy buszoztunk stb.
nos, tegnap megvolt az Eg temploma es parkja - remek akuszikaval, nagy szmogban. mellesleg a hotelunk neves is ez ;)) ma pedig a Tianament ter az osszes keszulo unnepi disszel (okt. 1. a 60. evfordulo), illetve a Tiltott varos - na, az csodas volt, es meg a nap is sutott :)) jokat eszunk, es probalunk esszeruen kozlekedni, lenni. Amugy strapas.
JA, csak annyit a 'csend, rend, fegyelem' szlogenemrol, hogy a repteren befele mertek (!) a vamosok teljesitmenyet! konkretan egy elegedettsegi gombnyomassal, illetve csengetett nekik egy gomb, ha tulleptek az erkezovel toltott idot ;)) meglepo,nem?
na, huzok aludni, mert hosszu nap volt es holnap var a Nagy Fal.
CSok,
N.

Thursday, 26 March 2009

tavaszi síelés

hogy miért jó márciusban síelni?
hú, hát mert már tavasz illat van lenn a faluban, ellenben a hegyen még az olykor zord tél hangulat köszönt, és előbukkan a napsugár :)
nincs ez másként idén sem, amikor is még épp itt vagyunk egy hangulatos olasz alpesi faluban (na jó, asszem a dolomitokban, de nagyon alpesi a hangulat), és itt már alig látszik az a sok hó, amely fenn a hegyen még kellemes pályaviszonyokat biztosít - nagyon élvezem!
a hét irtó változatos, de ma volt a legkellemesebb napunk, ugyanis végig sütött a nap, és a szokásos szélvihar és délutáni ború, no meg a hóvakság is elmaradt. reggel már korán fenn voltunk a pályán, ugyanis ma délelőtt zajlott a síverseny a szlalom pályán, kicsiknek és nagyoknak egyaránt :) és persze melegíteni kellett, majd jött a verseny, ahol engem is rábeszéltek, hogy induljak - így életemben először sisakban síeltem, mert az kötelező volt! Be kell valljam a kezdeti furcsaságok ellenére, nem volt annyira szörnyű viselet, bár a füleim azok kissé fáztak. lehet hogy jövőre nekem is hoz a Mikulás egy szép sisakot!
a verseny izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, hogy gyermekek és szülők együtt izgulnak a pálya tetején, hogy vajon ki futja a legjobb időt? (rengetegen vagyunk itt egy Közgázos szervezésben, ahol már rég nem mindenki közgázos, sőt!)
aztán egész nap fel, le a hegyeken... az oktatás pedig ma kivéltelesen délután volt, amit alig értem el, mert késtünk, és még egy tál levest is bedobtam. viszont nagyon keményen nyomtunk, ugyanis csak hatan (majd öten) voltunk, és diktálta ám az iramot az edző. szerencsémre lecseréltem a lécemet egy rövidebb carvingra, amit itt kaptam kölcsön, és ezzel igazán kijön a remek sítudásom. hosszú évek óta most először voltam újra büszke arra, hogy milyen jól síelek - és tényleg egy jó léc csodákra képes! könnyen fordul, van lendülete, és még a dizájn is nőies volt ;) nagyon élvezem ezt a hét síelést. még az új bakancsom is úgy tűnik, hogy beválik :)
ráadásul 2. lettem a versenyen a mi csapatukban, a női ágon, ahhoz képest, hogy csak úgy szórakoztam az egészen... de a hütte buli rövid félórája igencsak megérte, ugyanis T. a magyar csapos fiútól dupla adag bacardit kapott, míg én a szokásos jagert és almalevet nyakaltam ;) táncolni pedig síbakancsban is izgalmas, mivel sokat nem lehet figurázni a lábakkal, marad a karjáték és a testmozgás!
mindezen izgalmak után még az uccsó síbuszt is elértük, itthon pedig fantasztikus vacsit készítettek a lányok (én simán bealudtam ezalatt), úgyhogy még azt is le kellett járni, mielőtt ágyba bújtam... és megírtam ezt a posztot!
folytatásként jön újra doppler.

Saturday, 26 July 2008

The Olympus Extravaganza – how it started

For fifteen months i lived in Skopje, Macedonia. Before having moved there my friends promised to come and visit me as it is not so far away: they can take a bus, a train, a car or even a plane, just hop in-on-off, and be there (in some hours;) – lots of them did visit me! and it was good fun!

Three ex-colleagues of mine who have also become good friends arrived for a long and crazy weekend in September 2006. i was already back from holidays and stress was there again, so timing was just perfect - i always appreciate good company and i did not know that many people in Skopje at that time. While they were there, the idea emerged – so as to keep us in good shape for the coming summer – to conquer the famous mountain of Gods, the Olympus!

We explored Skopje and the neighbourhood in September and was planning for our next summer trip to the Olympus. In the meantime I made some new friends in Skopje, as well my old-time German friend had also decided to spend her 2-week holidays in Macedonia and as the dates collided with our planned climb, she joined us, the gang!

So there we were seven women TO CONQUER it!

The Hungarian team of three though changed a bit in composition – as one friend had to stay behind as she had become pregnant in the meantime – arrived to Skopje on a busy Thursday night, on 7 June. I was lucky as K had already arrived on Tuesday, so someone was home to open the door and receive the tired travellers. Bloody hell I still had work to finish off.

When I arrived home, we decided that the Hungarians should refresh themselves whereas the international part (K, M - a Dutch woman who lived around the corner – and me) of the team should go shopping, so we went and did grocery shopping for 2 days that was to be carried up the hill! I was dead tired as I had a turbulent week behind, but happily all gave a hand when it was needed. It was only H missing from the team – she also had to finish her notorious report! We ate a lovely Macedonian dinner at my favourite around the corner restaurant, where I was on good terms with the cook and owner, and loved hanging out there as it was simple and friendly, and then we still needed to make the sandwiches. J and K made us delicious ones, although sent E and me to bed at midnight so as to be able to drive the following day. Somehow my design flat did not seem too big this time at all :)

Wake-up was set at 6am, so as to leave by 7am – and we DID! M and H showed up, we packed up the team in two cars and left. The drive was entertaining as K did not know M and H, and we were all different nationalities! The first shock to the Macedonian border system happened upon our arrival: four different EU passports (2 diplomatic ones) from a normal registered HU number plated car, three of us bearing a Macedonian ID too – we felt pity for the trainee at the crossing point! And enjoyed some Hungarian CDs received from the other car – best was like trying to translate Hungarian songs by Jazz+Az, a formation whose text, lira is based on rhymes in common language – I am not sure that was my most successful translation ever, my only solace was that some part of the biological terms and slangs of vocabulary was not only incomplete on my side ;)

And there we were at the foot of the Olympus at 1100m. Heavy clouds were hanging above the mountains that managed to scare Ió off the climb. J was not to climb from the first moments, she just loves Greece. So we were five to go. After packing and taking all the necessary equipment and food and water, we started around at 12:30.

First day we planned to achieve the Tourist Huts at 2100m and stay there overnight. The path has soon become steep and rocky, and the weather stays humid enough to make us slacken the pace. I was so happy to finally be there – all organised and moving! It seemed that everyone knows her place and pace, K and M were climbing first to give the rhythm, H could not make up her mind in the middle, E and i were the last ones, so we could exchange news and talk about things that happened at home. We stopped at regular times to get some breath and enjoy the landscape, put on or take off cloth, share stories and drink some water. Few know that water is scarce at the Olympus – there is only one spring running but we left that at the foot, so one has to CARRY all the water needed for the whole hike. It can be 4 litres in sunny and arid weather! As we were at the beginning of the season, we “only” calculated 3 litres per person. Plus all the clothes needed for the 2 days – regarding the weather conditions it meant shorts and T-shirts at the starting point (around 30 Celsius) and winter-coat, polars, and hats and gloves on the top (around 5 Celsius). As one gets wet on the way up, dry T-shirts and panties were needed, plus our make-up remover ;)

(to be cont.)

Friday, 25 July 2008

Krk szigetén (HR)

Pár nap az Adrián...
Felüdülés volt és rövid. Jobb időt reméltem, meg azt hogy kevésbé leszek fáradt, így könnyedebben jövünk-megyünk. Nos, ebből majd minden meg is valósult :) Én csak a sofőr voltam. B szervezte. Volt szuper szállás, bár kissé távol a parttól, így a sziget keskeny útjain is kacsázhattam, viszont tiszta volt,rendes, és szemben volt egy grill vendéglő, ahol a szakácsnéni, még este tizenegykor is olyan vendégvárót, balkáni salit, kevert nekünk az asztali borhoz és magyarázott hozzá horvátul, hogy visszamentünk búcsúzóul!
A program is kiváló volt: úszás, napfény, úszás megint, kukorica a parton és séta, vettünk p* matracot, áttetsző kéket (mert ez megy a fürdőruhához és B szeméhez), végül nem kite-oltunk, lemaradtunk (már megint, mint tavaly Máltán), mert első nap aklimatizálódtunk, majd matrac és a baska-i öböl medencéje (isteni volt a calamari!), aztán pedig jött a vihar, "amit ma megtehetsz...". Így elolvastam a nyári limonádémat, majd megnéztük Krk városát, ahol egy kis ékszer sopping is belefért, B-nek vettünk egy nem mindennapi nyak és fejdíszt :) lehet irigykedni és csodálni! Aztán hazafelé pedig ott voltak a Plitvicei-tavak, ahol nyomtunk egy kisebb túrát - az valami mesés türkiz és kék volt, meg zöld, hangos zubogókkal, vízesésekkel, és pisztrángokkal!
A hazaút eléggé fárasztó volt, mert esett, de a hát- és nyakmasszázs, amelyet képzett masszőr utitársunktól kaptam a jó teljesítményért/hez, kárpótolt!
Jövőre csakis hosszabb időre megyünk és kite-olunk is, most már biztos, az első napon!

Wednesday, 16 July 2008

Balaton


Hú, a Balaton még mindig nagyon jó!!
Szeretem a nyaralónk, bár már kissé leporolt, de ódivatú ízét, meg a frissen vágott száradó fű illatát - és imádom az utcát, a temetőbe nyílón, ahol átjárunk, meg a nyaraló-szomszédokat, akikkel csak itt találkozunk, ma már csak pár évente, de együtt nőttünk fel, s ma én vigyázok annak a kisfiára, aki egykor énrám. És mindenki ismerte a nagyszüleimet, s most hogy öregszenek, jönnek a sztorik. Hogy hajanli 2-kor még préselték a szőlőt és nagyapám felrúgta az üvegdemizsont, és minden kifolyt. És mit csinált nagyanyám? nem lehetett elege? mit bírnak a nők? És van intrika és nagy, beszélgetős zabák. A vizet leginkább. Most is kiúsztam a belógó templomos félszigetecske nádján túlra és arra gondoltam, hogy isteni! és miért nincs itt az Anyám, aki szintén imádja? és mit élveznek ott a pocsoláyban a fürdőzők? meg hogy bírni fogom-e az idei Balaton-átúszást? De persze fogom! V is jól bírta a tempót. Megtanítottuk D-t kézenállni a vízben, amit fejenállásnak mondok, és fogtunk vagy 17 snecit! A tesóm is büszke lenne rám, biztos. Bár csak a zacskót tartottam. Egy gyerekkel horgászok és nem unom. Oké, vele is horgásztam. A tesómmal. Akkor mindig jó a kapás - én vagyok a szerencse sellőjük! Aztán V barátnőmmel kibeszéltük az egész rongyos életet meg a csillagokat - és nekünk jó lesz! Már most az. Volt nagy harmónia. Bár dolgoznom is kellett. De azt éjszaka, mert nappal a barátok és gyerekek és nyaralás. Tényleg meggylevest is főztem - a nyár illata! A kánikulában jól esett. Mint a Pomenade (így írják?) auraszómás illata, amit használtunk. Meg állítom helyre az egészségem cseppekkel. A nőiségem. Meg úgy probálom, hogy akkor most hogy is van - hol vannak a határok. Az én tűrőképességem határai. Ciki, de vannak. Muszály. Vihar is volt, meg záporok. Másztuk a Berzsenyi-kilátót. Nincs messze, csak 3km. Régen felfutottam. Ma sétáltunk. A szúnyogok is megkóstoltak. Mi meg ittunk. Aí barátnőm kedvencét, Becherovkát, és búzasört. Amíg L, a férje vacsit sütött nekünk, én a gyerekkel trambulinoztam . Az milyen király! V pedig becsomagolt Rákot játszott vele. Imádtuk. Olyat játszottunk, mint már régen nem! Hogy mi hogy bírtuk ezeket a kölköket a hétvégén - csupa kisfiúk, és nagyon kedvesek, okosak, és jófejek!
Ja, és tök jó lett a padlástér. Csak most láttam. B műve volt. Tehetséges. Bírom. Kár, hogy már nincsenek együtt. Az volt mindig a kedvenc helyem - ott lehetett olvasni és pucéran napozni reggelente! Most meg az én színeim is. Narancs. piros. sárga. Nap. A fészer lassan összedől. De a fű illata! Meg az esőé. És a zsivaly, ahogy távolodsz a parttól. Nem szeretem a tömeget, de idén azzal szórakoztunk, hogy a pasik hasának formáját tanulmányoztuk. L mondta, hogy ő sohasem kritizálta a faktoraimat, mikor mondtam, hogy meghízott (nagy ínyenc), viszont a kölök, a melleimet is faktornak nézte - jó, még csak három, de azért ezt ne nézze el! A faktoraim amúgy rendben - vannak. És még annyi minden volt. Nagy beszélgetések - hogy mi nők, mi lesz velünk, no meg a pasik, és az hogy, és a karrier, és a, és a. Mindez 6 napban. De kikapcsolt!

Monday, 7 July 2008

Debrecen (HU)

„Debrecenbe kéne menni,
pulykakakast kéne venni…”

(We should go to Debrecen,
to buy a turkey there...)

goes the Hungarian children’s rhyme… and so did we this weekend!

The aim was to see the exhibition of Aba Novák as it closes today (last minute trip), plus to see a bit of Debrecen as well, as it has been quite a while since I have last been there. I still love the atmosphere of that town – a very imposing Protestant church on the Main square!! Where the pedestrian area start and where the tram runs also through… one tram line across the town from the railway station till the loop around the forest and the spas and the university. No.1.

We have also enjoyed the wellness area of the famous Aranybika (golden bull) Hotel with the painted frescos (and a combination with socialist architecture), but then returned to the other side of the square – and on our way we promenaded across the Debrecen Civis Korzó (Prom) where there is a set of programmes in the coming weeks. The Magna Cum Laude concert attracted many locals and visitors to have a beer along!

The weather was not warm enough for the local open air pools, so we went for a walk in the Nagyerdő (like the ‘Hundred Acre Wood’ in Milne’s Winnie-the-Pooh) and shared a hut with the mosquitoes when it started raining! The area is a leisure time destination for all - lovely water lilies on the pond!

Also to have some sport activities in the weekend programme we have tried the tennis courts of the University – Debrecen is also a university town, and the oldest and nicest buildings usually host the faculties, even the gardens are worth a visit! –, it was just great to have a play especially that my friend C is an excellent player! (http://eng.debrecen.hu/)

On the way back we have discovered the new M3 Archeopark (www.m3archeopark.hu) that lies on the crossing of the highways M3 and M35, and is the first landscape history and archaeological leisure park. Should check out the 4th National Mother-in-Law Festival they organise next weekend!

Guillaume Aba Novák

His real name is Vilmos in Hungarian, but on the Certificate du Grand Prix de Paris in 1937 his name stands as Guillaume (should be William) that made me smile -- why cannot grand nations just learn to use, pronounce foreign names? I always wonder...

Anyhow, his exhibition in ModemArt in Debrecen (second biggest town in north-eastern Hungary) was a well-organised and thematically well-oriented representation of his works. I did enjoy it - especially that tickets could be purchased via the internet in advance and the museum itself is a comfortable modern place!

His talent was showed from different angles, the different periods, experiences and influences were thematically presented in an easily traceable way. The time of 1920-30 was just there and he was no different to his contemporaries... like Diego Rivera or other artists of the Montparnasse.

(my favourite picture: Vilmos Aba Novák : Nő kék kalapban / Woman in Blue Hat, c.1930. Ottó Herman Museum, Miskolc)
More pictures:

http://hungart.euroweb.hu/english/a/aba_nova/index.html

Friday, 4 July 2008

Gyula (HU)

I had no time to write about my experiences in a splendid little town called Gyula a few weeks ago, but I sum it up now.

It might sound strange at my age, but I like to be on holidays with my parents. In the past years we have one or two long weekends what we spend together – they do travel a lot in Hungary and most surely visit the best Hungarian spas!

My memory of Gyula and its fort was quite ruinous and dated from my teenage years, but now I found that the fort is turned into an open air summer theatre in the yard, the exhibition is interesting and the whole building is renovated – really well-done! We even had the special opportunity to see young bowmen shooting their fire arrows off the walls as an attraction on the Night of the Museums. And as a literary plus there was old-time story-telling at the entrance – a piquant story about the young Matthias King! – underlined by some also piquant drawings projected to the medieval walls. http://www.corvinmuzeum.hu/fooldal.html

But besides the summer festivals, Gyula is famous for its spa – a medical and wellness centre for those wishing to heal and relax! I just loved it as it had an Olympic size swimming pool on open air too and I could do my laps while sunbathing a bit, and of course my father loved the places as he could enjoy the thermal water. A water that looks yellowish brown, comes at different temperature and does not smell! (It is good for all sorts of medical treatments.) There is a swimming pool (although small in size) filled with this water for colder days. The entire complex is nicely organised and there are facilities for all demands. Old trees guard you against the UV rays and if you want to have a splash, along you slide!

Oh! I should not forget to mention the delicious draft beer sold at a cooling temperature ;)

The city itself offers some sightseeing and outings; the inner city is newly renovated and turned into a pedestrian area – Kőmíves cukrászda (confectionary) offers you yummy hand-made ice-cream and desserts! Or along the stream you can enjoy a meal and some wine. The medieval Fort that formed part of our history or the famous Hungarian composer Ferenc Erkel – father of the Hungarian grand opera and composer of our national anthem was born here – who has a memorial house : attract many visitors.

Another positive surprise was that the spa and the town seems to be bi- or tri-lingual (at least the restaurants for sure), as the Romanian and the Serb borders are close, and many visit Gyula.

www.gyula.hu