párbeszéd..

"Racionálisabb vagyok, mint gondoltam!" - jött ki belőlem.
"Igen. Sokkal racionálisabb vagy. Ha nem lennél, gondolod, hogy felvettelek volna?" - és mosolyog a szeme. Szeret.

"Túlterjeszedem. A főnököm is mondja, hogy túlterjeszkedem. De nem zavarja. Terjeszkedj túl, mondja, így megoldod a feladatom." Bízik benne.
Túlterjeszkedem, gondolom, ez bosszantja. Hol a bizalom?

"Annyira türelmes vagyok! Életemben nem voltam ilyen türelmes" - mondom. "De elegem van. Nem bírom tovább, felrobbanok!" Irtó frusztrált vagyok. Aggódva néz.
"Akkor keress mást! Találd ki, hogy mit akarsz! Segítek." Támogat.

Úgy hiányzik.

önismeret 2

(változat egy haikura)

Kérdések, lelkek
belső bolyongásai
- ó, vezetni jó!

önismeret

Önismeret

Kérdések, lelkek

Belső bolyongásaid

Mert vezetni jó!

(haiku)

Mert vezetni jó!

Amióta eszemet tudom, vezetőkkel és persze vezetőként is dolgozom, függetlenül, hogy van-e ilyen titulusom vagy sem. Mindig meglepnek, és mindig rengeteget tanulok tőlük. Lehet, hogy ezért is vonzott, hogy tanuljak erről. Azt hihetném, hogy most coachként csak ők kapnak tőlem, de a helyzetek többségében én magam is rengeteget tanulok. Vannak, akik ösztönösen jól teszik a dolgukat, van érzékük a vezetéshez, megfelelő arányban és mértékben kerülnek kapcsolatba az ügyfeleikkel és bánnak az embereikkel, és mindezt élvezik is, nekik "csak" a stílusukon kell csiszolni, és olykor jól irányzott kérdésekkel elgondolkoztatni őket, és persze vannak olyanok vezetők is, akik egy teljesen más közegből, értékvilágból váltak vezetővé, és tanulniuk kell az emberek vezetését, a rendszerekben történő gondolkodást és kommunikációt, fel kell ismerniük, hogy ő maguk mitől lehet(né)nek jó vezetők. Ezek a nehezebb kihívások, de szeretem ezeket, főleg, ha elég nyitottak az érintettek a változásra, és felismerik, hogy ez a változás nekik miért jó.

Évekig az állt mottóként a szobámban a parafa táblán henyészett módon egy papírfecnin, hogy "Mert változni jó!", mialatt egy több száz fős céget segítettem újra szervezni, kitalálni, hatékonyabbá tenni, majd persze működtetni is. Az ellenállás eleinte elég nagy volt, hiszen a legtöbben nem szeretik a változásokat, nem könnyű elkötelezetté tenni vezetőket és beosztottakat sem, ahhoz jól kell tudni megmutatni, "eladni", hogy az nekik miért is jó. És ehhez idő kell. Sok együtt átbeszélt idő, hogy ugyanazt gondoljuk, ugyanazt értsük és egy irányba húzzunk. Ezt a változást, és a benne rejlő személyes és közösségi sikert probálom megmutatni azoknak a vezetőknek, - legyenek a hierarchiában bármely szinten is, - akikkel együtt dolgozom.

Mert vezetni jó!

a bőrfotel

ma, amikor a vezető-beosztott kapcsolat alapelveiről tanultam a vizsgámra, nos, pont akkor eszembe jutott, amint a nagy bőrfoteledben ültem. egy anyagot olvastam, míg Te az asztalnál bütyköltél a gépeden, hangtalanul dolgoztunk a napfényes irodában. ez többször megtörtént, hogy csak úgy beültem hozzád egy kis csendre. egy kis vezetői csendre. ez nem a délelőtti "kávézzunk!" megbeszélés volt, hanem csak arra vágytam, hogy eltűnjek egy nyugodt félórára, mondjuk egy jelentést végiggondolni. jó volt így együtt dolgozni.
ez az alkalom azért maradt meg bennem, mert A. úgy kb. félóra múlva benyitott, hogy kérünk-e kávét, s hangjában meglepődéssel jegyezte meg: "maguk dolgoznak?". ezen nagyon jót derültünk a csendben. persze, mert ha a fotelban ülünk és beszélgetünk, akkor az úgy tűnik, mintha nem is dolgoznánk. lehet ezt így is látni, bár a fontos beszélgetések, hallgatások, röhögések mind a fotelekben zajlottak.
mostanában megint hiányzik a fotel, a nyugalma is - bár akkor sem volt mindig nyugodt a légkör, - az is hiányzik, hogy tudom, hogy kire számíthatok, hogy számít a véleményem, meg hogy mit gondolok és teszek. hiányzik ez a meghitt, bizalmi légkör.

és hiányzik a délelőtti kávézás rituáléja is.

hiányod megfogalmaz

évekig tépelődtem ezen a mondaton "hiányod megfogalmaz", aztán leesett újra. a múltkor egy szórakozóhelyen a női mosdóból kijövet. ittam már néhány pohárral és van egy szakmai kérdés is, ami mostanában beakadt. jó, több mint szakmai, de igyekszem a szakmai megközelítésére.

és ott egyszer csak úgy rámtört, hogy mi vagy ki az, ami hiányzik az életemből.. olyan kristálytiszta megvilágosodással. le kellett írnom, hogy örökre bevésődjön, mit jelent "a szív és az ész összhangja a vezetésben", az életben. hogy enélkül nem működnek rendszerek (nekem nem). hogy ennek megtapasztalása és együttes megélése mennyire fontos volt nekem, és hogy ennél kevesebbel nem tudom (nem akarom?) beérni ezután. ez persze lehet nagy kihívás a környezetemnek, főleg, ha nem volt ilyen élményük még az életben. nekem is kihívás, hogy meg tudom-e teremteni, s mennyi időt adok magamnak. és ha nem érem el, akkor hogyan és mikor lépek tovább.

megkönnyebbültem, hogy már nem feszít. hogy már nemcsak tudom, de érzem is.
megvan az igény és a cél is. akkor most (újra)próbálom teremteni.