vígjátékok

egy barátnőm arra kért, hogy estére valami laza, könnyű programot nézzek már ki, mert sok volt a drámából. könnyűben nem vagyok jó, egyáltalán nem, ha rajtam múlik, akkor moziban, színházban drámát, valamit ütőset nézünk, a romantika, vígjáték pedig úgyis lejön a tévében előbb-utóbb.

nagyjából ezeket sikerült ma estére kigyűjtenem (néhányat nem tettem fel a listánkra, mert "szenzitív" témákat érintett;):

Bor, kapufa, tangó (dán vígjáték)

Nathalie második élete (fr- svéd rom. vígjáték)

Tegnap Éjjel  (am-fr romantikus)

Viszlát első szerelem (francia-német romantikus)

a végére röhögtem. még hogy vígjátékok, ugyanolyanok mint a drámák, mind félrelépésekről, csalásokról, elhagyásokról, csalódásról szólnak, az ehhez vezető döntésekről, rágódásokról, helyzetkomikumokról -- hahaha, ez is csak optika kérdése!!

mehetnénk drámára is, akár...

egy kis optikai csalás ;))

a költészet napján..

...kaptam egy megzenésített verset, és nem is akármilyent, hanem egy kedvencet, egy kortársat... Závada Péter Szinopszisát. köszönöm!

az úgy volt, hogy E barátnőm megálmodott egy fesztivált, és elmesélte a tervét, én pedig segítettem neki továbbszőni az álmát, így kezdődött a Vers Zene fesztivál, amelyet a költészet napjára terveztünk, s amely tegnap este a Fogasházban teltházzal megvalósult. köszönet érte E-nek és segítőinek, valamint azon lelkes zenészeknek és színészeknek, akik ingyen vállalták a fellépést, hogy valami újat teremtsenek és szórakoztassanak bennünket. nagyon élveztem, hogy tényleg csak kortárs szerzők művei hangzottak el, így téve őket egyre inkább hallhatóvá. a hangulat nagyon meghitt volt

Vers Zene fesztivál - április 10.- fellépők névsora:
Aphonia együttesRadványi Balog Borzsák trió
Pécs Marcell SzólóProjekt
Tonett
Cirkuszka
Macska Szem
Berényi György trió

íme a vers:

Závada Péter: Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!

Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.

Múltunk lakik ma minden létigében.

Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.

Beléd oly görcsösen kapaszkodom.

Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.

Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:

A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek

- eltűnt időnkben mennyi révület!

És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,

hogy is mehetne bármi nélküled?

(Forrás: Holmi 2010/9.)

the kids are all right...

a hétvégén ismét volt mozi - már úgy hiányzott az életemből!! még az Oscar előtt megnéztünk néhány jelöltet - így az igazi! és jövőre fogadni is fogok a díjazottakra, biztos van ilyen lehetőség is a hálón vagy Angliában ;))
nos, a Fekete hattyú egy jól megkomponált dráma volt, amelynek skizo főhősnője egy árnyalatnyival tovább tévelygett lelkének rengetegében, míg megtalálta és átélte önmagát. lehet, hogy ez a fokozás végett volt, de nekem itt vesztett a tempójából a film. viszont a csattanó az nagyon ült -- szeretem a katarzist!
a másik film, The kids are all right, egy igazi társadalmi kérdéseket boncolgató amerikai történet , ami ha nem egy leszbikus amerikai középosztálybeli pár párkapcsolati kríziséről szól, hanem mondjuk egy hetero páréról, akkor tizenkettő egy tucat. az első zsigeri reakcióm az azt követő baráti vita után sem változott: ez a film a család értékéről és mítoszáról szól, egy olyan értékről, amely az amerikai középosztály - és főként a republikánus középosztály - számára elsődlegesen fontos érték. a különlegessége pedig az, hogy ezt egy leszbikus pár családi életében mutatja meg, nem nyitva vitát ezen családi forma létjogosultságáról. a kérdések pedig bármely kapcsolatban felmerülhetnek, hogy mi a viszony a spermadonor apához, akivel a gyerekek megismerkednek, hogyan kell, lehet ehhez viszonyulni, milyen párkapcsolati feszültségeket hoz el, amikről nem beszélünk. ahogy a vitában meg is jegyeztem, a pár és a gyerekek épp olyanok voltak, mint anno az én családom (konfliktusok, kérdések, viselkedések hasonlóak) - ettől teljesen természetes és komfortos lett számomra a film! azt hiszem az alkotók ezzel pont elérték, amit akartak. nálam mindenképp.

black swan
the kids are all right

lakmusz társulat -- hímek és nőstények

a történet ott volt a teremben, csak még valahogy nem jött elő... próbáltunk - itt magunkat, a közönséget értem, és persze segített a társulat is- rátalálni a bennünk lévő érzésekre, ahogy megérkeztünk, hogy mi hozott el? a kíváncsiság? az érdeklődés? mások történeteinek meglátása? valahol mind ott vágyakozott bennünk ... arra nem is gondoltam, pedig már jártam itt, hogy tőlem is függ(het) az aznap esti történet, az előadás, akkor most mi lesz? nem tudom, de elkezdődött. voltak, akik bátran mesélték a maguk történeteit... kicsit irigyeltem őket, hogy merik. és a színpadon megelevenedett a "darab", hol poetikusan, hol ironikusan, hol egy nagy adag vággyal vagy humorral, de sohasem bántóan... empátia volt benne mindig. úgy elmerültünk, hogy észre sem vettük, hogy letelt az idő, valahogy vágytam még egy epizódra, még egy kis lelki simogatásra.

Rögtönzések színháza a Lakmusz

one minute fly...

éves célkitűzésben sokat segített :))

irodalmi átkötés...

szuper évkötésem volt - 2 este: irodalom, tánc, színház, zene, performansz.

30án a Litera - Momentán előszilveszteri partija ötvözte az irodalmat (Láng, Takács Zsuzsa, Grendel, Kemény, Németh G) egy kis improvizatív színházzal (Momentán társulat),

// képek itt / videó itt //

majd 2án a Kistehénzenekor Melanólikus estjét élvezhettük két kortárs író (Háy és Darvas), a Belga együttes, Dj Titus, valamint élő masszás performanszaként.

// egy klipp itt //

Tetszik, hogy alkotók hozzá mernek nyúlni a kortárs irodalomhoz másként és máshogyan - összművészetivé integrálják, hogy akit csak egy-egy részlet érdekel, az is lássa, hallja a többit.

Gratulálok és köszönöm a Trafónak, hogy ilyen élményekkel ajándékoz meg Bennünket, azaz hogy befogadja és támogatja ezeket a produkciókat!

a romantikus "semmi"

végre egy hosszú hétvége... azt szeretném, ha sütne a nap, de nem, a város ködbe búrkolózik így kora reggel, mintha még ő sem ébredt volna fel. csörög a telefon, hogy ebben az időben marad a múzeum, ha nekem is jó. jó.
a város lezárva. az oktogonon lelkes városfutók, végig a ködös andrássy-n. mint két turista. kattognak a séta-fotók. a terrorház vassfüggönyének szögét nem veszi be az objektív, le kellene hasalni. minden féléről fecsegünk. imádom a városi sétákat ... déja-vu vagy tényleg megtörtént már egyszer valaki mással?
a turner az ünnepre tekintettel ingyen van. elég tömeges lett. ázsia után sem bírom. sok kicsi képe látható. illik a mai naphoz. misztikus ködbe burkolózik, a homályba -- az nagyon sztereotíp, ha azt írom, hogy mégiscsak angol? a neve tetszik a legjobban: joseph mallord william turner. hello, mallord! még itáliát is ezen a felszálló reggeli ködön át látja. olyan szomorú. a színek is úgy elmosódnak. azért van egy-két mestermű, ami megkapó. a romantikus "semmi". hmm...
kint forrong a város, előbukkant a nap is. a hősök tere idén más "hősöké". így elindulunk a városligeten át. az 56-os emlékmű egyre jobban tetszik. hetente legalább 2x erre járok. az emléktáblára egy nőt képzelek mezítelenül egy vörös rózsával a szájában. botrány. nincs kép.
a dózsa györgy út szürke házai után a keleti pu felújított látványa igazán tetszetős. kár, hogy nem lehet leülni. bámészkodunk. csendélet. magyar turisták. cipelheti a nő a szatyrot?
eljutunk a fiumei uti sírkertbe. a nemzetibe. mintegy őszbe hajló park. igazán romantikus a délutáni napfényben. lemerül az elem. pont a nagyok előtt. a képek a belső retinánkra égnek. tetszik ez a nyugalom - még jövök ide!
a kerepesi és a körút forgalma csak lassan zökkent vissza. a villogó neon fények és a száguldó autók valahogy nem törnek át ezen a belső ködön, amit ma vontunk magunk köré. ahogy eggyé váltunk az élménnyel.

kell a romantikus "semmi"

berlin blues

gyors visszaaklimatizálásom érdekében vettem néhány színházjegyet elindulásom előtt. többek között a budapesti kamarszínház ericsson stúdiójában futó berlin bluesra is, ugyanis gondoltam, hogy én majd így ünneplem meg a rendszerváltozás, a berlini fal leomlását - újra. a darab épp két éve van műsoron és szerdán volt az 50. elődadás.
kreuzberghez, ahol a darab játszódik, ugyis szép emlékek kötnek, abban a negyedben él azóta is a legkedvesebb gyermekkori német barátnőm, és keresztül kasul bóklásztuk jópárszor a negyedet. a mai napig belengi a szadadság szelleme, bár ma már jelentős török kisebbség él a negyedben, más kulturális szokásokkal. a hangulat továbbra is megengedő, toleráns.
a kamaraszínház színészei mesterien adták a bohémot végig, volt sok helyzetkomikum, s mivel a kocsma egy asztalánál ültem, csak azt sajnáltam, hogy egy sör nem jutott!

Előadás ismertető (forrás: kattints!)

Berlin, Kreuzberg – 1989-ben a fal nyugati oldalán még megállni látszik az idő. Kocsmák: az Ötlet, a Szemét, a Piaccsarnok. Kocsmafilozófusok, hétköznapi komédiások. Inni a söröket, végtelen beszélgetéseket folytatni a barátokkal az esőről, a sült csülök elkészítési módjairól, valamint egy titkosügynöknek vélt hallgatag alkoholistáról, aki csak szűrt búzasört iszik, citrom nélkül. Fiatalnak és szerelmesnek lenni – egy nőbe, a barátokba, egy életformába, az életbe. Lehetne mindez akár Budapesten is 1989-ben, amikor meghallgattuk a Tabánban Hobót, majd átmentünk az Almássy térre vagy a Tilos az Á-ba Balaton, Sziámi vagy Európa Kiadó koncertre, közben „megváltottuk” a világot, és azt éreztük, hogy soha ilyen szabad még senki nem volt rajtunk kívül. Frank Lehmann viszont harminc éves lesz, és valami kezd elromlani. Sajnos ez is ismerős. Mi pedig közben betegre röhögjük magunkat – majd a végén szinte észrevétlenül könnyekig meghatódunk. Felnőttünk, elmúlt egy szerelem, ledőlt a fal. Berlin blues. Sven Regener – civilben popköltő és az Element of Crime berlini rockzenekar frontembere – úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody-Allen New Yorkot és Manhattant, vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját. Berlin blues című regénye kb. egy millió eladott példánnyal a fiatal német értelmiségiek kultuszkönyvévé vált. A műből készült film forgatókönyvéért Regener 2003-ban megkapta a Német Filmakadémia arany díját. A könyv színpadi adaptációját több német színház is sikerrel játssza. Magyarul először a Budapesti Kamaraszínházban látható.

cukik - fotózáson

Régen volt ennyire jó kis női napom, mint tegnap! Egész délelőtt mosolyogtunk - mert 30 percre celebek lehettünk az Andrássy út egyik éttermének teraszán!!

Az úgy történt, hogy egy barátnőm beszervezett engem és a coachom (igen,igen a coachom és engem) egy újságíró barátnőjéhez, mint új riportsorozatának alanyait (ez az önreklám majd később jön) -- mivel a coachom igen jó fej nő és ő is élvezi, ha van egy kis nőcis felhajtás az életében, így boldogan vállaltuk az összes ezzel járó felhajtást! :)

Tegnap a fotózással kezdtünk, amihez persze sminkes is járt :) no meg hol hogyan üljünk, tartsuk a fejünket, az állunkat, a vállunkat, és hogyan mosolyogjunk - ez is ment, de azért be kell valljam, fárasztó egy dolog ám!
Engem profi sminkes még soha nem sminkelt ki, ez így első élmény, hálás köszönet érte Pataky Áginak, aki nagyon ügyes és türelmes volt, és még kedves is! Az eredményen kicsit meglepődtem (túl erőteljesnek találtam - de ez kellett a fotópapírnak), bár miután megbarátkoztam vele, - ez csak délutánra sikerült, - igencsak tetszett :) úgyhogy így mentem az esti fogadásra is, hogy kerek legyen a nap!

Aztán vagy egy órás előkészület után elkezdődött a fotó session :) alapban is jó hangulatunk volt, de a hölgyek, mármint Ági és Bulla Bea fotós is kellemes, relaxált hangulatot teremtettek. Ültünk bent és ültünk kint is a Goa teraszán, hogy lássuk milyenek a fényviszonyok - szórakoztattuk egymást, hogy tudjunk még mindig, a 200. kocka után is mosolyogni :-D nos, igen, legalább 200(!?) s bár - állítólag- könnyű esetek voltunk, nem volt egyszerű az a pillanat, amikor mindketten a megfelelő szögben dőlünk ki, tartjuk a fejünk, vállunk, hátunk, orrunk, mosolygunk, és még természetesnek is látszunk, olyanoknak, akik most épp egy coaching "órán" vannak!! Bár be kell valljam, a coaching órán is szoktunk ilyenek lenni - mert ott is önmagunkat adjuk!

De ami az alaphangot megadta, az Bea mondata volt a kb. 20 kocka után -- "Olyan cukik vagytok! Ez így jó lesz!" Ezen mindketten órákig derültünk, hiszen egyikünk szakmájában sem általános és ebbéli karakterünk sem "engedi ezt meg", hogy munkaidőben lecukizzák! De persze a mondat spontaneitása, lendülete és a sok kis "édes" mellé ez is odafért! és persze még jó is esett.

Utána persze ettünk-ittunk, beszélgettünk egy nagyot, ha már úgy alakult, hogy házon kívül vagyunk :)
Kíváncsian várom a eredményt, a végső, a tuti képet!

Majd meglátjátok!

majális - programajánló

Végre itt van Május elseje! A munka ünnepe - ezen még mindig jól szórakozom, hogy ezt munka nélkül ünnepeljünk, nem pedig munkával!! jójó, persze hogy nem bánom, csak szórakoztat ez a paradoxon, na! lassan több évtizede.

A helyzet az, hogy azért ma reggel óta ügyintézek (bank, rendelések, társasági logisztika stb.- ez is munka, sztem, bár biztos ezt nem ide sorolja az ILO, mindegy. avagy mindEGY.) - mire nem jó ez az online világ vs. mire jó ez az online világ!? :-D ezt soha nem fogom tudni elmagyarázni egy külföldinek ;))
(látható hogy munka stressz nélkül a hangulatom is jobb, a nyelvi szösszeneteimről ne is beszéljek - szól a zene, újrahangoltam a rádiót! ;)

nos, úgy állok (hozzá a mai napomhoz), hogy mindjárt elmegyek futni/edzeni, ha már bevállaltam azt a váltófutást a transparencínek, két hét múlva lesz, mert hát szép, szép, hogy a részvétel a fontos, de hogy rám várjanak... viszont megvan a szlogenem (mondhatán persze, h kifogás, de azÚgy béna) is: "Ha lassabban futok, akkor tovább látjá/tok rajtam az üzenetet/pólót: Tiszta verseny!" persze a hangsúly sokféle lehet (úgyis mindig minden azon -is- múlik) :)
Nem rossz - egy hosszan elnyúló, apró kockákból behúzódó élő hirdetés leszek... jóNegyvenpercenát.... ez szép!!..... mint egy világoskék felhő... (na, pont ezért csinálom!)

Aztán adok a vizuális kultúrának és az emlékezésnek is - ha már- , mert már hiányzik egy jó kis gondolatébresztő baráti kiállítás nézegetés. Ernst múzeum: Vérité exposée - az emlékezetről. Jól megpszichologizálva - je!
Este pedig hogy nehogy kimaradjon a majális, meg az eszmék, LMPiknikezek egyet a Gödörnél (inkább mint takarítani! sicc!) , úgysem éltem még a 68-as diákmozgalmak idején, legalább meghallgatom, hogy mint mond a szépítő emlékezet így 41 év távlatából... most látom, hogy lesz itt összefüggés is az előző programmal - na ez már most érdekes. ha meg mégsem, akkor úgyis megtalálom az ívet, de legalább lazulás lesz.

Ha mindez nem jönne össze, akkor pedig ajánlom magamnak, hogy végre olvassak egy jó nagyot! Valamelyik nap elkezdtem Háy új novelláskötetét (is), Egymáshoz tartozók, szórakoztató kis családi történetek... aztán lehet idézgetni a sajátokat egy pohár bor mellett!

a holnap pedig szintén sok mindent tartogat.

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

budapesti tavasz/i fesztivál

lassan már unalmas lesz, hogy mindig azt írom, hogy pörgős hetem volt, meg hogy volt mit tenni benne, stb. lehet, hogy erre kellene beállnom? és azt tartani furcsának, amikor semmi sem történik, vagy csak keves, vagy csak lassan...

nos, itt van (volt) a tavaszi fesztivál is! remek előadásokon jártam. konkrétan az elmúlt egy héten mindig volt valami. kezdtük múlt vasárnap este a Tháliában egy orosz pantomimmal, - Adams family orosz módra, - nem volt semmi! előtte persze egy könnyű vacsi és jó barátnői csevely :) majd utána még egy éjszakai előadás egy régi barátommal, egy Krízis-dalest az Akkuban, aminek változik a menedzsmentje áprilistól.. remek sanzonok, krízis témakörben! kedveltem azt a helyet (is). ezek után remek hangulatban érkeztem be egy hét pihenés után a munkahelyemre (ez nem tartott sokáig), de próbáltam megtartani ezt az egyensúlyt, mármint, hogy kiegyensúlyozott, jó csaj vagyok (ja, és még professzionális is!).
a kultúr dömping kedden este folytatódott, egy kis párizsi hangulatú kávéházas vacsi után, több barátnőmmel benéztünk az LMP EP kampánynyitó bulijára, ahol a zene csúcsjó volt (politikáról csak egymás között esett szó, nem pedig a színpadon), Dreshék, szakcsitrio, beshodrom és egy kis dzsem -- ez így egy nagyon érdekes estévé nőtte ki magát! főleg hogy rég nem látott ismerősökkel cseveghettem nagyokat, nevettünk nagyokat és pörögtem :-D

szerdán a tavasznak hódoltunk : először lehetett kiülni úgy a lisztferencre, hogy meleg volt, fűtött a tavasz illata... hm...
és még ajánlanám az Apacsokat a Radnótiban (de erről külön poszt is kéne, mert fontos a téma), nagyon bejött, utána nagyot csevegtün a szüleimmel, ismét jó fejek voltak :)
péntek estére annyira fáradt voltam, hogy ha nem erre az előadásra készül a barátnőm hetek óta (ez igazi BTF-es rendezvény volt!), akkor lehet hogy passzolom. de mint az már lenni szokott, a baráti találkák és kultúresemények feltöltenek, így az ausztrál Bangara tánszínház Torres-szigeteki tánca, valamint az atomkísérletek ausztráliai hatását bemutató koreográfiája áthangolt a lazulós tavaszi hétvégére...
amikor is szépen sütött a nap, és végre volt időm magammal is foglalkozni egy kicsit - hú de kellett!! ezért itt ülök, írok, pedig még vár rám jó néhány feladat.. többek között a coaching házim :-D

epizód

Szerintetek mekkora a valószínűsége annak, hogy külföldiek megszólítanak az utcán (először magyarul próbálkoznak, majd váltunk angolra), hogy hol a Művész mozi, és pont ugyanarra a filmre megyünk, ugyanarra az előadásra?? Illetve hogy a szomszédos amerikai kisvárosból származik a srác, mint ahol én is éltem!? a lány pedig operaénekes tanuló Pesten...

hát velem ilyenek vannak :D kicsi a világ!

ja, ajánlom mindenkinek Gus van Sant filmjét (Milk, 2008) Harvey Milk életéről és a melegmozgalmak életrekeléséről a 70-es évek Amerikájában -- elsőrangú humánus alkotás!

BÚÉK!! Happy New Year!! 2009

Ez lett idén a kedvenc dalom!!!

Jövőre is a legjobbakat, talán egy kicsit könnyebb évet :))


CLUB DES BELUGAS -- SWOP -- Second Sight

And where were you born again?
New York City?
Aha
I don't know much about New York City
No - you really - come on
I don't believe that you believe that
What - oh yes I have another cigarette baby

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right
Just one chance encounter in the night
Open your eyes up, do you see the light,
Don't be surprised it was love at second sight
Don't hestitate or make me wait
Just one touch of the hand says it's right
Open your eyes up, do you see the light
Don't be surprised it was love at second sight

:: sure, yes, Tequila - gold, always gold ::

I could be wrong, but maybe I'm right
Or did I just see you smile
Cigarettes he lights it on up
Then we start to talk a while

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right......

Wine? I like California wine,
but some folks aren't too hip on that
Yes sure, no no no no, I'll buy this round
I'm emancipated and liberated,
I'll buy this round honey
I have a feeling that it's gonna be a long night

Touch my hand by accident,
But I really didn't mind,
Bariton soft sweet low
Made me leave my fears behind

Well let's not talk about ex-wifes and ex-husbands
And ex-boyfriends and ex-girlfriends
Just let's concentrate on you and me

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right....

Well, um, I might be available on that day......................

kaméleon

Goda Kriszta új filmje a Kaméleon már megint egy remek. És mivel a vége ezúttal nem halivúdi, így még jobban bejött, mint a Szex és más semmi c. alkotása. Önfeledt szórakozás volt, egy fricska a társadalomnak, bár csak halkan, és persze végig drukkolsz, hogy hátha most az egyszer sikerül egy szélhámosnak is kifognia a jó csajt, mert végre valami megérinti, de a világ.... a csattanóról meg csak annyit, hogy egy pszichológus barátnőmmel láttam - and the winner takes it all!!

minyó szert bagatelljei a nessimben

meglepő lehet, de minyó szertet a fián keresztül ismertem meg, és sokáig nem is tudtam, hogy kiváló művész, alkotó. ez csak azután derült ki számomra, hogy már rég nem tanítottam az ifjat (aki mellesleg tehetséges dobos, a CsáMisi!-ben dobolja a magáét).

a mostani vernissage-ra a nessim galériában került sor a paulayban. régen éreztem ezt a bizsergő hangulatot mielőtt egy kiállítás megnyílik. szeretem a varázsukat. előtte még akasztod a képed, simítod az abroszt, összekészülsz, várod ki jön. itt is ez történhetett, mert félórával a megnyitó előtt elsuhantam az utcán, s bepillantottam a ablakon. ott voltak. a beavatottak. még fontolgatták, hogy hogy lesz jó. készültek.

amikor visszaértem, tömeg volt. a cigizők az utcán lógtak, a galéria pedig tele. itt a tv is. micsoda hírverés! először nem is láttam a képeket. csak azt, hogy milyen jól ellenpontozzák a galéria ódon íveit a keretbe fogalt alkotások. még a színek között is harmónia van. a nézők zsibonganak, tárgyalják, hogy ki mit lát, és találgatják, hogy felismerik-e a tereket.

a szép, méltató megnyitószavak után jöhetne a további zsibongás, de nem jön. minyó pattan helyette fénybiciklire (persze előtte instruálja a tömeget, hogy nyisson utat egy új alkotás születéséhez), és fényt teker a fotópapírra az állványon, ahol a megvilágítandó képet már elhelyezte. feszült csendben figyeljük, hogy mi történik. ketyeg a stopper. a fixírozás helyben, és verses alámondással a művész által (meg kell szerezzem a verset!), s mire kigyúlnak a fények, megszületik a 13. bagatell. nem rossz.
a többi 12 sem!

(A kiállítás megnyitó október 14-én este 7-kor volt, de az estém eseményei felülírták a posztolást tegnap.)

Minyó Szert Károly
nessim galéria

ji king -- entracte a trafóban

Nagy kedvenceim kreáltak egy érdekes és cseppet sem könnyed előadást, melyet a Trafóban adtak elő a múlt hétvégén :) hurrá!
Nagy József (tánc - koreográfia) és Szelevényi Ákos (szaxofon - zene) jegyzi a Felvonásköz - fizikai színházat, amely a Ji King 64 hexagrammáját dolgozza fel az európai művészek szemével. Nem mindennapi formabontó gondolatok a tánc és a zene erejével kifejezve -- bár talán egy kicsit komorra sikerült. A ji kingi vonások, útmutatások számomra többször szólnak az élet pozitívumainak meglátásáról, mint ahogy azt Nagy látja, látattja, de képei, jelenetei, amelyek igen pontosan megfogalmazottak, így is (vagy éppen így) nagy hatással vannak, s sütik bele magukat a képzeletembe, emlékezetembe. A zene pedig, amely Szelevényitől megszokottan elvont és elgondolkodtató és igen összetett, mindezt pontosan írja alá, illetve öleli körül, erősítve ezzel a képi hatást. Nem könnyű darab, nem is mindig érthető, de a hatása beitta magát a bőröm alá.
Pas mal!

Extravaganza on Sziget et al...

Huh! A few very busy days behind - or at least i felt busy with two guests (and my inner worries that i have not done any work), but the time we pass together is sooo much fun!!! :-D

Friday heat made us a bit dizzy, so Kr and I needed relaxing, while K explored the Labyrinth (katacombs) of Buda as she has a liking for them -- though she could suggest a better lighting system for the whole thing to spice it up a bit. Then we had my special (second) guest meal of lecsó (K was eager to get tomatoes and paprika on the market) and some fish :) yummie!

After a late start and search for some special present on Saturday morning we started off to Sziget Festival... that was outrageous! The girls have never been to a festival like that where so many things happen at the very same time. K asked 'So how many stages will there be? Four!?' and was surprised when i replied 'rather 14, but maybe 24'. So as we summed up the evening: 2 performances-dances, 1 vietnamese water puppetry show, 4 concerts including R.E.M. in the VIP lounge, lots of dancing, unicum, beer and fröccs (wine with soda), Hungarian specialties: kürtőskalács and lángos, 'spasime' guys (new terminology invented), cold weather and drumming, taxi-queu and tons of impressions that cannot be quantised....

As we got home very early, around 4am, we had a late, late morning and then went to see my parents in Gödöllő. K has known them since our childhood, so it was great to meet again :) My mom prepared a Hungarian dish for the girls, fish soup and palacsinta (pancakes - that K loves and was wishing for) for we all got well-fed as it is a custom also in this part of the word. The garden was beautiful and we even got some fruits as well!! Then we discovered the famous Grassalkovich (now Royal) Castle of Gödöllő - with all the joys and tragedies of its previous owners. It is nicely renovated and presented to tourist showing the history of the place and giving an air of those times. K really considered a wedding in the garden of my parents and then in the castle itself - my mother volunteered to organise it for her ;) (Of course, she tries to put the whole story on me now!) Finally we also had a look on another 'castle' under construction - and are eager to receive an invitation to a grill-party soon! After more food - mainly melons- and some unicum (K and my father ;) ) we headed back to town... as Kr had a rendez-vous with an old time friend :)

Monday started with our stroll along the Danube till the Main Market and some other shops, but we ended up at the Széchenyi bath to relax for hours :) It's the favourite bath of Kr and me, and now we all could enjoy it to its full beauty as it is totally renovated by now! I just love that place- though it rather felt like a 'strand' (like a lido) this time.
At night we discovered the new restaurant of Kr's friends -- M. restaurant in Kertész utca (7th district) - home-made dishes and friendly waiter(es)s- what a great time we had! Design is at its utmost there!!

Today the ladies have done the shopping for the trip to start tomorrow, and i do not feel quite well, but we manage! Everyone is getting more excited...
And not to miss anything in Budapest it comes more sight-seeings and museums...

Extravaganza via Budapest

K has arrived , has no changed a bit in the past 20 years at all :) we know each other since 10/12yrs old :) she was dressed in red as usual - at Nyugati railway station - that is a change!

We chatted the whole afternoon through then wanted to see what's in town - but most of the places are either closed or moved out to Sziget Fesztival - it was unbelievable!

Finally K repositioned her religious feelings at the Basilika - where she found herself soo small compared to God at the age of 13!! Now she is back on track... i hope...
Then checked out a few buildings, inlc the Gresham Palace where we were treated so nicely that we would go back for a guided tour through art nouveau.
And had a drink at the new Gozsdu Udvar (Gozsdu Court) ... going to be a new posh, but interesting place ;) and finally enjoyed some music at the new premise of Tűraktér in the 6th district were we had the chance to see an experimental film exhibition. "Dr. Mrs. Varsányi, mouse exterminator, 'You'll bring the bacon, I catcth the mice!'"

... and Kr arrives soon...

Guillaume Aba Novák

His real name is Vilmos in Hungarian, but on the Certificate du Grand Prix de Paris in 1937 his name stands as Guillaume (should be William) that made me smile -- why cannot grand nations just learn to use, pronounce foreign names? I always wonder...

Anyhow, his exhibition in ModemArt in Debrecen (second biggest town in north-eastern Hungary) was a well-organised and thematically well-oriented representation of his works. I did enjoy it - especially that tickets could be purchased via the internet in advance and the museum itself is a comfortable modern place!

His talent was showed from different angles, the different periods, experiences and influences were thematically presented in an easily traceable way. The time of 1920-30 was just there and he was no different to his contemporaries... like Diego Rivera or other artists of the Montparnasse.

(my favourite picture: Vilmos Aba Novák : Nő kék kalapban / Woman in Blue Hat, c.1930. Ottó Herman Museum, Miskolc)
More pictures:

http://hungart.euroweb.hu/english/a/aba_nova/index.html