Extravaganza 2011 : Macedónia - istro!

Az idei extravaganza - amiért anno ez a blog is indult - Macedóniában volt, kissé nosztalgikusan is mondhatnánk, de valahogy mégsem lett az, szerencsére. 2007 óta mindenkivel történt jó néhány változás, valahogy még felnőttebbek lettünk, és attól, hogy a kiindulópontunk akkor is Skopje volt, az nem befolyásolja azt, hogy az elmúlt években Közép-Európa számos országában és városában találkoztunk újra (és újra), valamint tartottuk a kapcsolatot a neten.
Még mindig nagyon izgalmas, hogy van egy csapat nő, szerte Európából, akiket csak a barátság tart össze (már rég beszélnek egymással rajtam kívül is, aki a kapocs voltam :D), és ezt úgy fejezzük ki, hogy néhány éve minden nyáron pár napot együtt töltünk, de hogy legyen apropója is, megmászunk egy hegyet. Így jártunk már az Olympos-on (ott kezdtük), a Triglavon (Szlovénia) és tavaly a Jabljak (Montenegro) volt az úticél. Időről időre vannak új becsatlakozók, de idén azzal vicceltünk, hogy az állandó folyamatos tagsághoz nem lehet, csak egy utat kihagyni ;) Idén végül négyen túráztunk, ketten pedig "csak" a tóparti lazázásba kapcsolódtak be.

Az idei hegy, egy régi kedvencem, a Pelister volt. Már kétszer próbálkoztam feljutni rá, egyszer az eső, másodszor a tavaszi hó akadályozta meg. Idén a déli oldaláról, a görög határ felől másztuk meg, így szebb is volt, és fel is értünk a célállomásra. Pompás látvány! :)
Útközben a Prespa tóra nyílt kilátás, - ahol előző nap dőzsöltünk irtó hangos parti zenére :(, - a végén pedig a "hegy-szemekre", nevesen a Golem ezero-ra (nagy tó) értünk fel. Igazi hegyi magasságba, ugyanis 2218 méteren fekszik. Csodás időnk volt, sütött a nap, és lágy szellő lengedezett, sehol egy felhő. Útközben azért éreztük, hogy esett itt is az eső az előző napokban, ugyanis több mocsaras részen is átvezetett az ösvény, bokáig süllyedtünk, majd átvágtunk fejig érő páfrányok és bozótosok között is -- nagy élmény volt!
Idén "igazi" túrán voltunk, volt velünk egy kedves helyi túrázó kolléga is, aki ismerte a terepet, így ő volt a vezetőnk. Hajnali f6-kor indult a társaság, s ennek köszönhetően a korai ebédet a csúcson fogyaszthattuk el - 11-12h között! Ilyen sem volt még! Addig csak kétszer volt egy-egy rövid megállás, folyamatosan haladtunk... a már majd' megszokott sorrendben: K, M, (H), Kr, N... és néha sikerült egy kicsit beszélgetni is, amikor épp nem a szuszból fogytunk ki!
A hegy és a társaság is megérte a fáradtságot :) bár megint megállapítottuk, hogy jó lenne hosszabban találkozni, mint egy hosszú hétvége, mert azért hosszú ez az utazás így... én két éjszakát töltöttem vonaton és buszon, s meg kellett állapítsam, hogy nem lettem fiatalabb!! már fáraszt a hajnali 5órás Keleti pu-n való ébredés.

Azért jó volt egy kicsit kimozdulni, és jó volt újra a Balkánon!! Egyre inkább kedvelem, és tetszik, ahogyan ott élnek, és legalább nyár is volt! Visszafelé, mert ugye életemben először a vonat-busz kombinációt választottam az utazásra, volt egy kis időm Belgrádban, hogy körbesétáljak - nagyon tetszett, így ősszel visszatérünk!

És persze Skopje is jó volt. Sokat változott az elmúlt 4 évben. Épül a történelmi hagyomány a főtéren, a "belvárosban", hétről-hétre új nemzeti hősök születnek, éled a nacionalizmus... ez szomorú volt! (Telerakták historizáló szobrokkal a főteret). Viszont az tetszett, hogy az albán bazár soron nyíltak új helyek, és van forgalom a bazárokban is. Voltak kedvenc helyeim, amik megmaradtak, mások viszont eltűntek. Bejártam az akkori életem fontos helyszíneit, most, hogy visszagondolok, érdekes, hogy mik maradtak ki (sehol sem voltam, ami a projekthez köthető), ez is elmondja, hogy mi fontos az életben. Nekem az emberek azok, ők éveken át megmaradnak.
Jó volt újra felfedezni egy várost, egy országot, ahol másfél évet éltem, olykor ismerősként köszöntött, és volt amikor a változásokat, az újdonságokat mutatta meg. Leginkább mégis a barátaimmal töltött időt élveztem, a beszélgetéseket és a kacagásokat -- ők hiányoztak igazán az elmúlt évben.

Mert az biztos, hogy ott Skopjéban valami fontos történt velünk akkor.

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.

és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.

én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart

love motel

az elso szamu koreai elmenyunk, hogy egy par napig egy love motel-be lakunk (a karib szigeteken cabana-nak hivjak, de hogy nalunk mi lenne a neven azt nem tudom). ez az a hely, ahova alapvetoen legyottra jarnak a nepek, igy nemcsak ejszakara, hanem orakra is kiberelheto, tetszes szerint. lehet itt lakni is (bar bevallom rettento fura erzes), de nem ez a jellemzo. viszont tiszta es egyedul ez van kozel a koleszhoz (ahol viszont nincs vendegszallas), ahol a barataink laknak - sebaj, ezt is meg kell tapasztani egyszer!! bar a megfelelo parner bizonyara nem artana ;)

a folyoson a polcrol mindenfele szexvideok (oke, dvd-k) varjak a latogatokat. amugy egy nem tul nagy szobarol beszelunk, ahol az agy foglalja el a legtobb helyet (ami irto kenyelmes matraccal bir, ezt nagyon elvezem!!), van egy masszazs gombos zuhany, fenekmosos oblitos wc-vel (ez nagyon high-tech), ES a furdoszoba mindezt attetszo fallal adja. a szobaban fotelka, asztal, meleg-hidegviz fogyasztasra, valamint egy kb. 120 cm szeles kepernyoju plazamtv (brr!) dvd lejatszoval. ja, es ami a legmeglepobb, hogy van egy ingyenes szamitogep szuper gyors internettel (!) (ja kerem, itt az internet penetracio legalabb 75%), ahonnan ez a posztot most irom is :) hihetetlen!! (azert ez a legtutibb)

es persze van a legyott utanra mindenfele kence, hogy frissen es uden tavozhass...

mindez 40-50.000 won ejszakankent (kb. 6-7 ezer forint) .... hm..

taipei zoo

nos, az ug volt, hogy meg kinaban szerettunk volna pandat latni, de sajnos a feszitett peking programunkba ez nem fert bele. igy amikor taiwanon kiderult hogy lenne egy fel deleottunk, tudtuk, hogy tobb templot most nem tudnank befogadni, igy irany az allatkert - a pandaert!!

ekkor egy taipeiben taunlo regi baratnom jelezte, hogy nem is tudta, hogy itt van panda. negy eve meg nem volt. ezen egeszen addig szomorkodtunk, amig ki nem deriettuk, hogy van mackojuk nekin is (mire nem jo az internet!), no es persze jegyvetel elott meg is kerdeztuk.

az elsok kozt voltunk akik aznap beleptunk, es szerencsenkre a panda-haz is nyitva volt, igy kaptunk idopontot!! persze rohantunk a koalak utan, hogz mielobb megpillanthassuk a fekete-feher medvebocsokat.

kicsit csalodtunk. remek bevezeto es bemutato utan (az eletukrol), azt lattuk, hogy egy viszonylag unalmas es kicsi kornyezetben elnek. egy festett betonfalu epuletben, kevesse autentikus kornyezetben. nem csoda, ha depressziosakka valhatnak!

de ott terultek el baratsagosan, a feneuket mutatva nekunk az acsolt padozaton. nem eppen fotozasra es csodalasra vagytak.

az allatkert tobbi resze sem kerult a kedvenceink koze, ugyanis nem ereztuk, hogy eleg eletteret adnak az allatoknak. a budapesti allatkert (el)rendezettsege es otletessege megint bebizonyosodott. talan a tropusi elovilag bemutatasa volt a leghitelesebb, velug is ez itt egy szubtropusi klima volt, es az agakrol a vizcseppek a maguk termeszetessegevel csepegtek ala.

taroko national park

az elmult 2 napban vegre kileptunk urbanikus eletunkbol, ami azert mar kezdett nekem sok lenni, mert egyik nagy varos kovette a masikat, szoval ugy tortent, hogy megneztuk taiwan gyongyszemet a taroko nemzeti parkot. mindezt termeszetesen vonattal, busszal es gyalog. igazabol remeltuk, hogy ragyogo napsutes lesz, mint az elozo nap, de sajnos borongos idoben indulthattunk (azert a 27fok arnyekban, parasan megvolt).

csomagok a szallodabna maradtak, csak egy napi cucc a kis hatizsakbn. a vonat ketto+fel ora alatt repitett Hualien-be, a keleti part kivarosaba. az ocean felett is hompolygott a kod. pazar szurkes kek volt minden. a hegyen, amely ugy 3000m-ig nyulik fel kisebb-nagyobb felhofoszlanyok ultek. itt ertettem meg a kinai tajfesteszet gyokereit. ultek a felhok a hegy oldalan es tetejen. egy ido utan, miutan a helyi allomas melletti infohazban osszeszedtuk az ahitott infot (egy kivetelevel minden hegyi osveny lezarva), felszalltunk a buszra, meg 20km, szoval mi is a felhok kozt jartunk.

kalandos utunkon a sofor egy keresztezodesben kirakott es mutogatott, hogy arra be a HQ (headquarters, a fohadiszallas, a kozpont) - vicces volt (mint mindig) - massz, ha birsz!! a park bejarata agyon kulturalt es szepen elkeszitett volt.

taipei - egy nap alatt

hat megvolt a fedezd fel egy nap alatt taipei akcionk, de sajnos ez nem sikerult, de lehet, hogy nem is sajnos, mert igy van miert visszajonnunk majd (Cl pl majd naszutra jon ide).

nem vagyunk a reggeli indulas bajnokai, de ez azert is van, mert konkretan eleg keson fekszunk es laposra jarjuk a talpunkat.

ma megneztuk a chiang-kek-sei (CKS) emlekmuvet, hat szep nagy volt. (lehet hogy nem igy kell helyesen irni a nevet a kuomitang nagyjanak, de ebben az orszagban nem egyseges atirast hasznalnak, no meg en is olvasom mind a magyar, mind az angol szakirodalmat). Mindegy o volt a nagy, Szun-jat-szen (SJS) es Mao mellett. nos SJS emlekmuzeumat csak a Taipei 101 toronyepulet tetejerol lattam, de annak a merete sem elhanyagolhato. szerencses modon az epulet melle epitettek a nemzeti koncerttermet es a nemzeti szinhazat is, a varos viszonylag kozpontjaban, igy majd biztos kell valamit kezdeniuk ennek tortenelmi feldolgozasaval.

nos, mivel ott csellengtunk, igy vettunk estere koncertjegyet is, h belulrol is lassuk az epueletet. zongorakoncert volt, egy tajvani lany elodasaban, elment. az akusztika isteni.

CKS-rol meg annyit, hogy mint rendes diktator ul egy emelvenyen, ami neki legyen modnva, nem o emeltetett, hanem halala (1975) utan a nep ;)) ugyes huzas! 89 lepcso ment fel.

szerencsenkre az ido jobbra fordult, ugyanis kisutott a nap is.

ezekt utan a delutan masik felet a Taipei 101 felhokarcoloba toltottuk, pazar kilatassal, nemi azsiai muveszeti kiallitassal, sot korall bolttal egyutt (ott tudtam meg, hogy itt jol mukodo a korall feldolgozo ipar). amugy az epulet a 2. legmagasabb cimet tudja magaenak. versenyben van kina. (boldogan allapitottam me, hogy az 1931(!)-ben epitett Empire State Building meg mindig top 10es, az elokelo 9. helyen!! hurra!)

ja, a kaja is nagyon jo volt. mindenfele azsiaiabol valaszthattunk a torony aljaban levo kajaldakban. van ami bejon. nagy kedvenc itt az un. hot pot, amikor elotted fonek meg a zoldsegeid, husaid kulonbozo izesitessel. lahat jo!

az emberek pedig nagyon segitokeszek. allandoan megkerdezik, hogy minden oke-e, kell-e segitseg, pedig nem mindig tudnak jol (vagy egyaltalan) angolul. es allandoan mosolyognak :) ez jo!

ja, es a metro es a vonat rendszer es jegyvaltas lenyugoz - mindent automatikusan tudsz intezni. kiraly! es pontos es megbizhato. es aggodni sem kell a blicelok miatt. es olcso is. egy ut kb.25 yuan, ami 150 forint.

szal, jol vagyunk. tetszik. holnap irany a taroko nemzeti park.

taipei

tegnap vegre ismet egy szabadabb foldre tettuk a labunkat, bar ahogy ma reggel olvasom az ujsagban, vannak itt is feszultsegek, de az emberek legalabb nagyon baratsagosak, segitokeszek es MOSOLYOGNAK!! ez baromira fontos. legalabbis nekem :)

sajna az ido nem az igazi, tegnap este az ejszakai piaci kalandunkat teljesen keresztben szakitotta egy kiados zapor, azota is szaradnak a ruhaink... a cipom.. uh ha tuti szandalba megyek. ja, a legfinomabb a cukrozott eper volt, amit imadtunk!! es jo is volt edesen zarni a napot.

a varos sokkal kisebb es remekul szervezett. bar most kuzdunk a nemzeti parkba valo eljutassal, es ottalvassal. de biztos meg lesz!

a nepi kinarol majd otthon bovebben (no meg ha begepelem a naplot), mert rengeteg mindent lattunk (az osszes kotelezot ;) es eleg vegyesek az erzeseim. mindeharom varos mas volt.

most itt all ket helyi a nyakamon, uh megyek,de lehet gyakrabban tudok majd jelentkezni. addig is udv.

kinai hirek 1-2

Ezek mentek egy kisebb koremailben :)

-----------------------------------------------
Date: Sat, 26 Sep 2009 02:44:14 +0200
Subject: kinai hirek 2.

Haho!
Meg mindig eletben (nem szabadultok meg olyan konnyen ;))!! Mara elertunk Shanghai-ba - ami megint egy nagy varos. jobban orultem volna ha nem csak nagy varosokba jovunk ,dehat ez most igy alakult. amugy jol. Peking nagyon klassz volt, az megerte, asszem, minden kotelezot lattunk, tobbet nem. viszon voltunk spontan labmasszazson, miutanhosszu kilomatereket gyalogolunk minden nap. az vicces volt!
ja, es latengoztam mar egy helyivel is, es vegult en is vettem egyet, uh lehet velem otthon labtengozni :))

A vonat ut annyira nem faraszto, bar a csajok most kivannak, epp mot erkeztunk meg, en meg mosom a szennyest, amig keszulodunk bevenni Shanghait (itt pofatlanul vart borravalot a kinai a borond cipelesert, amit nem is kertunk, mig ez eddig egyaltalan nem volt szokasuk).
Sajnos a vonat ut alatt nem lattam semelyik folyot sem, a Jangce-t egyaltalan, oh vissza kell jojjek egy 'rural china tour'-ra. (haha)

A xian-i cserepkatonak nagy csalodas volt. egy mauzoleum. raadasul a varos borzaszto szennyezett es poros, uh senkinek sem ajanlom. a kiallitas pesten anno jobb volt. szal az kihagyhato. viszon karpotlasul befizettunk egy kinai masszazsra, ami megerte :)) jol kis is hozta a megfazasomat, uh 2napig q* szarul voltam, a vonatut gyogyitott ki. Tovabbra sem birok a legkondit, itt meg mindenutt az megy - lesz meg ebbol energiavalsag.

Amugy az egesz orszag egy nagy epitkezes. mindenutt daruk es epulo szazemeletesek. jo hogy van ez az egy gyerek politikajuk, kulonben nem fernenek el. de tenyleg. bar allitolag azt hallottam, hogy ha magasabb kepzettseged van akkor lehet tobb gyereked is (phd-ra 3!! ;))

Na, pusza, lejartam. meg majd jelentkezem!
Addig is szep hetveget Nektek!
Oleles,N.

-----Original Message-----
Subject: kinai hirek

Sziasztok!
Mivel a blogra nem tudok irni, ezert csak egy gyors email, mert a mai kimerito gyalogtura utan KO vagyok (egy blokk gyaloglas az kb. 15-20perc feszitett tempo, es ma gyalog jottunk haza, kb. 3,5 blokk. napkozben is seta, ber probalunk helyi modon kozlekedni, ha ki van irva, vagy a hotel felirja, igy buszoztunk stb.
nos, tegnap megvolt az Eg temploma es parkja - remek akuszikaval, nagy szmogban. mellesleg a hotelunk neves is ez ;)) ma pedig a Tianament ter az osszes keszulo unnepi disszel (okt. 1. a 60. evfordulo), illetve a Tiltott varos - na, az csodas volt, es meg a nap is sutott :)) jokat eszunk, es probalunk esszeruen kozlekedni, lenni. Amugy strapas.
JA, csak annyit a 'csend, rend, fegyelem' szlogenemrol, hogy a repteren befele mertek (!) a vamosok teljesitmenyet! konkretan egy elegedettsegi gombnyomassal, illetve csengetett nekik egy gomb, ha tulleptek az erkezovel toltott idot ;)) meglepo,nem?
na, huzok aludni, mert hosszu nap volt es holnap var a Nagy Fal.
CSok,
N.

Nagy Kalandra fel!

Holnap, azaz ma, - de még alszom egyet gyorsan, - kezdődik végre a Nagy Kaland K&K :)) már alig várom!!
kb. 2 hete visszaszámolok, bele volt írva a naptáramba, hogy még mennyit kell aludjak, ugyanis elviselhetetlennek éreztem magam a munkahelyemen (a többiek nem mindig osztották e nézetet), ugyanis nagy volt a feszültség, túl fárasztó a tempó, és az ősz még csak most kezdődött.
a helyzet az, hogy három hétre Ázsiába, pontosabban Kínába és Koreába utazom. az igazi az persze dupla ennyi idő lenne, de ne legyen az ember telhetetlen (vagy ne mindig ;).
annyira szerencsés vagyok, mert fantasztikus barátaim vannak! végeredményben a kínai utat hárman szerveztük, koreait pedig a kint tanuló barátnőm szervezi nekünk. csak csajok megyünk (TT, Cl és én), és oly olajozottan ment a szervezés, hogy magam is igencsak meglepődtem :)) rólam nagyon sok szervezési feladatot levett TT, amiért külön hálás vagyok. Cl pedig már Hong Kongban lóg majd egy hete, valami konferencia álca mögött, és szombaton délután Pekingben találkozunk!! ez az első akadály - hogy mindannyian ugyanabba a szállodába kössünk ki. ;-o a szállásokat és a repjegyeket is a neten foglaltuk -- várom, hogy hogyan működik!
igyekszem majd időről- időre bejelentkezni, de Kínáról lévén szó, semmit sem ígérek, hátha mégis tiltott a net. meg amúgy is ez a net-függőség káros ;) most nyaralunk. vettem jegyzetfüzetet is, ha sok gondolatom támadna a hosszú utak alatt, jegyzetelek.
az utiterv: Peking- vonat: Shanghai via Xian - Tapei - repülő: Szöul és a nemzeti parkok. kevésnek tűnhet ez így, de nagyok a távolságok és rengeteg látnivaló lesz. pl. a peking - xian vonatút, éjszakai szupergyorson hálófülkében, olyan hosszú mintha Pestről Brüsszelbe utaznék...
leginkább az izgat, milyen lesz, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, mégcsak lövésem se lesz, mit mondanak, másképp gesztikulálunk, számolunk... ezt gondolom a legnagyobb kihívásnak!

aztán majd meglátjuk! most kalandra fel!

Extravaganza Triglav NP

We are back and happy :)
The trip was great - i loved to see all of my friends from all parts and am greatful that they have joined :)
story to cont. soon!!!

Extravaganza on Sziget et al...

Huh! A few very busy days behind - or at least i felt busy with two guests (and my inner worries that i have not done any work), but the time we pass together is sooo much fun!!! :-D

Friday heat made us a bit dizzy, so Kr and I needed relaxing, while K explored the Labyrinth (katacombs) of Buda as she has a liking for them -- though she could suggest a better lighting system for the whole thing to spice it up a bit. Then we had my special (second) guest meal of lecsó (K was eager to get tomatoes and paprika on the market) and some fish :) yummie!

After a late start and search for some special present on Saturday morning we started off to Sziget Festival... that was outrageous! The girls have never been to a festival like that where so many things happen at the very same time. K asked 'So how many stages will there be? Four!?' and was surprised when i replied 'rather 14, but maybe 24'. So as we summed up the evening: 2 performances-dances, 1 vietnamese water puppetry show, 4 concerts including R.E.M. in the VIP lounge, lots of dancing, unicum, beer and fröccs (wine with soda), Hungarian specialties: kürtőskalács and lángos, 'spasime' guys (new terminology invented), cold weather and drumming, taxi-queu and tons of impressions that cannot be quantised....

As we got home very early, around 4am, we had a late, late morning and then went to see my parents in Gödöllő. K has known them since our childhood, so it was great to meet again :) My mom prepared a Hungarian dish for the girls, fish soup and palacsinta (pancakes - that K loves and was wishing for) for we all got well-fed as it is a custom also in this part of the word. The garden was beautiful and we even got some fruits as well!! Then we discovered the famous Grassalkovich (now Royal) Castle of Gödöllő - with all the joys and tragedies of its previous owners. It is nicely renovated and presented to tourist showing the history of the place and giving an air of those times. K really considered a wedding in the garden of my parents and then in the castle itself - my mother volunteered to organise it for her ;) (Of course, she tries to put the whole story on me now!) Finally we also had a look on another 'castle' under construction - and are eager to receive an invitation to a grill-party soon! After more food - mainly melons- and some unicum (K and my father ;) ) we headed back to town... as Kr had a rendez-vous with an old time friend :)

Monday started with our stroll along the Danube till the Main Market and some other shops, but we ended up at the Széchenyi bath to relax for hours :) It's the favourite bath of Kr and me, and now we all could enjoy it to its full beauty as it is totally renovated by now! I just love that place- though it rather felt like a 'strand' (like a lido) this time.
At night we discovered the new restaurant of Kr's friends -- M. restaurant in Kertész utca (7th district) - home-made dishes and friendly waiter(es)s- what a great time we had! Design is at its utmost there!!

Today the ladies have done the shopping for the trip to start tomorrow, and i do not feel quite well, but we manage! Everyone is getting more excited...
And not to miss anything in Budapest it comes more sight-seeings and museums...

Extravaganza via Budapest

K has arrived , has no changed a bit in the past 20 years at all :) we know each other since 10/12yrs old :) she was dressed in red as usual - at Nyugati railway station - that is a change!

We chatted the whole afternoon through then wanted to see what's in town - but most of the places are either closed or moved out to Sziget Fesztival - it was unbelievable!

Finally K repositioned her religious feelings at the Basilika - where she found herself soo small compared to God at the age of 13!! Now she is back on track... i hope...
Then checked out a few buildings, inlc the Gresham Palace where we were treated so nicely that we would go back for a guided tour through art nouveau.
And had a drink at the new Gozsdu Udvar (Gozsdu Court) ... going to be a new posh, but interesting place ;) and finally enjoyed some music at the new premise of Tűraktér in the 6th district were we had the chance to see an experimental film exhibition. "Dr. Mrs. Varsányi, mouse exterminator, 'You'll bring the bacon, I catcth the mice!'"

... and Kr arrives soon...

Extravaganza Triglav via Budapest

...starts in minutes when the first participants, my German friend arrives... she is already on the train from the airport, so i'll go to fetch her now :) yippeeh!!

oh! i've started explainig what extravaganza is experienced last year, on the Olypmos, but never had the time to finish..

we - only women - climb a peak each year - this year it is Triglav!! keep you updated :-D

The Olympus Extravaganza – how it started

For fifteen months i lived in Skopje, Macedonia. Before having moved there my friends promised to come and visit me as it is not so far away: they can take a bus, a train, a car or even a plane, just hop in-on-off, and be there (in some hours;) – lots of them did visit me! and it was good fun!

Three ex-colleagues of mine who have also become good friends arrived for a long and crazy weekend in September 2006. i was already back from holidays and stress was there again, so timing was just perfect - i always appreciate good company and i did not know that many people in Skopje at that time. While they were there, the idea emerged – so as to keep us in good shape for the coming summer – to conquer the famous mountain of Gods, the Olympus!

We explored Skopje and the neighbourhood in September and was planning for our next summer trip to the Olympus. In the meantime I made some new friends in Skopje, as well my old-time German friend had also decided to spend her 2-week holidays in Macedonia and as the dates collided with our planned climb, she joined us, the gang!

So there we were seven women TO CONQUER it!

The Hungarian team of three though changed a bit in composition – as one friend had to stay behind as she had become pregnant in the meantime – arrived to Skopje on a busy Thursday night, on 7 June. I was lucky as K had already arrived on Tuesday, so someone was home to open the door and receive the tired travellers. Bloody hell I still had work to finish off.

When I arrived home, we decided that the Hungarians should refresh themselves whereas the international part (K, M - a Dutch woman who lived around the corner – and me) of the team should go shopping, so we went and did grocery shopping for 2 days that was to be carried up the hill! I was dead tired as I had a turbulent week behind, but happily all gave a hand when it was needed. It was only H missing from the team – she also had to finish her notorious report! We ate a lovely Macedonian dinner at my favourite around the corner restaurant, where I was on good terms with the cook and owner, and loved hanging out there as it was simple and friendly, and then we still needed to make the sandwiches. J and K made us delicious ones, although sent E and me to bed at midnight so as to be able to drive the following day. Somehow my design flat did not seem too big this time at all :)

Wake-up was set at 6am, so as to leave by 7am – and we DID! M and H showed up, we packed up the team in two cars and left. The drive was entertaining as K did not know M and H, and we were all different nationalities! The first shock to the Macedonian border system happened upon our arrival: four different EU passports (2 diplomatic ones) from a normal registered HU number plated car, three of us bearing a Macedonian ID too – we felt pity for the trainee at the crossing point! And enjoyed some Hungarian CDs received from the other car – best was like trying to translate Hungarian songs by Jazz+Az, a formation whose text, lira is based on rhymes in common language – I am not sure that was my most successful translation ever, my only solace was that some part of the biological terms and slangs of vocabulary was not only incomplete on my side ;)

And there we were at the foot of the Olympus at 1100m. Heavy clouds were hanging above the mountains that managed to scare Ió off the climb. J was not to climb from the first moments, she just loves Greece. So we were five to go. After packing and taking all the necessary equipment and food and water, we started around at 12:30.

First day we planned to achieve the Tourist Huts at 2100m and stay there overnight. The path has soon become steep and rocky, and the weather stays humid enough to make us slacken the pace. I was so happy to finally be there – all organised and moving! It seemed that everyone knows her place and pace, K and M were climbing first to give the rhythm, H could not make up her mind in the middle, E and i were the last ones, so we could exchange news and talk about things that happened at home. We stopped at regular times to get some breath and enjoy the landscape, put on or take off cloth, share stories and drink some water. Few know that water is scarce at the Olympus – there is only one spring running but we left that at the foot, so one has to CARRY all the water needed for the whole hike. It can be 4 litres in sunny and arid weather! As we were at the beginning of the season, we “only” calculated 3 litres per person. Plus all the clothes needed for the 2 days – regarding the weather conditions it meant shorts and T-shirts at the starting point (around 30 Celsius) and winter-coat, polars, and hats and gloves on the top (around 5 Celsius). As one gets wet on the way up, dry T-shirts and panties were needed, plus our make-up remover ;)

(to be cont.)