álmomban hol jártam...

van egy jungi álmom. jobban mondva van egy álmom, akkor álmodom, amikor valami változik bennem. ilyenkor álmomban mindig kapok egy újabb szobát vagy kinyílik egy újabb helység az álombeli lakásomban. a jungi pszichológiában ez a személyiség fejlődéseként van leírva, a lakás (ház) önmagunk vagyunk.
nos, lett egy új szobám, azaz egy új hálószobám, átkerült az ágy egy napfényes sarokszobába, amely ablaka egy cseresznyefavirágos verandára nyílik, és a falat halványzöldre festettük. a legszebb az volt, hogy kaptam még egy kisebb szobát is, ami innen is nyílt, amikor vaciláltam, hogy ezt mire is lehetne használni, kiderült, az a gyerekszoba. egyre jobban tetszik a belső lakásom.
amúgy imádom a helyet. egy bérház felső emeletén van, ahol nagy kávéházi terasz van, hintaágyak és kényelmes fotelok, kanapék, amelyet a lakók közösen használhatnak. nagy a nyugalom és a derű, és árnyasak a fák, jó a hangulat.

most rendezkedem be.

************* xox *************

aztán volt egy másik álmom is. a munkahelyemen egy új kiadványt terveztünk, ment a vita, hogy mi legyen benne és hogyan nézzen ki. kifejezetten ragaszkodtam hozzá, hogy legyen elérhető CD formában is, ne csak nyomtatva (fura, mert ki nem állhatom a CD könyveket, a nyomtatott az igazi:). aztán otthagytam őket és elindultam a parkolóházból kocsival kifele, egy hajtűkanyarban találtam magam. A könyv borítója zöld volt, és a címe : Útravaló.

a távolságot, mint üveggólyót...

Megkaptam. S néztem,
mily színes.
Elaludtam. S mire felébredtem,
már messzire jártunk. (Nem írom,
hogy jártál, mert a
felelősség közös.)
A távolság sohasem fizikai, inkább a tér
- idő síkon tágul.
Maradtál ott. Ahová az
életed sodort. Engem pedig
új horizontok vártak.
Párhuzamosok a végtelenben,
mondd, mit csinálnak?

... álmomban, hol jártam ...

karrier vs. gyerek

álmomban azt a feladatot kaptam, hogy magyarázzam el neki, hogy miért nem akar a felesége még gyereket, hogy miért előbbre való a karrierje, mint a gyerekvállalás. fura volt. 28 évesen én sem akartam. most pedig itt állok, s magyarázom, hogy ez így rendben van. én akarok gyereket. most. ha gondolja.
de miért neki?
az álmunkban mind magunk vagyunk - akkor most kinek? és mit magyarázok?

fél.álom.

Álmomban felhívtalak, hogy alkudj az új lakásra, amibe beleszerettem.
- Miért Te alkudsz az új életemre? - kérdeztem, amikor felébredtem.

De azt a napsütéses teraszt, azt azért szeretném.
Majd elképzelem, ahogy kávézunk, s tart a románc.

álom

Azt álmodtam a hétvégén a hosszú alváskor, amikor van esélyem arra, hogy emlékezzek is az álomvilág üzenetére, mert nem a mobilok csörgése, a rádió zaja kelt életre, hanem azért ébredek, mert végre az ágy kidob, szóval azt álmodtam, hogy a Nagymamámmal sétálni megyek. Kellemes őszi sétának indult, sütött a nap, könnyű kabátka volt rajta, az háromnegyedes ujjú gépikötött homokszínű mintás, derékban megkötős, amit úgy szerettem, és bottal járt. Nem indult egy könnyű sétának, de mégis benne volt az a szőke lendület, ami eszembe jut, ha rá gondolok, bár ma már haja hófehér. Mentünk, ballagtunk, de egyszercsak annyira erőtlen lett, hogy nem bírta tovább, majdnem elesett. Ekkor a karjai alá nyúltam, hátulról könnyedén, légiesen megemeltem, s botját elhagyva suhantunk tova, görkorcsolyával a lábamon vittem. Nagyon jó kedvünk lett, csak úgy szálltunk a görkorcsolyán, s derűsen haladtunk a dombokon át. Kacagtunk. Majd a lendülettel együtt, ahogy haladtunk, a Nagymamán zsugorodni kezdett, egyre kisebbé és könyebbé vált, akár egy gyermek, s a végén ott álltam a karomban egy kisgyermekkel, aki már nem a Nagymamám volt, de a sajátom. Tovagörkoriztunk a csípőmön a gyermekkel. A harmónia járta át a történetet.
Amikor felébredtem, nem voltam szomorú, pedig a Nagymamán lassan tényleg tovafogy, s csak arra vágytam, hogy legyen folytatás. Hogy legyen egy kisgyermek, akit tovább cipelhetek.

Körforgás.