the Help

kinn vagyok Jackson, Mississipi-ből, ahol ez elmúlt napokat töltöttem. nagyon kemény volt, túlfűtött faji feszültségek a 60-as évek hátteréből, mégsem a politikai, civil mozgalmakon keresztül mutatja mindezt be, hanem a cselédek történetein keresztül látunk bele a fehér háztartásokba, válunk részesévé három nő összefonódó történetének, barátságának, akik "csak" elmondanák, milyen fekete cselédnek lenni fehér családoknál. furcsa, nehéz világ ez, sok ki nem mondott tettel, érzéssel, ahol  a különböző státuszuk ellenére nagyon egymásra vannak utalva az emberek, és ami megmutatja azért azt is, hogy ki hogyan tud ember maradni, és ki hogyan akar, felel meg a társadalmi elvárásoknak, egy olyan történelmi háttérben, ami épp forrong és változóban van.

rég olvastam ilyen jó irodalmat a Délről. valamit nagyon megérzett Kathryn Stockett the Help c. könyvében (azóta utána néztem, a könyv best-seller, és film is készült belőle). asszem Toni Morisson könyvei óta nem olvastam ilyen hatású könyvet. a bőrömön éreztem minden rezdülését. bár olyan apró betűkkel szedte a Penguin, hogy a szemem majd kifolyt, de nem tudtam letenni, annyira feszes volt és felkavaró. ráadásul úgy volt írva, ahogy ott beszélnek, eszméletlen nehéz volt először ráhangolódni erre a fekete-déli-angolra (írásban!), de megérte a fáradtságot.

"Wasn't that the point of the book? For women to realize. 

We are just two people. Not that much separate us. Not nearly as much as I'd thought."

Kathryn Stockett: the Help, Penguin Books 2010.

mozaik (régről)

vörösre festem érted az ajkaimat,

a körmeimet mély lilára, hogy húsig hatolva beléd olvadhasson,

s talán csak a szívem táján izzom rózsaszínűn,

- mindezt azért, hogy könnyen felismerj egy csábító éjszakán, -

a vérem kéken száguld a táguló horizonton.

B. my angel!

Ma lenne 35.! Isten éltessen, immár ott fenn! Remélem, angyali partit ad Neked :) nagyon megérdemled, hogy csakúgy egy kicsit a tenyerén hordjon.

Erről eszembe jutott az az egyik kedvenc történetünk, amikor megy az ember az útján, nem is látja, hogy hogyan segíti Isten. Megy az úton és amikor hátranéz, látja, hogy 2 pár lábnyom van mögötte a homokban, majd amikor nehézségei vannak, látja, hogy csak 1 nyom követi. Az égbe kerülve pedig azt mondja az Úrnak, hogy "amikor a legnagyobb szükségem volt rád, nem voltál ott, hátranéztem, és csak 1 lábnyomot láttam". Az Úr válasza: "Nem vetted észre, hogy akkor a karomba vittelek?"

Ez mindig nagyon meghatott. Most meg arra gondolok, hogy hányszor is visz Bennünket az Úr a karjaiban, nem is tudhatjuk!
Bár azt hiszem, hogy engem most, hogy nem vagy, ott vihet, és még jópár barátodat, akik nagyon szerettünk Téged, és akiknek csak úgy, ha rád gondolnak elerednek a könnyei. És persze nem értjük a 'Miért?'- et.

A születésnapod van. Ma lennél 35. Milyen színkódot választanál a partihoz, elmélkedem...
Emlékszel? Az én 35.szülinapomat 'vörös és fekete' alapon ünnepeltük, amire Te készítetted a mini-ajándékokat (az új kreatív üzleti kezdeményezésed volt), aminek úgy örültek a barátaim, és amiből 1-2 megmaradt nekem, és a mai napig ott van a polcomon. Kedves emlék ez is.

Nekem a Te színed még mindig a türkizkék és a fehér hozzá.. amitől olyan nagyon kékek lesznek a szemeid, és amitől rögtön látszik, hogy milyen a kedved. Amikor jó passzban vagy és nevetsz, akkor mindenkit megbabonáznak és jókedvre derítenek, felvidítanak, mert ehhez nagyon értesz! hogy feldobj bennünket - és ez az ami nagyon hiányzik! Hogy csakúgy fordítsunk egyet a napon, amikor nem megy. Ezt kellett (volna) ellesnünk, amíg itt voltál, s ezt kell most önmagunkban gyakorolni, hogy nem vagy itt!

Hidd el menni fog, csak bíznunk kell benne, hogy Te most is itt vagy velünk! és hogy most ez a lecke, hogy nélküled ünnepeljük a napokat, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük - ehhez adj erőt nekünk Uram, ha már visszahívtad őt az angyalaid közé, ahova mindig is tartozott! És igazán hálásak vagyunk, hogy itt lehettünk vele egy darabon...

Ja, és Uram, egy baráti jótanács, szóljon az a parti odafent, mert különben nem világítanak az égszínkék szemei, és Uram, akkor hidd el, neked sem lesz könnyű!

Boldog születésnapot, Angyal!

no comment ;) - save energy!!

nőnap másképp

életem legélvezetesebb nőnapi buliján jártam ma este. az LMP nőnapi partiján. örültem, hogy teremtettek alkalmat az ünneplésre, és hogy új tartalommal kívánták megtölteni ezt a estét. nagyon kellemes meglepetésekben volt részem: tetszett, hogy a párt női politikusai megmutatták magukat, hogy nekik mit jelent nőnek lenni, őket mi tölti, segíti munkájukban, a férfiak pedig beszéltek arról, hogy őket hogyan inspirálják a nők. ráadásul az egész műsor, mert a beszédek mellett volt ének, néptánc, irodalom, filozófia és végül koncert is, a párt tehetséges tagjainak előadásában került színre. és emellett a díszítés és a "batyus" büfé is kiváló volt. és a társaság is.

ez a nőnap így más lehetett. köszönöm.