Extravaganza 2011 : Macedónia - istro!

Az idei extravaganza - amiért anno ez a blog is indult - Macedóniában volt, kissé nosztalgikusan is mondhatnánk, de valahogy mégsem lett az, szerencsére. 2007 óta mindenkivel történt jó néhány változás, valahogy még felnőttebbek lettünk, és attól, hogy a kiindulópontunk akkor is Skopje volt, az nem befolyásolja azt, hogy az elmúlt években Közép-Európa számos országában és városában találkoztunk újra (és újra), valamint tartottuk a kapcsolatot a neten.
Még mindig nagyon izgalmas, hogy van egy csapat nő, szerte Európából, akiket csak a barátság tart össze (már rég beszélnek egymással rajtam kívül is, aki a kapocs voltam :D), és ezt úgy fejezzük ki, hogy néhány éve minden nyáron pár napot együtt töltünk, de hogy legyen apropója is, megmászunk egy hegyet. Így jártunk már az Olympos-on (ott kezdtük), a Triglavon (Szlovénia) és tavaly a Jabljak (Montenegro) volt az úticél. Időről időre vannak új becsatlakozók, de idén azzal vicceltünk, hogy az állandó folyamatos tagsághoz nem lehet, csak egy utat kihagyni ;) Idén végül négyen túráztunk, ketten pedig "csak" a tóparti lazázásba kapcsolódtak be.

Az idei hegy, egy régi kedvencem, a Pelister volt. Már kétszer próbálkoztam feljutni rá, egyszer az eső, másodszor a tavaszi hó akadályozta meg. Idén a déli oldaláról, a görög határ felől másztuk meg, így szebb is volt, és fel is értünk a célállomásra. Pompás látvány! :)
Útközben a Prespa tóra nyílt kilátás, - ahol előző nap dőzsöltünk irtó hangos parti zenére :(, - a végén pedig a "hegy-szemekre", nevesen a Golem ezero-ra (nagy tó) értünk fel. Igazi hegyi magasságba, ugyanis 2218 méteren fekszik. Csodás időnk volt, sütött a nap, és lágy szellő lengedezett, sehol egy felhő. Útközben azért éreztük, hogy esett itt is az eső az előző napokban, ugyanis több mocsaras részen is átvezetett az ösvény, bokáig süllyedtünk, majd átvágtunk fejig érő páfrányok és bozótosok között is -- nagy élmény volt!
Idén "igazi" túrán voltunk, volt velünk egy kedves helyi túrázó kolléga is, aki ismerte a terepet, így ő volt a vezetőnk. Hajnali f6-kor indult a társaság, s ennek köszönhetően a korai ebédet a csúcson fogyaszthattuk el - 11-12h között! Ilyen sem volt még! Addig csak kétszer volt egy-egy rövid megállás, folyamatosan haladtunk... a már majd' megszokott sorrendben: K, M, (H), Kr, N... és néha sikerült egy kicsit beszélgetni is, amikor épp nem a szuszból fogytunk ki!
A hegy és a társaság is megérte a fáradtságot :) bár megint megállapítottuk, hogy jó lenne hosszabban találkozni, mint egy hosszú hétvége, mert azért hosszú ez az utazás így... én két éjszakát töltöttem vonaton és buszon, s meg kellett állapítsam, hogy nem lettem fiatalabb!! már fáraszt a hajnali 5órás Keleti pu-n való ébredés.

Azért jó volt egy kicsit kimozdulni, és jó volt újra a Balkánon!! Egyre inkább kedvelem, és tetszik, ahogyan ott élnek, és legalább nyár is volt! Visszafelé, mert ugye életemben először a vonat-busz kombinációt választottam az utazásra, volt egy kis időm Belgrádban, hogy körbesétáljak - nagyon tetszett, így ősszel visszatérünk!

És persze Skopje is jó volt. Sokat változott az elmúlt 4 évben. Épül a történelmi hagyomány a főtéren, a "belvárosban", hétről-hétre új nemzeti hősök születnek, éled a nacionalizmus... ez szomorú volt! (Telerakták historizáló szobrokkal a főteret). Viszont az tetszett, hogy az albán bazár soron nyíltak új helyek, és van forgalom a bazárokban is. Voltak kedvenc helyeim, amik megmaradtak, mások viszont eltűntek. Bejártam az akkori életem fontos helyszíneit, most, hogy visszagondolok, érdekes, hogy mik maradtak ki (sehol sem voltam, ami a projekthez köthető), ez is elmondja, hogy mi fontos az életben. Nekem az emberek azok, ők éveken át megmaradnak.
Jó volt újra felfedezni egy várost, egy országot, ahol másfél évet éltem, olykor ismerősként köszöntött, és volt amikor a változásokat, az újdonságokat mutatta meg. Leginkább mégis a barátaimmal töltött időt élveztem, a beszélgetéseket és a kacagásokat -- ők hiányoztak igazán az elmúlt évben.

Mert az biztos, hogy ott Skopjéban valami fontos történt velünk akkor.

húsvéti emlék(ezet)

Meglátogattam a "másik" családi-emlékezetet (a másik ágról). Azt szeretem a húsvéti ünnepekben, hogy lógok a Nagybátyámmal és nagyokat dumálunk, és persze közben tavasz van és nagyokat eszünk, amit a Nagynénem főz. Régen ilyenkor lógtunk át az egyik templomból a másikba, kisurrantunk mise közben, hogy lássuk a körmenetet (és sohasem buktunk le a nagyszülőknél:), de a lényeg a nagy "világmegváltó" beszélgetés volt.

Na, épp ilyen nagynéni szeretnék lenni!!

óévi búcsú

isteni óévi búcsúsétára futotta idén Dobogókőn. volt hideg és bokáig hó, gyönyörűen behavazott fák, köd, forralt bor és jó társaság. csináltam angyalt is :)

B_Ú_É_K!!

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.

és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.

én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart

a romantikus "semmi"

végre egy hosszú hétvége... azt szeretném, ha sütne a nap, de nem, a város ködbe búrkolózik így kora reggel, mintha még ő sem ébredt volna fel. csörög a telefon, hogy ebben az időben marad a múzeum, ha nekem is jó. jó.
a város lezárva. az oktogonon lelkes városfutók, végig a ködös andrássy-n. mint két turista. kattognak a séta-fotók. a terrorház vassfüggönyének szögét nem veszi be az objektív, le kellene hasalni. minden féléről fecsegünk. imádom a városi sétákat ... déja-vu vagy tényleg megtörtént már egyszer valaki mással?
a turner az ünnepre tekintettel ingyen van. elég tömeges lett. ázsia után sem bírom. sok kicsi képe látható. illik a mai naphoz. misztikus ködbe burkolózik, a homályba -- az nagyon sztereotíp, ha azt írom, hogy mégiscsak angol? a neve tetszik a legjobban: joseph mallord william turner. hello, mallord! még itáliát is ezen a felszálló reggeli ködön át látja. olyan szomorú. a színek is úgy elmosódnak. azért van egy-két mestermű, ami megkapó. a romantikus "semmi". hmm...
kint forrong a város, előbukkant a nap is. a hősök tere idén más "hősöké". így elindulunk a városligeten át. az 56-os emlékmű egyre jobban tetszik. hetente legalább 2x erre járok. az emléktáblára egy nőt képzelek mezítelenül egy vörös rózsával a szájában. botrány. nincs kép.
a dózsa györgy út szürke házai után a keleti pu felújított látványa igazán tetszetős. kár, hogy nem lehet leülni. bámészkodunk. csendélet. magyar turisták. cipelheti a nő a szatyrot?
eljutunk a fiumei uti sírkertbe. a nemzetibe. mintegy őszbe hajló park. igazán romantikus a délutáni napfényben. lemerül az elem. pont a nagyok előtt. a képek a belső retinánkra égnek. tetszik ez a nyugalom - még jövök ide!
a kerepesi és a körút forgalma csak lassan zökkent vissza. a villogó neon fények és a száguldó autók valahogy nem törnek át ezen a belső ködön, amit ma vontunk magunk köré. ahogy eggyé váltunk az élménnyel.

kell a romantikus "semmi"

Nagy Kalandra fel!

Holnap, azaz ma, - de még alszom egyet gyorsan, - kezdődik végre a Nagy Kaland K&K :)) már alig várom!!
kb. 2 hete visszaszámolok, bele volt írva a naptáramba, hogy még mennyit kell aludjak, ugyanis elviselhetetlennek éreztem magam a munkahelyemen (a többiek nem mindig osztották e nézetet), ugyanis nagy volt a feszültség, túl fárasztó a tempó, és az ősz még csak most kezdődött.
a helyzet az, hogy három hétre Ázsiába, pontosabban Kínába és Koreába utazom. az igazi az persze dupla ennyi idő lenne, de ne legyen az ember telhetetlen (vagy ne mindig ;).
annyira szerencsés vagyok, mert fantasztikus barátaim vannak! végeredményben a kínai utat hárman szerveztük, koreait pedig a kint tanuló barátnőm szervezi nekünk. csak csajok megyünk (TT, Cl és én), és oly olajozottan ment a szervezés, hogy magam is igencsak meglepődtem :)) rólam nagyon sok szervezési feladatot levett TT, amiért külön hálás vagyok. Cl pedig már Hong Kongban lóg majd egy hete, valami konferencia álca mögött, és szombaton délután Pekingben találkozunk!! ez az első akadály - hogy mindannyian ugyanabba a szállodába kössünk ki. ;-o a szállásokat és a repjegyeket is a neten foglaltuk -- várom, hogy hogyan működik!
igyekszem majd időről- időre bejelentkezni, de Kínáról lévén szó, semmit sem ígérek, hátha mégis tiltott a net. meg amúgy is ez a net-függőség káros ;) most nyaralunk. vettem jegyzetfüzetet is, ha sok gondolatom támadna a hosszú utak alatt, jegyzetelek.
az utiterv: Peking- vonat: Shanghai via Xian - Tapei - repülő: Szöul és a nemzeti parkok. kevésnek tűnhet ez így, de nagyok a távolságok és rengeteg látnivaló lesz. pl. a peking - xian vonatút, éjszakai szupergyorson hálófülkében, olyan hosszú mintha Pestről Brüsszelbe utaznék...
leginkább az izgat, milyen lesz, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, mégcsak lövésem se lesz, mit mondanak, másképp gesztikulálunk, számolunk... ezt gondolom a legnagyobb kihívásnak!

aztán majd meglátjuk! most kalandra fel!

a nő vágya

hétvégi programkezdet a Sziget Fesztiválon. Ez az egy érdekelt: mit jelent a Vigszínháznak egy radikális musical? főleg hogy a nő - mint olyan - adja a címét. a bemutatóból ítélve, még van mit csiszolni az énekpróbákon, de mindenesetre érdekes lesz. októberben. kivárjuk.

érdekesen alakul(t) ez a fesztivál hétvége. nagyon fáradt vagyok. csak néhány barátommal futottam össze, és egyetlen új emberrel sem ismerkedtem meg. fura. idén volt először, hogy mindenki csak megnézett, de nem mert leszólítani. haha. én meg senkit sem bátorítottam. tök jó volt csak úgy figyelni az embereket. semmi sem volt a fejemben, csak néztem a kavalkádot, amiért a Szigetet szeretem. annyi féle ember van, és jól mutatnak itt egymás mellett. változatos. meg azt is néztem, hogy milyen interakcióik vannak. szeretném, ha előzékenyek és figyelmesek lennének egymással, de a mámoros állapotban ez már nem mindig megy.

programok gyanánt pénteken - a színházon kívül - nem sok mindenről tudok beszámolni, ugyanis mindenről lemaradtunk: csak ettünk, ittunk, pálinkáztunk, hastáncoltunk és sodródtunk - ez jó volt. a szombat már fegyelmezettebben alakult, ugyanis a többieknek volt elképzelnivalója, és ahhoz lehetett viszonyulni ;) így volt: f-zámbó happy dead band. péterfi bori. al di meola. bëlga. la fura dels baus (na ez q* jó volt!), meg örömzenék, aztán annyira fáradt lettem (megint - pedig vagy 12órát aludtam), hogy hazajöttem. de ez elég jó így! annyira jó, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol, s azt teszem, ami nekem jó. bulizni meg ugyis a barátaimmal szeretek. a túl nagy zaj amúgy is leszívja az energiáimat.

hogy ma kimegyek-e? az még kérdéses. valahogy nem vágyom rá. jó ez a kis pihi, meg sport, meg édes semmittevés. és van érdekes olvasnivalóm is - hosszú idő után először. persze francia. de jó!
persze ez a döntésem is még megváltozhat ;)

mulassatok ti is jól!

balaton forever

annyira jó, hogy van nekünk a balaton!! imádom. már megint. még mindig. annyira jó!
badacsonyi hétvége - spontán. barátok, dumcsik, vihar, még több, bor, -15fok, flört, zokni és esőkabát, lelki- fröccs, túra, napfürdő és pirulás, stopposok fel-le, élmény.
visszatért a balatoni nyár!

békesség

ez lett a mottónk :) s így telt az elmúlt két nap...

Börzsöny. Királyrét. Ázunk az esőben a napernyő alatt. Almapálesz. Párában a hegyre (inkább domb). Magas-Tax. Íjászkodás. Énekszó. Turistaház. 864m. Napsütötte reggeli. Csóványos. Tériszony. Haladunk. Csepeg. Uzsi. Királyrét. EP.

Békesség. Csak a madarak csiviteltek ezerrel...
Tavasz van.

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

tejfehér ködben úszva

tejfehér ködben úszva csak a mozgás volt, a hegy és mi -
egybeolvadva a teljességgel
ilyen lehet a nirvána
a feloldódás és a teljes bizalom is
a pálya ugyanis nem látszott, csak csúsztunk lefelé
én például konkrétan elhagytam a pályát
(aztán visszataláltam - )
később a lécemet is
leesett a felvonóból
levertem a lábamról, de Cl megmentett, felhozta
mint egy rossz gyerek

aztán a nap is kisütött
olvadt
és tovatűnt a tél..

balatoni "nyár"

#4

Elhatároztam (de ez nem egy újévi fogadalom, hanem csak úgy, a jól-létért), hogy minden hétvégéből egy napot friss levegőn, a szabadban, mondhatnám, a fővároson kívűl fogok tölteni. Ez az életemben egyszer már bejött, mármint hogy így lazítok, azaz kirándulok, úszom, használom a testem, tehát szellőztetem az agyam :)) imádom!!

Nos, most hogy itt ez a mínusztíz és a Balaton is befagyott, úgy döntöttem, hogy ezt látnom KELL!! Ilyet még soha sehol sem láttam, és kori sem volt a lábamon már pár éve (vagyis újabban csak görkori), úgyhogy nem árt, ha edzésben tartom magam (itt eszembe jutottak a drága szüleim is, akik ennyi idősen mint most én, boldogan hordtak bennünket korzini és nagyon klasszak voltak azok a baráti-családi hétvégék), úgyhogy felhívtam néhány barátot, hogy mit szólnának egy balatoni naphoz a hétvégén!! Bár a Nap csak szombaton sütött, és a mi választásunk vasárnap volt -- de így is megérte!
Nem tudom leírni, hogy milyen üdítő volt ez a nap! A lelkem is töltődött, és legyőztem egy fóbiámat is. Gondoltam, hogy király lesz, de hogy ennyire! Bár először, amikor rámentem a jégre az öblön túl, akkor majd betojtam, ugyanis a megfagyott hullámok látszottak a víz alatt!!! és én ki nem álhatok plexiüvegen járni a mélység felett (ezért mentünk a déli partra, -bár én északi parti gyerek vagyok, - mert ha ott beszakadunk, akkor is csak derékig ér a víz ;)) . De ezután jött az élvezet, csak csúsztam, és csúsztam, egyenesen előre (nem pedig körbe-körbe, mint a jégpályán), és olyan helyen, ahol még senki sem járt előttem!! Szédület volt!! Közben láttam a repedéseket, amint megfagytak, a hullámok tarajait is, amint összetorlódva jelezték a határt... és néhány nádlevelet is a víz alatt. Halat, úszkálót, szerencsére nem (de a hozzátartozó vészforgatókönyvet azért agyban legyártottam!!), s közben hideg volt, távoli szürkés messziségben ködlöttek fel a hegyek... pompás egységet alkottunk így a táj meg én.

Persze közben szórakoztatásunkra, (talán, mert azt gondolták, hogy a csend nem élvezhető -- civilizációs betegség) szóltak a slágerek, mint régen a Katlanban, ahová jártunk... a nyolcvanas években... Itt volt fakutya is, olyan klasszikus, szék csúszó falábakon, amit az "élvezők" mindig továbbadtak, amint megunták, és ott pörögtünk és csúsztunk, ketten is ültek rajta, én meg toltam... korin ... csupa száguldás és kanyar... és közben szólt a sláger, hogy "elmúlt már, a balatoni nyár"... talán.. el...

De milyen jó a víz!!

ps: Ha jövő hétvégén lenne kedvetek kipróbálni, kérlek, szóljatok!!

Krk szigetén (HR)

Pár nap az Adrián...

Felüdülés volt és rövid. Jobb időt reméltem, meg azt hogy kevésbé leszek fáradt, így könnyedebben jövünk-megyünk. Nos, ebből majd minden meg is valósult :) Én csak a sofőr voltam. B szervezte. Volt szuper szállás, bár kissé távol a parttól, így a sziget keskeny útjain is kacsázhattam, viszont tiszta volt,rendes, és szemben volt egy grill vendéglő, ahol a szakácsnéni, még este tizenegykor is olyan vendégvárót, balkáni salit, kevert nekünk az asztali borhoz és magyarázott hozzá horvátul, hogy visszamentünk búcsúzóul!
A program is kiváló volt: úszás, napfény, úszás megint, kukorica a parton és séta, vettünk p* matracot, áttetsző kéket (mert ez megy a fürdőruhához és B szeméhez), végül nem kite-oltunk, lemaradtunk (már megint, mint tavaly Máltán), mert első nap aklimatizálódtunk, majd matrac és a baska-i öböl medencéje (isteni volt a calamari!), aztán pedig jött a vihar, "amit ma megtehetsz...". Így elolvastam a nyári limonádémat, majd megnéztük Krk városát, ahol egy kis ékszer sopping is belefért, B-nek vettünk egy nem mindennapi nyak és fejdíszt :) lehet irigykedni és csodálni! Aztán hazafelé pedig ott voltak a Plitvicei-tavak, ahol nyomtunk egy kisebb túrát - az valami mesés türkiz és kék volt, meg zöld, hangos zubogókkal, vízesésekkel, és pisztrángokkal!
A hazaút eléggé fárasztó volt, mert esett, de a hát- és nyakmasszázs, amelyet képzett masszőr utitársunktól kaptam a jó teljesítményért/hez, kárpótolt!
Jövőre csakis hosszabb időre megyünk és kite-olunk is, most már biztos, az első napon!

Balaton

Hú, a Balaton még mindig nagyon jó!!
Szeretem a nyaralónk, bár már kissé leporolt, de ódivatú ízét, meg a frissen vágott száradó fű illatát - és imádom az utcát, a temetőbe nyílón, ahol átjárunk, meg a nyaraló-szomszédokat, akikkel csak itt találkozunk, ma már csak pár évente, de együtt nőttünk fel, s ma én vigyázok annak a kisfiára, aki egykor énrám. És mindenki ismerte a nagyszüleimet, s most hogy öregszenek, jönnek a sztorik. Hogy hajanli 2-kor még préselték a szőlőt és nagyapám felrúgta az üvegdemizsont, és minden kifolyt. És mit csinált nagyanyám? nem lehetett elege? mit bírnak a nők? És van intrika és nagy, beszélgetős zabák. A vizet leginkább. Most is kiúsztam a belógó templomos félszigetecske nádján túlra és arra gondoltam, hogy isteni! és miért nincs itt az Anyám, aki szintén imádja? és mit élveznek ott a pocsoláyban a fürdőzők? meg hogy bírni fogom-e az idei Balaton-átúszást? De persze fogom! V is jól bírta a tempót. Megtanítottuk D-t kézenállni a vízben, amit fejenállásnak mondok, és fogtunk vagy 17 snecit! A tesóm is büszke lenne rám, biztos. Bár csak a zacskót tartottam. Egy gyerekkel horgászok és nem unom. Oké, vele is horgásztam. A tesómmal. Akkor mindig jó a kapás - én vagyok a szerencse sellőjük! Aztán V barátnőmmel kibeszéltük az egész rongyos életet meg a csillagokat - és nekünk jó lesz! Már most az. Volt nagy harmónia. Bár dolgoznom is kellett. De azt éjszaka, mert nappal a barátok és gyerekek és nyaralás. Tényleg meggylevest is főztem - a nyár illata! A kánikulában jól esett. Mint a Pomenade (így írják?) auraszómás illata, amit használtunk. Meg állítom helyre az egészségem cseppekkel. A nőiségem. Meg úgy probálom, hogy akkor most hogy is van - hol vannak a határok. Az én tűrőképességem határai. Ciki, de vannak. Muszály. Vihar is volt, meg záporok. Másztuk a Berzsenyi-kilátót. Nincs messze, csak 3km. Régen felfutottam. Ma sétáltunk. A szúnyogok is megkóstoltak. Mi meg ittunk. Aí barátnőm kedvencét, Becherovkát, és búzasört. Amíg L, a férje vacsit sütött nekünk, én a gyerekkel trambulinoztam . Az milyen király! V pedig becsomagolt Rákot játszott vele. Imádtuk. Olyat játszottunk, mint már régen nem! Hogy mi hogy bírtuk ezeket a kölköket a hétvégén - csupa kisfiúk, és nagyon kedvesek, okosak, és jófejek!
Ja, és tök jó lett a padlástér. Csak most láttam. B műve volt. Tehetséges. Bírom. Kár, hogy már nincsenek együtt. Az volt mindig a kedvenc helyem - ott lehetett olvasni és pucéran napozni reggelente! Most meg az én színeim is. Narancs. piros. sárga. Nap. A fészer lassan összedől. De a fű illata! Meg az esőé. És a zsivaly, ahogy távolodsz a parttól. Nem szeretem a tömeget, de idén azzal szórakoztunk, hogy a pasik hasának formáját tanulmányoztuk. L mondta, hogy ő sohasem kritizálta a faktoraimat, mikor mondtam, hogy meghízott (nagy ínyenc), viszont a kölök, a melleimet is faktornak nézte - jó, még csak három, de azért ezt ne nézze el! A faktoraim amúgy rendben - vannak. És még annyi minden volt. Nagy beszélgetések - hogy mi nők, mi lesz velünk, no meg a pasik, és az hogy, és a karrier, és a, és a. Mindez 6 napban. De kikapcsolt!

Debrecen (HU)

„Debrecenbe kéne menni,
pulykakakast kéne venni…”

(We should go to Debrecen,
to buy a turkey there...)

goes the Hungarian children’s rhyme… and so did we this weekend!

The aim was to see the exhibition of Aba Novák as it closes today (last minute trip), plus to see a bit of Debrecen as well, as it has been quite a while since I have last been there. I still love the atmosphere of that town – a very imposing Protestant church on the Main square!! Where the pedestrian area start and where the tram runs also through… one tram line across the town from the railway station till the loop around the forest and the spas and the university. No.1.

We have also enjoyed the wellness area of the famous Aranybika (golden bull) Hotel with the painted frescos (and a combination with socialist architecture), but then returned to the other side of the square – and on our way we promenaded across the Debrecen Civis Korzó (Prom) where there is a set of programmes in the coming weeks. The Magna Cum Laude concert attracted many locals and visitors to have a beer along!

The weather was not warm enough for the local open air pools, so we went for a walk in the Nagyerdő (like the ‘Hundred Acre Wood’ in Milne’s Winnie-the-Pooh) and shared a hut with the mosquitoes when it started raining! The area is a leisure time destination for all - lovely water lilies on the pond!

Also to have some sport activities in the weekend programme we have tried the tennis courts of the University – Debrecen is also a university town, and the oldest and nicest buildings usually host the faculties, even the gardens are worth a visit! –, it was just great to have a play especially that my friend C is an excellent player! (http://eng.debrecen.hu/)

On the way back we have discovered the new M3 Archeopark (www.m3archeopark.hu) that lies on the crossing of the highways M3 and M35, and is the first landscape history and archaeological leisure park. Should check out the 4^th National Mother-in-Law Festival they organise next weekend!

Guillaume Aba Novák

His real name is Vilmos in Hungarian, but on the Certificate du Grand Prix de Paris in 1937 his name stands as Guillaume (should be William) that made me smile -- why cannot grand nations just learn to use, pronounce foreign names? I always wonder...

Anyhow, his exhibition in ModemArt in Debrecen (second biggest town in north-eastern Hungary) was a well-organised and thematically well-oriented representation of his works. I did enjoy it - especially that tickets could be purchased via the internet in advance and the museum itself is a comfortable modern place!

His talent was showed from different angles, the different periods, experiences and influences were thematically presented in an easily traceable way. The time of 1920-30 was just there and he was no different to his contemporaries... like Diego Rivera or other artists of the Montparnasse.

(my favourite picture: Vilmos Aba Novák : Nő kék kalapban / Woman in Blue Hat, c.1930. Ottó Herman Museum, Miskolc)
More pictures:

http://hungart.euroweb.hu/english/a/aba_nova/index.html

Gyula (HU)

I had no time to write about my experiences in a splendid little town called Gyula a few weeks ago, but I sum it up now.

It might sound strange at my age, but I like to be on holidays with my parents. In the past years we have one or two long weekends what we spend together – they do travel a lot in Hungary and most surely visit the best Hungarian spas!

My memory of Gyula and its fort was quite ruinous and dated from my teenage years, but now I found that the fort is turned into an open air summer theatre in the yard, the exhibition is interesting and the whole building is renovated – really well-done! We even had the special opportunity to see young bowmen shooting their fire arrows off the walls as an attraction on the Night of the Museums. And as a literary plus there was old-time story-telling at the entrance – a piquant story about the young Matthias King! – underlined by some also piquant drawings projected to the medieval walls. http://www.corvinmuzeum.hu/fooldal.html

But besides the summer festivals, Gyula is famous for its spa – a medical and wellness centre for those wishing to heal and relax! I just loved it as it had an Olympic size swimming pool on open air too and I could do my laps while sunbathing a bit, and of course my father loved the places as he could enjoy the thermal water. A water that looks yellowish brown, comes at different temperature and does not smell! (It is good for all sorts of medical treatments.) There is a swimming pool (although small in size) filled with this water for colder days. The entire complex is nicely organised and there are facilities for all demands. Old trees guard you against the UV rays and if you want to have a splash, along you slide!

Oh! I should not forget to mention the delicious draft beer sold at a cooling temperature ;)

The city itself offers some sightseeing and outings; the inner city is newly renovated and turned into a pedestrian area – Kőmíves cukrászda (confectionary) offers you yummy hand-made ice-cream and desserts! Or along the stream you can enjoy a meal and some wine. The medieval Fort that formed part of our history or the famous Hungarian composer Ferenc Erkel – father of the Hungarian grand opera and composer of our national anthem was born here – who has a memorial house : attract many visitors.

Another positive surprise was that the spa and the town seems to be bi- or tri-lingual (at least the restaurants for sure), as the Romanian and the Serb borders are close, and many visit Gyula.

www.gyula.hu

Krems an der Donau (A) 2.

benyomások(k)...

üvegdizájn, tisztaság, jó infók, kedvesek, jól-lét, a Duna, Jevgenyij, az orosz modern hős Peru át Bécsből, olyan mint Raszkolnyikov, egy nagy fröccs, zsongó-bongó beszélgetések dunamenti lányokkal, fiúkkal, ízletes kaja, modern épületek a barokk között, egy pszicháter reggelire Salzburgból, profi egyetemi infrastruktúra, a szobám is dalolt, de nincs nálam hajszárító, nem alszom el, internet a szobámban, a reggeli kávé pocsék, vonatfütty, Blueberry Nights a nyári filmklubban, mozaik szőnyeg betonból/ban, Stadtpark, török opera, Európai Szomszédsági Politika, nemez és selyem kompozíciók vállkendőnek, párás meleg, 33as kikötő, zárva a borospince sor, hangfrekvencia játék installáció az osztrák csúcsok hangján egy 11. századi templomban, híd a Dunán, Steinertor, nem tudok eltévedni, civilek és a fiatalok, hazafelé Mayerling, tanulni jó

Krems an der Donau (A)

Másfél napos kiruccanást tettem egy nyári egyetemi előadás keretében Alsó-Ausztria festői, Duna-parti kisvárosába, Krems-be. Még sohasem jártam arra, mert ugye ott nincsenek sem sí-, sem raftingpályák, viszont most felfedeztem, hogy ott a Duna és ez nekik is mekkora kincs!

Bár sok időm nem volt kirándulgatni, azért a városban sétáltam egy kört, majd csatlakoztam a kurzus hallgatóihoz egy kellemes vacsorára a Bauhofba. Ott megkóstoltam a vidék borát (egy nagy fröccsben), illetve valami ízletes spenótos ételt egy pazar salátával – meglepően finom volt! Bár a Kaisers gesprizte-t (ein drittel: Weisswein, Holundenblüchtensirup, Soda) nem próbáltam ki, mert későn jött az üzenet…

Krems és a szomszédos Stein, amivel teljesen egybe épült, egy kellemes középkori kisváros hangulatát keltik, az épületek kiváló minőségben felújítva, csak azt bántam, hogy a híres borospincesor zárva volt, pedig szívesen hoztam volna egy-két üveg fehér bort. Viszont így barangoltam, találkoztam egy ruha tervezőcsapat helyi boltjával, ahol a tulajnő, szintén tervező, a török Operaház kosztümtervezője volt évekig, érdekes bepillantást engedett a kulisszatitkokba, hogyan szabtak, terveztek a helyiek minta nélkül, alakítva a kosztümöt a viselőjére (mintha körberajzolnának, majd itt-ott lenyisszantanának)! www.austriandesign.at

Ami igazán megkapott az régi és az új építészeti elemek, épületek együttes hatása, együttélése. Az Krems-i Egyetem kampusa is ezt tükrözte, neo-klasszicista, impozáns főépület modern, önmagába futó-megforduló betongyűrűvel és gördeszkpályára hasonlító - talán Duna-meder imitációval - előtte, míg az épület háta mögött egy üvegkomplexum, mozaik szőnyegekkel a betonjárdájában, mindezt egy régi gyárkémény (és filmgaléria) támasztja – gondolhatnánk, kissé ekletikus ez így, de a csobogó patak és szépen gondozott és alakított kert összehozzák! És mekkora plusz, hogy a helyi vonat pont ott áll meg az egyetem előtt, s ébreszt füttyével reggel 5-kor!!

www.krems.at