mitől randi egy találka?

szondáztatom a barátnőimet, hogy szerintük mitől randi egy találka. én ugyanis nem vagyok egyértelműen tisztában ezzel. persze a koromra való tekintettel lehetnék ;) de mégsem. biztos vagyok benne, hogy jó néhány ismerkedős, beszélgetős estét "buktam" már be így, hogy nem gondoltam rá randiként (vajon miért nem?). szerintem, lehet csak úgy egy jót beszélgetni valakivel, anélkül, hogy nőként vagy férfiként tekintenénk rá, csak a beszélgetés és a gondolkodás kedvéért (vagy ez túl intellektuális?).

úgyhogy azon morfondírozom, hogy ha már nem hangzik el a bűvös mondat "hogy elhívhatlak randizni?", akkor miből lehet ezt megállapítani. legalább is előre. (utólag ugyis kiderül - ha,- hogy kinek mi volt az elvárása ;))

egyenlőre ott tartok, hogy csak az intuíciók, no meg az érzések vannak. az ezekből adódó viselkedés és metakommunikáció az, ami kibillenti az embereket a nem-egyértelmű helyzetből. azon helyzetből, hogy nem vállalják fel előre, hogy ez egy randi, hanem csak sodródnak. ami persze (lehet) izgalmas, csak nem tudatosított. mármint azon a szinten, hogy mit szeretnénk. bár lehet, hogy ez megfogalmazásra kerül belül, csak kifelé nem kommunikálódik, mert azt akkor vállalni kell.

ilyen ez a világ? mindenki fél vállalni az érzéseit? önmagát? remélem, nem!

"Celebek vagyunk!" képeink :)

Történt, hogy sokat nevettünk azon a reggelen a GOA teraszán, volt velünk egy fotós (Bulla Bea) is, meg egy derítővászon, és sokan megálltak megnézni, vajon mi folyik itt!?
Így kedélyes kis exhibicionizmusom mondatta velem "Celebek vagyunk!", és ezen jókat derültünk... mondja valaki, hogy ez nem jó!!
Mert az :D

"a fiatalember, aki olykor érdekel..."

ott ültek a mindkettőjük által kedvelt kávézóban, s próbálták behozni az elmaradt öt évet.. valahogy mindig úgy alakult, hogy két-három, vagy akár öt évente talátak újra egymásra. pedig az élet nem sodorta őket olyan messze, de az egyetem volt meghatározó az útkeresésekben. a találkozásokkor mindig megfiatalodtak, s úgy érezték újra az első sorban ülnek az iskolapadban, ahol mindent meg tudnak beszélni.
a kapcsolat mindig otthonos volt. valahogy ott vették fel a fonalat, ahol az életük épp történt. volt néhány összefoglaló mondat, bekezdés az eltelt évekről, de valahogy mindig az aktualitások érdekelték őket a egymásból. minden életkornak voltak jellegzetes témái. valamint szorítkoztak a személyesre eme rövid alkalmakkor, de azért olykor megvillant, hogy hogyan változott a másik, mik érdeklik. odafigyeltek. nemcsak a kimondott mondatokra, de a mögötte lévő tartalomra is. ami nem volt értelmezhető arra rákérdeztek, és még csak egyet sem kellett mindig érteni. ott volt az a kamaszkori kapocs: az átfüstölt éjszakák, beszélgetések, bulik, az első kalandok, aggodalmak, félelmek, az együtt olvasott, írt gondolatok, és persze az első pad, ahol az egész osztály csak a hátukat látta egy (vagy kettő?) éven át. bírták a helyzetet.
most pedig "középkorúan", - amikor ezt hallották magukról, az mindkettejüket meglepte, és nem is tudtak azonosulni vele, mint megállapították, - ültek egy kávéház vasárnap esti székeiben, amit közelhúztak egymáshoz, hogy sugdolózhassanak, és ecsetelték az élet állását. 2:2. ide csak azt vették be, aki számított, akitől valami változott, bennük, körülöttük, általuk. a felesek kimaradtak.
amúgy még mindig a boldogságot keresték. s most már nemcsak a könyvekben, hanem a személyest. s az derült ki, hogy megint ugyanarra tartanak. valahogy a cél ismét közös lett, talán a megközelítés más, de a hullámhossz egy. ez boldogsággal is eltölthette volna őket, mert még mindig tudtak együtt jót kacagni, de valahogy az őket foglalkoztató legfőbb kérdés ezt nem hagyta. a pátosz elmaradt, valahogy olyan valóságízű lett minden. a felnőttkor felelősségei ott lebegtek. pedig ők megint csak az önfeledt szerelemre vágytak, mint az első sorban anno.
ezt már az utcán hazafelé beszélték. hogy az jó lenne, csak úgy semmire sem gondolva szerelmesnek lenni. és akkor talán bármi megtörténhet, és akkor meglesz minden, ami kell. ami most hiányzik. hogy akkor talán boldogok lesznek újra.
de valójában boldogok, mert két-három vagy akár öt évente ismét (felnőtt) kamaszok lehettek. akik az első padból megváltják a világot. bár most azt remélik, a sajátjukat.

s valóban, mert a fiatalember, - aki olykor érdekli őket - ott vár rájuk a következő sarkon, csak észre kell végre vegyék.
Meglesz a boldogság?

(részlet)

100% woman

Tegnap este alaposan elkéstem a Szex & Budapest barátnői találkozóról, de persze ez olykor még magával Carrie Bradshow-val is megtörténhet. Örültem, hogy végre mindenki épp itthon és rá is ért -- néha nem könnyű, ha az ember barátnői éppoly elfoglaltak, mint ő maga. Az energiaszint nem dübbörgött a csajokban, bennem sem, de pörgettek még a nap eseményei, mert az Élet úgy tűnik beindult :)
Az étteremben, ami gasztronómiailag tényleg felülmúlhtatlan, és amelybe valószínűleg nem tévedek be, ha nem ír róla Chili&vanilia, hosszú idő óta az első olyan hely, ahol az asztalfoglalástól a távozásunkig tökéletes volt a szervíz. Az ételek íze pazar - a séf pedig spontán izgalmas vega kreációval lepett meg! Örülök, hogy ez mára már itthon is megeshet :)
A barátnői hangulatot feldobandó még spontán divatbemutatót is tartottam a frissen beszerzett új darabjaimról, (amik miatt késtem,) és ismét megállapítottuk, hogy egy jól szabott darab az egy jól szabott darab, s egy nőnek kell, hogy jó varrónője legyen, az enyém pedig csúcsszuper! Mellesleg pedig egy irtó nőies ruhadarabot is sikerült beszereznem, egy miedert, mert változni jó! (Most a megfelelő viselési alkalomra várok!)
Viszont úgy tűnik, hogy a fáradtság ellenére mindenkivel érdekes dolgok történnek, a helykeresés ugyan folyik, de kristályosodnak az elképzelések, az irányokat nagyjából mindenki látja, megszabta: karrierek rendben, fókusz a magánélet! Bár a tavaly karácsonyi vállalásokat még nem hozzuk, de mindenki "dolgozik" ezen is.
A legjobb az volt, hogy ismét sikerült nagyokat nevetnünk, úgy mélyen, s ettől még az étterem eleganciája sem csorbult, legalábbis remélem!
A legközelebbi közös találkozó most sokára lesz, de addig is az apró ajándékok, figyelmességek, amiket G és C hozott nekünk a nagyvilágból, felidézik őket! Köszönet érte. És hogy mindnyájan szeretjük-e N.Y.-ot, azt nem tudom, de mindenesetre a nekem szánt dobozon a nevem helyett csak annyi állt: 100% woman. Úgyhogy akkor most azt élem!

Sex and Budapest - Mamma mia!

Mondhatnám, hogy tegnap klub gyűlés volt, de nem, csak spontán moziba mentünk! És persze a nyár hevében mindig valami limonádéra vágynak még az entellektüel nők is - így esett a választás a nyár slágerére, az ABBA filmre. Nem bántuk meg! Szerencsére nem sokat hallottam előtte róla, de azt igen, hogy a 007-es dalra fakad - itt akadt ki egy ismerős férje ;) - nos, szerintem, pedig nagy poén volt, és tök jó, hogy bevállalta!
A sztori tényleg egyszerű:
Alap: egy gyönyörűséges szigeten játszódó, talán '70-'80as évek (bár ha visszaszámolok kb. '85-'90 lehet), ahol a Mamma még ifjú lány (Meryl Streep - nagy kedvencem), aki kihasználja a nyári kalandok nyújtotta előnyöket és helyzeteket, és három pasit is felszed egy nyár alatt- és mindezt naplóba írja (vigyázni kell azokkal a fránya naplókkal!). A lánya, aki apa nélkül nő fel, épp 20 és szerelmes és házasodni készül, amikor is megtalálja a naplót, és neki apa kell. Bonyodalom: mindhármat meghívja, hogy kiderüljön, ki az igazi, és mind eljönnek...
Műfaj: ha valakinek valami nyomja a lelkét, akkor ABBAn dalra fakad...
A vége? Minden jó, ha...

Én szívem szerint végig énekeltem volna a slágereket, hisz ezen nőttem fel, a szülők erre buliztak (pedig nem is volt Donna&Dynamo bandájuk), és egy kis tánc sem esett volna rosszul! Kár, hogy tele volt a mozi. Mindenestre megállapodtunk a csajokkal, hogy akinek először lesz lánybulija (majd módosítottuk, hogy mindannyiunkén), ott lesz sellő-lány (halruhába öltözés) és ének, de valami kis műsort biztos alakítunk! Addig meg gyakorlunk :)

Az est non plus ultrája az volt, hogy a szokásos mozi utáni koktélunkba belecsörgött D barátja, hogy lenne-e kedvünk megnézni a Nyugati pu. Királyi váróját, mert be tudna vinni! Hm, ilyen is van, kérdeztük? Majd tíz perc múlva pókerarccal beugrottunk egy felesre! Király(i) volt!

Szex and Budapest - avagy a nők reggeliznek!

G végre egyedül volt itthon, s bár C az Északi-tengeren sütteti a hasát, mégis csaptunk végre egy közös reggelit a Liszt F téren - mint anno! Ez már már olyan szokássá vált az elmúlt években, hogy nyaranként, amikor mindenki itthon, akkor egy napsütötte teraszon reggelizünk, hm... (bár itt lenne az ideje valami új hely után nézni, de erről majd később..) Telente ilyenkor a Széchenyi-fürdőbe járunk - az sem rossz!

Nekem a LF tér nagyon kedvező, riasztástól számítva mintegy 5-10perc alatt ott szoktam lenni, még ha keltenek akkor is, de ezen a reggelen nem így történt. A találkáig már túl voltam az újabban kedvenc vasárnap reggeli rádióműsoromon, miközben kivasaltam. A Kossuthon megy (most MR1), 8:40-10:00 között - SMINK NÉLKÜL. Mindenkinek ajánlom, sokat lehet megtudni belőle a nőkről, meg arról hogyan gondolkoznak, mit érnek el, stb. Nem mindennapi és emellett szórakoztató is!

Szóval, G telefonált, hogy ő most parkolt le, hogy én hol, és hogy D késik - aztán leültünk, a Vian-ban! És megkezdődött a reggel, immár másodszorra és élesben :) Ránk se hederítettek! Ez alapvetően mindkettőnket ki szokott hozni a sodrából, de most jól elvoltunk, téma volt bőven, és csak mintegy 15perc kiszáradás után tettük szóvá, hogy 'Ez itt kérem szervíz!?' Onnantól az üzletvezetőnő kitüntett figyelmében is részesültünk - ez már rendben volt, ugyanis kifogtunk megint egy kezdőt! (Mostanában ez rendszeresen történik velünk, mármint hogy elsőnapos kezdő pincéreket fogunk ki, akik még nem biflázták be a menüt és csetlenek-botlanak-és-menőkenk-hiszik magukat ;) nem értem, hogy lehet így őket munkába állítani, szerintem, fel kellene tudni mondaniuk a menüt mielőtte kilökik őket a placcra!)

Ott ültünk, mindenki bombajól nézett ki a nyári pihenések után, befutott D is, akkor újabb kör rendelés, ment a duma - mindenféléről, hogy ki hogy van, és hol tart a lelki-szellemi-karrier-családi fejlődése, de ne hidd, hogy kipakolom, hogy pontosan miről is, mert egy jó része titok, amolyan kis női, avagy családi, másrésze pedig a pillanat varázsa alatt tovaszállt, - teltek az órák, de észre sem vettük. Régen nevettünk ilyen jókat, a körülöttünk ülők is csak néztek, hogy mi van!? De egyszerűen az élethelyzetek és sztorik olykor megkívánják, hogy egy jót derüljünk rajtuk, mert vagy tényleg viccesek, vagy mert így a legegyszerűbb és így tudjuk feloldani őket! És a közös hahota isteni!
A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a dolgok egy ideje már "élesben" mennek, hogy már nem húszévesek vagyunk a gyakorlópályán, ahol még egy-két baki belefért, hanem hogy bizonyos döntéseknek már súlya van, amik már nemcsak bennünket érintenek, és hosszútávon meghatározóak! Furcsa fintor, hogy felNŐttünk.
Persze korrigálni mindig lehet! És a jóbarátnők akkor is ott lesznek :)