hiány

"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legynyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami." (Márai)

egy ideje ez van.

mindennapi irodalom..

Petri György - Love story
Dalos Rimmának

Még nem. Most nem. Már nem.
Mígnem
elveszejtjük aktualitásunkat.
("Ha akkor nem, akkor most már nem."
Te mondád.)

versek nekem/ rólam

(első benyomás - személyes)

Norka

Szemedben szenvedély
Ajkaidon harc
Nem rettent zsarolás
Nem kísért kudarc

2010.12.01.


(2 év után - az UPI nevében)

Nórának

Az ötödik emeleten
volt neki az irodája,
Kora reggel, késő este
idehúzta a munkája.

Jó pár embert irányított,
kommunikált és oktatott,
Komoly felkészültségéről
külföldön is számot adott.

Nagyon szeret magázódni,
ez az egyik jellemzője,
a késésnek viszont igen
erőteljes ellenzője.

Szabadidejében sportol,
egyik kedvenc a jóga,
Hol Kínában járkál éppen,
hol máshová viszi útja.

"Az úgy van, hogy..." mondod sokszor,
halljuk még majd, Mondd, hogy igen!,
Találkozunk még ezerszer,
s bulizunk sok vidám helyen.

2010.12.14.

molyok a polcon...

volt néhány kellemetlen napom, percem, amíg csapkodtam őket, aztán néhány órám, amíg kitakarítottam a konyhaszekrényt - idén immár másodszor, mert előszörre rendes kislány voltam még a nyáron-, és kidobáltam mindent, ami csak egy kicsit is gyanús volt... ja, és még a konyharuhákat, abroszokat is kimostam, mert ott voltak a lárvák - undorító volt! a hideg futkosott a hátamon. brr!
most már csak azt a bizonyos molycsapdát kell megvennem, hogy biztosítsam a jövőt...

nem úgy..

egy hete kerülgették egymást, mesélte a csajoknak a kávéházban, mire megszólította a fiú. "Az nem úgy van.. "- kezdte. "Hát, persze, - gondolta a lány - soha semmi nincs úgy." , miközben elmosolyodott, ahogy a fiút hallgatta, és már nem is a szavakat figyelte, hanem a mögöttük megbúvó félénkséget, tartózkodást és kíváncsiságot, hogy ha nem úgy van, akkor most, hogy lesz.

elkezdődött.

mindennapi irodalom... egy kedvenc

Szécsi Margit: Arany sarkantyúk

Csak meg ne halj, csak meg ne haljak,
csak el ne vássunk túlkorán,
arany sarkatyúk a világon,
az isten vágtató lován.

(in: Szívzuhogás, Móra könyvkiadó, 1986)

egy mosoly

tegnap láttunk egy nagyon jó filmet (Szemekbe zárt titkok - argentin-spanyol, 2009), amely az összes szövevény, szörnyűség, évtizedeken átnyúló tettek ellenére nagyon emberi maradt. és mint egy rendes latin filmben, ebben is fontosak voltak az érzelmek. ez az, ami a leginkáb megfogott. ez az, ami a leginkább megfog.

csak az ember képes várni egy mosolyra, a szeretett nő mosolyára évtizedeken át :)) és persze akkor dől el, hogy igazi volt-e az érzelem. hogy megérte-e, mert a töltés még mindig ott van. és hogy mégsem voltak elfecséreltek azok az évek (sem). zseniális!

az élet is visszaigazolta ezt mostanában. a magán- és a közéletben egyaránt.
a közéleti pillanatot fura volt elkapnom, mert nem illet a helyzetbe, de egy kicsit emberivé tette az illetőt (ettől még bizonyos viselkedése az adott körülmények között nem megbocsátható), egy pillanatra esendővé vált. láthatóvá vált az arca.
a magánéleti pedig arra döbbentett rá, hogy néha legyek már önmagam, zökkenjek vissza, és mosolyogjak szívből, ha már annyi mindent megtesz érte a környezetem. akció-reackció-szívből-szív-sn.

a mosolyok mozgatják a világot.

keep calm and carry on...

Mondhatnám, hogy az időzítés fontos dolog! Igen, az. És szuper, ha az ember barátai még a messzi távolból is jól időzítenek, és ilyen (vagy ehhez hasonló) üzeneteket küldenek...

igyekszem nem elveszíteni a fejem és folytatni... :))

azt kell mondjam, egyre könnyebb.. el kell, el fogom, el tudom engedni.. nem tét meccs. csak epizód. ami tanít. ezért hálás vagyok.

és még egy fontos rávezetés Einsteintől:
"Egy probléma nem oldható meg abból a tudatból, amely létrehozta azt!"

ez lehetne az üzenet?

pedestrian crossing

párhuzamok a zebrán ha találkoznak
metszéspont a mosolyod
nem változunk

ÉS megjött

Évek óta arra vártam, vágytam, hogy végre valaki előfizesse nekem. Nem kiabáltam ezt szét, mert arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha kitalálnák végre, hogy ez egy igazi, stílusos ajándék lenne nekem. Láthatták nálam minden pénteken, hétvégén, utazáskor, nyaraláskor, mert olvasnivaló nélkül biztos nem indulok el, mi van, ha elakadok. Nos, nem fizette elő senki sem, pedig úgy vágytam azt a pillanatot, amikor találgatom, hogy vajon ki tette, ki volt ilyen figyelmes, meg nahát, csak úgy!? De a pillanat nem jött. Így egy kedvező ajánlatot kihasználva előfizettem magam az Élet ÉS Irodalomra, majdnem azt írtam, hogy a zÉletre, de azt csak úgy nem lehet, mert ahhoz nekem jár egy kis Irodalom is. Így élek, a legelviselhetőbb napjaim azokkal a reggelekkel kezdődnek, amikor olvasok néhány verset, mert akkor úgy érzem, hogy a lelkemet is felöltöztettem.

ÉS igen, ma először megjött! Már tegnap este az újságosnál gondoltam rá, hogy vajon, akkor holnaptól itt lesz-e, meglesz-e a postaládámban. Ma reggel azon töprengtem a kávé felett, hogy vajon mikor jön a postás. És délután, amikor hazaértem, akkor a postaládát kinyitva láttam, hogy ott van, és örültem, hogy mostantól ez már minden pénteken így lesz!

Szombat reggel ágyban fekhetem az összes kedvenc írómmal egy jó kávéval.