pedestrian crossing

párhuzamok a zebrán ha találkoznak
metszéspont a mosolyod
nem változunk

ÉS megjött

Évek óta arra vártam, vágytam, hogy végre valaki előfizesse nekem. Nem kiabáltam ezt szét, mert arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha kitalálnák végre, hogy ez egy igazi, stílusos ajándék lenne nekem. Láthatták nálam minden pénteken, hétvégén, utazáskor, nyaraláskor, mert olvasnivaló nélkül biztos nem indulok el, mi van, ha elakadok. Nos, nem fizette elő senki sem, pedig úgy vágytam azt a pillanatot, amikor találgatom, hogy vajon ki tette, ki volt ilyen figyelmes, meg nahát, csak úgy!? De a pillanat nem jött. Így egy kedvező ajánlatot kihasználva előfizettem magam az Élet ÉS Irodalomra, majdnem azt írtam, hogy a zÉletre, de azt csak úgy nem lehet, mert ahhoz nekem jár egy kis Irodalom is. Így élek, a legelviselhetőbb napjaim azokkal a reggelekkel kezdődnek, amikor olvasok néhány verset, mert akkor úgy érzem, hogy a lelkemet is felöltöztettem.

ÉS igen, ma először megjött! Már tegnap este az újságosnál gondoltam rá, hogy vajon, akkor holnaptól itt lesz-e, meglesz-e a postaládámban. Ma reggel azon töprengtem a kávé felett, hogy vajon mikor jön a postás. És délután, amikor hazaértem, akkor a postaládát kinyitva láttam, hogy ott van, és örültem, hogy mostantól ez már minden pénteken így lesz!

Szombat reggel ágyban fekhetem az összes kedvenc írómmal egy jó kávéval.

313 - ez Norci szekrénye!

Biztos van valami a véletlenekben, különben nem ezt a szekrényt választom. Először is egy könnyen megjegyezhető számra vágytam, és nekem ez az. Aztán ért a meglepetés, hogy ott állt benne fekete filccel, kissé gyerekes írással és néhány virággal, hogy "Ez Norci szekrénye!". Én pedig idétlenül vigyorogtam, hogy ezJÓ! pont nekem való.

Azóta legalább hetente kétszer izgulok, hogy nehogy valaki kivegye az én, saját névre szóló szekrényemet az uszodában, és belepakoljon, mert akkor jegyezhetek meg egy újabb számot. Eddig még szerencsém volt, esténként már csak kevesen vagyunk, és bizonyára Norci eddigre már vagy otthon van, vagy bulizik valahol a városban, de a felirata mindig jókedvre derít.

helyzetkép

frissen libbenő függönyök,
trópusi pára,
itthon olvasgatok,

véget nem ért történetek

a történetek nem véget érnek, csak abba maradnak - mondta a telefonba A lány. s akkor jön a fordulat egy borgőzös esetén, amikor előbukkannak, csak úgy a semmiből.

s ott megmérettek

ma hallottam...

"Success is not final, failure is not fatal, it is the courage to continue that counts."

Winston Churchill

közös pont

van egy lány. egy napon születtünk. egy évvel fiatalabb. nem ismerem, de kedvelem. azt képzelem, hogy alacsony és barna haja van. határozott véleménye és elég dinamikus. a barátnőm barátnője. már csak ezért is kedvelem. nyitott vagyok. ebből jó dolgok szoktak kisülni.

van egy srác. mindkettőnkkel találkozgat. pár évvel idősebb. eléggé ismert, de kedvelem. azt képzelem, hogy nem könnyű neki. határozott véleménye van, és dinamikus is. nem tud elköteleződni. ezt nem kedvelem, de nyitott vagyok. kíváncsi, mi fog kisülni.

van egy barátnőm. akinek egy másik barátnőjével egy napon születtünk és egy pasival találkozgatunk. azt képzelem, nem döbbent meg, amikor összerakta. határozott véleménye van és nagyon dinamikus. nagyon kedvelem. nyitott legyél, nevetett, bármi kisülhet!

"Mert változni JÓ!"

kicsit újítottam az eddigi képen. a blogén. a sajátomat - remélem, - folyamatosan formálom. bár azt hiszem azon is újítottam nemrég. rövidebb lett a hajam (a fotón lévőnél is) . ismét. tetszik. és a változás zajlik, kívül-belül. jól esik.
a blog új arculatának változása csak úgy beesett a ma délutánba. volt időm. a röpke nyári szabadságom utolsó óráit töltöm és az a feladatom, hogy ne dolgozzak még egy kicsit. pontosabban holnap reggelig. nem könnyű, ha már hazajöttem, de ez az egyik feladatom, hogy meg kell tanulnom leállítani magam. próbálom. ez most a próba:) még szerencse, hogy van az a fél könyv estére;) és néhány lie to me - a függőségem ;))
ja, a cím a munkahelyi mottóm. már 22hónapja. nehezen bírják. én szeretem.

változni kell.

mindennapi irodalom

Fodor Ákos : Tündérpárbeszéd

- Tudsz játszani?

- Tudok.
- És szeretsz is?

- És szeretlek is.

az ilyenektől muzsikál a lelkem.

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.

és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.

én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart