brussels blues

és akkor leért a metróba, ahol a beatlest tracy chapman váltotta fel... észrevétlenül csúszott bele a hangulatába. azon töprengett, hogy mi is történt vele, és miért most, amikor már nem is várta. csak úgy. nem szerette a tét nélküli meccseket. az már azt jelentette volna, hogy nincs ott. csak a rutin. a megbántás vagy a bosszú vagy a nekem-ez-jár. a szívét pedig elhagyta. pedig már rég nem haragudott. magára sem. az is elmúlt. és jó volt újra látni. és az éjszaka ... már nem várt semmit. az elveszett világot síratta.

baby can i hold you tonight? énekelte chapman egy másik életben.

tényleg?

"...Pedig az embereknek mindig a részletek tűnnek föl leginkább. Ám azok zöme pusztán jelentéktelen tünemény és úgymond szükségtelen kerülő utakra késztet. Tehát minél távolabbról nézzük a dolgokat, annál jobban lehet általánosítani őket."

Murakami Haruki

34 órás némaság

Nem, nem tettem fogadalmat, csak így alakult, spontán, s abban sem vagyok biztos, hogy valójában annak számít-e, ugyanis az ITC eszközök korában úgy is lehetek kapcsolatban, úgy is beszélgethetek másokkal, hogy közben meg sem szólaltam.

Mindenesetre szombat estétől hétfő reggelig egy szót sem szóltam - mégcsak magamban sem beszéltem hangosan, ami felettébb meglepett! Arra, hogy már vagy egy napja nem beszéltem senkivel, vasárnap délután döbbentem rá, addig ugyanis olvastam. Aztán persze már sportot űztem, hogy hacsak nem hív fel vagy ugrik be hozzám valaki, akkor én nem teszem, hanem kibírom szótlan.

Így lett. Bár csettelni ezért sikerült a távoli barátokkal :) Mindenesetre érdekes érzés volt nem-megszólalni, miközben néha úgy éreztem, hogy a gondolataim hangosan mondódnak ki a fejemben. Visszhangozva az éterben - de nem, kint csend volt.

Szeretem ezeket a napokat, amikor feszegetem a határokat, és élvezem a külső csendet, befelé figyelve.

karrier vs. gyerek

álmomban azt a feladatot kaptam, hogy magyarázzam el neki, hogy miért nem akar a felesége még gyereket, hogy miért előbbre való a karrierje, mint a gyerekvállalás. fura volt. 28 évesen én sem akartam. most pedig itt állok, s magyarázom, hogy ez így rendben van. én akarok gyereket. most. ha gondolja.
de miért neki?
az álmunkban mind magunk vagyunk - akkor most kinek? és mit magyarázok?

a romantikus "semmi"

végre egy hosszú hétvége... azt szeretném, ha sütne a nap, de nem, a város ködbe búrkolózik így kora reggel, mintha még ő sem ébredt volna fel. csörög a telefon, hogy ebben az időben marad a múzeum, ha nekem is jó. jó.
a város lezárva. az oktogonon lelkes városfutók, végig a ködös andrássy-n. mint két turista. kattognak a séta-fotók. a terrorház vassfüggönyének szögét nem veszi be az objektív, le kellene hasalni. minden féléről fecsegünk. imádom a városi sétákat ... déja-vu vagy tényleg megtörtént már egyszer valaki mással?
a turner az ünnepre tekintettel ingyen van. elég tömeges lett. ázsia után sem bírom. sok kicsi képe látható. illik a mai naphoz. misztikus ködbe burkolózik, a homályba -- az nagyon sztereotíp, ha azt írom, hogy mégiscsak angol? a neve tetszik a legjobban: joseph mallord william turner. hello, mallord! még itáliát is ezen a felszálló reggeli ködön át látja. olyan szomorú. a színek is úgy elmosódnak. azért van egy-két mestermű, ami megkapó. a romantikus "semmi". hmm...
kint forrong a város, előbukkant a nap is. a hősök tere idén más "hősöké". így elindulunk a városligeten át. az 56-os emlékmű egyre jobban tetszik. hetente legalább 2x erre járok. az emléktáblára egy nőt képzelek mezítelenül egy vörös rózsával a szájában. botrány. nincs kép.
a dózsa györgy út szürke házai után a keleti pu felújított látványa igazán tetszetős. kár, hogy nem lehet leülni. bámészkodunk. csendélet. magyar turisták. cipelheti a nő a szatyrot?
eljutunk a fiumei uti sírkertbe. a nemzetibe. mintegy őszbe hajló park. igazán romantikus a délutáni napfényben. lemerül az elem. pont a nagyok előtt. a képek a belső retinánkra égnek. tetszik ez a nyugalom - még jövök ide!
a kerepesi és a körút forgalma csak lassan zökkent vissza. a villogó neon fények és a száguldó autók valahogy nem törnek át ezen a belső ködön, amit ma vontunk magunk köré. ahogy eggyé váltunk az élménnyel.

kell a romantikus "semmi"

berlin blues

gyors visszaaklimatizálásom érdekében vettem néhány színházjegyet elindulásom előtt. többek között a budapesti kamarszínház ericsson stúdiójában futó berlin bluesra is, ugyanis gondoltam, hogy én majd így ünneplem meg a rendszerváltozás, a berlini fal leomlását - újra. a darab épp két éve van műsoron és szerdán volt az 50. elődadás.
kreuzberghez, ahol a darab játszódik, ugyis szép emlékek kötnek, abban a negyedben él azóta is a legkedvesebb gyermekkori német barátnőm, és keresztül kasul bóklásztuk jópárszor a negyedet. a mai napig belengi a szadadság szelleme, bár ma már jelentős török kisebbség él a negyedben, más kulturális szokásokkal. a hangulat továbbra is megengedő, toleráns.
a kamaraszínház színészei mesterien adták a bohémot végig, volt sok helyzetkomikum, s mivel a kocsma egy asztalánál ültem, csak azt sajnáltam, hogy egy sör nem jutott!

Előadás ismertető (forrás: kattints!)

Berlin, Kreuzberg – 1989-ben a fal nyugati oldalán még megállni látszik az idő. Kocsmák: az Ötlet, a Szemét, a Piaccsarnok. Kocsmafilozófusok, hétköznapi komédiások. Inni a söröket, végtelen beszélgetéseket folytatni a barátokkal az esőről, a sült csülök elkészítési módjairól, valamint egy titkosügynöknek vélt hallgatag alkoholistáról, aki csak szűrt búzasört iszik, citrom nélkül. Fiatalnak és szerelmesnek lenni – egy nőbe, a barátokba, egy életformába, az életbe. Lehetne mindez akár Budapesten is 1989-ben, amikor meghallgattuk a Tabánban Hobót, majd átmentünk az Almássy térre vagy a Tilos az Á-ba Balaton, Sziámi vagy Európa Kiadó koncertre, közben „megváltottuk” a világot, és azt éreztük, hogy soha ilyen szabad még senki nem volt rajtunk kívül. Frank Lehmann viszont harminc éves lesz, és valami kezd elromlani. Sajnos ez is ismerős. Mi pedig közben betegre röhögjük magunkat – majd a végén szinte észrevétlenül könnyekig meghatódunk. Felnőttünk, elmúlt egy szerelem, ledőlt a fal. Berlin blues. Sven Regener – civilben popköltő és az Element of Crime berlini rockzenekar frontembere – úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody-Allen New Yorkot és Manhattant, vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját. Berlin blues című regénye kb. egy millió eladott példánnyal a fiatal német értelmiségiek kultuszkönyvévé vált. A műből készült film forgatókönyvéért Regener 2003-ban megkapta a Német Filmakadémia arany díját. A könyv színpadi adaptációját több német színház is sikerrel játssza. Magyarul először a Budapesti Kamaraszínházban látható.

fél.álom.

Álmomban felhívtalak, hogy alkudj az új lakásra, amibe beleszerettem.
- Miért Te alkudsz az új életemre? - kérdeztem, amikor felébredtem.

De azt a napsütéses teraszt, azt azért szeretném.
Majd elképzelem, ahogy kávézunk, s tart a románc.

love motel

az elso szamu koreai elmenyunk, hogy egy par napig egy love motel-be lakunk (a karib szigeteken cabana-nak hivjak, de hogy nalunk mi lenne a neven azt nem tudom). ez az a hely, ahova alapvetoen legyottra jarnak a nepek, igy nemcsak ejszakara, hanem orakra is kiberelheto, tetszes szerint. lehet itt lakni is (bar bevallom rettento fura erzes), de nem ez a jellemzo. viszont tiszta es egyedul ez van kozel a koleszhoz (ahol viszont nincs vendegszallas), ahol a barataink laknak - sebaj, ezt is meg kell tapasztani egyszer!! bar a megfelelo parner bizonyara nem artana ;)

a folyoson a polcrol mindenfele szexvideok (oke, dvd-k) varjak a latogatokat. amugy egy nem tul nagy szobarol beszelunk, ahol az agy foglalja el a legtobb helyet (ami irto kenyelmes matraccal bir, ezt nagyon elvezem!!), van egy masszazs gombos zuhany, fenekmosos oblitos wc-vel (ez nagyon high-tech), ES a furdoszoba mindezt attetszo fallal adja. a szobaban fotelka, asztal, meleg-hidegviz fogyasztasra, valamint egy kb. 120 cm szeles kepernyoju plazamtv (brr!) dvd lejatszoval. ja, es ami a legmeglepobb, hogy van egy ingyenes szamitogep szuper gyors internettel (!) (ja kerem, itt az internet penetracio legalabb 75%), ahonnan ez a posztot most irom is :) hihetetlen!! (azert ez a legtutibb)

es persze van a legyott utanra mindenfele kence, hogy frissen es uden tavozhass...

mindez 40-50.000 won ejszakankent (kb. 6-7 ezer forint) .... hm..

taipei zoo

nos, az ug volt, hogy meg kinaban szerettunk volna pandat latni, de sajnos a feszitett peking programunkba ez nem fert bele. igy amikor taiwanon kiderult hogy lenne egy fel deleottunk, tudtuk, hogy tobb templot most nem tudnank befogadni, igy irany az allatkert - a pandaert!!

ekkor egy taipeiben taunlo regi baratnom jelezte, hogy nem is tudta, hogy itt van panda. negy eve meg nem volt. ezen egeszen addig szomorkodtunk, amig ki nem deriettuk, hogy van mackojuk nekin is (mire nem jo az internet!), no es persze jegyvetel elott meg is kerdeztuk.

az elsok kozt voltunk akik aznap beleptunk, es szerencsenkre a panda-haz is nyitva volt, igy kaptunk idopontot!! persze rohantunk a koalak utan, hogz mielobb megpillanthassuk a fekete-feher medvebocsokat.

kicsit csalodtunk. remek bevezeto es bemutato utan (az eletukrol), azt lattuk, hogy egy viszonylag unalmas es kicsi kornyezetben elnek. egy festett betonfalu epuletben, kevesse autentikus kornyezetben. nem csoda, ha depressziosakka valhatnak!

de ott terultek el baratsagosan, a feneuket mutatva nekunk az acsolt padozaton. nem eppen fotozasra es csodalasra vagytak.

az allatkert tobbi resze sem kerult a kedvenceink koze, ugyanis nem ereztuk, hogy eleg eletteret adnak az allatoknak. a budapesti allatkert (el)rendezettsege es otletessege megint bebizonyosodott. talan a tropusi elovilag bemutatasa volt a leghitelesebb, velug is ez itt egy szubtropusi klima volt, es az agakrol a vizcseppek a maguk termeszetessegevel csepegtek ala.

taroko national park

az elmult 2 napban vegre kileptunk urbanikus eletunkbol, ami azert mar kezdett nekem sok lenni, mert egyik nagy varos kovette a masikat, szoval ugy tortent, hogy megneztuk taiwan gyongyszemet a taroko nemzeti parkot. mindezt termeszetesen vonattal, busszal es gyalog. igazabol remeltuk, hogy ragyogo napsutes lesz, mint az elozo nap, de sajnos borongos idoben indulthattunk (azert a 27fok arnyekban, parasan megvolt).

csomagok a szallodabna maradtak, csak egy napi cucc a kis hatizsakbn. a vonat ketto+fel ora alatt repitett Hualien-be, a keleti part kivarosaba. az ocean felett is hompolygott a kod. pazar szurkes kek volt minden. a hegyen, amely ugy 3000m-ig nyulik fel kisebb-nagyobb felhofoszlanyok ultek. itt ertettem meg a kinai tajfesteszet gyokereit. ultek a felhok a hegy oldalan es tetejen. egy ido utan, miutan a helyi allomas melletti infohazban osszeszedtuk az ahitott infot (egy kivetelevel minden hegyi osveny lezarva), felszalltunk a buszra, meg 20km, szoval mi is a felhok kozt jartunk.

kalandos utunkon a sofor egy keresztezodesben kirakott es mutogatott, hogy arra be a HQ (headquarters, a fohadiszallas, a kozpont) - vicces volt (mint mindig) - massz, ha birsz!! a park bejarata agyon kulturalt es szepen elkeszitett volt.

taipei - egy nap alatt

hat megvolt a fedezd fel egy nap alatt taipei akcionk, de sajnos ez nem sikerult, de lehet, hogy nem is sajnos, mert igy van miert visszajonnunk majd (Cl pl majd naszutra jon ide).

nem vagyunk a reggeli indulas bajnokai, de ez azert is van, mert konkretan eleg keson fekszunk es laposra jarjuk a talpunkat.

ma megneztuk a chiang-kek-sei (CKS) emlekmuvet, hat szep nagy volt. (lehet hogy nem igy kell helyesen irni a nevet a kuomitang nagyjanak, de ebben az orszagban nem egyseges atirast hasznalnak, no meg en is olvasom mind a magyar, mind az angol szakirodalmat). Mindegy o volt a nagy, Szun-jat-szen (SJS) es Mao mellett. nos SJS emlekmuzeumat csak a Taipei 101 toronyepulet tetejerol lattam, de annak a merete sem elhanyagolhato. szerencses modon az epulet melle epitettek a nemzeti koncerttermet es a nemzeti szinhazat is, a varos viszonylag kozpontjaban, igy majd biztos kell valamit kezdeniuk ennek tortenelmi feldolgozasaval.

nos, mivel ott csellengtunk, igy vettunk estere koncertjegyet is, h belulrol is lassuk az epueletet. zongorakoncert volt, egy tajvani lany elodasaban, elment. az akusztika isteni.

CKS-rol meg annyit, hogy mint rendes diktator ul egy emelvenyen, ami neki legyen modnva, nem o emeltetett, hanem halala (1975) utan a nep ;)) ugyes huzas! 89 lepcso ment fel.

szerencsenkre az ido jobbra fordult, ugyanis kisutott a nap is.

ezekt utan a delutan masik felet a Taipei 101 felhokarcoloba toltottuk, pazar kilatassal, nemi azsiai muveszeti kiallitassal, sot korall bolttal egyutt (ott tudtam meg, hogy itt jol mukodo a korall feldolgozo ipar). amugy az epulet a 2. legmagasabb cimet tudja magaenak. versenyben van kina. (boldogan allapitottam me, hogy az 1931(!)-ben epitett Empire State Building meg mindig top 10es, az elokelo 9. helyen!! hurra!)

ja, a kaja is nagyon jo volt. mindenfele azsiaiabol valaszthattunk a torony aljaban levo kajaldakban. van ami bejon. nagy kedvenc itt az un. hot pot, amikor elotted fonek meg a zoldsegeid, husaid kulonbozo izesitessel. lahat jo!

az emberek pedig nagyon segitokeszek. allandoan megkerdezik, hogy minden oke-e, kell-e segitseg, pedig nem mindig tudnak jol (vagy egyaltalan) angolul. es allandoan mosolyognak :) ez jo!

ja, es a metro es a vonat rendszer es jegyvaltas lenyugoz - mindent automatikusan tudsz intezni. kiraly! es pontos es megbizhato. es aggodni sem kell a blicelok miatt. es olcso is. egy ut kb.25 yuan, ami 150 forint.

szal, jol vagyunk. tetszik. holnap irany a taroko nemzeti park.

taipei

tegnap vegre ismet egy szabadabb foldre tettuk a labunkat, bar ahogy ma reggel olvasom az ujsagban, vannak itt is feszultsegek, de az emberek legalabb nagyon baratsagosak, segitokeszek es MOSOLYOGNAK!! ez baromira fontos. legalabbis nekem :)

sajna az ido nem az igazi, tegnap este az ejszakai piaci kalandunkat teljesen keresztben szakitotta egy kiados zapor, azota is szaradnak a ruhaink... a cipom.. uh ha tuti szandalba megyek. ja, a legfinomabb a cukrozott eper volt, amit imadtunk!! es jo is volt edesen zarni a napot.

a varos sokkal kisebb es remekul szervezett. bar most kuzdunk a nemzeti parkba valo eljutassal, es ottalvassal. de biztos meg lesz!

a nepi kinarol majd otthon bovebben (no meg ha begepelem a naplot), mert rengeteg mindent lattunk (az osszes kotelezot ;) es eleg vegyesek az erzeseim. mindeharom varos mas volt.

most itt all ket helyi a nyakamon, uh megyek,de lehet gyakrabban tudok majd jelentkezni. addig is udv.

kinai hirek 1-2

Ezek mentek egy kisebb koremailben :)

-----------------------------------------------
Date: Sat, 26 Sep 2009 02:44:14 +0200
Subject: kinai hirek 2.

Haho!
Meg mindig eletben (nem szabadultok meg olyan konnyen ;))!! Mara elertunk Shanghai-ba - ami megint egy nagy varos. jobban orultem volna ha nem csak nagy varosokba jovunk ,dehat ez most igy alakult. amugy jol. Peking nagyon klassz volt, az megerte, asszem, minden kotelezot lattunk, tobbet nem. viszon voltunk spontan labmasszazson, miutanhosszu kilomatereket gyalogolunk minden nap. az vicces volt!
ja, es latengoztam mar egy helyivel is, es vegult en is vettem egyet, uh lehet velem otthon labtengozni :))

A vonat ut annyira nem faraszto, bar a csajok most kivannak, epp mot erkeztunk meg, en meg mosom a szennyest, amig keszulodunk bevenni Shanghait (itt pofatlanul vart borravalot a kinai a borond cipelesert, amit nem is kertunk, mig ez eddig egyaltalan nem volt szokasuk).
Sajnos a vonat ut alatt nem lattam semelyik folyot sem, a Jangce-t egyaltalan, oh vissza kell jojjek egy 'rural china tour'-ra. (haha)

A xian-i cserepkatonak nagy csalodas volt. egy mauzoleum. raadasul a varos borzaszto szennyezett es poros, uh senkinek sem ajanlom. a kiallitas pesten anno jobb volt. szal az kihagyhato. viszon karpotlasul befizettunk egy kinai masszazsra, ami megerte :)) jol kis is hozta a megfazasomat, uh 2napig q* szarul voltam, a vonatut gyogyitott ki. Tovabbra sem birok a legkondit, itt meg mindenutt az megy - lesz meg ebbol energiavalsag.

Amugy az egesz orszag egy nagy epitkezes. mindenutt daruk es epulo szazemeletesek. jo hogy van ez az egy gyerek politikajuk, kulonben nem fernenek el. de tenyleg. bar allitolag azt hallottam, hogy ha magasabb kepzettseged van akkor lehet tobb gyereked is (phd-ra 3!! ;))

Na, pusza, lejartam. meg majd jelentkezem!
Addig is szep hetveget Nektek!
Oleles,N.

-----Original Message-----
Subject: kinai hirek

Sziasztok!
Mivel a blogra nem tudok irni, ezert csak egy gyors email, mert a mai kimerito gyalogtura utan KO vagyok (egy blokk gyaloglas az kb. 15-20perc feszitett tempo, es ma gyalog jottunk haza, kb. 3,5 blokk. napkozben is seta, ber probalunk helyi modon kozlekedni, ha ki van irva, vagy a hotel felirja, igy buszoztunk stb.
nos, tegnap megvolt az Eg temploma es parkja - remek akuszikaval, nagy szmogban. mellesleg a hotelunk neves is ez ;)) ma pedig a Tianament ter az osszes keszulo unnepi disszel (okt. 1. a 60. evfordulo), illetve a Tiltott varos - na, az csodas volt, es meg a nap is sutott :)) jokat eszunk, es probalunk esszeruen kozlekedni, lenni. Amugy strapas.
JA, csak annyit a 'csend, rend, fegyelem' szlogenemrol, hogy a repteren befele mertek (!) a vamosok teljesitmenyet! konkretan egy elegedettsegi gombnyomassal, illetve csengetett nekik egy gomb, ha tulleptek az erkezovel toltott idot ;)) meglepo,nem?
na, huzok aludni, mert hosszu nap volt es holnap var a Nagy Fal.
CSok,
N.

Nagy Kalandra fel!

Holnap, azaz ma, - de még alszom egyet gyorsan, - kezdődik végre a Nagy Kaland K&K :)) már alig várom!!
kb. 2 hete visszaszámolok, bele volt írva a naptáramba, hogy még mennyit kell aludjak, ugyanis elviselhetetlennek éreztem magam a munkahelyemen (a többiek nem mindig osztották e nézetet), ugyanis nagy volt a feszültség, túl fárasztó a tempó, és az ősz még csak most kezdődött.
a helyzet az, hogy három hétre Ázsiába, pontosabban Kínába és Koreába utazom. az igazi az persze dupla ennyi idő lenne, de ne legyen az ember telhetetlen (vagy ne mindig ;).
annyira szerencsés vagyok, mert fantasztikus barátaim vannak! végeredményben a kínai utat hárman szerveztük, koreait pedig a kint tanuló barátnőm szervezi nekünk. csak csajok megyünk (TT, Cl és én), és oly olajozottan ment a szervezés, hogy magam is igencsak meglepődtem :)) rólam nagyon sok szervezési feladatot levett TT, amiért külön hálás vagyok. Cl pedig már Hong Kongban lóg majd egy hete, valami konferencia álca mögött, és szombaton délután Pekingben találkozunk!! ez az első akadály - hogy mindannyian ugyanabba a szállodába kössünk ki. ;-o a szállásokat és a repjegyeket is a neten foglaltuk -- várom, hogy hogyan működik!
igyekszem majd időről- időre bejelentkezni, de Kínáról lévén szó, semmit sem ígérek, hátha mégis tiltott a net. meg amúgy is ez a net-függőség káros ;) most nyaralunk. vettem jegyzetfüzetet is, ha sok gondolatom támadna a hosszú utak alatt, jegyzetelek.
az utiterv: Peking- vonat: Shanghai via Xian - Tapei - repülő: Szöul és a nemzeti parkok. kevésnek tűnhet ez így, de nagyok a távolságok és rengeteg látnivaló lesz. pl. a peking - xian vonatút, éjszakai szupergyorson hálófülkében, olyan hosszú mintha Pestről Brüsszelbe utaznék...
leginkább az izgat, milyen lesz, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, mégcsak lövésem se lesz, mit mondanak, másképp gesztikulálunk, számolunk... ezt gondolom a legnagyobb kihívásnak!

aztán majd meglátjuk! most kalandra fel!

keresem a szót

nemtom mi van, de hulla vagyok.

a nő vágya

hétvégi programkezdet a Sziget Fesztiválon. Ez az egy érdekelt: mit jelent a Vigszínháznak egy radikális musical? főleg hogy a nő - mint olyan - adja a címét. a bemutatóból ítélve, még van mit csiszolni az énekpróbákon, de mindenesetre érdekes lesz. októberben. kivárjuk.

érdekesen alakul(t) ez a fesztivál hétvége. nagyon fáradt vagyok. csak néhány barátommal futottam össze, és egyetlen új emberrel sem ismerkedtem meg. fura. idén volt először, hogy mindenki csak megnézett, de nem mert leszólítani. haha. én meg senkit sem bátorítottam. tök jó volt csak úgy figyelni az embereket. semmi sem volt a fejemben, csak néztem a kavalkádot, amiért a Szigetet szeretem. annyi féle ember van, és jól mutatnak itt egymás mellett. változatos. meg azt is néztem, hogy milyen interakcióik vannak. szeretném, ha előzékenyek és figyelmesek lennének egymással, de a mámoros állapotban ez már nem mindig megy.

programok gyanánt pénteken - a színházon kívül - nem sok mindenről tudok beszámolni, ugyanis mindenről lemaradtunk: csak ettünk, ittunk, pálinkáztunk, hastáncoltunk és sodródtunk - ez jó volt. a szombat már fegyelmezettebben alakult, ugyanis a többieknek volt elképzelnivalója, és ahhoz lehetett viszonyulni ;) így volt: f-zámbó happy dead band. péterfi bori. al di meola. bëlga. la fura dels baus (na ez q* jó volt!), meg örömzenék, aztán annyira fáradt lettem (megint - pedig vagy 12órát aludtam), hogy hazajöttem. de ez elég jó így! annyira jó, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol, s azt teszem, ami nekem jó. bulizni meg ugyis a barátaimmal szeretek. a túl nagy zaj amúgy is leszívja az energiáimat.

hogy ma kimegyek-e? az még kérdéses. valahogy nem vágyom rá. jó ez a kis pihi, meg sport, meg édes semmittevés. és van érdekes olvasnivalóm is - hosszú idő után először. persze francia. de jó!
persze ez a döntésem is még megváltozhat ;)

mulassatok ti is jól!

csendben lenni

nem tudták, hogyan kezdjék el a beszélgetést. ez mindkettejüket meglepte, s csak csetlettek-botlottak, mint két gátlásos tinédzser. micsoda helyzetkomikum! - gondolta a lány miközben vasalt. azon tűnödött, hogy miről is beszélgetne a sráccal, milyen témát dobna be, csakúgy lazán, amiről lehet csevegni. és itt megakadt. világ- és önmegváltó beszélgetésekből jó volt, mostanában is ezzel foglalkozott. de még nem tartottak ott. ahhoz kell valami kémia. netán néhány pohár bor, és főleg bizalom.
a téma kezdte izgatni. miről beszélne, ha úgy adódna. milyen témát vetne fel. nem jutott eszébe egyetlen köznapi, értelmes téma sem. eközben arra jutott, hogy már jó ideje mások alakítják beszélgetéseink témáját. őt is érdekelték persze ezek a beszélgetések, de ezek általában saját és mások gondolatainak rendszerezésével, önmaguk fejlesztésével, érzelmeivel foglalkoztak. nem pedig költészettel, irodalommal, zenével. de ez valójában lázba hozná a fiút?
végül úgy döntött, hogy bizonyára nem a témával van a baj. biztos tudnának miről beszélgetni, ha türelmesebb lenne. ki kellene várnia, amíg a fiú mond valamit. igen, legközelebb így tesz. ez lehet a jó megoldás!
aztán már csak azon kellett elgondolkodnia, hogy mit kezdjen a zavart csendben, amikor az összes keze földig ér és kalimpál, és hadarva találó mondatok csúsznak ki a száján. hogyan tudna hallgatni a csendben?

bloggerszövetség

ez a nap híre!! nem tudom, melyik kategóráiban indítsam, mert rég hallottam ekkora őrületet - jellemzően UP. hogy 40-45ezer blogot bír el az ország, hát ez vicc! (annyit se - de miért akadályoznánk meg bárkit is, hogy szíve / esze szerint írjon??)
lehet, hogy előbb a minődségi újságírásért kellene tenni valamit! (mert ott még a fákat is kivágják, hogy a papírra nyomtassanak)
na, szórakozzatok Ti is:
http://index.hu/video/2009/07/21/megalapult_a_magyar_bloggerszovetseg/
sajna, továbbra sem sikerült betennem videóként.

anyám olvas

a cím alapján persze gondolhatnánk arra (is), hogy anyám egy olvasott nő, mert tényleg az. rengeteg mindent elolvas, átfut, legyen az magas irodalom, vagy lányregény, utazási leírás és kaland, vagy egy-egy jó vers, a műfaj is változatos. aztán pedig beépíti önmagába, ezt a tulajdonságot biztos, hogy tőle örköltem: hogy ha valamit elolvasok, akkor lehet (sőt biztos!), hogy előbb-utóbb elfelejtem a történet résztvevőinek nevét, viszonyát, a helyszínt is, de ha a történet megérintett, akkor az egyből beépül, mintegy beivódik a gondolkodásomba, a rendszerembe. úgy is mondhatnám, hogy a részemmé válik. ez jó. mert valahogy bennem él tovább...

no, de anyám épp engem olvas. ez érdekes, mert hát az ember szülei általában nem tudnak minden hülyeségéről (csak amit leír;)), és még ritkábban olvassák. zavarhatna is, de inkább örülök, milyen klassz anyám van, aki használja a netet, és még az én blogomat is megtalálta! így legalább megtud rólam ezt-azt, mert galád módon én mostanában ritkán hívom, pedig gondolok rá sokat.
ő pedig az olvasás után csak úgy felhív, hogy létszámellenőrzést tartson, s mivel nem talál itthon, üzenetet hagy a rögzítőmön: 'Anyád voltam. Jó a blog! Elolvastam mindent. Szia, csók :)'

én pedig sajnálom, hogy megint nem értem időben haza, hogy legalább visszahívjam.

kéményseprő a reggel

ma reggel kiírtam a skype-on meg a facebookon meg a: hogy várom a kéményseprőt, ma jön... 8-11h között.. úgy ráérek ... meg az egész ház is... évente egyszer ... biztosan.

aztán telt az idő.. az túlzás, hogy felhúztam magam, mert ugye reggel nyolcra nem sikerült elkészülni az esti elhajlás után. viszont azon igen is ki tudok akadni, hogy milyen egy ország az, ahol évente játszuk el, hogy nincs kéményem. pontosabban mióta itt élek biztos nincs, be van falazva. a seprő ma elmondta, hogy akkor is meg kell néznie (egy BM (!sicc) rendelet értelmében), mert az másnál tehet be, ha én illegálisan rákötök. (NB: be sem jött az ajtón, hogy lássa a befalazott kéményemet, amire rákötöttem ;). Amúgy, ha így tennék, akkor mától a jövő évig bármikor megtehetném, mert ki állítja, hogy csak télen lehet fűteni, ha én most fázom!?

ahogy közelgett az idő többször gondoltam végig, hogy ezt miért lehet így. nem lehetne egy fixebb időpont, mondjuk első emelet 8:00, második emelet 8:20 stb., esetleg valamilyen esti időpont (végül is ezért nem venne ki az ember egy nap szabit), amit előzetesen egyeztetnek velem, hiszen mégiscsak lehet, hogy a nyár közepén esetleg nyaralok valahol, s előző este nem biztos, hogy megpillantom az igencsak egyszerűen a liftre kibiggyesztett tájékoztatót arról, hogy 21-e a kiválasztott reggel a kéményseprésre. Nem az lenne a szolgáltatás?? végül is ezért fizet a ház! no, meg még kötelező is ez a tulajdonosnak.

És azon is gondolkodtam, hogy ha át alakítanám a lakást, beleértve a fűtést is, azt engedélyeztetnem kellene az önkormányzat műszaki irodáján, s ők - vélelmezem én- értesítik erről nemcsak a földhivatalt, apehot, kitudjamégkit, hanem a kéményseprőket is. Ez logikus lenne műszakilag is, nem?

végül..

már épp azon voltam, hogy muszáj megkeresnem, hogy hol jár a házban, mert tovább nem tudok várni, értsd otthon lógatni a lábam, amikor is ... a kéményseprő h11h-kor csengetett.

hurrá! úgy ráérünk, mi itt a házban.. mint az egész ország :)

balaton forever

annyira jó, hogy van nekünk a balaton!! imádom. már megint. még mindig. annyira jó!
badacsonyi hétvége - spontán. barátok, dumcsik, vihar, még több, bor, -15fok, flört, zokni és esőkabát, lelki- fröccs, túra, napfürdő és pirulás, stopposok fel-le, élmény.
visszatért a balatoni nyár!

magas labda

Tóth Krisztina verse (2009) : Magas labda

Ez itt az éjszaka minden fénylő tetője.
Át kell ütni a folyó felett a holdat.
Ezt itt az életed, ide jöttél előle,
mert nem megy a halál, hiába gyakoroltad.

Ez meg a szél - nincs tőle könnyű dolgod.
Látszik, hogy lengenek a vezetékek.
Át kell ütni a szívedet, te boldog.
Ott száll a magas labda, még eléred.

Az ott a folyó, fölötte lüktető ég.
Dobog, dobog, de koncentrálj a percre.
Közel nagyon: gyakorlod, hogy csak emlék!
Kivel játszol, hova figyelsz? Te.

nyári reggel

amikor kilépett az utcára, elámult... nem tudta, hogy melyik évbe csöppent. az újságos standon lévő újságok évszáma meglepően soknak tűnt. 2009. neki pedig az volt az érzése, hogy ez a 1999-es év. akkor volt ez a hűvös nyári hangulata, amikor kipattan a reggel a buborékból. valahogy a hőség közeledtével szétpattan a reggeli hűvösség, és ott áll frissen és üdén.

egyedül frissnek nem érezte magát, de az érzés ismerős volt. ott állt és kóstolgatta a reggelt. s azon gondolkodott, hogy az élet ismételheti-e önmagát. és hogy feljebb jutott-e a spirálon?

az autómagnón a cd tétele egy crescendóhoz közeledett, majd újra elcsitult, úgy játszott, akár a reggeli szellő, kicsit nosztalgikusan, de mégis egy új korszak ígéretét hozta. régen érezte magát ilyen jól. egy pillanatra boldog volt. ismét egyensúlyba került önmagával.

a tíz évvel ezelőtti önmaga jutott eszébe, az a bohém lány, s arra gondolt, milyen is volt az a nyár. akkor költözött vissza az országba, és fedezte fel újra a várost.

ennek a felfedezésnek az ígéretével vágott neki újra.

mitől randi egy találka?

szondáztatom a barátnőimet, hogy szerintük mitől randi egy találka. én ugyanis nem vagyok egyértelműen tisztában ezzel. persze a koromra való tekintettel lehetnék ;) de mégsem. biztos vagyok benne, hogy jó néhány ismerkedős, beszélgetős estét "buktam" már be így, hogy nem gondoltam rá randiként (vajon miért nem?). szerintem, lehet csak úgy egy jót beszélgetni valakivel, anélkül, hogy nőként vagy férfiként tekintenénk rá, csak a beszélgetés és a gondolkodás kedvéért (vagy ez túl intellektuális?).

úgyhogy azon morfondírozom, hogy ha már nem hangzik el a bűvös mondat "hogy elhívhatlak randizni?", akkor miből lehet ezt megállapítani. legalább is előre. (utólag ugyis kiderül - ha,- hogy kinek mi volt az elvárása ;))

egyenlőre ott tartok, hogy csak az intuíciók, no meg az érzések vannak. az ezekből adódó viselkedés és metakommunikáció az, ami kibillenti az embereket a nem-egyértelmű helyzetből. azon helyzetből, hogy nem vállalják fel előre, hogy ez egy randi, hanem csak sodródnak. ami persze (lehet) izgalmas, csak nem tudatosított. mármint azon a szinten, hogy mit szeretnénk. bár lehet, hogy ez megfogalmazásra kerül belül, csak kifelé nem kommunikálódik, mert azt akkor vállalni kell.

ilyen ez a világ? mindenki fél vállalni az érzéseit? önmagát? remélem, nem!

a Z.esküvő

sok fejtörést okozott nekem ez a családi esemény. előjött jó pár dilemmám a témában, az érintettek, a család, a barátok, sajátságos élethelyzetek, saját élmények stb kapcsán. hónapokig rágódtam a saját reakcióimon, érzéseimen. nem volt könnyű, és azt hiszem, hogy ezt a környezetem is érzékelte. túléltük. köszönet érte mindenkinek. így mire a nagy naphoz értünk, mindezeket sikerült elengedni, továbbpöcceni, és csak szimplán élvezni az eseményt, hogy van két ember (no és persze a családjaik), akik szeretik egymást és össze kívánják kötni az életüket.

Ámen.

békesség

ez lett a mottónk :) s így telt az elmúlt két nap...

Börzsöny. Királyrét. Ázunk az esőben a napernyő alatt. Almapálesz. Párában a hegyre (inkább domb). Magas-Tax. Íjászkodás. Énekszó. Turistaház. 864m. Napsütötte reggeli. Csóványos. Tériszony. Haladunk. Csepeg. Uzsi. Királyrét. EP.

Békesség. Csak a madarak csiviteltek ezerrel...
Tavasz van.

re : akció

mostanában ez van. ezt figyelem. (oké, ezt is.) ki aktív és ki reaktív? és miért.

"Celebek vagyunk!" képeink :)

Történt, hogy sokat nevettünk azon a reggelen a GOA teraszán, volt velünk egy fotós (Bulla Bea) is, meg egy derítővászon, és sokan megálltak megnézni, vajon mi folyik itt!?
Így kedélyes kis exhibicionizmusom mondatta velem "Celebek vagyunk!", és ezen jókat derültünk... mondja valaki, hogy ez nem jó!!
Mert az :D

csoki szuflé

de mi van a poklon túl? tette fel magának a kérdést miközben hazafelé tartott egy hűvös tavaszi estén. a héten már megjárta a bugyrokat. akkor úgy érezte, hogy A pokolét, de végül megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy ez csak a saját pokla volt. ott a fejében kelt életre. forgatta meg, avagy fel, s lökte aztán tovább. előre. ezt akarta gondolni. hogy a biztos, csak előre lehet.
vidáman szedte a lábait egy könyvekkel megrakott szatyrot lóbálva. szeretett ovlasni, de mostanában annyira elfáradt, hogy elaludt estére. a könyveken is. most volt nála vagy két kilónyi PSZICHOLÓGIA. ezt végiggondolva elnevette magát. két kilónyi, hisz ez több mint az agyának tömege, pedig ott aztán sok minden van jelen - egyszerre. talán egy kis pszichológia is. ezen derült, s gondolta, még az nap éjjel betölti az újabb adag megvilágosodást. ha lehet.

de mire hazaért ismét érezte, hogy lemerült. sok volt az aznapi adag élet. intenzív. bár ezen már meg sem lepődött. épp arra vágyott, hogy úgy omolhasson bele az éjszaka karjaiba, mint a város legjobb csoki szufléja... lágyan, édesen, egy kis eperszószba és tejszínhabba mártva leheletnyi mentával a tetején... hm... és már ott sem volt.

irodalom

miért jó ma délután vasalni?

annyira jó műsorokat hallgatok az m1-en - verseket! előbb Petőfi útileírása a Felvidékről - gyerekkorom óta nem hallottam őket, - majd most Radnóti versek, olykor feldolgozva, énekelve, zenélve.

Öröm lelkemnek.

cukik - fotózáson

Régen volt ennyire jó kis női napom, mint tegnap! Egész délelőtt mosolyogtunk - mert 30 percre celebek lehettünk az Andrássy út egyik éttermének teraszán!!

Az úgy történt, hogy egy barátnőm beszervezett engem és a coachom (igen,igen a coachom és engem) egy újságíró barátnőjéhez, mint új riportsorozatának alanyait (ez az önreklám majd később jön) -- mivel a coachom igen jó fej nő és ő is élvezi, ha van egy kis nőcis felhajtás az életében, így boldogan vállaltuk az összes ezzel járó felhajtást! :)

Tegnap a fotózással kezdtünk, amihez persze sminkes is járt :) no meg hol hogyan üljünk, tartsuk a fejünket, az állunkat, a vállunkat, és hogyan mosolyogjunk - ez is ment, de azért be kell valljam, fárasztó egy dolog ám!
Engem profi sminkes még soha nem sminkelt ki, ez így első élmény, hálás köszönet érte Pataky Áginak, aki nagyon ügyes és türelmes volt, és még kedves is! Az eredményen kicsit meglepődtem (túl erőteljesnek találtam - de ez kellett a fotópapírnak), bár miután megbarátkoztam vele, - ez csak délutánra sikerült, - igencsak tetszett :) úgyhogy így mentem az esti fogadásra is, hogy kerek legyen a nap!

Aztán vagy egy órás előkészület után elkezdődött a fotó session :) alapban is jó hangulatunk volt, de a hölgyek, mármint Ági és Bulla Bea fotós is kellemes, relaxált hangulatot teremtettek. Ültünk bent és ültünk kint is a Goa teraszán, hogy lássuk milyenek a fényviszonyok - szórakoztattuk egymást, hogy tudjunk még mindig, a 200. kocka után is mosolyogni :-D nos, igen, legalább 200(!?) s bár - állítólag- könnyű esetek voltunk, nem volt egyszerű az a pillanat, amikor mindketten a megfelelő szögben dőlünk ki, tartjuk a fejünk, vállunk, hátunk, orrunk, mosolygunk, és még természetesnek is látszunk, olyanoknak, akik most épp egy coaching "órán" vannak!! Bár be kell valljam, a coaching órán is szoktunk ilyenek lenni - mert ott is önmagunkat adjuk!

De ami az alaphangot megadta, az Bea mondata volt a kb. 20 kocka után -- "Olyan cukik vagytok! Ez így jó lesz!" Ezen mindketten órákig derültünk, hiszen egyikünk szakmájában sem általános és ebbéli karakterünk sem "engedi ezt meg", hogy munkaidőben lecukizzák! De persze a mondat spontaneitása, lendülete és a sok kis "édes" mellé ez is odafért! és persze még jó is esett.

Utána persze ettünk-ittunk, beszélgettünk egy nagyot, ha már úgy alakult, hogy házon kívül vagyunk :)
Kíváncsian várom a eredményt, a végső, a tuti képet!

Majd meglátjátok!

"r"

itt van újra május: az első olyan hónap, oly sok hónap után, amelyben nincs 'r' - na, és ez mit jelent?

a hétvégén többször előfordult, hogy kinn voltunk a szabadban, és megjegyeztem, hogy most már nyugodtan leülhetek a földre :) hiszen már lehet, a májusban nincs er! No, ezen többen nagyot néztek, s kiderült, hogy nem annyira elterjedt ama népi bölcsesség, hogy a fel/megfázás elkerülése végett az ember(lánya) nem ül le a földre azokban a hónapokban, amelyekben van 'r'!.

szóval, tegnap a Dunánál a kavicsokon jót napoztam - és nem volt nálam piknik takaró sem!

gebasz

1. az ex-ex pasim "osztott", persze én is, de ez mindkettőnk részéről oké - rég dumáltunk ilyen jót :)
2. a barátnő(i)m mond jókat , de más a rendszer;
3. s nem értem, hogy a pasi, aki tetszik, miért nem akar inkább látni és élőben beszélni velem- pedig méltó partner (lehetne)!

PS: ilyenkor utálom magam, mert tuti, hogy én nem kommunikálok jól (vazze, és ebből -is-élek), meg mert totál nem az jön át, amit gondolok- brr!!! tanácsadni könnyebb. mondtam már, hogy átlagos kozmetkus szeretnék lenni??

na meg persze a tündérkirálykisasszony, akiért a herceg a csillagokat is!

majális - programajánló

Végre itt van Május elseje! A munka ünnepe - ezen még mindig jól szórakozom, hogy ezt munka nélkül ünnepeljünk, nem pedig munkával!! jójó, persze hogy nem bánom, csak szórakoztat ez a paradoxon, na! lassan több évtizede.

A helyzet az, hogy azért ma reggel óta ügyintézek (bank, rendelések, társasági logisztika stb.- ez is munka, sztem, bár biztos ezt nem ide sorolja az ILO, mindegy. avagy mindEGY.) - mire nem jó ez az online világ vs. mire jó ez az online világ!? :-D ezt soha nem fogom tudni elmagyarázni egy külföldinek ;))
(látható hogy munka stressz nélkül a hangulatom is jobb, a nyelvi szösszeneteimről ne is beszéljek - szól a zene, újrahangoltam a rádiót! ;)

nos, úgy állok (hozzá a mai napomhoz), hogy mindjárt elmegyek futni/edzeni, ha már bevállaltam azt a váltófutást a transparencínek, két hét múlva lesz, mert hát szép, szép, hogy a részvétel a fontos, de hogy rám várjanak... viszont megvan a szlogenem (mondhatán persze, h kifogás, de azÚgy béna) is: "Ha lassabban futok, akkor tovább látjá/tok rajtam az üzenetet/pólót: Tiszta verseny!" persze a hangsúly sokféle lehet (úgyis mindig minden azon -is- múlik) :)
Nem rossz - egy hosszan elnyúló, apró kockákból behúzódó élő hirdetés leszek... jóNegyvenpercenát.... ez szép!!..... mint egy világoskék felhő... (na, pont ezért csinálom!)

Aztán adok a vizuális kultúrának és az emlékezésnek is - ha már- , mert már hiányzik egy jó kis gondolatébresztő baráti kiállítás nézegetés. Ernst múzeum: Vérité exposée - az emlékezetről. Jól megpszichologizálva - je!
Este pedig hogy nehogy kimaradjon a majális, meg az eszmék, LMPiknikezek egyet a Gödörnél (inkább mint takarítani! sicc!) , úgysem éltem még a 68-as diákmozgalmak idején, legalább meghallgatom, hogy mint mond a szépítő emlékezet így 41 év távlatából... most látom, hogy lesz itt összefüggés is az előző programmal - na ez már most érdekes. ha meg mégsem, akkor úgyis megtalálom az ívet, de legalább lazulás lesz.

Ha mindez nem jönne össze, akkor pedig ajánlom magamnak, hogy végre olvassak egy jó nagyot! Valamelyik nap elkezdtem Háy új novelláskötetét (is), Egymáshoz tartozók, szórakoztató kis családi történetek... aztán lehet idézgetni a sajátokat egy pohár bor mellett!

a holnap pedig szintén sok mindent tartogat.

helyzet

a főnököm ma estére nagyon helyesen felismerte, hogy kezd elegem lenni, és ha csak ezek a mindennapi rutinok maradnak, akkor felőröl a rendszer, és hogy végre használni kellene a képességeimet, a zAgyamat :) hurrá! hogy mit talál(unk) még ki nem tudom, de végre valaki más is gondolkodik rólam, a helyzetemről. értem. egész szokatlan.

de nagyon jól esett!

vágyak... rövid távon

ma reggelre konkrétan rájöttem (egy-két apróságra, na meg) hogy mire vágyom - s azért írom le gyorsan most ide, mert különben elsodor a zÉlet és már megint elfelejtem, és így nem lesznek meg a céljaim! ;)

kicsit kezdek besokalni ettől a konstans tanácsadási helyzettől/kényszertől -- őszitén szólva a magánéletemben épp nem kívánom mások problémáit megoldani (ezért le is választom őket). amit szeretnék:
- női aktivitások (bármit jelentsen is ez - szal ilyen nőcis dolgok, de úgy, hogy élvezhessem, és ne kelljen közben arra gondolnom, hogy milyen eljárásrendet nem olvastam még el, és mit kellene még megírnom),
- egy egész napot átolvasni, hogy feltöltődjem! (több tucat könyv vár a polcon)
- jó kis sporttevékenység,
- és csak úgy lenni a napon!
- elutazni egy jópasival valami egzotikus helyre!

na, akkor ezek a nagyon rövidtávúak.
most mennem kell. míting van.

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

fénypont a napban

ma az egyedüli jópontot NB kapta, aki először vette észre, hogy fodrásznál voltam, és mivel ez este félnyolc (!) után történt a gyárban, ahol addigra minimum 10 órát töltöttem (biztos ő is, de csak ekkor találkoztunk) , be kell valljam többet vártam! szal a többiek pukkadjanak meg ;)

ezért baj az, hogy én meg minden változást mindenkin észreveszek, mert így ezt várom el is.

jó azért nem akadtam ki nagyon, mert nem volt időm. csak félnyolckor esett le, azaz jól a dicséret :)

a kötészet napján

Ma hallottam:
"Gömbölyűen kell élni az életet, s azt görgetni szerteszét ... gyermeki lelkesedéssel."

Igyekszem.

felemás cipőben

milyen érzés az, amikor az ember felemás cipőben jár?
és itt most nem a mondat átvitt értelméről értekeznék, hanem arról, hogy hogy jártam a minap (a szó szoros értelmében). szerdán két (! azaz kettő!!) pár új cipőt vettem a heti robot jutalmául, no meg, mert kitört a nyár és a tavalyi selejtezés után kellett. az egyik szép zöld és magasabb sarkú, míg a másik egy bordós piros csigacsattal, a kedvenc cipőmárkámból (Think!). nagy örömmel hagytam el a boltot, mert már fájt a lábam, és későre is jártam. gondoltuk, hazasétálunk a spontán sopping után, ezért a Nyugati sarkánál lecseréltem a lábbelimet a szép új pirosra, és kedélyesen, bár kissé lábfájósan ballagtunk végig a körúton. itthon boldogan vetettem le mindent, mert addigra épp elegem volt a napi szerkómból.
a héten többször felpróbáltam az új lábbeliket, úgy csajosan, ahogy kell, vagyis hogy az ember hozzápróbálja a ruhatárához, hogy mihez mi illik... kicsit furcsáltam, hogy szorít a ballábas még mindig, pedig a lábam már nem is fáj, de arra jutottam - bár megnéztem hogy ugyanezt a méretet hordom-e a márkából, - hogy majd egy kicsit biztos tágul. nem így lett. pénteken este, mikor indultunk volna el egy barátommal, döbbenten vettem észre, amikor zoknit cseréltem, hogy a jobb cipő 39-es, a méretem, míg a bal mérete 38! naná, hogy szorított!!
a helyzet komikus volt :) és persze így mehettem vissza a boltba ma, hogy átcseréltessem a megfelelő méretre. szerencsémre könnyen megoldották, elnézést kértek, így mostanra ismét kényelmesen és jó cipőben járok :-D

miért kell a zizi?

mert jó, mert nemcsak a meló van, mert végre újra nő vagy, mert néha lazítasz, mert váltasz témát, mert lehet élvezni a napsütést, mert álmodozni jó, mert van mire várni, mert spontán lehetsz, mert benne rejlik az ismeretlen megismerése, mert vehetsz néhány pár új cipőt, mert újra gondolhatod magad, mert megmutathatod magad úgy még sohasem, mert újra életre kelt...

hm... tavasz van ... most már süthet a nap :)

budapesti tavasz/i fesztivál

lassan már unalmas lesz, hogy mindig azt írom, hogy pörgős hetem volt, meg hogy volt mit tenni benne, stb. lehet, hogy erre kellene beállnom? és azt tartani furcsának, amikor semmi sem történik, vagy csak keves, vagy csak lassan...

nos, itt van (volt) a tavaszi fesztivál is! remek előadásokon jártam. konkrétan az elmúlt egy héten mindig volt valami. kezdtük múlt vasárnap este a Tháliában egy orosz pantomimmal, - Adams family orosz módra, - nem volt semmi! előtte persze egy könnyű vacsi és jó barátnői csevely :) majd utána még egy éjszakai előadás egy régi barátommal, egy Krízis-dalest az Akkuban, aminek változik a menedzsmentje áprilistól.. remek sanzonok, krízis témakörben! kedveltem azt a helyet (is). ezek után remek hangulatban érkeztem be egy hét pihenés után a munkahelyemre (ez nem tartott sokáig), de próbáltam megtartani ezt az egyensúlyt, mármint, hogy kiegyensúlyozott, jó csaj vagyok (ja, és még professzionális is!).
a kultúr dömping kedden este folytatódott, egy kis párizsi hangulatú kávéházas vacsi után, több barátnőmmel benéztünk az LMP EP kampánynyitó bulijára, ahol a zene csúcsjó volt (politikáról csak egymás között esett szó, nem pedig a színpadon), Dreshék, szakcsitrio, beshodrom és egy kis dzsem -- ez így egy nagyon érdekes estévé nőtte ki magát! főleg hogy rég nem látott ismerősökkel cseveghettem nagyokat, nevettünk nagyokat és pörögtem :-D

szerdán a tavasznak hódoltunk : először lehetett kiülni úgy a lisztferencre, hogy meleg volt, fűtött a tavasz illata... hm...
és még ajánlanám az Apacsokat a Radnótiban (de erről külön poszt is kéne, mert fontos a téma), nagyon bejött, utána nagyot csevegtün a szüleimmel, ismét jó fejek voltak :)
péntek estére annyira fáradt voltam, hogy ha nem erre az előadásra készül a barátnőm hetek óta (ez igazi BTF-es rendezvény volt!), akkor lehet hogy passzolom. de mint az már lenni szokott, a baráti találkák és kultúresemények feltöltenek, így az ausztrál Bangara tánszínház Torres-szigeteki tánca, valamint az atomkísérletek ausztráliai hatását bemutató koreográfiája áthangolt a lazulós tavaszi hétvégére...
amikor is szépen sütött a nap, és végre volt időm magammal is foglalkozni egy kicsit - hú de kellett!! ezért itt ülök, írok, pedig még vár rám jó néhány feladat.. többek között a coaching házim :-D

tavasz van

most már biztos, hogy tavasz van, süt a nap és a szippantás a levegőbe zsongító és álmosító is egyszerre! gömbölyödnék egy nagy fotelbe a verandán, és mennék kirándulni a szélbe...
- sok minden történik velem, legfőképp belül, de persze sok az interakció is, és gyorsan amortizálódom (ez baj)
Próbálom magam az apró pillanatokból összerakni: egy nézés, egy hangsúly, egy elismerő mosoly vagy mondat, avagy egy újrafelbukkanó régi barát, aki déli napfürdőm alatt mögémlépve meglepett, s oly jó (és természetes) volt egy pillanatra a vállára hajtani a fejem - ebből kellene több!
sok már a rációból. és tavasz van!

tavaszi síelés

hogy miért jó márciusban síelni?

hú, hát mert már tavasz illat van lenn a faluban, ellenben a hegyen még az olykor zord tél hangulat köszönt, és előbukkan a napsugár :)

nincs ez másként idén sem, amikor is még épp itt vagyunk egy hangulatos olasz alpesi faluban (na jó, asszem a dolomitokban, de nagyon alpesi a hangulat), és itt már alig látszik az a sok hó, amely fenn a hegyen még kellemes pályaviszonyokat biztosít - nagyon élvezem!

a hét irtó változatos, de ma volt a legkellemesebb napunk, ugyanis végig sütött a nap, és a szokásos szélvihar és délutáni ború, no meg a hóvakság is elmaradt. reggel már korán fenn voltunk a pályán, ugyanis ma délelőtt zajlott a síverseny a szlalom pályán, kicsiknek és nagyoknak egyaránt :) és persze melegíteni kellett, majd jött a verseny, ahol engem is rábeszéltek, hogy induljak - így életemben először sisakban síeltem, mert az kötelező volt! Be kell valljam a kezdeti furcsaságok ellenére, nem volt annyira szörnyű viselet, bár a füleim azok kissé fáztak. lehet hogy jövőre nekem is hoz a Mikulás egy szép sisakot!

a verseny izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, hogy gyermekek és szülők együtt izgulnak a pálya tetején, hogy vajon ki futja a legjobb időt? (rengetegen vagyunk itt egy Közgázos szervezésben, ahol már rég nem mindenki közgázos, sőt!)

aztán egész nap fel, le a hegyeken... az oktatás pedig ma kivéltelesen délután volt, amit alig értem el, mert késtünk, és még egy tál levest is bedobtam. viszont nagyon keményen nyomtunk, ugyanis csak hatan (majd öten) voltunk, és diktálta ám az iramot az edző. szerencsémre lecseréltem a lécemet egy rövidebb carvingra, amit itt kaptam kölcsön, és ezzel igazán kijön a remek sítudásom. hosszú évek óta most először voltam újra büszke arra, hogy milyen jól síelek - és tényleg egy jó léc csodákra képes! könnyen fordul, van lendülete, és még a dizájn is nőies volt ;) nagyon élvezem ezt a hét síelést. még az új bakancsom is úgy tűnik, hogy beválik :)

ráadásul 2. lettem a versenyen a mi csapatukban, a női ágon, ahhoz képest, hogy csak úgy szórakoztam az egészen... de a hütte buli rövid félórája igencsak megérte, ugyanis T. a magyar csapos fiútól dupla adag bacardit kapott, míg én a szokásos jagert és almalevet nyakaltam ;) táncolni pedig síbakancsban is izgalmas, mivel sokat nem lehet figurázni a lábakkal, marad a karjáték és a testmozgás!

mindezen izgalmak után még az uccsó síbuszt is elértük, itthon pedig fantasztikus vacsit készítettek a lányok (én simán bealudtam ezalatt), úgyhogy még azt is le kellett járni, mielőtt ágyba bújtam... és megírtam ezt a posztot!

folytatásként jön újra doppler.

epizód

Szerintetek mekkora a valószínűsége annak, hogy külföldiek megszólítanak az utcán (először magyarul próbálkoznak, majd váltunk angolra), hogy hol a Művész mozi, és pont ugyanarra a filmre megyünk, ugyanarra az előadásra?? Illetve hogy a szomszédos amerikai kisvárosból származik a srác, mint ahol én is éltem!? a lány pedig operaénekes tanuló Pesten...

hát velem ilyenek vannak :D kicsi a világ!

ja, ajánlom mindenkinek Gus van Sant filmjét (Milk, 2008) Harvey Milk életéről és a melegmozgalmak életrekeléséről a 70-es évek Amerikájában -- elsőrangú humánus alkotás!

doppler

hosszú idő óta először olvastam végre újra irodalmat :) még a szülinapomra kaptam meg a norvég kortárs irodalom egy remekét, erlend loe írását, a dopplert. soha nem hallottam az íróról, sem az írásairól, így úgy vághattam bele, hogy semmit nem tudtam róla. kifejezetten élvezem ezeket a helyzeteket.
doppler egy közép korú középosztálybeli, aki egy napon kiköltözik az erdőbe. ezt meséli el, hogy mindezt miért teszi, hogyan jut el eddig. elég szürrealisztikus. és meglepő is egyben, hogy túléli a norvég telet egy sátorban, attrocitások nélkül, egy jávorszarvas társaságában. mindemellett a környezete (elsősorban a felesége) meglehetősen nyugodtan reagál ezen eseményekre. elfogadja, hogy ezt a rendhagyó utat választja, olyannyira, hogy még követői is akadnak -- ettől biztosra vehető, hogy valami nincs rendben. nemcsak dopplerrel, hanem magában a társadalomban sem. ő maga lesz Afrika, azzal a különbséggel, hogy ő nem szereti az embereket. érdekes a párhuzam. majd egy félév után, amikor is a nem-eléggé ismert apjának állított totemoszlop elkészül, tovább áll, magával vive a fiát, hogy még beljebb húzódjon az erdőbe, ahol ennyi hatás sem éri, ahol nincs okoskodás.
várom a folytatást. mivel azt a kötetet is megkaptam :) kíváncsi vagyok, meddig jut!

a stílusa tetszett, a fordítás jó volt.
erlend loe: doppler

jelen lenni

ez a legnagyobb kihívás, nemcsak most, hanem mindig. adott helyzetekben jelen lenni, odatenni magam egészen. nem csak úgy félig.

valamint, hogy nem máshova vágyni, amikor ott vagyok, ahol. élvezni a pillanato(ka)t, és önfeledten ott lenni.

a többi meg majd jön. legközelebb.

csupajó

ez a hét eddig full-extrásan alakul :) érnek a dolgaim. be.

ma annyira fergeteges jókedvem lett, hogy ihaj! ugyanis már hetek óta ódázom, hogy felhívjam az egyetemet, hogy mi van a phd védésemmel, megjöttek-e a bírálatok meg ilyesmi. persze, hogy ódázom, mert úszom a pluszmelókkal és futok magam után (ezen is dolgozom már), és a bírálati válaszok, no meg a védés még egy stresszhelyzet lenne az életemben, az meg kinek kell így pluszba, no és nem is voltam elégedett a dolgozatommal. viszont, ami a mai feldobódást okozta, hogy összefutottam egy rendezvényen az ismert, és általam is nagyra becsült bírálómmal, és megkérdeztem, hogy megbuktatott-e. mire ő meglepődve mondta, hogy már hónapok óta megküldte a bírálatot, ÉS summa cum laude-t adott. ezen úgy meglepődtem, hogy minden görcsöm eloszlott!! sirály! és elfelejtettem megköszönni. pótolni kell.

a rendezvényen a szakma pedig örült, hogy újra látott. hogy megint itthon, hogy megint korszakalkotón. ez így jó. folyt.köv.

előtte pedig kaptam egy extravagáns ékszert egy kakózás közben egy nagyon kedves barátnőmtől. mert talált egyet, amilyent neki is vettünk nyáron. nagyon bomba! várom az alkalmat, amikor viselhetem :) őrültem!

amúgy pörög a cég is. holnap okos(k)odni megyünk. meg összetartunk. meglátjuk.

tejfehér ködben úszva

tejfehér ködben úszva csak a mozgás volt, a hegy és mi -
egybeolvadva a teljességgel
ilyen lehet a nirvána
a feloldódás és a teljes bizalom is
a pálya ugyanis nem látszott, csak csúsztunk lefelé
én például konkrétan elhagytam a pályát
(aztán visszataláltam - )
később a lécemet is
leesett a felvonóból
levertem a lábamról, de Cl megmentett, felhozta
mint egy rossz gyerek

aztán a nap is kisütött
olvadt
és tovatűnt a tél..

Megvan David!

Michelangelo Davidjának képe is bekerült a rólamszóló montázsba, a jövőbenibe, mint a férfi energia megtestesítője :) ez azért jól hangzik! ;) Szerintem. Úgyhogy mostantól az Igazi felbukkanására is számíthatok! Remélem.
Az elmúlt napokban sokat tettem magamért. A hétvégét családállításon töltöttem, mely részemre nem hozott kirobbanó érzelmi áttörést, de ez állítólag nem is mindig van így, merthogy a hatás később is megmutatkozik. A módszer több, mint érdekes volt, de nagyon kimerültem vasárnap estére, és persze a többiek történetét is meg "kell" emésztenem, már amelyik hatással volt rám, nemcsak a sajátomat.
Ma pedig egy coach (vezetői tanácsadó) segítésével megkezdtem vezetői, - valójában személyi - fejlődésemet. Ez nagyon izgalmas! Van házifeladat, amit el kell készítenem - mára egy montázst kellett magamról -, és már a róla való gondolkodás is egyfajta önértékelésre késztetett, újra gondoltam, hogy mi fontos önmagam meghatározásakor. Érdekes volt, hogy a szabad(magán/baráti)idő jelentősége mennyivel fontosabb számomra (jelenleg), mint a szakmai/ munka feladatok. A kettő szétválasztása, a határok megtalálása a cél. Ez szól az elmúlt évekről, illetve arról, hogy még nincs meg a "hivatásom", amit szívesen csinálok. Reményeim szerint a sorozat végére azt is kitalálom, hogy hosszútávon mivel szeretnék foglalkozni!!

És persze a lelki történések mellett zajlik a zÉlet is, barátok, rokonok jönnek-mennek az életemben... ki, be, át, össze-vissza, úh vagyok háziasszony, gyerek, barát, és egyéb helyzetek :)

kemény csaj

elegem van ebből a jelzőből. azt hiszem, a héten ez rendesen kiverte nálam a biztosítékot. különböző okokból. azt, hogy rendszeresen fiúsítanak a munkahelyeimen (bár csak addig, amíg elég jól meg nem ismernek), azt már kezdem megszokni, de valójában elfogadni sohasem tudom. nem értem, hogy miért mérik a nőket és a férfiakat különböző mércével, kifejezetten szakmai helyezetekről beszélek. miért van az, ha nőként kiállsz a véleményed mellett, akkor rögtön keménynek/fiúsnak titulálnak? ez nonszensz. és korlátolt is - végül is a minősítőt is minősíti eme gondolata, nemde?
valamint azt is unom már, hogy rivalizálnak velem. tudatosan vagy tudatalatt (is). én ugyanis nem teszem. tudatosan biztos nem. ennyire nem érdekelnek helyzetek, nem foglalkoztatnak. és szeretném, ha mások sem tekintenének így rám. nagyon fárasztó ugyanis.

meg kell tanulnom elegánsan túllépni ezeken a helyzeteken.

egy kedves (női) mosollyal ;)

szauna

Mi jó a szaunában, kérdezik tőlem oly gyakran, mert hogy én nagyon szeretem. Nos, én szeretem, azt a száraz meleget, ami feltölt és dinamizál, szeretek csendesen feküdni és csak befelé figyelni. Figyelni a testem, hogy hogyan reagál, mit ad ki magából, hogy mikor elég neki. Szeretek a forróságban eltöltött percek után egy dézsa vizet magamra rántani, hogy érezzem, élek, hogy működök, hogy most fut szerteszéjjel a felgyűlt stressz és frusztráció. A leginkább pedig apró jégdarabokkal szeretem frissíteni az arcomat, hogy egy kicsit szúrkáljon, s az sem zavar, hogy utána órákig vörös fejjel járok.

A legjobban azt bírom, ha előtte úszhatok egy jót, s miután egy kicsit megmozgattam az izmaimat, kifulladtam a sok tempótól, akkor nyugodtan végignyúlhatok a 80-100 fokos melegben. Ja, tudom, hogy az infra a divatos, de én mégis a hagyományos finn szaunát szeretem, mert az megdobogtatja a szívem, és jó érezni, hogy hogyan csitul a pihenésben, ami egyfajta meditáció.

Most szerencsére találtam egy egész korrekt helyet, ahol mindez megvan (még sportolhatnék is, ha azt szeretném), nagyon kellemes és európéer a hely, de továbbra sem értem, hogy miért nem lehet végre egy olyan szaunát tervezni Magyarországon, ahol nem kell fürdőruha. Ez megőrjít! Papuccsal nem mehetek be, (bár a lábam leég), mert káros a műanyag párolgása, de a fürdőruhám (szintén szintetikus) párolgása nem az - ki érti ezt? Ráadásul a fürdőruhám a bőrömön van. Szeretném azt megérni, hogy természetes legyen az is itthon az agyakban, hogy szaunába, török fürdőbe meztelenül megy az ember, mert az úgy jó. Az idióta prüdériáját meg otthon hagyja, ha van neki.

Na, mindegy, azért élveztem. És fogom is! És lassan rászoktatom őket, hogy talán elég egy alj is...

gyakorlat

ma jógán megint nem ment az egyensúly gyakorlat. nem mintha amúgy sokat gyakorolnám, de jobb lábon mindig nehezebb. pedig jó ideje pont az egyensúlyom megtalálását gyakorolom.

aztán vannak azok a napok, hetek, hónapok, amikor látszólag nem történik semmi, nincsenek nagy változások, csak hétköznapi rutin, ami azért eléggé pörget, el is fáradok, és próbálom kitalálni, hogy mi töltene, és teszem is, de mégis valami azért még letaglóz.
de akkor sem történik semmi.
várom a pillanatot, amikor majd fog.
néha már-már azt hiszem, hogy itt van. de mégsem. újból csak a jól bevált gyakorlatok.
a pillanat majd fog.

amúgy utazom. térben és időben is. változatos. amikor már azt hiszem, tudok dolgokat magamról, modhatnám (?), hogy ismerem magam, akkor meglepődöm. azon, ahogy reagálok. mintha késésben lennék. vagy sietek. nem jó az időzítés. másképp járok. az idő végül is egy relatív fogalom. azon töprengek, hogy mikor éri utol a lelkem a történéseket. és hogy mikor önazonos valaki. hogy az vagyok-e, vagy csak póz. melyik vagyok én. gyakorlom.

egyensúly.

miért van az hogy az egónk nem hagy szóhoz jutni?

olvasok egy épp best sellert, egy épp velem korú nő útkereséséről*, szóval van jó sok összecsengés. annyival szerencsésebb, hogy önmaga megtalálása felé vezető úton bejárja három kedvenc országát, ahol megtapasztalja az élvezeteket, a jógát avagy a belső utat, valamint vélhetőleg (még nem tartok itt) a szerelmet.
főként egy indiai asramban eltöltött ideje és gondolatai fogtak meg. többek között a meditáció alatt az egó és a szív belső párbeszéde. hogy miért nem tudja feladni a kontrollt, hogy miért kell mindig mindent kézben tartania? vagy úgy tennie? hogy miért nem tudja átadni magát a szív útjának? ez annyira fején talált (vagy szíven?). miért is kell mindig mindent fejben eldönteni? olyan jó lenne már egy kicsit szívből élni! úgy spontán.
persze jó úton haladok, már épp itt volt az ideje leszokni a hatalmi játékokról, de azért bevallom, nem mindig megy (spontán), csak ha a másik fél is receptív, és jól játsza a saját szerepét. :)
ja, és amilyen jó hozzám az élet, a mai jóga órán a női oldalt, valamint a szív-csakrát erősítettük, hogy segítsen a belső hangolásban. nagyon nyugtató és harmonikus! azt hiszem, ez a kulcs.

a harmónia.

* Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, pray, love)

#5

egy üzleti beszélgetés kávészünetében - álltunk az udvaron- megpillantottam egy régi gyerekkori barátomat, a gimis szerelmemet, aki már egy ideje stírolt, mire észrevettem, s akivel csak pár évente találkozunk. mennyei öröm, hogy még mindig egymás nyakába ugorhatunk, bármikor, bárhol és őszintén örülünk egymásnak! úgy nagyon.
és ott folytatjuk, ahol azelőtt épp abbahagytuk, s persze megint minden két percbe sűrítve ... a zÉLet...

helyzetkép

Többen aggódtak értem a héten, mert nem volt több boldogság poszt és az éterből is eltűntem. Hát igen, amellett, hogy beszippantott a gyár, még a zÉlet is beindult, de az is lehet, hogy én vettem fel újból a fonalat -- és ez sok időt és energiát igényel! Bár ezt egyáltalán nem bánom. És rengeteg apró boldogság történik velem :)
Épp rengeteg minden rázódik bennem, remélhetőleg, a helyére. Az egyensúly keresés izgi, reflektív, bolondos, olykor gyerekes, néha meg túl felnőtt, van egy csomó felelősségem, mások iránt is (ennek nem nyomasztó voltát próbálom megtalálni), közvetítek erre-arra (ezt élvezem), valahogy keresem az új női önmagam is (nem könnyű a jelenlegi helyzet) , és próbálnék olykor egyedül is lenni, hogy lássam velem mi van, hol tartok, mit akarok.
A hétvége megint nagyon jó volt, így szeretek élni! Olvastam, főztem, tettem a rendet a gardróbban, selejteztem, így megint mehetek a Vörös Kereszthez leadni, no meg állítólag fogyó Holdkor kell megszabadulni a régi dolgoktól, így a szelektálással a gondolataimat is tisztítottam :) Este találkoztam egy barátnőmmel, akinek a kritikai és logikai rendszeréhez képest az enyém kezdő, így kíméletlenül rávilágíthatott emberi gyarlóságaimra, és jól esett ez az önmarcangolás és világmegváltás néhány forralt bor mellett. Aztán lementünk egy alakuló politikai kezdeményezés klubülésére, aminek több érdekessége is volt, de leginkább szeretünk csak úgy értelmes emberekkel társalogni, mivel mozgalmakkal és személyekkel szemben mások az elvárások, de ez nem mindig egyértelmű (másoknak). ja! és még egy spontán bulizáson is kikötöttünk. Ma pedig a Balaton ismét káprázatos volt, bár a jég a múlt héten simább volt, az olvadás és az ónos eső nem tettek jót neki. A szüleim pedig fantasztikus emberek, erre időről időre rá kell döbbenjek! A mamámmal istenit koriztunk, a végén még táncra is perdültünk!! Közben húztuk a papám, aki ismét megmutatta a koriját a télnek ;)
Most pedig azon morfondírozok, hogy ha már ágyba bújós hangulatot varázsoltam itt felmelegedésként, akkor ténykeg visszatérek a kundalíni sakti elméleti tanulmányozásához, holnap pedig elmegyek jógázni.
szép álmokat!

balatoni "nyár"

#4

Elhatároztam (de ez nem egy újévi fogadalom, hanem csak úgy, a jól-létért), hogy minden hétvégéből egy napot friss levegőn, a szabadban, mondhatnám, a fővároson kívűl fogok tölteni. Ez az életemben egyszer már bejött, mármint hogy így lazítok, azaz kirándulok, úszom, használom a testem, tehát szellőztetem az agyam :)) imádom!!

Nos, most hogy itt ez a mínusztíz és a Balaton is befagyott, úgy döntöttem, hogy ezt látnom KELL!! Ilyet még soha sehol sem láttam, és kori sem volt a lábamon már pár éve (vagyis újabban csak görkori), úgyhogy nem árt, ha edzésben tartom magam (itt eszembe jutottak a drága szüleim is, akik ennyi idősen mint most én, boldogan hordtak bennünket korzini és nagyon klasszak voltak azok a baráti-családi hétvégék), úgyhogy felhívtam néhány barátot, hogy mit szólnának egy balatoni naphoz a hétvégén!! Bár a Nap csak szombaton sütött, és a mi választásunk vasárnap volt -- de így is megérte!
Nem tudom leírni, hogy milyen üdítő volt ez a nap! A lelkem is töltődött, és legyőztem egy fóbiámat is. Gondoltam, hogy király lesz, de hogy ennyire! Bár először, amikor rámentem a jégre az öblön túl, akkor majd betojtam, ugyanis a megfagyott hullámok látszottak a víz alatt!!! és én ki nem álhatok plexiüvegen járni a mélység felett (ezért mentünk a déli partra, -bár én északi parti gyerek vagyok, - mert ha ott beszakadunk, akkor is csak derékig ér a víz ;)) . De ezután jött az élvezet, csak csúsztam, és csúsztam, egyenesen előre (nem pedig körbe-körbe, mint a jégpályán), és olyan helyen, ahol még senki sem járt előttem!! Szédület volt!! Közben láttam a repedéseket, amint megfagytak, a hullámok tarajait is, amint összetorlódva jelezték a határt... és néhány nádlevelet is a víz alatt. Halat, úszkálót, szerencsére nem (de a hozzátartozó vészforgatókönyvet azért agyban legyártottam!!), s közben hideg volt, távoli szürkés messziségben ködlöttek fel a hegyek... pompás egységet alkottunk így a táj meg én.

Persze közben szórakoztatásunkra, (talán, mert azt gondolták, hogy a csend nem élvezhető -- civilizációs betegség) szóltak a slágerek, mint régen a Katlanban, ahová jártunk... a nyolcvanas években... Itt volt fakutya is, olyan klasszikus, szék csúszó falábakon, amit az "élvezők" mindig továbbadtak, amint megunták, és ott pörögtünk és csúsztunk, ketten is ültek rajta, én meg toltam... korin ... csupa száguldás és kanyar... és közben szólt a sláger, hogy "elmúlt már, a balatoni nyár"... talán.. el...

De milyen jó a víz!!

ps: Ha jövő hétvégén lenne kedvetek kipróbálni, kérlek, szóljatok!!

#3

spontán telefonhívás délután háromkor, hogy menjünk színházba este, mert van két jegy, csak úgy, és megyünk!

hol van a boldogság mostanában?

Az újévi dünnyögésem folyományaként úgy döntöttem, hogy igyekszem a mindennapjaimból a boldog pillanatokat, perceket, órákat külön összegyűjteni és leírni, mert már nagyon elegem van a negatív hírekből - és mert töltődésre is szükségem van!

Az elmúlt napokból:

#1
hát(úszás)tempó,
a karom lendül hátra,
közben a lábam is fröccsent,
gőzölög, párolog, gomolyog a víz körötte,
levegő az orron át,
hogy a hideg ne a torkomon fusson le,
bepárásodott szemüvegemen át látom, hogy besötétedett,
s kigyúltak az esti fények a fürdőben,
felettem egy épp leszálló repülőgép húz el,
a csillagokat pedig mellé képzelem
(Széchenyi-fürdő)

#2
gyerekkori barátokkal forralt bort szürcsölni az irodalmi est után, amelyen egyikük összefoglalta az eltelt húsz évét, versben, s felolvasták. örülni a sikernek, és annak, hogy még mindig van miért együtt ülni :)

újévi dünnyögés a dunyha alól...

Igen, már három napja újév van, én pedig három napja - végre - nem kelek fel 9h, sőt inkább10h-nél előbb, és akkor is még a dunyhám alatt olvasgatok - újságot, könyvet, levelet, netet, blogot, régi cseteket - egy nagy bögre kávéval és némi reggelivel. Be kell valljam, ezt imádom! Az ágyban töltött olvasós hétvégi reggeleket. Ennél jobban mindezt csak egy jópasival bírom, de ő épp nincs a láthatáron! (újévi projekt 1.)

Közben persze egy csomó mindenen gondolkozik az ember, vagy egyszerűen csak jár a fejében. Nem nevezném előző évi összefoglalónak, mert azt már nagyon unnám, ugyanis én rettentő hálás vagyok, hogy véget ért a tavalyi év! Mert nem volt könnyű, bár voltak benne klassz fejezteket, és szerencse, hogy a vége jól alakult... Bizonyára nem is az évvel volt a gond, hanem a hozzáállásommal, az én percepciómmal, és végül néhány mínuszos kötelezettségemmel -- hát akkor ezt tanultam, időben zárjak le projekteket! (phd leadódott; így, befejezett melléknévi igenévként.)

Ebben a majd két hete tartó ünnepi hesszben (értsd: evés-ivás-dínom-dánom-heje-huja) sok minden történt. És persze már megint minden élesben. Ehhez most már úgy látszik, hozzá kell szokjam. Néha azt gondolom, hogy mások történetei jobban megviselnek, mint a sajátjaim. A szívem lágya nem változik, és utálom, hogy mindig igazam van/lesz - a k* életbe! Úgy látszik ez a tanácsadói szerep bejött, a személyesben is, ott a leginkább! (Talán ezzel kellene foglalkoznom hivatásszerűen?) De meg kell tanuljam, hogy ne vonódjak úgy be, mert akkor az energiáim is szertefutnak, s mi lesz így velem!? (újévi projekt 2.)

És persze azon is elgondolkoztam, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzak már végre magammal, azzal, hogy valójában én mit is akarok az életemtől. (A személyes nagyjából megvan, ez most itt a meló.) Ez apránként történik, csak úgy hallgatok másokat, no meg magamat, hogy mit is beszélek! Ez nagyon jó. Aztán úgy döntök, hogy inkább azt mondom, amit érzek, nem pedig azt, amit várnak tőlem. És tetszik, hogy ez kevésbé lepi meg a barátaimat és a családomat, mint vártam! (de lehet hogy már hozzámszoktak!?) Úgy döntök, hogy ebben az évben elindulok, illetve erősítem azt az irányt, amit én szeretnék, amitől hosszútávon jól érezhetem magam ez életemben. Ki kell találjam magam! Ez újra sok tanulást és kalandokat ígér! (újévi projekt 3.)

Amúgy meg az is meglep, hogy egyáltalán nem olvastam sokat az ünnepi időszakban, pedig erre vágytam leginkább - nem találtak volna meg a hangulatomnak megfelelő olvasmányok? Pedig jópár érdekesség sorakozik a polcon! Lehet, hogy a szokásos évi családi Írottkő-mászás, a baráti csevelyek és ivászatok, gyermeki játékok, a lovi, meg a Széchenyi-fürdő jobban kellettek?? meg ez a három nap, amikor is csak úgy vagyok... Biztos. De arra is gondolok, hogy lusták vagyunk. Egy barátnőm jegyezte meg a napokban, hogy úgy csinálna már valamit, de nem tudja mit, miért nem hívja fel valaki egy jó ötlettel? Igen, szerintem, a legtöbben így vannak ezzel, hívjon már fel valaki, és mondja meg mi legyen a program. Aztán kitalálok valami izgit, de addigra kiderül, hogy jaj, most mégsem, meg jaj, az macerás! Egyedül meg nekem sincs kedvem. Na, mindegy. Túl sok a kompromisszum, amit kötni kell - továbbra is a spontaneitás híve szeretnék lenni!! meg a jó programoké!!

Ja, és az újévi projektek mellett még egy kis BOLDOGSÁGra vágyom - olyan felhőtlenre, ha csak egy ideig is, ami tölt és csak úgy szárnyalsz!!

Ezt kívánom Nektek is. Mindenkinek a sajátját.