balatoni "nyár"

#4

Elhatároztam (de ez nem egy újévi fogadalom, hanem csak úgy, a jól-létért), hogy minden hétvégéből egy napot friss levegőn, a szabadban, mondhatnám, a fővároson kívűl fogok tölteni. Ez az életemben egyszer már bejött, mármint hogy így lazítok, azaz kirándulok, úszom, használom a testem, tehát szellőztetem az agyam :)) imádom!!

Nos, most hogy itt ez a mínusztíz és a Balaton is befagyott, úgy döntöttem, hogy ezt látnom KELL!! Ilyet még soha sehol sem láttam, és kori sem volt a lábamon már pár éve (vagyis újabban csak görkori), úgyhogy nem árt, ha edzésben tartom magam (itt eszembe jutottak a drága szüleim is, akik ennyi idősen mint most én, boldogan hordtak bennünket korzini és nagyon klasszak voltak azok a baráti-családi hétvégék), úgyhogy felhívtam néhány barátot, hogy mit szólnának egy balatoni naphoz a hétvégén!! Bár a Nap csak szombaton sütött, és a mi választásunk vasárnap volt -- de így is megérte!
Nem tudom leírni, hogy milyen üdítő volt ez a nap! A lelkem is töltődött, és legyőztem egy fóbiámat is. Gondoltam, hogy király lesz, de hogy ennyire! Bár először, amikor rámentem a jégre az öblön túl, akkor majd betojtam, ugyanis a megfagyott hullámok látszottak a víz alatt!!! és én ki nem álhatok plexiüvegen járni a mélység felett (ezért mentünk a déli partra, -bár én északi parti gyerek vagyok, - mert ha ott beszakadunk, akkor is csak derékig ér a víz ;)) . De ezután jött az élvezet, csak csúsztam, és csúsztam, egyenesen előre (nem pedig körbe-körbe, mint a jégpályán), és olyan helyen, ahol még senki sem járt előttem!! Szédület volt!! Közben láttam a repedéseket, amint megfagytak, a hullámok tarajait is, amint összetorlódva jelezték a határt... és néhány nádlevelet is a víz alatt. Halat, úszkálót, szerencsére nem (de a hozzátartozó vészforgatókönyvet azért agyban legyártottam!!), s közben hideg volt, távoli szürkés messziségben ködlöttek fel a hegyek... pompás egységet alkottunk így a táj meg én.

Persze közben szórakoztatásunkra, (talán, mert azt gondolták, hogy a csend nem élvezhető -- civilizációs betegség) szóltak a slágerek, mint régen a Katlanban, ahová jártunk... a nyolcvanas években... Itt volt fakutya is, olyan klasszikus, szék csúszó falábakon, amit az "élvezők" mindig továbbadtak, amint megunták, és ott pörögtünk és csúsztunk, ketten is ültek rajta, én meg toltam... korin ... csupa száguldás és kanyar... és közben szólt a sláger, hogy "elmúlt már, a balatoni nyár"... talán.. el...

De milyen jó a víz!!

ps: Ha jövő hétvégén lenne kedvetek kipróbálni, kérlek, szóljatok!!