miért van az hogy az egónk nem hagy szóhoz jutni?

olvasok egy épp best sellert, egy épp velem korú nő útkereséséről*, szóval van jó sok összecsengés. annyival szerencsésebb, hogy önmaga megtalálása felé vezető úton bejárja három kedvenc országát, ahol megtapasztalja az élvezeteket, a jógát avagy a belső utat, valamint vélhetőleg (még nem tartok itt) a szerelmet.
főként egy indiai asramban eltöltött ideje és gondolatai fogtak meg. többek között a meditáció alatt az egó és a szív belső párbeszéde. hogy miért nem tudja feladni a kontrollt, hogy miért kell mindig mindent kézben tartania? vagy úgy tennie? hogy miért nem tudja átadni magát a szív útjának? ez annyira fején talált (vagy szíven?). miért is kell mindig mindent fejben eldönteni? olyan jó lenne már egy kicsit szívből élni! úgy spontán.
persze jó úton haladok, már épp itt volt az ideje leszokni a hatalmi játékokról, de azért bevallom, nem mindig megy (spontán), csak ha a másik fél is receptív, és jól játsza a saját szerepét. :)
ja, és amilyen jó hozzám az élet, a mai jóga órán a női oldalt, valamint a szív-csakrát erősítettük, hogy segítsen a belső hangolásban. nagyon nyugtató és harmonikus! azt hiszem, ez a kulcs.

a harmónia.

* Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, pray, love)

#5

egy üzleti beszélgetés kávészünetében - álltunk az udvaron- megpillantottam egy régi gyerekkori barátomat, a gimis szerelmemet, aki már egy ideje stírolt, mire észrevettem, s akivel csak pár évente találkozunk. mennyei öröm, hogy még mindig egymás nyakába ugorhatunk, bármikor, bárhol és őszintén örülünk egymásnak! úgy nagyon.
és ott folytatjuk, ahol azelőtt épp abbahagytuk, s persze megint minden két percbe sűrítve ... a zÉLet...

helyzetkép

Többen aggódtak értem a héten, mert nem volt több boldogság poszt és az éterből is eltűntem. Hát igen, amellett, hogy beszippantott a gyár, még a zÉlet is beindult, de az is lehet, hogy én vettem fel újból a fonalat -- és ez sok időt és energiát igényel! Bár ezt egyáltalán nem bánom. És rengeteg apró boldogság történik velem :)
Épp rengeteg minden rázódik bennem, remélhetőleg, a helyére. Az egyensúly keresés izgi, reflektív, bolondos, olykor gyerekes, néha meg túl felnőtt, van egy csomó felelősségem, mások iránt is (ennek nem nyomasztó voltát próbálom megtalálni), közvetítek erre-arra (ezt élvezem), valahogy keresem az új női önmagam is (nem könnyű a jelenlegi helyzet) , és próbálnék olykor egyedül is lenni, hogy lássam velem mi van, hol tartok, mit akarok.
A hétvége megint nagyon jó volt, így szeretek élni! Olvastam, főztem, tettem a rendet a gardróbban, selejteztem, így megint mehetek a Vörös Kereszthez leadni, no meg állítólag fogyó Holdkor kell megszabadulni a régi dolgoktól, így a szelektálással a gondolataimat is tisztítottam :) Este találkoztam egy barátnőmmel, akinek a kritikai és logikai rendszeréhez képest az enyém kezdő, így kíméletlenül rávilágíthatott emberi gyarlóságaimra, és jól esett ez az önmarcangolás és világmegváltás néhány forralt bor mellett. Aztán lementünk egy alakuló politikai kezdeményezés klubülésére, aminek több érdekessége is volt, de leginkább szeretünk csak úgy értelmes emberekkel társalogni, mivel mozgalmakkal és személyekkel szemben mások az elvárások, de ez nem mindig egyértelmű (másoknak). ja! és még egy spontán bulizáson is kikötöttünk. Ma pedig a Balaton ismét káprázatos volt, bár a jég a múlt héten simább volt, az olvadás és az ónos eső nem tettek jót neki. A szüleim pedig fantasztikus emberek, erre időről időre rá kell döbbenjek! A mamámmal istenit koriztunk, a végén még táncra is perdültünk!! Közben húztuk a papám, aki ismét megmutatta a koriját a télnek ;)
Most pedig azon morfondírozok, hogy ha már ágyba bújós hangulatot varázsoltam itt felmelegedésként, akkor ténykeg visszatérek a kundalíni sakti elméleti tanulmányozásához, holnap pedig elmegyek jógázni.
szép álmokat!

balatoni "nyár"

#4

Elhatároztam (de ez nem egy újévi fogadalom, hanem csak úgy, a jól-létért), hogy minden hétvégéből egy napot friss levegőn, a szabadban, mondhatnám, a fővároson kívűl fogok tölteni. Ez az életemben egyszer már bejött, mármint hogy így lazítok, azaz kirándulok, úszom, használom a testem, tehát szellőztetem az agyam :)) imádom!!

Nos, most hogy itt ez a mínusztíz és a Balaton is befagyott, úgy döntöttem, hogy ezt látnom KELL!! Ilyet még soha sehol sem láttam, és kori sem volt a lábamon már pár éve (vagyis újabban csak görkori), úgyhogy nem árt, ha edzésben tartom magam (itt eszembe jutottak a drága szüleim is, akik ennyi idősen mint most én, boldogan hordtak bennünket korzini és nagyon klasszak voltak azok a baráti-családi hétvégék), úgyhogy felhívtam néhány barátot, hogy mit szólnának egy balatoni naphoz a hétvégén!! Bár a Nap csak szombaton sütött, és a mi választásunk vasárnap volt -- de így is megérte!
Nem tudom leírni, hogy milyen üdítő volt ez a nap! A lelkem is töltődött, és legyőztem egy fóbiámat is. Gondoltam, hogy király lesz, de hogy ennyire! Bár először, amikor rámentem a jégre az öblön túl, akkor majd betojtam, ugyanis a megfagyott hullámok látszottak a víz alatt!!! és én ki nem álhatok plexiüvegen járni a mélység felett (ezért mentünk a déli partra, -bár én északi parti gyerek vagyok, - mert ha ott beszakadunk, akkor is csak derékig ér a víz ;)) . De ezután jött az élvezet, csak csúsztam, és csúsztam, egyenesen előre (nem pedig körbe-körbe, mint a jégpályán), és olyan helyen, ahol még senki sem járt előttem!! Szédület volt!! Közben láttam a repedéseket, amint megfagytak, a hullámok tarajait is, amint összetorlódva jelezték a határt... és néhány nádlevelet is a víz alatt. Halat, úszkálót, szerencsére nem (de a hozzátartozó vészforgatókönyvet azért agyban legyártottam!!), s közben hideg volt, távoli szürkés messziségben ködlöttek fel a hegyek... pompás egységet alkottunk így a táj meg én.

Persze közben szórakoztatásunkra, (talán, mert azt gondolták, hogy a csend nem élvezhető -- civilizációs betegség) szóltak a slágerek, mint régen a Katlanban, ahová jártunk... a nyolcvanas években... Itt volt fakutya is, olyan klasszikus, szék csúszó falábakon, amit az "élvezők" mindig továbbadtak, amint megunták, és ott pörögtünk és csúsztunk, ketten is ültek rajta, én meg toltam... korin ... csupa száguldás és kanyar... és közben szólt a sláger, hogy "elmúlt már, a balatoni nyár"... talán.. el...

De milyen jó a víz!!

ps: Ha jövő hétvégén lenne kedvetek kipróbálni, kérlek, szóljatok!!

#3

spontán telefonhívás délután háromkor, hogy menjünk színházba este, mert van két jegy, csak úgy, és megyünk!

hol van a boldogság mostanában?

Az újévi dünnyögésem folyományaként úgy döntöttem, hogy igyekszem a mindennapjaimból a boldog pillanatokat, perceket, órákat külön összegyűjteni és leírni, mert már nagyon elegem van a negatív hírekből - és mert töltődésre is szükségem van!

Az elmúlt napokból:

#1
hát(úszás)tempó,
a karom lendül hátra,
közben a lábam is fröccsent,
gőzölög, párolog, gomolyog a víz körötte,
levegő az orron át,
hogy a hideg ne a torkomon fusson le,
bepárásodott szemüvegemen át látom, hogy besötétedett,
s kigyúltak az esti fények a fürdőben,
felettem egy épp leszálló repülőgép húz el,
a csillagokat pedig mellé képzelem
(Széchenyi-fürdő)

#2
gyerekkori barátokkal forralt bort szürcsölni az irodalmi est után, amelyen egyikük összefoglalta az eltelt húsz évét, versben, s felolvasták. örülni a sikernek, és annak, hogy még mindig van miért együtt ülni :)

újévi dünnyögés a dunyha alól...

Igen, már három napja újév van, én pedig három napja - végre - nem kelek fel 9h, sőt inkább10h-nél előbb, és akkor is még a dunyhám alatt olvasgatok - újságot, könyvet, levelet, netet, blogot, régi cseteket - egy nagy bögre kávéval és némi reggelivel. Be kell valljam, ezt imádom! Az ágyban töltött olvasós hétvégi reggeleket. Ennél jobban mindezt csak egy jópasival bírom, de ő épp nincs a láthatáron! (újévi projekt 1.)

Közben persze egy csomó mindenen gondolkozik az ember, vagy egyszerűen csak jár a fejében. Nem nevezném előző évi összefoglalónak, mert azt már nagyon unnám, ugyanis én rettentő hálás vagyok, hogy véget ért a tavalyi év! Mert nem volt könnyű, bár voltak benne klassz fejezteket, és szerencse, hogy a vége jól alakult... Bizonyára nem is az évvel volt a gond, hanem a hozzáállásommal, az én percepciómmal, és végül néhány mínuszos kötelezettségemmel -- hát akkor ezt tanultam, időben zárjak le projekteket! (phd leadódott; így, befejezett melléknévi igenévként.)

Ebben a majd két hete tartó ünnepi hesszben (értsd: evés-ivás-dínom-dánom-heje-huja) sok minden történt. És persze már megint minden élesben. Ehhez most már úgy látszik, hozzá kell szokjam. Néha azt gondolom, hogy mások történetei jobban megviselnek, mint a sajátjaim. A szívem lágya nem változik, és utálom, hogy mindig igazam van/lesz - a k* életbe! Úgy látszik ez a tanácsadói szerep bejött, a személyesben is, ott a leginkább! (Talán ezzel kellene foglalkoznom hivatásszerűen?) De meg kell tanuljam, hogy ne vonódjak úgy be, mert akkor az energiáim is szertefutnak, s mi lesz így velem!? (újévi projekt 2.)

És persze azon is elgondolkoztam, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzak már végre magammal, azzal, hogy valójában én mit is akarok az életemtől. (A személyes nagyjából megvan, ez most itt a meló.) Ez apránként történik, csak úgy hallgatok másokat, no meg magamat, hogy mit is beszélek! Ez nagyon jó. Aztán úgy döntök, hogy inkább azt mondom, amit érzek, nem pedig azt, amit várnak tőlem. És tetszik, hogy ez kevésbé lepi meg a barátaimat és a családomat, mint vártam! (de lehet hogy már hozzámszoktak!?) Úgy döntök, hogy ebben az évben elindulok, illetve erősítem azt az irányt, amit én szeretnék, amitől hosszútávon jól érezhetem magam ez életemben. Ki kell találjam magam! Ez újra sok tanulást és kalandokat ígér! (újévi projekt 3.)

Amúgy meg az is meglep, hogy egyáltalán nem olvastam sokat az ünnepi időszakban, pedig erre vágytam leginkább - nem találtak volna meg a hangulatomnak megfelelő olvasmányok? Pedig jópár érdekesség sorakozik a polcon! Lehet, hogy a szokásos évi családi Írottkő-mászás, a baráti csevelyek és ivászatok, gyermeki játékok, a lovi, meg a Széchenyi-fürdő jobban kellettek?? meg ez a három nap, amikor is csak úgy vagyok... Biztos. De arra is gondolok, hogy lusták vagyunk. Egy barátnőm jegyezte meg a napokban, hogy úgy csinálna már valamit, de nem tudja mit, miért nem hívja fel valaki egy jó ötlettel? Igen, szerintem, a legtöbben így vannak ezzel, hívjon már fel valaki, és mondja meg mi legyen a program. Aztán kitalálok valami izgit, de addigra kiderül, hogy jaj, most mégsem, meg jaj, az macerás! Egyedül meg nekem sincs kedvem. Na, mindegy. Túl sok a kompromisszum, amit kötni kell - továbbra is a spontaneitás híve szeretnék lenni!! meg a jó programoké!!

Ja, és az újévi projektek mellett még egy kis BOLDOGSÁGra vágyom - olyan felhőtlenre, ha csak egy ideig is, ami tölt és csak úgy szárnyalsz!!

Ezt kívánom Nektek is. Mindenkinek a sajátját.