egy üzleti beszélgetés kávészünetében - álltunk az udvaron- megpillantottam egy régi gyerekkori barátomat, a gimis szerelmemet, aki már egy ideje stírolt, mire észrevettem, s akivel csak pár évente találkozunk. mennyei öröm, hogy még mindig egymás nyakába ugorhatunk, bármikor, bárhol és őszintén örülünk egymásnak! úgy nagyon.
és ott folytatjuk, ahol azelőtt épp abbahagytuk, s persze megint minden két percbe sűrítve ... a zÉLet...
No comments:
Post a Comment