Igen, már három napja újév van, én pedig három napja - végre - nem kelek fel 9h, sőt inkább10h-nél előbb, és akkor is még a dunyhám alatt olvasgatok - újságot, könyvet, levelet, netet, blogot, régi cseteket - egy nagy bögre kávéval és némi reggelivel. Be kell valljam, ezt imádom! Az ágyban töltött olvasós hétvégi reggeleket. Ennél jobban mindezt csak egy jópasival bírom, de ő épp nincs a láthatáron! (újévi projekt 1.)
Közben persze egy csomó mindenen gondolkozik az ember, vagy egyszerűen csak jár a fejében. Nem nevezném előző évi összefoglalónak, mert azt már nagyon unnám, ugyanis én rettentő hálás vagyok, hogy véget ért a tavalyi év! Mert nem volt könnyű, bár voltak benne klassz fejezteket, és szerencse, hogy a vége jól alakult... Bizonyára nem is az évvel volt a gond, hanem a hozzáállásommal, az én percepciómmal, és végül néhány mínuszos kötelezettségemmel -- hát akkor ezt tanultam, időben zárjak le projekteket! (phd leadódott; így, befejezett melléknévi igenévként.)
Ebben a majd két hete tartó ünnepi hesszben (értsd: evés-ivás-dínom-dánom-heje-huja) sok minden történt. És persze már megint minden élesben. Ehhez most már úgy látszik, hozzá kell szokjam. Néha azt gondolom, hogy mások történetei jobban megviselnek, mint a sajátjaim. A szívem lágya nem változik, és utálom, hogy mindig igazam van/lesz - a k* életbe! Úgy látszik ez a tanácsadói szerep bejött, a személyesben is, ott a leginkább! (Talán ezzel kellene foglalkoznom hivatásszerűen?) De meg kell tanuljam, hogy ne vonódjak úgy be, mert akkor az energiáim is szertefutnak, s mi lesz így velem!? (újévi projekt 2.)
És persze azon is elgondolkoztam, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzak már végre magammal, azzal, hogy valójában én mit is akarok az életemtől. (A személyes nagyjából megvan, ez most itt a meló.) Ez apránként történik, csak úgy hallgatok másokat, no meg magamat, hogy mit is beszélek! Ez nagyon jó. Aztán úgy döntök, hogy inkább azt mondom, amit érzek, nem pedig azt, amit várnak tőlem. És tetszik, hogy ez kevésbé lepi meg a barátaimat és a családomat, mint vártam! (de lehet hogy már hozzámszoktak!?) Úgy döntök, hogy ebben az évben elindulok, illetve erősítem azt az irányt, amit én szeretnék, amitől hosszútávon jól érezhetem magam ez életemben. Ki kell találjam magam! Ez újra sok tanulást és kalandokat ígér! (újévi projekt 3.)
Amúgy meg az is meglep, hogy egyáltalán nem olvastam sokat az ünnepi időszakban, pedig erre vágytam leginkább - nem találtak volna meg a hangulatomnak megfelelő olvasmányok? Pedig jópár érdekesség sorakozik a polcon! Lehet, hogy a szokásos évi családi Írottkő-mászás, a baráti csevelyek és ivászatok, gyermeki játékok, a lovi, meg a Széchenyi-fürdő jobban kellettek?? meg ez a három nap, amikor is csak úgy vagyok... Biztos. De arra is gondolok, hogy lusták vagyunk. Egy barátnőm jegyezte meg a napokban, hogy úgy csinálna már valamit, de nem tudja mit, miért nem hívja fel valaki egy jó ötlettel? Igen, szerintem, a legtöbben így vannak ezzel, hívjon már fel valaki, és mondja meg mi legyen a program. Aztán kitalálok valami izgit, de addigra kiderül, hogy jaj, most mégsem, meg jaj, az macerás! Egyedül meg nekem sincs kedvem. Na, mindegy. Túl sok a kompromisszum, amit kötni kell - továbbra is a spontaneitás híve szeretnék lenni!! meg a jó programoké!!
Ja, és az újévi projektek mellett még egy kis BOLDOGSÁGra vágyom - olyan felhőtlenre, ha csak egy ideig is, ami tölt és csak úgy szárnyalsz!!
Közben persze egy csomó mindenen gondolkozik az ember, vagy egyszerűen csak jár a fejében. Nem nevezném előző évi összefoglalónak, mert azt már nagyon unnám, ugyanis én rettentő hálás vagyok, hogy véget ért a tavalyi év! Mert nem volt könnyű, bár voltak benne klassz fejezteket, és szerencse, hogy a vége jól alakult... Bizonyára nem is az évvel volt a gond, hanem a hozzáállásommal, az én percepciómmal, és végül néhány mínuszos kötelezettségemmel -- hát akkor ezt tanultam, időben zárjak le projekteket! (phd leadódott; így, befejezett melléknévi igenévként.)
Ebben a majd két hete tartó ünnepi hesszben (értsd: evés-ivás-dínom-dánom-heje-huja) sok minden történt. És persze már megint minden élesben. Ehhez most már úgy látszik, hozzá kell szokjam. Néha azt gondolom, hogy mások történetei jobban megviselnek, mint a sajátjaim. A szívem lágya nem változik, és utálom, hogy mindig igazam van/lesz - a k* életbe! Úgy látszik ez a tanácsadói szerep bejött, a személyesben is, ott a leginkább! (Talán ezzel kellene foglalkoznom hivatásszerűen?) De meg kell tanuljam, hogy ne vonódjak úgy be, mert akkor az energiáim is szertefutnak, s mi lesz így velem!? (újévi projekt 2.)
És persze azon is elgondolkoztam, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzak már végre magammal, azzal, hogy valójában én mit is akarok az életemtől. (A személyes nagyjából megvan, ez most itt a meló.) Ez apránként történik, csak úgy hallgatok másokat, no meg magamat, hogy mit is beszélek! Ez nagyon jó. Aztán úgy döntök, hogy inkább azt mondom, amit érzek, nem pedig azt, amit várnak tőlem. És tetszik, hogy ez kevésbé lepi meg a barátaimat és a családomat, mint vártam! (de lehet hogy már hozzámszoktak!?) Úgy döntök, hogy ebben az évben elindulok, illetve erősítem azt az irányt, amit én szeretnék, amitől hosszútávon jól érezhetem magam ez életemben. Ki kell találjam magam! Ez újra sok tanulást és kalandokat ígér! (újévi projekt 3.)
Amúgy meg az is meglep, hogy egyáltalán nem olvastam sokat az ünnepi időszakban, pedig erre vágytam leginkább - nem találtak volna meg a hangulatomnak megfelelő olvasmányok? Pedig jópár érdekesség sorakozik a polcon! Lehet, hogy a szokásos évi családi Írottkő-mászás, a baráti csevelyek és ivászatok, gyermeki játékok, a lovi, meg a Széchenyi-fürdő jobban kellettek?? meg ez a három nap, amikor is csak úgy vagyok... Biztos. De arra is gondolok, hogy lusták vagyunk. Egy barátnőm jegyezte meg a napokban, hogy úgy csinálna már valamit, de nem tudja mit, miért nem hívja fel valaki egy jó ötlettel? Igen, szerintem, a legtöbben így vannak ezzel, hívjon már fel valaki, és mondja meg mi legyen a program. Aztán kitalálok valami izgit, de addigra kiderül, hogy jaj, most mégsem, meg jaj, az macerás! Egyedül meg nekem sincs kedvem. Na, mindegy. Túl sok a kompromisszum, amit kötni kell - továbbra is a spontaneitás híve szeretnék lenni!! meg a jó programoké!!
Ja, és az újévi projektek mellett még egy kis BOLDOGSÁGra vágyom - olyan felhőtlenre, ha csak egy ideig is, ami tölt és csak úgy szárnyalsz!!
Ezt kívánom Nektek is. Mindenkinek a sajátját.
No comments:
Post a Comment