húsvéti emlék(ezet)

Meglátogattam a "másik" családi-emlékezetet (a másik ágról). Azt szeretem a húsvéti ünnepekben, hogy lógok a Nagybátyámmal és nagyokat dumálunk, és persze közben tavasz van és nagyokat eszünk, amit a Nagynénem főz. Régen ilyenkor lógtunk át az egyik templomból a másikba, kisurrantunk mise közben, hogy lássuk a körmenetet (és sohasem buktunk le a nagyszülőknél:), de a lényeg a nagy "világmegváltó" beszélgetés volt.

Na, épp ilyen nagynéni szeretnék lenni!!

ma lenne 100 éves ...

az apai nagyapám, született Steiger Rudolf azaz Rudi papi. (1911. április 22. )

Ballagtam haza a körúti naptsütésben, arra gondoltam, hogy deJÓ hogy itt a tavasz, amikor bevillant, hogy ha ma a Föld napja van, akkor az egyben Papi születésnapja is -- ez számomra már mindig a valódi tavaszt jelentette gyerekkoromban!! Ráadásul alig akartam hinni az agyamnak, amikor rájöttem, hogy épp ma lenne 100 éves, pont mint a ház, amiben élek - micsoda egybeesések!
Feldobott a hír! Felhívtam Apámat is, hogy na, milyen nap van ma? Még a dátumot sem tudta pontosan, de megörült ő is a felfedezésemnek -hát így vagyok én a családi emlékezet ;))

Jó néhány történet bevillant a nagyapámról, aki 17 évet élt velünk, így velem is: hogy mindig ilyentájt húzott le a Balatonra, hogy aztán őszig ne is lássuk, csak ha mi is lementünk a nyaralóba. Ott aztán sütött nekünk palacsintát, több tucatot, a barátok is jól laktak. És máig nem ettem olyan finom vaniliáskiflit, amilyet ő sütött. (Sajnos nem hagytam rám a receptet.) Imádtam a friss vaniliáscukor illatát, amikor kibontottuk a dobozt. Vagy eszembe jutott az is, hogy mennyit snapszliztunk a nyaralóban, miközben fröccsözött - a tesóm meg kiakadt, ha veszített, - ott ültünk a lugas alatt, és tikkasztóan sütött a nap; a dinnyehéjat meg a szőlősbe dobtuk ki. Telente pedig velem húzatta a hegedűt gyakorlásképpen, "mert olyan tehetséges vagy! " mondta, no meg mert apám nógatott és kikérdezett bennünket. jó kéznél egy hegedűtanár persze. én meg csak az öcsémet irigyeltem, hogy ő gyakorolhat egyedül is, nem kell a felügyelet. (Ma is többet játszik, élvezettel.) Viszont azóta sem ettem olyan finom epret, amikor is ő gondozta az eprest, sok és édes eperízt is hozott akkor a korai nyár.
Papi 14 éve halt meg. 1997 telén. Elesett és kórházba került. Gégemetszést hajtottak végre rajta, így nem tudott beszélni. Az utolsó látogatásomkor, kitaláltam az ABC rendszert, amin elmutogatta a gondolatait, kéréseit, ez műdködött még néhány napig. Az utolsó papírcetlit a mai napig őrzöm "Szeretlek" írta reszketőn. Pontosan éreztem, bár távol voltam, hogy mikor halt meg, nem kellett telefon.

Remélem, ő is békében nyugszik odafenn!

a költészet napján..

...kaptam egy megzenésített verset, és nem is akármilyent, hanem egy kedvencet, egy kortársat... Závada Péter Szinopszisát. köszönöm!

az úgy volt, hogy E barátnőm megálmodott egy fesztivált, és elmesélte a tervét, én pedig segítettem neki továbbszőni az álmát, így kezdődött a Vers Zene fesztivál, amelyet a költészet napjára terveztünk, s amely tegnap este a Fogasházban teltházzal megvalósult. köszönet érte E-nek és segítőinek, valamint azon lelkes zenészeknek és színészeknek, akik ingyen vállalták a fellépést, hogy valami újat teremtsenek és szórakoztassanak bennünket. nagyon élveztem, hogy tényleg csak kortárs szerzők művei hangzottak el, így téve őket egyre inkább hallhatóvá. a hangulat nagyon meghitt volt

Vers Zene fesztivál - április 10.- fellépők névsora:
Aphonia együttesRadványi Balog Borzsák trió
Pécs Marcell SzólóProjekt
Tonett
Cirkuszka
Macska Szem
Berényi György trió

íme a vers:

Závada Péter: Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!

Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.

Múltunk lakik ma minden létigében.

Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.

Beléd oly görcsösen kapaszkodom.

Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.

Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:

A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek

- eltűnt időnkben mennyi révület!

És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,

hogy is mehetne bármi nélküled?

(Forrás: Holmi 2010/9.)

gondolat

A legmagányosabb dolog egyedül maradni egy beszélgetés közepén a gondolatoddal - mert lejárt az idő.

a bőrfotel

ma, amikor a vezető-beosztott kapcsolat alapelveiről tanultam a vizsgámra, nos, pont akkor eszembe jutott, amint a nagy bőrfoteledben ültem. egy anyagot olvastam, míg Te az asztalnál bütyköltél a gépeden, hangtalanul dolgoztunk a napfényes irodában. ez többször megtörtént, hogy csak úgy beültem hozzád egy kis csendre. egy kis vezetői csendre. ez nem a délelőtti "kávézzunk!" megbeszélés volt, hanem csak arra vágytam, hogy eltűnjek egy nyugodt félórára, mondjuk egy jelentést végiggondolni. jó volt így együtt dolgozni.
ez az alkalom azért maradt meg bennem, mert A. úgy kb. félóra múlva benyitott, hogy kérünk-e kávét, s hangjában meglepődéssel jegyezte meg: "maguk dolgoznak?". ezen nagyon jót derültünk a csendben. persze, mert ha a fotelban ülünk és beszélgetünk, akkor az úgy tűnik, mintha nem is dolgoznánk. lehet ezt így is látni, bár a fontos beszélgetések, hallgatások, röhögések mind a fotelekben zajlottak.
mostanában megint hiányzik a fotel, a nyugalma is - bár akkor sem volt mindig nyugodt a légkör, - az is hiányzik, hogy tudom, hogy kire számíthatok, hogy számít a véleményem, meg hogy mit gondolok és teszek. hiányzik ez a meghitt, bizalmi légkör.

és hiányzik a délelőtti kávézás rituáléja is.

álmomban hol jártam...

van egy jungi álmom. jobban mondva van egy álmom, akkor álmodom, amikor valami változik bennem. ilyenkor álmomban mindig kapok egy újabb szobát vagy kinyílik egy újabb helység az álombeli lakásomban. a jungi pszichológiában ez a személyiség fejlődéseként van leírva, a lakás (ház) önmagunk vagyunk.
nos, lett egy új szobám, azaz egy új hálószobám, átkerült az ágy egy napfényes sarokszobába, amely ablaka egy cseresznyefavirágos verandára nyílik, és a falat halványzöldre festettük. a legszebb az volt, hogy kaptam még egy kisebb szobát is, ami innen is nyílt, amikor vaciláltam, hogy ezt mire is lehetne használni, kiderült, az a gyerekszoba. egyre jobban tetszik a belső lakásom.
amúgy imádom a helyet. egy bérház felső emeletén van, ahol nagy kávéházi terasz van, hintaágyak és kényelmes fotelok, kanapék, amelyet a lakók közösen használhatnak. nagy a nyugalom és a derű, és árnyasak a fák, jó a hangulat.

most rendezkedem be.

************* xox *************

aztán volt egy másik álmom is. a munkahelyemen egy új kiadványt terveztünk, ment a vita, hogy mi legyen benne és hogyan nézzen ki. kifejezetten ragaszkodtam hozzá, hogy legyen elérhető CD formában is, ne csak nyomtatva (fura, mert ki nem állhatom a CD könyveket, a nyomtatott az igazi:). aztán otthagytam őket és elindultam a parkolóházból kocsival kifele, egy hajtűkanyarban találtam magam. A könyv borítója zöld volt, és a címe : Útravaló.

kimaradt az április elsejei tréfa...

... senkinek nem jutott eszébe a környeztemben, nekem sem. ez nagyon rossz jel!!

De ma reggel kaptam egy emailt, benne erre a hirdetésre mutató linkkel... és ez feldobott... hogy még van remény!!

idézem az egyik kommentelőt:
"Hajrá Avidámságot ebbe a Magyarhonnak nevezett neurológiai utógondozóba! :) "

hajrá!