Megvan David!

Michelangelo Davidjának képe is bekerült a rólamszóló montázsba, a jövőbenibe, mint a férfi energia megtestesítője :) ez azért jól hangzik! ;) Szerintem. Úgyhogy mostantól az Igazi felbukkanására is számíthatok! Remélem.
Az elmúlt napokban sokat tettem magamért. A hétvégét családállításon töltöttem, mely részemre nem hozott kirobbanó érzelmi áttörést, de ez állítólag nem is mindig van így, merthogy a hatás később is megmutatkozik. A módszer több, mint érdekes volt, de nagyon kimerültem vasárnap estére, és persze a többiek történetét is meg "kell" emésztenem, már amelyik hatással volt rám, nemcsak a sajátomat.
Ma pedig egy coach (vezetői tanácsadó) segítésével megkezdtem vezetői, - valójában személyi - fejlődésemet. Ez nagyon izgalmas! Van házifeladat, amit el kell készítenem - mára egy montázst kellett magamról -, és már a róla való gondolkodás is egyfajta önértékelésre késztetett, újra gondoltam, hogy mi fontos önmagam meghatározásakor. Érdekes volt, hogy a szabad(magán/baráti)idő jelentősége mennyivel fontosabb számomra (jelenleg), mint a szakmai/ munka feladatok. A kettő szétválasztása, a határok megtalálása a cél. Ez szól az elmúlt évekről, illetve arról, hogy még nincs meg a "hivatásom", amit szívesen csinálok. Reményeim szerint a sorozat végére azt is kitalálom, hogy hosszútávon mivel szeretnék foglalkozni!!

És persze a lelki történések mellett zajlik a zÉlet is, barátok, rokonok jönnek-mennek az életemben... ki, be, át, össze-vissza, úh vagyok háziasszony, gyerek, barát, és egyéb helyzetek :)

kemény csaj

elegem van ebből a jelzőből. azt hiszem, a héten ez rendesen kiverte nálam a biztosítékot. különböző okokból. azt, hogy rendszeresen fiúsítanak a munkahelyeimen (bár csak addig, amíg elég jól meg nem ismernek), azt már kezdem megszokni, de valójában elfogadni sohasem tudom. nem értem, hogy miért mérik a nőket és a férfiakat különböző mércével, kifejezetten szakmai helyezetekről beszélek. miért van az, ha nőként kiállsz a véleményed mellett, akkor rögtön keménynek/fiúsnak titulálnak? ez nonszensz. és korlátolt is - végül is a minősítőt is minősíti eme gondolata, nemde?
valamint azt is unom már, hogy rivalizálnak velem. tudatosan vagy tudatalatt (is). én ugyanis nem teszem. tudatosan biztos nem. ennyire nem érdekelnek helyzetek, nem foglalkoztatnak. és szeretném, ha mások sem tekintenének így rám. nagyon fárasztó ugyanis.

meg kell tanulnom elegánsan túllépni ezeken a helyzeteken.

egy kedves (női) mosollyal ;)

szauna

Mi jó a szaunában, kérdezik tőlem oly gyakran, mert hogy én nagyon szeretem. Nos, én szeretem, azt a száraz meleget, ami feltölt és dinamizál, szeretek csendesen feküdni és csak befelé figyelni. Figyelni a testem, hogy hogyan reagál, mit ad ki magából, hogy mikor elég neki. Szeretek a forróságban eltöltött percek után egy dézsa vizet magamra rántani, hogy érezzem, élek, hogy működök, hogy most fut szerteszéjjel a felgyűlt stressz és frusztráció. A leginkább pedig apró jégdarabokkal szeretem frissíteni az arcomat, hogy egy kicsit szúrkáljon, s az sem zavar, hogy utána órákig vörös fejjel járok.

A legjobban azt bírom, ha előtte úszhatok egy jót, s miután egy kicsit megmozgattam az izmaimat, kifulladtam a sok tempótól, akkor nyugodtan végignyúlhatok a 80-100 fokos melegben. Ja, tudom, hogy az infra a divatos, de én mégis a hagyományos finn szaunát szeretem, mert az megdobogtatja a szívem, és jó érezni, hogy hogyan csitul a pihenésben, ami egyfajta meditáció.

Most szerencsére találtam egy egész korrekt helyet, ahol mindez megvan (még sportolhatnék is, ha azt szeretném), nagyon kellemes és európéer a hely, de továbbra sem értem, hogy miért nem lehet végre egy olyan szaunát tervezni Magyarországon, ahol nem kell fürdőruha. Ez megőrjít! Papuccsal nem mehetek be, (bár a lábam leég), mert káros a műanyag párolgása, de a fürdőruhám (szintén szintetikus) párolgása nem az - ki érti ezt? Ráadásul a fürdőruhám a bőrömön van. Szeretném azt megérni, hogy természetes legyen az is itthon az agyakban, hogy szaunába, török fürdőbe meztelenül megy az ember, mert az úgy jó. Az idióta prüdériáját meg otthon hagyja, ha van neki.

Na, mindegy, azért élveztem. És fogom is! És lassan rászoktatom őket, hogy talán elég egy alj is...

gyakorlat

ma jógán megint nem ment az egyensúly gyakorlat. nem mintha amúgy sokat gyakorolnám, de jobb lábon mindig nehezebb. pedig jó ideje pont az egyensúlyom megtalálását gyakorolom.

aztán vannak azok a napok, hetek, hónapok, amikor látszólag nem történik semmi, nincsenek nagy változások, csak hétköznapi rutin, ami azért eléggé pörget, el is fáradok, és próbálom kitalálni, hogy mi töltene, és teszem is, de mégis valami azért még letaglóz.
de akkor sem történik semmi.
várom a pillanatot, amikor majd fog.
néha már-már azt hiszem, hogy itt van. de mégsem. újból csak a jól bevált gyakorlatok.
a pillanat majd fog.

amúgy utazom. térben és időben is. változatos. amikor már azt hiszem, tudok dolgokat magamról, modhatnám (?), hogy ismerem magam, akkor meglepődöm. azon, ahogy reagálok. mintha késésben lennék. vagy sietek. nem jó az időzítés. másképp járok. az idő végül is egy relatív fogalom. azon töprengek, hogy mikor éri utol a lelkem a történéseket. és hogy mikor önazonos valaki. hogy az vagyok-e, vagy csak póz. melyik vagyok én. gyakorlom.

egyensúly.