Wednesday 27 July 2011

Extravaganza 2011 : Macedónia - istro!

Az idei extravaganza - amiért anno ez a blog is indult - Macedóniában volt, kissé nosztalgikusan is mondhatnánk, de valahogy mégsem lett az, szerencsére. 2007 óta mindenkivel történt jó néhány változás, valahogy még felnőttebbek lettünk, és attól, hogy a kiindulópontunk akkor is Skopje volt, az nem befolyásolja azt, hogy az elmúlt években Közép-Európa számos országában és városában találkoztunk újra (és újra), valamint tartottuk a kapcsolatot a neten.
Még mindig nagyon izgalmas, hogy van egy csapat nő, szerte Európából, akiket csak a barátság tart össze (már rég beszélnek egymással rajtam kívül is, aki a kapocs voltam :D), és ezt úgy fejezzük ki, hogy néhány éve minden nyáron pár napot együtt töltünk, de hogy legyen apropója is, megmászunk egy hegyet. Így jártunk már az Olympos-on (ott kezdtük), a Triglavon (Szlovénia) és tavaly a Jabljak (Montenegro) volt az úticél. Időről időre vannak új becsatlakozók, de idén azzal vicceltünk, hogy az állandó folyamatos tagsághoz nem lehet, csak egy utat kihagyni ;) Idén végül négyen túráztunk, ketten pedig "csak" a tóparti lazázásba kapcsolódtak be.

Az idei hegy, egy régi kedvencem, a Pelister volt. Már kétszer próbálkoztam feljutni rá, egyszer az eső, másodszor a tavaszi hó akadályozta meg. Idén a déli oldaláról, a görög határ felől másztuk meg, így szebb is volt, és fel is értünk a célállomásra. Pompás látvány! :)
Útközben a Prespa tóra nyílt kilátás, - ahol előző nap dőzsöltünk irtó hangos parti zenére :(, - a végén pedig a "hegy-szemekre", nevesen a Golem ezero-ra (nagy tó) értünk fel. Igazi hegyi magasságba, ugyanis 2218 méteren fekszik. Csodás időnk volt, sütött a nap, és lágy szellő lengedezett, sehol egy felhő. Útközben azért éreztük, hogy esett itt is az eső az előző napokban, ugyanis több mocsaras részen is átvezetett az ösvény, bokáig süllyedtünk, majd átvágtunk fejig érő páfrányok és bozótosok között is -- nagy élmény volt!
Idén "igazi" túrán voltunk, volt velünk egy kedves helyi túrázó kolléga is, aki ismerte a terepet, így ő volt a vezetőnk. Hajnali f6-kor indult a társaság, s ennek köszönhetően a korai ebédet a csúcson fogyaszthattuk el - 11-12h között! Ilyen sem volt még! Addig csak kétszer volt egy-egy rövid megállás, folyamatosan haladtunk... a már majd' megszokott sorrendben: K, M, (H), Kr, N... és néha sikerült egy kicsit beszélgetni is, amikor épp nem a szuszból fogytunk ki!
A hegy és a társaság is megérte a fáradtságot :) bár megint megállapítottuk, hogy jó lenne hosszabban találkozni, mint egy hosszú hétvége, mert azért hosszú ez az utazás így... én két éjszakát töltöttem vonaton és buszon, s meg kellett állapítsam, hogy nem lettem fiatalabb!! már fáraszt a hajnali 5órás Keleti pu-n való ébredés.
Azért jó volt egy kicsit kimozdulni, és jó volt újra a Balkánon!! Egyre inkább kedvelem, és tetszik, ahogyan ott élnek, és legalább nyár is volt! Visszafelé, mert ugye életemben először a vonat-busz kombinációt választottam az utazásra, volt egy kis időm Belgrádban, hogy körbesétáljak - nagyon tetszett, így ősszel visszatérünk!

És persze Skopje is jó volt. Sokat változott az elmúlt 4 évben. Épül a történelmi hagyomány a főtéren, a "belvárosban", hétről-hétre új nemzeti hősök születnek, éled a nacionalizmus... ez szomorú volt! (Telerakták historizáló szobrokkal a főteret). Viszont az tetszett, hogy az albán bazár soron nyíltak új helyek, és van forgalom a bazárokban is. Voltak kedvenc helyeim, amik megmaradtak, mások viszont eltűntek. Bejártam az akkori életem fontos helyszíneit, most, hogy visszagondolok, érdekes, hogy mik maradtak ki (sehol sem voltam, ami a projekthez köthető), ez is elmondja, hogy mi fontos az életben. Nekem az emberek azok, ők éveken át megmaradnak.
Jó volt újra felfedezni egy várost, egy országot, ahol másfél évet éltem, olykor ismerősként köszöntött, és volt amikor a változásokat, az újdonságokat mutatta meg. Leginkább mégis a barátaimmal töltött időt élveztem, a beszélgetéseket és a kacagásokat -- ők hiányoztak igazán az elmúlt évben.
Mert az biztos, hogy ott Skopjéban valami fontos történt velünk akkor.

Friday 1 July 2011

párbeszéd..

"Racionálisabb vagyok, mint gondoltam!" - jött ki belőlem.
"Igen. Sokkal racionálisabb vagy. Ha nem lennél, gondolod, hogy felvettelek volna?" - és mosolyog a szeme. Szeret.

"Túlterjeszedem. A főnököm is mondja, hogy túlterjeszkedem. De nem zavarja. Terjeszkedj túl, mondja, így megoldod a feladatom." Bízik benne.
Túlterjeszkedem, gondolom, ez bosszantja. Hol a bizalom?

"Annyira türelmes vagyok! Életemben nem voltam ilyen türelmes" - mondom. "De elegem van. Nem bírom tovább, felrobbanok!" Irtó frusztrált vagyok. Aggódva néz.
"Akkor keress mást! Találd ki, hogy mit akarsz! Segítek." Támogat.

Úgy hiányzik.