doppler

hosszú idő óta először olvastam végre újra irodalmat :) még a szülinapomra kaptam meg a norvég kortárs irodalom egy remekét, erlend loe írását, a dopplert. soha nem hallottam az íróról, sem az írásairól, így úgy vághattam bele, hogy semmit nem tudtam róla. kifejezetten élvezem ezeket a helyzeteket.
doppler egy közép korú középosztálybeli, aki egy napon kiköltözik az erdőbe. ezt meséli el, hogy mindezt miért teszi, hogyan jut el eddig. elég szürrealisztikus. és meglepő is egyben, hogy túléli a norvég telet egy sátorban, attrocitások nélkül, egy jávorszarvas társaságában. mindemellett a környezete (elsősorban a felesége) meglehetősen nyugodtan reagál ezen eseményekre. elfogadja, hogy ezt a rendhagyó utat választja, olyannyira, hogy még követői is akadnak -- ettől biztosra vehető, hogy valami nincs rendben. nemcsak dopplerrel, hanem magában a társadalomban sem. ő maga lesz Afrika, azzal a különbséggel, hogy ő nem szereti az embereket. érdekes a párhuzam. majd egy félév után, amikor is a nem-eléggé ismert apjának állított totemoszlop elkészül, tovább áll, magával vive a fiát, hogy még beljebb húzódjon az erdőbe, ahol ennyi hatás sem éri, ahol nincs okoskodás.
várom a folytatást. mivel azt a kötetet is megkaptam :) kíváncsi vagyok, meddig jut!

a stílusa tetszett, a fordítás jó volt.
erlend loe: doppler