anyám olvas

a cím alapján persze gondolhatnánk arra (is), hogy anyám egy olvasott nő, mert tényleg az. rengeteg mindent elolvas, átfut, legyen az magas irodalom, vagy lányregény, utazási leírás és kaland, vagy egy-egy jó vers, a műfaj is változatos. aztán pedig beépíti önmagába, ezt a tulajdonságot biztos, hogy tőle örköltem: hogy ha valamit elolvasok, akkor lehet (sőt biztos!), hogy előbb-utóbb elfelejtem a történet résztvevőinek nevét, viszonyát, a helyszínt is, de ha a történet megérintett, akkor az egyből beépül, mintegy beivódik a gondolkodásomba, a rendszerembe. úgy is mondhatnám, hogy a részemmé válik. ez jó. mert valahogy bennem él tovább...

no, de anyám épp engem olvas. ez érdekes, mert hát az ember szülei általában nem tudnak minden hülyeségéről (csak amit leír;)), és még ritkábban olvassák. zavarhatna is, de inkább örülök, milyen klassz anyám van, aki használja a netet, és még az én blogomat is megtalálta! így legalább megtud rólam ezt-azt, mert galád módon én mostanában ritkán hívom, pedig gondolok rá sokat.
ő pedig az olvasás után csak úgy felhív, hogy létszámellenőrzést tartson, s mivel nem talál itthon, üzenetet hagy a rögzítőmön: 'Anyád voltam. Jó a blog! Elolvastam mindent. Szia, csók :)'

én pedig sajnálom, hogy megint nem értem időben haza, hogy legalább visszahívjam.