csendben lenni

nem tudták, hogyan kezdjék el a beszélgetést. ez mindkettejüket meglepte, s csak csetlettek-botlottak, mint két gátlásos tinédzser. micsoda helyzetkomikum! - gondolta a lány miközben vasalt. azon tűnödött, hogy miről is beszélgetne a sráccal, milyen témát dobna be, csakúgy lazán, amiről lehet csevegni. és itt megakadt. világ- és önmegváltó beszélgetésekből jó volt, mostanában is ezzel foglalkozott. de még nem tartottak ott. ahhoz kell valami kémia. netán néhány pohár bor, és főleg bizalom.
a téma kezdte izgatni. miről beszélne, ha úgy adódna. milyen témát vetne fel. nem jutott eszébe egyetlen köznapi, értelmes téma sem. eközben arra jutott, hogy már jó ideje mások alakítják beszélgetéseink témáját. őt is érdekelték persze ezek a beszélgetések, de ezek általában saját és mások gondolatainak rendszerezésével, önmaguk fejlesztésével, érzelmeivel foglalkoztak. nem pedig költészettel, irodalommal, zenével. de ez valójában lázba hozná a fiút?
végül úgy döntött, hogy bizonyára nem a témával van a baj. biztos tudnának miről beszélgetni, ha türelmesebb lenne. ki kellene várnia, amíg a fiú mond valamit. igen, legközelebb így tesz. ez lehet a jó megoldás!
aztán már csak azon kellett elgondolkodnia, hogy mit kezdjen a zavart csendben, amikor az összes keze földig ér és kalimpál, és hadarva találó mondatok csúsznak ki a száján. hogyan tudna hallgatni a csendben?