nos, az ug volt, hogy meg kinaban szerettunk volna pandat latni, de sajnos a feszitett peking programunkba ez nem fert bele. igy amikor taiwanon kiderult hogy lenne egy fel deleottunk, tudtuk, hogy tobb templot most nem tudnank befogadni, igy irany az allatkert - a pandaert!!
ekkor egy taipeiben taunlo regi baratnom jelezte, hogy nem is tudta, hogy itt van panda. negy eve meg nem volt. ezen egeszen addig szomorkodtunk, amig ki nem deriettuk, hogy van mackojuk nekin is (mire nem jo az internet!), no es persze jegyvetel elott meg is kerdeztuk.
az elsok kozt voltunk akik aznap beleptunk, es szerencsenkre a panda-haz is nyitva volt, igy kaptunk idopontot!! persze rohantunk a koalak utan, hogz mielobb megpillanthassuk a fekete-feher medvebocsokat.
kicsit csalodtunk. remek bevezeto es bemutato utan (az eletukrol), azt lattuk, hogy egy viszonylag unalmas es kicsi kornyezetben elnek. egy festett betonfalu epuletben, kevesse autentikus kornyezetben. nem csoda, ha depressziosakka valhatnak!
de ott terultek el baratsagosan, a feneuket mutatva nekunk az acsolt padozaton. nem eppen fotozasra es csodalasra vagytak.
az allatkert tobbi resze sem kerult a kedvenceink koze, ugyanis nem ereztuk, hogy eleg eletteret adnak az allatoknak. a budapesti allatkert (el)rendezettsege es otletessege megint bebizonyosodott. talan a tropusi elovilag bemutatasa volt a leghitelesebb, velug is ez itt egy szubtropusi klima volt, es az agakrol a vizcseppek a maguk termeszetessegevel csepegtek ala.
No comments:
Post a Comment