egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!
így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!
a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!
aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!
pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.
ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.
ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).
szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!
így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!
a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!
aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!
pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.
ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.
ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).
szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.
No comments:
Post a Comment