felemás cipőben

milyen érzés az, amikor az ember felemás cipőben jár?
és itt most nem a mondat átvitt értelméről értekeznék, hanem arról, hogy hogy jártam a minap (a szó szoros értelmében). szerdán két (! azaz kettő!!) pár új cipőt vettem a heti robot jutalmául, no meg, mert kitört a nyár és a tavalyi selejtezés után kellett. az egyik szép zöld és magasabb sarkú, míg a másik egy bordós piros csigacsattal, a kedvenc cipőmárkámból (Think!). nagy örömmel hagytam el a boltot, mert már fájt a lábam, és későre is jártam. gondoltuk, hazasétálunk a spontán sopping után, ezért a Nyugati sarkánál lecseréltem a lábbelimet a szép új pirosra, és kedélyesen, bár kissé lábfájósan ballagtunk végig a körúton. itthon boldogan vetettem le mindent, mert addigra épp elegem volt a napi szerkómból.
a héten többször felpróbáltam az új lábbeliket, úgy csajosan, ahogy kell, vagyis hogy az ember hozzápróbálja a ruhatárához, hogy mihez mi illik... kicsit furcsáltam, hogy szorít a ballábas még mindig, pedig a lábam már nem is fáj, de arra jutottam - bár megnéztem hogy ugyanezt a méretet hordom-e a márkából, - hogy majd egy kicsit biztos tágul. nem így lett. pénteken este, mikor indultunk volna el egy barátommal, döbbenten vettem észre, amikor zoknit cseréltem, hogy a jobb cipő 39-es, a méretem, míg a bal mérete 38! naná, hogy szorított!!
a helyzet komikus volt :) és persze így mehettem vissza a boltba ma, hogy átcseréltessem a megfelelő méretre. szerencsémre könnyen megoldották, elnézést kértek, így mostanra ismét kényelmesen és jó cipőben járok :-D