Nem, nem tettem fogadalmat, csak így alakult, spontán, s abban sem vagyok biztos, hogy valójában annak számít-e, ugyanis az ITC eszközök korában úgy is lehetek kapcsolatban, úgy is beszélgethetek másokkal, hogy közben meg sem szólaltam.
Mindenesetre szombat estétől hétfő reggelig egy szót sem szóltam - mégcsak magamban sem beszéltem hangosan, ami felettébb meglepett! Arra, hogy már vagy egy napja nem beszéltem senkivel, vasárnap délután döbbentem rá, addig ugyanis olvastam. Aztán persze már sportot űztem, hogy hacsak nem hív fel vagy ugrik be hozzám valaki, akkor én nem teszem, hanem kibírom szótlan.
Így lett. Bár csettelni ezért sikerült a távoli barátokkal :) Mindenesetre érdekes érzés volt nem-megszólalni, miközben néha úgy éreztem, hogy a gondolataim hangosan mondódnak ki a fejemben. Visszhangozva az éterben - de nem, kint csend volt.
Szeretem ezeket a napokat, amikor feszegetem a határokat, és élvezem a külső csendet, befelé figyelve.
No comments:
Post a Comment