keresem a szót

nemtom mi van, de hulla vagyok.

a nő vágya

hétvégi programkezdet a Sziget Fesztiválon. Ez az egy érdekelt: mit jelent a Vigszínháznak egy radikális musical? főleg hogy a nő - mint olyan - adja a címét. a bemutatóból ítélve, még van mit csiszolni az énekpróbákon, de mindenesetre érdekes lesz. októberben. kivárjuk.

érdekesen alakul(t) ez a fesztivál hétvége. nagyon fáradt vagyok. csak néhány barátommal futottam össze, és egyetlen új emberrel sem ismerkedtem meg. fura. idén volt először, hogy mindenki csak megnézett, de nem mert leszólítani. haha. én meg senkit sem bátorítottam. tök jó volt csak úgy figyelni az embereket. semmi sem volt a fejemben, csak néztem a kavalkádot, amiért a Szigetet szeretem. annyi féle ember van, és jól mutatnak itt egymás mellett. változatos. meg azt is néztem, hogy milyen interakcióik vannak. szeretném, ha előzékenyek és figyelmesek lennének egymással, de a mámoros állapotban ez már nem mindig megy.

programok gyanánt pénteken - a színházon kívül - nem sok mindenről tudok beszámolni, ugyanis mindenről lemaradtunk: csak ettünk, ittunk, pálinkáztunk, hastáncoltunk és sodródtunk - ez jó volt. a szombat már fegyelmezettebben alakult, ugyanis a többieknek volt elképzelnivalója, és ahhoz lehetett viszonyulni ;) így volt: f-zámbó happy dead band. péterfi bori. al di meola. bëlga. la fura dels baus (na ez q* jó volt!), meg örömzenék, aztán annyira fáradt lettem (megint - pedig vagy 12órát aludtam), hogy hazajöttem. de ez elég jó így! annyira jó, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol, s azt teszem, ami nekem jó. bulizni meg ugyis a barátaimmal szeretek. a túl nagy zaj amúgy is leszívja az energiáimat.

hogy ma kimegyek-e? az még kérdéses. valahogy nem vágyom rá. jó ez a kis pihi, meg sport, meg édes semmittevés. és van érdekes olvasnivalóm is - hosszú idő után először. persze francia. de jó!
persze ez a döntésem is még megváltozhat ;)

mulassatok ti is jól!

csendben lenni

nem tudták, hogyan kezdjék el a beszélgetést. ez mindkettejüket meglepte, s csak csetlettek-botlottak, mint két gátlásos tinédzser. micsoda helyzetkomikum! - gondolta a lány miközben vasalt. azon tűnödött, hogy miről is beszélgetne a sráccal, milyen témát dobna be, csakúgy lazán, amiről lehet csevegni. és itt megakadt. világ- és önmegváltó beszélgetésekből jó volt, mostanában is ezzel foglalkozott. de még nem tartottak ott. ahhoz kell valami kémia. netán néhány pohár bor, és főleg bizalom.
a téma kezdte izgatni. miről beszélne, ha úgy adódna. milyen témát vetne fel. nem jutott eszébe egyetlen köznapi, értelmes téma sem. eközben arra jutott, hogy már jó ideje mások alakítják beszélgetéseink témáját. őt is érdekelték persze ezek a beszélgetések, de ezek általában saját és mások gondolatainak rendszerezésével, önmaguk fejlesztésével, érzelmeivel foglalkoztak. nem pedig költészettel, irodalommal, zenével. de ez valójában lázba hozná a fiút?
végül úgy döntött, hogy bizonyára nem a témával van a baj. biztos tudnának miről beszélgetni, ha türelmesebb lenne. ki kellene várnia, amíg a fiú mond valamit. igen, legközelebb így tesz. ez lehet a jó megoldás!
aztán már csak azon kellett elgondolkodnia, hogy mit kezdjen a zavart csendben, amikor az összes keze földig ér és kalimpál, és hadarva találó mondatok csúsznak ki a száján. hogyan tudna hallgatni a csendben?

bloggerszövetség

ez a nap híre!! nem tudom, melyik kategóráiban indítsam, mert rég hallottam ekkora őrületet - jellemzően UP. hogy 40-45ezer blogot bír el az ország, hát ez vicc! (annyit se - de miért akadályoznánk meg bárkit is, hogy szíve / esze szerint írjon??)
lehet, hogy előbb a minődségi újságírásért kellene tenni valamit! (mert ott még a fákat is kivágják, hogy a papírra nyomtassanak)
na, szórakozzatok Ti is:
http://index.hu/video/2009/07/21/megalapult_a_magyar_bloggerszovetseg/
sajna, továbbra sem sikerült betennem videóként.

anyám olvas

a cím alapján persze gondolhatnánk arra (is), hogy anyám egy olvasott nő, mert tényleg az. rengeteg mindent elolvas, átfut, legyen az magas irodalom, vagy lányregény, utazási leírás és kaland, vagy egy-egy jó vers, a műfaj is változatos. aztán pedig beépíti önmagába, ezt a tulajdonságot biztos, hogy tőle örköltem: hogy ha valamit elolvasok, akkor lehet (sőt biztos!), hogy előbb-utóbb elfelejtem a történet résztvevőinek nevét, viszonyát, a helyszínt is, de ha a történet megérintett, akkor az egyből beépül, mintegy beivódik a gondolkodásomba, a rendszerembe. úgy is mondhatnám, hogy a részemmé válik. ez jó. mert valahogy bennem él tovább...

no, de anyám épp engem olvas. ez érdekes, mert hát az ember szülei általában nem tudnak minden hülyeségéről (csak amit leír;)), és még ritkábban olvassák. zavarhatna is, de inkább örülök, milyen klassz anyám van, aki használja a netet, és még az én blogomat is megtalálta! így legalább megtud rólam ezt-azt, mert galád módon én mostanában ritkán hívom, pedig gondolok rá sokat.
ő pedig az olvasás után csak úgy felhív, hogy létszámellenőrzést tartson, s mivel nem talál itthon, üzenetet hagy a rögzítőmön: 'Anyád voltam. Jó a blog! Elolvastam mindent. Szia, csók :)'

én pedig sajnálom, hogy megint nem értem időben haza, hogy legalább visszahívjam.

kéményseprő a reggel

ma reggel kiírtam a skype-on meg a facebookon meg a: hogy várom a kéményseprőt, ma jön... 8-11h között.. úgy ráérek ... meg az egész ház is... évente egyszer ... biztosan.

aztán telt az idő.. az túlzás, hogy felhúztam magam, mert ugye reggel nyolcra nem sikerült elkészülni az esti elhajlás után. viszont azon igen is ki tudok akadni, hogy milyen egy ország az, ahol évente játszuk el, hogy nincs kéményem. pontosabban mióta itt élek biztos nincs, be van falazva. a seprő ma elmondta, hogy akkor is meg kell néznie (egy BM (!sicc) rendelet értelmében), mert az másnál tehet be, ha én illegálisan rákötök. (NB: be sem jött az ajtón, hogy lássa a befalazott kéményemet, amire rákötöttem ;). Amúgy, ha így tennék, akkor mától a jövő évig bármikor megtehetném, mert ki állítja, hogy csak télen lehet fűteni, ha én most fázom!?

ahogy közelgett az idő többször gondoltam végig, hogy ezt miért lehet így. nem lehetne egy fixebb időpont, mondjuk első emelet 8:00, második emelet 8:20 stb., esetleg valamilyen esti időpont (végül is ezért nem venne ki az ember egy nap szabit), amit előzetesen egyeztetnek velem, hiszen mégiscsak lehet, hogy a nyár közepén esetleg nyaralok valahol, s előző este nem biztos, hogy megpillantom az igencsak egyszerűen a liftre kibiggyesztett tájékoztatót arról, hogy 21-e a kiválasztott reggel a kéményseprésre. Nem az lenne a szolgáltatás?? végül is ezért fizet a ház! no, meg még kötelező is ez a tulajdonosnak.

És azon is gondolkodtam, hogy ha át alakítanám a lakást, beleértve a fűtést is, azt engedélyeztetnem kellene az önkormányzat műszaki irodáján, s ők - vélelmezem én- értesítik erről nemcsak a földhivatalt, apehot, kitudjamégkit, hanem a kéményseprőket is. Ez logikus lenne műszakilag is, nem?

végül..

már épp azon voltam, hogy muszáj megkeresnem, hogy hol jár a házban, mert tovább nem tudok várni, értsd otthon lógatni a lábam, amikor is ... a kéményseprő h11h-kor csengetett.

hurrá! úgy ráérünk, mi itt a házban.. mint az egész ország :)

balaton forever

annyira jó, hogy van nekünk a balaton!! imádom. már megint. még mindig. annyira jó!
badacsonyi hétvége - spontán. barátok, dumcsik, vihar, még több, bor, -15fok, flört, zokni és esőkabát, lelki- fröccs, túra, napfürdő és pirulás, stopposok fel-le, élmény.
visszatért a balatoni nyár!

magas labda

Tóth Krisztina verse (2009) : Magas labda

Ez itt az éjszaka minden fénylő tetője.
Át kell ütni a folyó felett a holdat.
Ezt itt az életed, ide jöttél előle,
mert nem megy a halál, hiába gyakoroltad.

Ez meg a szél - nincs tőle könnyű dolgod.
Látszik, hogy lengenek a vezetékek.
Át kell ütni a szívedet, te boldog.
Ott száll a magas labda, még eléred.

Az ott a folyó, fölötte lüktető ég.
Dobog, dobog, de koncentrálj a percre.
Közel nagyon: gyakorlod, hogy csak emlék!
Kivel játszol, hova figyelsz? Te.

nyári reggel

amikor kilépett az utcára, elámult... nem tudta, hogy melyik évbe csöppent. az újságos standon lévő újságok évszáma meglepően soknak tűnt. 2009. neki pedig az volt az érzése, hogy ez a 1999-es év. akkor volt ez a hűvös nyári hangulata, amikor kipattan a reggel a buborékból. valahogy a hőség közeledtével szétpattan a reggeli hűvösség, és ott áll frissen és üdén.

egyedül frissnek nem érezte magát, de az érzés ismerős volt. ott állt és kóstolgatta a reggelt. s azon gondolkodott, hogy az élet ismételheti-e önmagát. és hogy feljebb jutott-e a spirálon?

az autómagnón a cd tétele egy crescendóhoz közeledett, majd újra elcsitult, úgy játszott, akár a reggeli szellő, kicsit nosztalgikusan, de mégis egy új korszak ígéretét hozta. régen érezte magát ilyen jól. egy pillanatra boldog volt. ismét egyensúlyba került önmagával.

a tíz évvel ezelőtti önmaga jutott eszébe, az a bohém lány, s arra gondolt, milyen is volt az a nyár. akkor költözött vissza az országba, és fedezte fel újra a várost.

ennek a felfedezésnek az ígéretével vágott neki újra.

mitől randi egy találka?

szondáztatom a barátnőimet, hogy szerintük mitől randi egy találka. én ugyanis nem vagyok egyértelműen tisztában ezzel. persze a koromra való tekintettel lehetnék ;) de mégsem. biztos vagyok benne, hogy jó néhány ismerkedős, beszélgetős estét "buktam" már be így, hogy nem gondoltam rá randiként (vajon miért nem?). szerintem, lehet csak úgy egy jót beszélgetni valakivel, anélkül, hogy nőként vagy férfiként tekintenénk rá, csak a beszélgetés és a gondolkodás kedvéért (vagy ez túl intellektuális?).

úgyhogy azon morfondírozom, hogy ha már nem hangzik el a bűvös mondat "hogy elhívhatlak randizni?", akkor miből lehet ezt megállapítani. legalább is előre. (utólag ugyis kiderül - ha,- hogy kinek mi volt az elvárása ;))

egyenlőre ott tartok, hogy csak az intuíciók, no meg az érzések vannak. az ezekből adódó viselkedés és metakommunikáció az, ami kibillenti az embereket a nem-egyértelmű helyzetből. azon helyzetből, hogy nem vállalják fel előre, hogy ez egy randi, hanem csak sodródnak. ami persze (lehet) izgalmas, csak nem tudatosított. mármint azon a szinten, hogy mit szeretnénk. bár lehet, hogy ez megfogalmazásra kerül belül, csak kifelé nem kommunikálódik, mert azt akkor vállalni kell.

ilyen ez a világ? mindenki fél vállalni az érzéseit? önmagát? remélem, nem!