kinn vagyok Jackson, Mississipi-ből, ahol ez elmúlt napokat töltöttem. nagyon kemény volt,
túlfűtött faji feszültségek a 60-as évek hátteréből, mégsem a politikai, civil mozgalmakon keresztül mutatja mindezt be, hanem a cselédek történetein keresztül látunk bele a fehér háztartásokba, válunk részesévé három nő összefonódó történetének, barátságának, akik "csak" elmondanák, milyen fekete cselédnek lenni fehér családoknál. furcsa, nehéz világ ez, sok ki nem mondott tettel, érzéssel, ahol a különböző státuszuk ellenére nagyon egymásra vannak utalva az emberek, és ami megmutatja azért azt is, hogy ki hogyan tud ember maradni, és ki hogyan akar, felel meg a társadalmi elvárásoknak, egy olyan történelmi háttérben, ami épp forrong és változóban van.
rég olvastam ilyen jó irodalmat a Délről. valamit nagyon
megérzett Kathryn Stockett the Help c. könyvében (azóta utána néztem, a könyv best-seller, és film is készült belőle). asszem Toni Morisson könyvei óta nem olvastam ilyen hatású könyvet. a bőrömön éreztem minden rezdülését. bár olyan apró betűkkel szedte a Penguin,
hogy a szemem majd kifolyt, de nem tudtam letenni, annyira feszes volt és
felkavaró. ráadásul úgy volt írva, ahogy ott beszélnek, eszméletlen nehéz volt először
ráhangolódni erre a fekete-déli-angolra (írásban!), de megérte a fáradtságot.
"Wasn't that the point of the book? For women to realize.
We are just two people. Not that much separate us. Not nearly as much as I'd thought."
No comments:
Post a Comment