Wednesday, 29 June 2011
Wednesday, 22 June 2011
az uszodák esete
van az a helyzet, amitől kiakadok - jójó, ezt nem olyan nehéz elérni, mert eléggé nem értem a világot, hogy miért nem úgy működik, miért nem úgy működtetjük, hogy a lehető legkényelmesebb legyen számunkra.
újra vettem bérletet a komjádi uszodába, no még márciusban, mert szeretek úszni. húsvét után megyek, és kiderült, hogy a kinti 50 méteres medence nem működik. eltelt még 2-3 hét, hetente telefonáltam, hogy mikor lehet végre úszni, mertugyehát bérletem van, és szeretnék. a 25 méteres sátoros működik mondták. háááát... egyszer kipróbáltam és sok(k) volt; annyian voltunk, no meg rövid is! szóval újra hívtam őket, hogy mi van. kiderült, hogy csőtörés van, és csak pünkösdre lesz meg. ekkor berágtam.
átnyergeltem a sportusziba a margitszigetre. viszont ebben a megoldásban meg az a rossz, hogy be kell gyalogolni a szigetre a jászairól, mert a villamos még mindig nem áll meg. na, de vettünk egy kollégámmal közös bérletet, hogy akkor most hajrá felkészülés a balaton-átúszóra. működik.
igen ám, és látom, hogy ugyanolyan a két bérlet. jé, mondom, ugyanaz az üzemeltető, így lehet, hogy kompatibilis?
újabb telefon a komjádiba, hogy hogy állnak (jóval pünköst után járunk!)? nos, ez nem lesz kész júliusig (igazán érdekelne, hogy milyen csőtörés ez, ami az uszodát használaton kívül tartja nyáron és csődbe viszi?), viszont azt a választ kaptam, hogy a bérlet érvényes a sportba. HÚdeJÓ gondoltam, végre ez könnyedén megy majd itt a 21. században. hát, nem. ugyanis az informatikai rendszereket nem sikerült összehangolniuk, bár ugyanolyan színű, formájú, vonalkódú bérletet használ a két uszoda.ugyanazt a rendszert.most reggelenként az őrön keresztül jutok be a sportuszodába, aki egy darab papírra írja fel a kódomat (mindig más őr, mindig más papírra) - csak azt nem tudjuk, hogy hanyadik alkalomnál járok. szeretném tudni, hogy lesz ebből elszámolás, én ugyanis nem számolom az alkalmakat.
na, mindegy. az azért kissé bosszant, hogy ha valamit lehetne működtetni esetleg jól (még vis maoir helyzet esetén is!), akkor azt miért működtetjük szarul??
hát, így élünk mink itt a Balkánon!
újra vettem bérletet a komjádi uszodába, no még márciusban, mert szeretek úszni. húsvét után megyek, és kiderült, hogy a kinti 50 méteres medence nem működik. eltelt még 2-3 hét, hetente telefonáltam, hogy mikor lehet végre úszni, mertugyehát bérletem van, és szeretnék. a 25 méteres sátoros működik mondták. háááát... egyszer kipróbáltam és sok(k) volt; annyian voltunk, no meg rövid is! szóval újra hívtam őket, hogy mi van. kiderült, hogy csőtörés van, és csak pünkösdre lesz meg. ekkor berágtam.
átnyergeltem a sportusziba a margitszigetre. viszont ebben a megoldásban meg az a rossz, hogy be kell gyalogolni a szigetre a jászairól, mert a villamos még mindig nem áll meg. na, de vettünk egy kollégámmal közös bérletet, hogy akkor most hajrá felkészülés a balaton-átúszóra. működik.
igen ám, és látom, hogy ugyanolyan a két bérlet. jé, mondom, ugyanaz az üzemeltető, így lehet, hogy kompatibilis?
újabb telefon a komjádiba, hogy hogy állnak (jóval pünköst után járunk!)? nos, ez nem lesz kész júliusig (igazán érdekelne, hogy milyen csőtörés ez, ami az uszodát használaton kívül tartja nyáron és csődbe viszi?), viszont azt a választ kaptam, hogy a bérlet érvényes a sportba. HÚdeJÓ gondoltam, végre ez könnyedén megy majd itt a 21. században. hát, nem. ugyanis az informatikai rendszereket nem sikerült összehangolniuk, bár ugyanolyan színű, formájú, vonalkódú bérletet használ a két uszoda.ugyanazt a rendszert.most reggelenként az őrön keresztül jutok be a sportuszodába, aki egy darab papírra írja fel a kódomat (mindig más őr, mindig más papírra) - csak azt nem tudjuk, hogy hanyadik alkalomnál járok. szeretném tudni, hogy lesz ebből elszámolás, én ugyanis nem számolom az alkalmakat.
na, mindegy. az azért kissé bosszant, hogy ha valamit lehetne működtetni esetleg jól (még vis maoir helyzet esetén is!), akkor azt miért működtetjük szarul??
hát, így élünk mink itt a Balkánon!
Friday, 3 June 2011
Sunday, 29 May 2011
"sport, szex és barátok"
legutóbb egy idősbb barátom az FB-n kérdezte mit tegyen a stresz (és depi) ellen!? amire azt bírtam visszaírni, hogy "sport, szex és barátok" a kulcs. próbált alkudozni a sorrendet illetően, hogy biztos ebben a sorrendben értem-e, de ezt ráhagytam, mert hát az tényleg lehet tetszőleges, ami fontos viszont, hogy tegyen az ember a testi-lelki egészségéért - és talán ezt a hármast úgy töltheti fel, ahogyan neki a leginkább megfelel!
fontos, hogy legyen benne lazítás, levezetés, de egyben energetizáló tevékenység is, persze ennek az aránya is függ a személyiségünktől, de azt hiszem a legjobb arcát mindenki akkor mutatja, ha megvan az egészséges egyensúly -- persze ehhez nagyon kell tudnunk a saját szükségleteinket és jól kell detektálni a saját érzéseinket, és akkor még ott van a környezetünk, akik ugyanezt keresik, és hogy ebből hogy lesz egyensúly? hát leginkább úgy, hogy sokat beszélgetünk egymással arról, hogy valójában mit szeretnénk, mi jó nekünk és nyitottan fordulunk a másik, a mások igényei felé is, és megtaláljuk a leginkább hozzánk illő embereket!
fontos, hogy legyen benne lazítás, levezetés, de egyben energetizáló tevékenység is, persze ennek az aránya is függ a személyiségünktől, de azt hiszem a legjobb arcát mindenki akkor mutatja, ha megvan az egészséges egyensúly -- persze ehhez nagyon kell tudnunk a saját szükségleteinket és jól kell detektálni a saját érzéseinket, és akkor még ott van a környezetünk, akik ugyanezt keresik, és hogy ebből hogy lesz egyensúly? hát leginkább úgy, hogy sokat beszélgetünk egymással arról, hogy valójában mit szeretnénk, mi jó nekünk és nyitottan fordulunk a másik, a mások igényei felé is, és megtaláljuk a leginkább hozzánk illő embereket!
..csak elkezdeni nehéz..
Tuesday, 3 May 2011
Monday, 2 May 2011
Mert vezetni jó!
Amióta eszemet tudom, vezetőkkel és persze vezetőként is dolgozom, függetlenül, hogy van-e ilyen titulusom vagy sem. Mindig meglepnek, és mindig rengeteget tanulok tőlük. Lehet, hogy ezért is vonzott, hogy tanuljak erről. Azt hihetném, hogy most coachként csak ők kapnak tőlem, de a helyzetek többségében én magam is rengeteget tanulok. Vannak, akik ösztönösen jól teszik a dolgukat, van érzékük a vezetéshez, megfelelő arányban és mértékben kerülnek kapcsolatba az ügyfeleikkel és bánnak az embereikkel, és mindezt élvezik is, nekik "csak" a stílusukon kell csiszolni, és olykor jól irányzott kérdésekkel elgondolkoztatni őket, és persze vannak olyanok vezetők is, akik egy teljesen más közegből, értékvilágból váltak vezetővé, és tanulniuk kell az emberek vezetését, a rendszerekben történő gondolkodást és kommunikációt, fel kell ismerniük, hogy ő maguk mitől lehet(né)nek jó vezetők. Ezek a nehezebb kihívások, de szeretem ezeket, főleg, ha elég nyitottak az érintettek a változásra, és felismerik, hogy ez a változás nekik miért jó.
Évekig az állt mottóként a szobámban a parafa táblán henyészett módon egy papírfecnin, hogy "Mert változni jó!", mialatt egy több száz fős céget segítettem újra szervezni, kitalálni, hatékonyabbá tenni, majd persze működtetni is. Az ellenállás eleinte elég nagy volt, hiszen a legtöbben nem szeretik a változásokat, nem könnyű elkötelezetté tenni vezetőket és beosztottakat sem, ahhoz jól kell tudni megmutatni, "eladni", hogy az nekik miért is jó. És ehhez idő kell. Sok együtt átbeszélt idő, hogy ugyanazt gondoljuk, ugyanazt értsük és egy irányba húzzunk. Ezt a változást, és a benne rejlő személyes és közösségi sikert probálom megmutatni azoknak a vezetőknek, - legyenek a hierarchiában bármely szinten is, - akikkel együtt dolgozom.
Évekig az állt mottóként a szobámban a parafa táblán henyészett módon egy papírfecnin, hogy "Mert változni jó!", mialatt egy több száz fős céget segítettem újra szervezni, kitalálni, hatékonyabbá tenni, majd persze működtetni is. Az ellenállás eleinte elég nagy volt, hiszen a legtöbben nem szeretik a változásokat, nem könnyű elkötelezetté tenni vezetőket és beosztottakat sem, ahhoz jól kell tudni megmutatni, "eladni", hogy az nekik miért is jó. És ehhez idő kell. Sok együtt átbeszélt idő, hogy ugyanazt gondoljuk, ugyanazt értsük és egy irányba húzzunk. Ezt a változást, és a benne rejlő személyes és közösségi sikert probálom megmutatni azoknak a vezetőknek, - legyenek a hierarchiában bármely szinten is, - akikkel együtt dolgozom.
Mert vezetni jó!
Monday, 25 April 2011
húsvéti emlék(ezet)
Meglátogattam a "másik" családi-emlékezetet (a másik ágról). Azt szeretem a húsvéti ünnepekben, hogy lógok a Nagybátyámmal és nagyokat dumálunk, és persze közben tavasz van és nagyokat eszünk, amit a Nagynénem főz. Régen ilyenkor lógtunk át az egyik templomból a másikba, kisurrantunk mise közben, hogy lássuk a körmenetet (és sohasem buktunk le a nagyszülőknél:), de a lényeg a nagy "világmegváltó" beszélgetés volt.
Na, épp ilyen nagynéni szeretnék lenni!!
Friday, 22 April 2011
ma lenne 100 éves ...
az apai nagyapám, született Steiger Rudolf azaz Rudi papi. (1911. április 22. )
Ballagtam haza a körúti naptsütésben, arra gondoltam, hogy deJÓ hogy itt a tavasz, amikor bevillant, hogy ha ma a Föld napja van, akkor az egyben Papi születésnapja is -- ez számomra már mindig a valódi tavaszt jelentette gyerekkoromban!! Ráadásul alig akartam hinni az agyamnak, amikor rájöttem, hogy épp ma lenne 100 éves, pont mint a ház, amiben élek - micsoda egybeesések!
Feldobott a hír! Felhívtam Apámat is, hogy na, milyen nap van ma? Még a dátumot sem tudta pontosan, de megörült ő is a felfedezésemnek -hát így vagyok én a családi emlékezet ;))
Jó néhány történet bevillant a nagyapámról, aki 17 évet élt velünk, így velem is: hogy mindig ilyentájt húzott le a Balatonra, hogy aztán őszig ne is lássuk, csak ha mi is lementünk a nyaralóba. Ott aztán sütött nekünk palacsintát, több tucatot, a barátok is jól laktak. És máig nem ettem olyan finom vaniliáskiflit, amilyet ő sütött. (Sajnos nem hagytam rám a receptet.) Imádtam a friss vaniliáscukor illatát, amikor kibontottuk a dobozt. Vagy eszembe jutott az is, hogy mennyit snapszliztunk a nyaralóban, miközben fröccsözött - a tesóm meg kiakadt, ha veszített, - ott ültünk a lugas alatt, és tikkasztóan sütött a nap; a dinnyehéjat meg a szőlősbe dobtuk ki. Telente pedig velem húzatta a hegedűt gyakorlásképpen, "mert olyan tehetséges vagy! " mondta, no meg mert apám nógatott és kikérdezett bennünket. jó kéznél egy hegedűtanár persze. én meg csak az öcsémet irigyeltem, hogy ő gyakorolhat egyedül is, nem kell a felügyelet. (Ma is többet játszik, élvezettel.) Viszont azóta sem ettem olyan finom epret, amikor is ő gondozta az eprest, sok és édes eperízt is hozott akkor a korai nyár.
Papi 14 éve halt meg. 1997 telén. Elesett és kórházba került. Gégemetszést hajtottak végre rajta, így nem tudott beszélni. Az utolsó látogatásomkor, kitaláltam az ABC rendszert, amin elmutogatta a gondolatait, kéréseit, ez műdködött még néhány napig. Az utolsó papírcetlit a mai napig őrzöm "Szeretlek" írta reszketőn. Pontosan éreztem, bár távol voltam, hogy mikor halt meg, nem kellett telefon.
Ballagtam haza a körúti naptsütésben, arra gondoltam, hogy deJÓ hogy itt a tavasz, amikor bevillant, hogy ha ma a Föld napja van, akkor az egyben Papi születésnapja is -- ez számomra már mindig a valódi tavaszt jelentette gyerekkoromban!! Ráadásul alig akartam hinni az agyamnak, amikor rájöttem, hogy épp ma lenne 100 éves, pont mint a ház, amiben élek - micsoda egybeesések!
Feldobott a hír! Felhívtam Apámat is, hogy na, milyen nap van ma? Még a dátumot sem tudta pontosan, de megörült ő is a felfedezésemnek -hát így vagyok én a családi emlékezet ;))
Jó néhány történet bevillant a nagyapámról, aki 17 évet élt velünk, így velem is: hogy mindig ilyentájt húzott le a Balatonra, hogy aztán őszig ne is lássuk, csak ha mi is lementünk a nyaralóba. Ott aztán sütött nekünk palacsintát, több tucatot, a barátok is jól laktak. És máig nem ettem olyan finom vaniliáskiflit, amilyet ő sütött. (Sajnos nem hagytam rám a receptet.) Imádtam a friss vaniliáscukor illatát, amikor kibontottuk a dobozt. Vagy eszembe jutott az is, hogy mennyit snapszliztunk a nyaralóban, miközben fröccsözött - a tesóm meg kiakadt, ha veszített, - ott ültünk a lugas alatt, és tikkasztóan sütött a nap; a dinnyehéjat meg a szőlősbe dobtuk ki. Telente pedig velem húzatta a hegedűt gyakorlásképpen, "mert olyan tehetséges vagy! " mondta, no meg mert apám nógatott és kikérdezett bennünket. jó kéznél egy hegedűtanár persze. én meg csak az öcsémet irigyeltem, hogy ő gyakorolhat egyedül is, nem kell a felügyelet. (Ma is többet játszik, élvezettel.) Viszont azóta sem ettem olyan finom epret, amikor is ő gondozta az eprest, sok és édes eperízt is hozott akkor a korai nyár.
Papi 14 éve halt meg. 1997 telén. Elesett és kórházba került. Gégemetszést hajtottak végre rajta, így nem tudott beszélni. Az utolsó látogatásomkor, kitaláltam az ABC rendszert, amin elmutogatta a gondolatait, kéréseit, ez műdködött még néhány napig. Az utolsó papírcetlit a mai napig őrzöm "Szeretlek" írta reszketőn. Pontosan éreztem, bár távol voltam, hogy mikor halt meg, nem kellett telefon.
Remélem, ő is békében nyugszik odafenn!
Monday, 11 April 2011
a költészet napján..
...kaptam egy megzenésített verset, és nem is akármilyent, hanem egy kedvencet, egy kortársat... Závada Péter Szinopszisát. köszönöm!
az úgy volt, hogy E barátnőm megálmodott egy fesztivált, és elmesélte a tervét, én pedig segítettem neki továbbszőni az álmát, így kezdődött a Vers Zene fesztivál, amelyet a költészet napjára terveztünk, s amely tegnap este a Fogasházban teltházzal megvalósult. köszönet érte E-nek és segítőinek, valamint azon lelkes zenészeknek és színészeknek, akik ingyen vállalták a fellépést, hogy valami újat teremtsenek és szórakoztassanak bennünket. nagyon élveztem, hogy tényleg csak kortárs szerzők művei hangzottak el, így téve őket egyre inkább hallhatóvá. a hangulat nagyon meghitt volt
az úgy volt, hogy E barátnőm megálmodott egy fesztivált, és elmesélte a tervét, én pedig segítettem neki továbbszőni az álmát, így kezdődött a Vers Zene fesztivál, amelyet a költészet napjára terveztünk, s amely tegnap este a Fogasházban teltházzal megvalósult. köszönet érte E-nek és segítőinek, valamint azon lelkes zenészeknek és színészeknek, akik ingyen vállalták a fellépést, hogy valami újat teremtsenek és szórakoztassanak bennünket. nagyon élveztem, hogy tényleg csak kortárs szerzők művei hangzottak el, így téve őket egyre inkább hallhatóvá. a hangulat nagyon meghitt volt
Vers Zene fesztivál - április 10.- fellépők névsora:
Aphonia együttesRadványi Balog Borzsák trió
Pécs Marcell SzólóProjekt
Tonett
Cirkuszka
Macska Szem
Berényi György trió
íme a vers:
Závada Péter: Szinopszis
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?
(Forrás: Holmi 2010/9.)
Friday, 8 April 2011
gondolat
A legmagányosabb dolog egyedül maradni egy beszélgetés közepén a gondolatoddal - mert lejárt az idő.
Subscribe to:
Posts (Atom)