a történet ott volt a teremben, csak még valahogy nem jött elő... próbáltunk - itt magunkat, a közönséget értem, és persze segített a társulat is- rátalálni a bennünk lévő érzésekre, ahogy megérkeztünk, hogy mi hozott el? a kíváncsiság? az érdeklődés? mások történeteinek meglátása? valahol mind ott vágyakozott bennünk ... arra nem is gondoltam, pedig már jártam itt, hogy tőlem is függ(het) az aznap esti történet, az előadás, akkor most mi lesz? nem tudom, de elkezdődött. voltak, akik bátran mesélték a maguk történeteit... kicsit irigyeltem őket, hogy merik. és a színpadon megelevenedett a "darab", hol poetikusan, hol ironikusan, hol egy nagy adag vággyal vagy humorral, de sohasem bántóan... empátia volt benne mindig. úgy elmerültünk, hogy észre sem vettük, hogy letelt az idő, valahogy vágytam még egy epizódra, még egy kis lelki simogatásra.
No comments:
Post a Comment