a hétvégén ismét volt mozi - már úgy hiányzott az életemből!! még az Oscar előtt megnéztünk néhány jelöltet - így az igazi! és jövőre fogadni is fogok a díjazottakra, biztos van ilyen lehetőség is a hálón vagy Angliában ;))
nos, a Fekete hattyú egy jól megkomponált dráma volt, amelynek skizo főhősnője egy árnyalatnyival tovább tévelygett lelkének rengetegében, míg megtalálta és átélte önmagát. lehet, hogy ez a fokozás végett volt, de nekem itt vesztett a tempójából a film. viszont a csattanó az nagyon ült -- szeretem a katarzist!
a másik film, The kids are all right, egy igazi társadalmi kérdéseket boncolgató amerikai történet , ami ha nem egy leszbikus amerikai középosztálybeli pár párkapcsolati kríziséről szól, hanem mondjuk egy hetero páréról, akkor tizenkettő egy tucat. az első zsigeri reakcióm az azt követő baráti vita után sem változott: ez a film a család értékéről és mítoszáról szól, egy olyan értékről, amely az amerikai középosztály - és főként a republikánus középosztály - számára elsődlegesen fontos érték. a különlegessége pedig az, hogy ezt egy leszbikus pár családi életében mutatja meg, nem nyitva vitát ezen családi forma létjogosultságáról. a kérdések pedig bármely kapcsolatban felmerülhetnek, hogy mi a viszony a spermadonor apához, akivel a gyerekek megismerkednek, hogyan kell, lehet ehhez viszonyulni, milyen párkapcsolati feszültségeket hoz el, amikről nem beszélünk. ahogy a vitában meg is jegyeztem, a pár és a gyerekek épp olyanok voltak, mint anno az én családom (konfliktusok, kérdések, viselkedések hasonlóak) - ettől teljesen természetes és komfortos lett számomra a film! azt hiszem az alkotók ezzel pont elérték, amit akartak. nálam mindenképp.
black swan
the kids are all right
nos, a Fekete hattyú egy jól megkomponált dráma volt, amelynek skizo főhősnője egy árnyalatnyival tovább tévelygett lelkének rengetegében, míg megtalálta és átélte önmagát. lehet, hogy ez a fokozás végett volt, de nekem itt vesztett a tempójából a film. viszont a csattanó az nagyon ült -- szeretem a katarzist!
a másik film, The kids are all right, egy igazi társadalmi kérdéseket boncolgató amerikai történet , ami ha nem egy leszbikus amerikai középosztálybeli pár párkapcsolati kríziséről szól, hanem mondjuk egy hetero páréról, akkor tizenkettő egy tucat. az első zsigeri reakcióm az azt követő baráti vita után sem változott: ez a film a család értékéről és mítoszáról szól, egy olyan értékről, amely az amerikai középosztály - és főként a republikánus középosztály - számára elsődlegesen fontos érték. a különlegessége pedig az, hogy ezt egy leszbikus pár családi életében mutatja meg, nem nyitva vitát ezen családi forma létjogosultságáról. a kérdések pedig bármely kapcsolatban felmerülhetnek, hogy mi a viszony a spermadonor apához, akivel a gyerekek megismerkednek, hogyan kell, lehet ehhez viszonyulni, milyen párkapcsolati feszültségeket hoz el, amikről nem beszélünk. ahogy a vitában meg is jegyeztem, a pár és a gyerekek épp olyanok voltak, mint anno az én családom (konfliktusok, kérdések, viselkedések hasonlóak) - ettől teljesen természetes és komfortos lett számomra a film! azt hiszem az alkotók ezzel pont elérték, amit akartak. nálam mindenképp.
black swan
the kids are all right
No comments:
Post a Comment