hóesés

ma azt bírtam mondani - igaz még mindig erősen felindult voltam -, hogy 'ja, ma pont ilyen a hangulatom (mármint mint a hóesés), néha esik egy kicsit' -- ezen aztán jót nevettünk, aztán dolgoztunk tovább.
hasonlatnak mindenesetre szép volt :)
ráadásul a hóesés általában feltölt, olyan romantikus és megnyugtató. ezt a hóesést azonban már két napja éreztem a csontjaimban. ezzel vicceltünk bécsben is, hogy fizetem a brunchot, ha reggelre esik. akkor még nem esett, persze a nap sem sütött, így otthon reggeliztünk. nem nyert senki sem. csak egy jó beszélgetést a jómeleg ágyban.
mára esett. nem vágytam rá. de legalább a fejem már nem fájt. de valahogy sehogy sem látszott, hogy áll össze ez a nap. nem is állt. valahogy nem akart. valami nem működött.

és nem tudom, hogy "akkor vagyok-e a legjobb, ha felhúznak"!?
már nem hiszem.
még mindig hiányzik.
és néha felhívom tanácsért,
hogy mi legyen.
hogy mi van.