the kids are all right...

a hétvégén ismét volt mozi - már úgy hiányzott az életemből!! még az Oscar előtt megnéztünk néhány jelöltet - így az igazi! és jövőre fogadni is fogok a díjazottakra, biztos van ilyen lehetőség is a hálón vagy Angliában ;))
nos, a Fekete hattyú egy jól megkomponált dráma volt, amelynek skizo főhősnője egy árnyalatnyival tovább tévelygett lelkének rengetegében, míg megtalálta és átélte önmagát. lehet, hogy ez a fokozás végett volt, de nekem itt vesztett a tempójából a film. viszont a csattanó az nagyon ült -- szeretem a katarzist!
a másik film, The kids are all right, egy igazi társadalmi kérdéseket boncolgató amerikai történet , ami ha nem egy leszbikus amerikai középosztálybeli pár párkapcsolati kríziséről szól, hanem mondjuk egy hetero páréról, akkor tizenkettő egy tucat. az első zsigeri reakcióm az azt követő baráti vita után sem változott: ez a film a család értékéről és mítoszáról szól, egy olyan értékről, amely az amerikai középosztály - és főként a republikánus középosztály - számára elsődlegesen fontos érték. a különlegessége pedig az, hogy ezt egy leszbikus pár családi életében mutatja meg, nem nyitva vitát ezen családi forma létjogosultságáról. a kérdések pedig bármely kapcsolatban felmerülhetnek, hogy mi a viszony a spermadonor apához, akivel a gyerekek megismerkednek, hogyan kell, lehet ehhez viszonyulni, milyen párkapcsolati feszültségeket hoz el, amikről nem beszélünk. ahogy a vitában meg is jegyeztem, a pár és a gyerekek épp olyanok voltak, mint anno az én családom (konfliktusok, kérdések, viselkedések hasonlóak) - ettől teljesen természetes és komfortos lett számomra a film! azt hiszem az alkotók ezzel pont elérték, amit akartak. nálam mindenképp.

black swan
the kids are all right

"akkor vagyok a legjobb, ha felhúznak"

nos ezen a megjegyzésen, már sokat gondolkodtam, de azt hiszem csak a napokban érett meg bennem, hogy miért is lehet ez így, és min kellene változtatnom. (igen, mindig van kiváltó ok, de az most a megfigyelések szempontjából mellékes)
összefüggésben van ez azzal, hogy az elmúlt hónapokban, években sokat figyelem az emberek közötti kapcsolatokat, kapcsolódási pontokat, de leginkább a saját magaméit. megdöbbentő, hogy milyen érdekes megfigyeléseket tehet az ember magáról, ha egy kicsit odafigyel, hátha még utána is néz a pszicholgóiában ezeknek a jelenségeknek - kész aranybánya vagyok!
hogy a topikhoz visszatérjek, hogy miért "akkor vagyok a legjobb, ha felhúznak". jelenleg oda jutottam, hogy ez az önérvényesítéssel van összefüggésben. azaz ha felhúznak, akkor - végre - kiállok saját magamért, a gondolataimért, a nézeteimért, érzéseimért, addig hajlamos vagyok a másiknak átengedni a teret. minden látszat ellenére, úgy érzem, hogy rengeteget alkalmazkodom a környezetemhez, mások elvárásaihoz, igényeihez, és ez oda vezet, hogy ezeket előbbrevalónak sorolom, mint a saját igényeimet (és ezt szépen meg is indokolom magamnak, ahogy kell). és persze csak akkor "robbanok", azaz jelezem, hogy "vazze, hát én is itt lennék, vagy mi", amikor már nem tudom magamban leküzdeni a feszültséget a belső és külső igények, elvárások között. érdekes, hogy ezt csak én szoktam "hisztinek" megélni, (és így ezt általában sűrű bocsánatkérések követik), a körülöttem lévőknek ez teljesen természetes, elfogadható magatartás - ez egy újabb gondolatot vet fel bennem, hogy miért ennyire elfogadott viselekedésforma ez!? de a férfi-barátaim visszajeleztek, hogy az általam hisztinek nevezett történetek még messze vannak a hisztitől!! mit adhatnak elő nők, nem is bírom elképzelni!?
a lényeg, hogy nagyon örültem, amikor ezt sikerült levezetnem magamnak. mert innen már "csak" az kérdés, hogy hogyan tudok változtatni ezen. ami fontos ebből, hogy hogyan tudom mihamarabb, számomra is komfortos módon, idejében jelezni az igényeimet, lehetőleg érzelemmentesen. rajta vagyok! és irtó sokat agyalok ezen. próbálgatom az új szárnyaimat. az önérvényesítés az idei fejlesztendő EQ területem ;)

reményeim szerint a kapcsolódási pontok és igények pontosabb megfogalmazásával kiegyensúlyozottabb leszek, ezáltal a kapcsolataim is.

hóesés

ma azt bírtam mondani - igaz még mindig erősen felindult voltam -, hogy 'ja, ma pont ilyen a hangulatom (mármint mint a hóesés), néha esik egy kicsit' -- ezen aztán jót nevettünk, aztán dolgoztunk tovább.
hasonlatnak mindenesetre szép volt :)
ráadásul a hóesés általában feltölt, olyan romantikus és megnyugtató. ezt a hóesést azonban már két napja éreztem a csontjaimban. ezzel vicceltünk bécsben is, hogy fizetem a brunchot, ha reggelre esik. akkor még nem esett, persze a nap sem sütött, így otthon reggeliztünk. nem nyert senki sem. csak egy jó beszélgetést a jómeleg ágyban.
mára esett. nem vágytam rá. de legalább a fejem már nem fájt. de valahogy sehogy sem látszott, hogy áll össze ez a nap. nem is állt. valahogy nem akart. valami nem működött.

és nem tudom, hogy "akkor vagyok-e a legjobb, ha felhúznak"!?
már nem hiszem.
még mindig hiányzik.
és néha felhívom tanácsért,
hogy mi legyen.
hogy mi van.

háromszögek vonzásában...

végül nem írtam róla, de voltam egy nagyszerű tréningen még decemberben, emely a csoportdinamika módszerével vizsgálja az emberek között kapcsolódást. öt nap arról szólt, hogy magamat és többieket figyelem és vizsgálom az érzéseimet - eszméletlen izgalmas volt! leginkább az, hogy mi kerül és mi nem kerül be a formális térbe - azóta is ez ragadt meg bennem a leginkább és próbálom az eseményeket az informálisból a formálisba terelni, ahol mindenki számára elérhető információvá válik!
a másik érdekes megfigyelésem az volt, hogy milyen háromszögek vannak az életemben. rájöttem, hogy az élet különböző területein és életszakaszaiban ugyanolyan típusú férfiakkal alkotunk hasonló háromszögeket, függetlenül attól, hogy a kapcsolat vagy a kötődés a jelenlegi életünkben meg van-e. a hasonlóság természetesen csak (?) az én érzékelésemben létezik, mivel elsősorban az én hozzájuk való viszonyulásom az alapja.
ez is a tréning folyómánya volt. a tanulócsoportba úgy választottuk ki egymást, csont nélkül, hogy akkor még nem is tudtunk semmit a másikról. gyönyörű lemodellezése volt egy akkor épp megszűnő másik élethelyzetemnek. és akkor jöttem rá, hogy volt már ilyen felállás korábban is. ezekben a hármasokban, a sok különbözőség ellenére, az urak alapkaraktere hasonló, és hasonló az egymáshoz fűződő viszonyunk (értsd: kapcsolatunk) is. ez annyira megdöbbentett, hogy azóta is benne van a fejemben, és igyekszem rájönni a helyzet vonzóságára.
ezek amúgy nagyon jó és élvezetes háromszögek, ám!

a kérdés csak az, miért ugyanez jön át belőlem..

csoportdinamikai tréning

lakmusz társulat -- hímek és nőstények

a történet ott volt a teremben, csak még valahogy nem jött elő... próbáltunk - itt magunkat, a közönséget értem, és persze segített a társulat is- rátalálni a bennünk lévő érzésekre, ahogy megérkeztünk, hogy mi hozott el? a kíváncsiság? az érdeklődés? mások történeteinek meglátása? valahol mind ott vágyakozott bennünk ... arra nem is gondoltam, pedig már jártam itt, hogy tőlem is függ(het) az aznap esti történet, az előadás, akkor most mi lesz? nem tudom, de elkezdődött. voltak, akik bátran mesélték a maguk történeteit... kicsit irigyeltem őket, hogy merik. és a színpadon megelevenedett a "darab", hol poetikusan, hol ironikusan, hol egy nagy adag vággyal vagy humorral, de sohasem bántóan... empátia volt benne mindig. úgy elmerültünk, hogy észre sem vettük, hogy letelt az idő, valahogy vágytam még egy epizódra, még egy kis lelki simogatásra.

Rögtönzések színháza a Lakmusz

"Mostanában felhív újra!"

- Mostanában újra felhív - mondta a lány olyan hangsúllyal, hogy az a barátnőjét meglepte. Volt benne valami, amiből érződött, hogy a történetet elengedte, az már kiszakadt belőle, s innentől megengedő, csak egy szép szerelmes emlék, a töltés elmúlt.
- Erről kellene írnod, - sóhajtotta a barátnő,- ez lehetne az utolsó mondat a történet végén!
- Vagy a történet elején, - gondolta a lány. Ennek az elején kell állnia, és a végén is, lehet, azzal a gondolattal megspékelve, hogy 'De már nem bele vagyok szerelmes!'. Jó felütés lenne!
- Lehetne egy trilógia -jegyezte meg a másik.
- Már megint ez a hármas...

és a történet elkezdődött..