szondáztatom a barátnőimet, hogy szerintük mitől randi egy találka. én ugyanis nem vagyok egyértelműen tisztában ezzel. persze a koromra való tekintettel lehetnék ;) de mégsem. biztos vagyok benne, hogy jó néhány ismerkedős, beszélgetős estét "buktam" már be így, hogy nem gondoltam rá randiként (vajon miért nem?). szerintem, lehet csak úgy egy jót beszélgetni valakivel, anélkül, hogy nőként vagy férfiként tekintenénk rá, csak a beszélgetés és a gondolkodás kedvéért (vagy ez túl intellektuális?).
úgyhogy azon morfondírozom, hogy ha már nem hangzik el a bűvös mondat "hogy elhívhatlak randizni?", akkor miből lehet ezt megállapítani. legalább is előre. (utólag ugyis kiderül - ha,- hogy kinek mi volt az elvárása ;))
egyenlőre ott tartok, hogy csak az intuíciók, no meg az érzések vannak. az ezekből adódó viselkedés és metakommunikáció az, ami kibillenti az embereket a nem-egyértelmű helyzetből. azon helyzetből, hogy nem vállalják fel előre, hogy ez egy randi, hanem csak sodródnak. ami persze (lehet) izgalmas, csak nem tudatosított. mármint azon a szinten, hogy mit szeretnénk. bár lehet, hogy ez megfogalmazásra kerül belül, csak kifelé nem kommunikálódik, mert azt akkor vállalni kell.
ilyen ez a világ? mindenki fél vállalni az érzéseit? önmagát? remélem, nem!
2 comments:
Nem lehet, hogy túl sokat agyalsz? Csak kérdés...
thomas, de lehet! mint mindig ;))
de ha megváltoznék, akkor nem én lennék, nem igaz? miért nem változhatna egy kicsit a világ hozzám, ki mondta, hogy csak nekem lehet/kell?
amúgy a kérdés központilag vetődött fel mostanában több S&B-n (Sex and Budapest).
de látom, Te sem szóltál hozzá bővebben, de ezt betudom a korodnak meg a feleségeidnek! ;)) amúgy jó hogy hallok felőled!
Post a Comment