Tuesday, 25 November 2008

álom

Azt álmodtam a hétvégén a hosszú alváskor, amikor van esélyem arra, hogy emlékezzek is az álomvilág üzenetére, mert nem a mobilok csörgése, a rádió zaja kelt életre, hanem azért ébredek, mert végre az ágy kidob, szóval azt álmodtam, hogy a Nagymamámmal sétálni megyek. Kellemes őszi sétának indult, sütött a nap, könnyű kabátka volt rajta, az háromnegyedes ujjú gépikötött homokszínű mintás, derékban megkötős, amit úgy szerettem, és bottal járt. Nem indult egy könnyű sétának, de mégis benne volt az a szőke lendület, ami eszembe jut, ha rá gondolok, bár ma már haja hófehér. Mentünk, ballagtunk, de egyszercsak annyira erőtlen lett, hogy nem bírta tovább, majdnem elesett. Ekkor a karjai alá nyúltam, hátulról könnyedén, légiesen megemeltem, s botját elhagyva suhantunk tova, görkorcsolyával a lábamon vittem. Nagyon jó kedvünk lett, csak úgy szálltunk a görkorcsolyán, s derűsen haladtunk a dombokon át. Kacagtunk. Majd a lendülettel együtt, ahogy haladtunk, a Nagymamán zsugorodni kezdett, egyre kisebbé és könyebbé vált, akár egy gyermek, s a végén ott álltam a karomban egy kisgyermekkel, aki már nem a Nagymamám volt, de a sajátom. Tovagörkoriztunk a csípőmön a gyermekkel. A harmónia járta át a történetet.
Amikor felébredtem, nem voltam szomorú, pedig a Nagymamán lassan tényleg tovafogy, s csak arra vágytam, hogy legyen folytatás. Hogy legyen egy kisgyermek, akit tovább cipelhetek.
Körforgás.

4 comments:

RÓZSA Mihály said...

Na, ez tényleg nagyon szépre sikeredett.

Anonymous said...

Szép és fáj. Talál. (Kolléga)

Anonymous said...

Nórám, ez szép! Ha elengedsz valami régit, jöhet valami új helytte, és ez akár a nagyira és a gyerekre is igaz lehet... Barátnőd, V.

Anonymous said...

Drága Nóra! Megérintett. És kívánom, hogy azt kapd, amire vágysz. Úgy hiszem, így lesz. Cs.