Ma este egy újabb pszichológiai határt léptem át! - innen (is) üzenem mindkettő barátomnak, akiknek ez már sok az egyedüllétből, hogy nem olyan vészes; túlélhető! Szóval, egyedül voltam színházban - abszurd. Természetesen nem így tervezetem, de A terv (férfi) nem ért rá, B terv (nő) pedig az idei utolsó F1-re szavazott, lehetett volna több tervem is, de nem volt kedvem tovább alkalmazkodni. Abból nagyon elegem lett volna. Viszont a darabot látni akartam, és egy vasárnap esténél mi lehetne alkalmasabb, amikor is unom az összes plusz munkám és feladatom, és már hetek óta nem vagyok fegyelmezett, hogy letudjam őket, mert valami töltődésre, valami pozitívra vágyom. Persze társaságban jobb lett volna az időm tölteni, mert akkor meg is beszélhetjük, de így sem volt nyomasztó az élmény. így volt időm megfigyelni az embereket is körülöttem, abszurdak voltak! (Az előttem ülő nő nem tudott magával mit kezdeni, állandóan fészkelődött, én meg próbálhattam kilátni a feje mögül, míg a pasija meg hátravágta magát a székben, s úgy élvezte a darabot, kvázi a mellettem ülő ölében ;) - naja.)
Szóval a darab abszurd volt - és nagyon élveztem, bár a sztori egész hétköznapinak mondható, de jól volt felfűzve (Sarah Ruhl kortárs amerikai írónő műve) és remek szereposztás volt! Mint egy jó belső monológ több nőre írva, vagy mint egy baránői csevegés egy kis humorral. Középpontban a házasság, a szerelem, a családi és beosztotti kapcsolatok, a veszteség és a humor, ami így együtt - tiszta vicc!
info az előadásról: www.sasz.huSzóval a darab abszurd volt - és nagyon élveztem, bár a sztori egész hétköznapinak mondható, de jól volt felfűzve (Sarah Ruhl kortárs amerikai írónő műve) és remek szereposztás volt! Mint egy jó belső monológ több nőre írva, vagy mint egy baránői csevegés egy kis humorral. Középpontban a házasság, a szerelem, a családi és beosztotti kapcsolatok, a veszteség és a humor, ami így együtt - tiszta vicc!
A poén pedig a végén jön.
Sarah Ruhl-ról
No comments:
Post a Comment