G végre egyedül volt itthon, s bár C az Északi-tengeren sütteti a hasát, mégis csaptunk végre egy közös reggelit a Liszt F téren - mint anno! Ez már már olyan szokássá vált az elmúlt években, hogy nyaranként, amikor mindenki itthon, akkor egy napsütötte teraszon reggelizünk, hm... (bár itt lenne az ideje valami új hely után nézni, de erről majd később..) Telente ilyenkor a Széchenyi-fürdőbe járunk - az sem rossz!
Nekem a LF tér nagyon kedvező, riasztástól számítva mintegy 5-10perc alatt ott szoktam lenni, még ha keltenek akkor is, de ezen a reggelen nem így történt. A találkáig már túl voltam az újabban kedvenc vasárnap reggeli rádióműsoromon, miközben kivasaltam. A Kossuthon megy (most MR1), 8:40-10:00 között - SMINK NÉLKÜL. Mindenkinek ajánlom, sokat lehet megtudni belőle a nőkről, meg arról hogyan gondolkoznak, mit érnek el, stb. Nem mindennapi és emellett szórakoztató is!
Szóval, G telefonált, hogy ő most parkolt le, hogy én hol, és hogy D késik - aztán leültünk, a Vian-ban! És megkezdődött a reggel, immár másodszorra és élesben :) Ránk se hederítettek! Ez alapvetően mindkettőnket ki szokott hozni a sodrából, de most jól elvoltunk, téma volt bőven, és csak mintegy 15perc kiszáradás után tettük szóvá, hogy 'Ez itt kérem szervíz!?' Onnantól az üzletvezetőnő kitüntett figyelmében is részesültünk - ez már rendben volt, ugyanis kifogtunk megint egy kezdőt! (Mostanában ez rendszeresen történik velünk, mármint hogy elsőnapos kezdő pincéreket fogunk ki, akik még nem biflázták be a menüt és csetlenek-botlanak-és-menőkenk-hiszik magukat ;) nem értem, hogy lehet így őket munkába állítani, szerintem, fel kellene tudni mondaniuk a menüt mielőtte kilökik őket a placcra!)
Ott ültünk, mindenki bombajól nézett ki a nyári pihenések után, befutott D is, akkor újabb kör rendelés, ment a duma - mindenféléről, hogy ki hogy van, és hol tart a lelki-szellemi-karrier-családi fejlődése, de ne hidd, hogy kipakolom, hogy pontosan miről is, mert egy jó része titok, amolyan kis női, avagy családi, másrésze pedig a pillanat varázsa alatt tovaszállt, - teltek az órák, de észre sem vettük. Régen nevettünk ilyen jókat, a körülöttünk ülők is csak néztek, hogy mi van!? De egyszerűen az élethelyzetek és sztorik olykor megkívánják, hogy egy jót derüljünk rajtuk, mert vagy tényleg viccesek, vagy mert így a legegyszerűbb és így tudjuk feloldani őket! És a közös hahota isteni!
A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a dolgok egy ideje már "élesben" mennek, hogy már nem húszévesek vagyunk a gyakorlópályán, ahol még egy-két baki belefért, hanem hogy bizonyos döntéseknek már súlya van, amik már nemcsak bennünket érintenek, és hosszútávon meghatározóak! Furcsa fintor, hogy felNŐttünk.
Persze korrigálni mindig lehet! És a jóbarátnők akkor is ott lesznek :)
Nekem a LF tér nagyon kedvező, riasztástól számítva mintegy 5-10perc alatt ott szoktam lenni, még ha keltenek akkor is, de ezen a reggelen nem így történt. A találkáig már túl voltam az újabban kedvenc vasárnap reggeli rádióműsoromon, miközben kivasaltam. A Kossuthon megy (most MR1), 8:40-10:00 között - SMINK NÉLKÜL. Mindenkinek ajánlom, sokat lehet megtudni belőle a nőkről, meg arról hogyan gondolkoznak, mit érnek el, stb. Nem mindennapi és emellett szórakoztató is!
Szóval, G telefonált, hogy ő most parkolt le, hogy én hol, és hogy D késik - aztán leültünk, a Vian-ban! És megkezdődött a reggel, immár másodszorra és élesben :) Ránk se hederítettek! Ez alapvetően mindkettőnket ki szokott hozni a sodrából, de most jól elvoltunk, téma volt bőven, és csak mintegy 15perc kiszáradás után tettük szóvá, hogy 'Ez itt kérem szervíz!?' Onnantól az üzletvezetőnő kitüntett figyelmében is részesültünk - ez már rendben volt, ugyanis kifogtunk megint egy kezdőt! (Mostanában ez rendszeresen történik velünk, mármint hogy elsőnapos kezdő pincéreket fogunk ki, akik még nem biflázták be a menüt és csetlenek-botlanak-és-menőkenk-hiszik magukat ;) nem értem, hogy lehet így őket munkába állítani, szerintem, fel kellene tudni mondaniuk a menüt mielőtte kilökik őket a placcra!)
Ott ültünk, mindenki bombajól nézett ki a nyári pihenések után, befutott D is, akkor újabb kör rendelés, ment a duma - mindenféléről, hogy ki hogy van, és hol tart a lelki-szellemi-karrier-családi fejlődése, de ne hidd, hogy kipakolom, hogy pontosan miről is, mert egy jó része titok, amolyan kis női, avagy családi, másrésze pedig a pillanat varázsa alatt tovaszállt, - teltek az órák, de észre sem vettük. Régen nevettünk ilyen jókat, a körülöttünk ülők is csak néztek, hogy mi van!? De egyszerűen az élethelyzetek és sztorik olykor megkívánják, hogy egy jót derüljünk rajtuk, mert vagy tényleg viccesek, vagy mert így a legegyszerűbb és így tudjuk feloldani őket! És a közös hahota isteni!
A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a dolgok egy ideje már "élesben" mennek, hogy már nem húszévesek vagyunk a gyakorlópályán, ahol még egy-két baki belefért, hanem hogy bizonyos döntéseknek már súlya van, amik már nemcsak bennünket érintenek, és hosszútávon meghatározóak! Furcsa fintor, hogy felNŐttünk.
Persze korrigálni mindig lehet! És a jóbarátnők akkor is ott lesznek :)
1 comment:
Folyt köv in Addingham ... ha időben jöttök, még "nyitva" lesz a terasz :)
Post a Comment