Balaton

Hú, a Balaton még mindig nagyon jó!!
Szeretem a nyaralónk, bár már kissé leporolt, de ódivatú ízét, meg a frissen vágott száradó fű illatát - és imádom az utcát, a temetőbe nyílón, ahol átjárunk, meg a nyaraló-szomszédokat, akikkel csak itt találkozunk, ma már csak pár évente, de együtt nőttünk fel, s ma én vigyázok annak a kisfiára, aki egykor énrám. És mindenki ismerte a nagyszüleimet, s most hogy öregszenek, jönnek a sztorik. Hogy hajanli 2-kor még préselték a szőlőt és nagyapám felrúgta az üvegdemizsont, és minden kifolyt. És mit csinált nagyanyám? nem lehetett elege? mit bírnak a nők? És van intrika és nagy, beszélgetős zabák. A vizet leginkább. Most is kiúsztam a belógó templomos félszigetecske nádján túlra és arra gondoltam, hogy isteni! és miért nincs itt az Anyám, aki szintén imádja? és mit élveznek ott a pocsoláyban a fürdőzők? meg hogy bírni fogom-e az idei Balaton-átúszást? De persze fogom! V is jól bírta a tempót. Megtanítottuk D-t kézenállni a vízben, amit fejenállásnak mondok, és fogtunk vagy 17 snecit! A tesóm is büszke lenne rám, biztos. Bár csak a zacskót tartottam. Egy gyerekkel horgászok és nem unom. Oké, vele is horgásztam. A tesómmal. Akkor mindig jó a kapás - én vagyok a szerencse sellőjük! Aztán V barátnőmmel kibeszéltük az egész rongyos életet meg a csillagokat - és nekünk jó lesz! Már most az. Volt nagy harmónia. Bár dolgoznom is kellett. De azt éjszaka, mert nappal a barátok és gyerekek és nyaralás. Tényleg meggylevest is főztem - a nyár illata! A kánikulában jól esett. Mint a Pomenade (így írják?) auraszómás illata, amit használtunk. Meg állítom helyre az egészségem cseppekkel. A nőiségem. Meg úgy probálom, hogy akkor most hogy is van - hol vannak a határok. Az én tűrőképességem határai. Ciki, de vannak. Muszály. Vihar is volt, meg záporok. Másztuk a Berzsenyi-kilátót. Nincs messze, csak 3km. Régen felfutottam. Ma sétáltunk. A szúnyogok is megkóstoltak. Mi meg ittunk. Aí barátnőm kedvencét, Becherovkát, és búzasört. Amíg L, a férje vacsit sütött nekünk, én a gyerekkel trambulinoztam . Az milyen király! V pedig becsomagolt Rákot játszott vele. Imádtuk. Olyat játszottunk, mint már régen nem! Hogy mi hogy bírtuk ezeket a kölköket a hétvégén - csupa kisfiúk, és nagyon kedvesek, okosak, és jófejek!
Ja, és tök jó lett a padlástér. Csak most láttam. B műve volt. Tehetséges. Bírom. Kár, hogy már nincsenek együtt. Az volt mindig a kedvenc helyem - ott lehetett olvasni és pucéran napozni reggelente! Most meg az én színeim is. Narancs. piros. sárga. Nap. A fészer lassan összedől. De a fű illata! Meg az esőé. És a zsivaly, ahogy távolodsz a parttól. Nem szeretem a tömeget, de idén azzal szórakoztunk, hogy a pasik hasának formáját tanulmányoztuk. L mondta, hogy ő sohasem kritizálta a faktoraimat, mikor mondtam, hogy meghízott (nagy ínyenc), viszont a kölök, a melleimet is faktornak nézte - jó, még csak három, de azért ezt ne nézze el! A faktoraim amúgy rendben - vannak. És még annyi minden volt. Nagy beszélgetések - hogy mi nők, mi lesz velünk, no meg a pasik, és az hogy, és a karrier, és a, és a. Mindez 6 napban. De kikapcsolt!