Saturday, 10 July 2010

tank/csapda

ma délelőtt egy régi nyár tankcsapda száma hangzott fel a rádióban, miközben a kedvenc meggylevesem készült (imádom a nyarat) -- hajjaj, gondoltam! no és arra is, hogy talán nem tart minden mégsem örökké.
az volt az a nyári hétvége a Socán, amikor A-t kirúgta a nője, és a hegyi utakon, míg bennfentesként a túravezetőkkel tartottunk a folyó kijelölt szakasza felé, állandóan tankcsapda dübörgött. szolidaritásból. ez egy ilyen imprint lett: neoprémben izzadó nyári testek felszabadult éneke a minibuszban, aztán még egy kis adrenalin löket a Socán.
és aztán elteltek az évek, s megnéztük, hogy élnek anyádék. hallottam, hogy azóta mindenki boldog családapa, és mély nosztalgiával tekint a Socás évekre.
én meg fogtam magam az idei extravaganzán, és elvittem a csajokat raftingolni. a Tarára. isteni volt. kristályzöld hűs (nagyon hideg) hegyi patak, szikrázó napsütés, magas vízszint, úgyhogy suhantunk. még csobbani is volt időm - igazi feltöltődés és kikapcsolódás - testi-lelki! és közben úgy éreztem magam vagyok a mennyország turist :)

örökké tart

Wednesday, 9 June 2010

együtt/lét

fura alkalmazkodni egy másik emberhez - pedig csak átutazóban van itt. 2 hét. a korlátaimat figyelem. hogy nem nézek tv-t, bár reggel a híreket meghallgatom. hogy nem akkor és úgy használom a fürdőszobát. nyitott ajtóval. hogy gondolnom kell rá, hogy ő is evett-e vacsorát. hogy meddig bírom, hogy soha nem vagyok egyedül. -- ilyen olyan régen volt.
most olyan az élet, mint egy teszt. kibírok-e egy jó barátot angolul 2 hétig. akiért (szerintem) , én is felelős vagyok - mindegy, hogy állítja, hogy nem. én így érzem. nálam vendég.
tegnap rájöttem, hogy az a baj (régen is ez volt), hogy soha nem vagyok egyedül itthon. legalább egy rövid időre. amikor csakis egyedül lehetek. meztelen.
miért olyan fontos ez??

Sunday, 6 June 2010

ünnepi könyvhét

szerette az ünnepi könyvhét hangulatát, egy olyan nyárra emlékeztette, amikor a pórusain keresztül érzékelte a világot. a könyvhétről soha semmi más nem jutott eszébe, mint az a séta hazafelé a kora délutáni napsütésben egy nagy csomag könyvvel és a férfival. meleg nyári nap sütött, napsárga ruhájában eggyéolvadt a napsütéssel, lobálta kezében a szerzeményeket és boldog volt. érezte a kora nyári utca hűvösét, amely még nem forrósodott át, még csak ennek ígéretét sejtette. egy forró délután ígéretét, a falak között. a szavak és a szerelem mámorában.

azóta is ezeket a pillanatokat kereste. idegesítette a tömeg, a sok lökdösődés, hogy nem tud elmélyülni a könyvek illatában. a napsárga nyugvópontot kereste azóta is a tömegben. önmagában.

Sunday, 30 May 2010

egyformák

egy chat-ből :
"- Nem vagyunk egyformák!
- De egyforma akarok lenni (értsd: mainstream), nem bírom a másságom! (értsd: hogy állandóan magyarázkodnom kell, hogy én mit hogyan értek, miért úgy viselkedem, mit szeretnék stb)"

szal írtó fárasztó az életem (nemcsak mostanában, de mostanában így érzem), mert nem ugyanabban a rendszerben gondolkodom (gondolkodom egyáltalán vagy csak érzek?), mint az emberek többsége, pedig annyira próbálok, de néha elszáll az agyam és csak a világfelforgató énem marad, no meg az intenzitásra való szükségem. néha arra gondolok, hogy az érzelmek intenzitása szükségszerűen csökken-e az életkor előrehaladtával, vagy csak hozzászokunk és ezért a további késztetés?

szellemi és fizikai vibrációs szintem az egekben - ezt én is nehezen viselem, hát még a környezetem! - lehet ezt valaha mederbe terelni?? kell-e??

Monday, 17 May 2010

státusz

fyi: azért nem írok hetek, hónapok óta, mert a remek körülményeim ellenére a frusztrációs indexem az egekben van. bár mit teszek, nem csökken (ergo nem a megfelelő dolgokat teszem), s már nagyon unom (magam). a környezetem halálra idegesít és a legtöbb energiámba az kerül, hogy ez ne látszódjék kifelé, hogy véletlenül se sértsek meg senkit.
biztos valami jó fog kisülni a végén, csak ki kell várjam. így sokat agyalok.

Thursday, 13 May 2010

egy email végén...

"Love them, when they don't deserve it, that is when they need it the most..."

Thursday, 15 April 2010

33

akkor kapta a borospoharakat,
szkopjében élt,
s élvezte a létet,
olykor zenélt a lelke,
mert megpendített néhány húrt
az érzelem mélysége?


az ember a születésnapján vegyen ki szabadságot: aztán Isten éltesse! ezt a bölcsességet adta át. nem ő gondolta így, a másik mondta. ez volt az ajándéka.
hogy van az, hogy a korkülönbség ebben a relációban sohasem csökken?
mindig az öccse lesz, gondolta ;D

ápr. 13.

arra gondolt, hogy nem lehetett könnyű A kabbalistának. nem akkor, amikor választania kellett a szerelem és a hivatás között, hanem akkor, amikor rájött, hogy együtt is lehet a kettőt, a neki rendelt emberrel.

Geert Kimpen: A kabbalista, Nyitott könyvműhely, 2009.

ápr.12.

van az úgy, hogy valamit elszalasztunk, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez egy fontos, sorsfordító dolog lehet. és mégis.
aztán már csak ott állunk, és várjuk, hogy mégis megtörténjen. állunk, s örülünk a másik sikerének.

Friday, 9 April 2010

póteskü a hétkerben

ma délután letettem a pótesküt. ezen viccelődtek is a barátaim a héten, amit meg is értek, én is viccesnek találtam, mármint a póteskü fogalmát. az is szóba került, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy egy egész vasárnapot erre szánok. de volt, aki azt mondta, hogy ez tök klassz, és milyen kár hogy neki nem jutott eszébe. én sem gondolom, hogy baj az, ha az ember felelős állampolgárként viselkedik, és fontosnak tartja a demokráciát, gondolkodtam azon is, hogy lehet nem ártana az ilyenfajta részvételt akár kötelezővé tenni (mint például az Egyesült Államokban az esküdtszéki tagságot, ha behívnak) - de ez persze csak egy gondolatfoszlány..

de hogyan is kerültem a szavazatszámláló bizottságba?
baráti körben köztudott, hogy szimpatizálok az LMP-vel, vagyis a Lehet Más a Politika mozgalommal, ami ma már párt, és vasárnap eldől, hogy lesz-e belőlü(n)k parlamenti párt - sajnos a mozgalomban nem volt időm hathatósabban részt venni, de ezt azzal a poénnal szoktam elütni, hogy én vagyok a támogató "tömeg" mögöttük :) de most ők lettek a jelölő szervem :))
épp egy jó pillanatomban kerestek meg egy emaillel, és jelentkeztem. régóta szerettem volna látni, hogy milyen egy szavazás belülről, de mégis a széleken. és megtapasztalni azt, hogy hogyan reagálok a változatos szavazókra. kihívás lesz. egy kis szociográfia.

az első kihívás már az eskütétel volt. most hétfőn (húsvét) kaptam az emailt, hogy csütörtökön délután félhatkor van az esküm. ezt nem találtam túl demokratikusnak, mert bár elkötelezett állampolgár vagyok, de egyben elfoglalt vállalati vezető is, így nem tudtam átszervezni a megbeszéléseimet ilyen rövid határidővel. ezt jeleztem is, azaz hogy kell lennie alternatív megoldásnak, időpontnak. lett. péntek délután öt óra. a póteskü.
időben érkeztem, már gyülekezett a többi jelölt is. meglepett, hogy folyamatosan olvasták fel a nevünket, és kérdezték meg az adatainkat hangosan, a többi jelölt előtt. ez felháborított, de igyekeztem nem felhúzni magam. kinek van köze a születési dátumomhoz, vagy a szig.számomhoz? (ja, a jogosítvány+lakcím kártya nem volt elegendő)
ezek után az alpolgármester úr elkésett, mert rossz helyszínre ment, de az adminisztráló hölgynek nem jutott eszébe, hogy egyértelmű módon tájékoztasson bennünket, nem hiszem, hogy tudnom kellene, hogy ki az a "Gergely úr". amikor megérkezett, akkor belevágtunk, előolvasta az esküt, mi pedig utána mondtuk. ennyi. aztán írjuk alá. ja, kaptunk egy kiadványt, hogy azt vegyük el.
én valahogy azt vártam, hogy valaki köszönt bennünket, elmondja, hogy örömmel veszi, hogy jelentkeztünk a feladatra, ami ez és ez lesz. hova, mikor menjünk, ki miért felelős, és egyáltalán, mik a keretek, elvárások, feladatok, folyamatok stb., ahogyan szerintem (és az álmoskönyv szerint is) egy ilyen tájékoztatót, felkészítőt tartani kell. én szégyelném, ha az én kollégáim így tartanának egy info napot a kedvezményezetteknek. forgatókönyv, elképzelések nélkül. azt gondolom, hogy engem itt fel kellett volna készíteniük, ha másképp nem, legalább módszertanilag.
természetesen így bénáztam is, rögtön két példányban írtam alá az egypéldányos eskümet - a szokás hatalma ;) mert gondoltam, én is kapok egy másolatot. a végén meg is jegyeztem az adminisztrátornak, hogy ennél több felkészítést vártam. módszertanilag. és mi volt a válasz? nevetni fogtok. "ez csak egy póteskü". szerencsére az alpolgármester érezte, hogy ez így édeskevés, és próbált néhány mondatot még hozzáfűzni. azt is megtudtam, hogy a héten zajló felkészítések (ezek szerint több is volt!?) úgy másfél órásak volt, és végigvették a kiadványt. de én olvassam végig. Hurrá! olvashatok ismét egy kis szárazanyagot. NadeJÓ, legalább lesznek olyan tagok, akik legalább egyszer hallották a feladatokat!
azt nem fejtettem ki , hogy ha az én kollégáim így tájékoztatnák az ügyfeleinket, és így tartanának tájékoztató eseményeket, akkor én szégyelném magam, de nagyon. így csak az egész ország - államigazgatás - nevében égek.
a többit meg majd meglátom.

gyertek el szavazni Ti is - én ott leszek!