intimitás

érdekes, hogy mostanában egyre gyakrabban kerül elő az intimitás témája a körülöttem, velem zajló beszélgetésekben. jó ez a helyzetet, mert engem is foglalkoztat, s így megtapasztalhatom, hogy mit gondolnak erről közgazdászok, pszichológusok, mérnökök stb., azaz mások :) [azt társadalmilag tartom érdekesnek, hogy erről egyre többen gondolkodunk nyíltan - valami hiányzik az életünkben?]
voltam egy csoportdinamikai tréningen az elmúlt időszakban, ahol a csoportkohézió egyik dimenziójaként definiáltuk magát az intimitást, amelynek az erőssége alapvetően határozza meg a csoporttagok egymás közötti viszonyát, kapcsolódási felületét. már ez önmagában nagyon meghatározó volt, hiszen önként vállalt bentlakásos körülmények nagyon intenzív élményeket tettek lehetővé, megoszthatóvá.
legutóbb pedig a képzésen merült fel egy eset kapcsán (ahol egy nő és férfi hosszú idő után újra találkozott, és üdvözlésképpen jólesően megölelték egymást), hogy van-e intimitás szexualitás nélkül? lehet-e közel kerülni egy ellenkező nemű egyedhez, feltárni, átadni önmagunkat szexuális vonzalom nélkül?
úgy hiszem, hogy kell, hogy legyen vonzalom - nők esetében is megvan ez a vonzalom, csak kevésbé ölt szexuális jelleget -, a kérdés az, hogy milyen intenzitású, illetve hogy mit kezdünk vele: tudomást veszünk-e róla vagy sem, elfojtuk-e vagy utat engedünk neki, fontos az aktualitása is, illetve hogy milyen kereteket szabunk magunknak, milyen keretek szabnak a társadalom elvárások.