helyzet

a főnököm ma estére nagyon helyesen felismerte, hogy kezd elegem lenni, és ha csak ezek a mindennapi rutinok maradnak, akkor felőröl a rendszer, és hogy végre használni kellene a képességeimet, a zAgyamat :) hurrá! hogy mit talál(unk) még ki nem tudom, de végre valaki más is gondolkodik rólam, a helyzetemről. értem. egész szokatlan.

de nagyon jól esett!

vágyak... rövid távon

ma reggelre konkrétan rájöttem (egy-két apróságra, na meg) hogy mire vágyom - s azért írom le gyorsan most ide, mert különben elsodor a zÉlet és már megint elfelejtem, és így nem lesznek meg a céljaim! ;)

kicsit kezdek besokalni ettől a konstans tanácsadási helyzettől/kényszertől -- őszitén szólva a magánéletemben épp nem kívánom mások problémáit megoldani (ezért le is választom őket). amit szeretnék:
- női aktivitások (bármit jelentsen is ez - szal ilyen nőcis dolgok, de úgy, hogy élvezhessem, és ne kelljen közben arra gondolnom, hogy milyen eljárásrendet nem olvastam még el, és mit kellene még megírnom),
- egy egész napot átolvasni, hogy feltöltődjem! (több tucat könyv vár a polcon)
- jó kis sporttevékenység,
- és csak úgy lenni a napon!
- elutazni egy jópasival valami egzotikus helyre!

na, akkor ezek a nagyon rövidtávúak.
most mennem kell. míting van.

dunántúli bóklászások

egy nagyon jó tavaszi héten vagyok túl :) persze azt nem állítom, hogy mindig minden pillanatát élveztem, de végre sikerült egy kicsit töltődnöm! s mindezt ama road shownak köszönhetem, ami a múlt héten még megőrjített.
konkrétan úgy alakult, hogy a fél Dunántúlt bejárhattam, beszélgettem jókat értelmes emberekkel, láttam projekteket, amik megvalósulását a munkatársaim segítették elő, s élveztem, hogy az új arculatunk olykor mosolyt csalt az emberek arcára, mert saját projektjeiket látták viszont a képeken.
csapatépítésnek sem rossz az ilyen alkalom - nagyokat beszélgethetünk útközben: munkáról, életről, helyzetekről! ez kifejezetten jó volt. az, hogy mennyi lesz a sajtóhozadék, hát... arról vannak kétségeim, de ez majd a jövő hét nagy kérdése!

így lehetett az is, hogy a hétfői éjszakába nyúló kollegális (és baráti) bor után, - amikor is kaptam néhány bókot. ez meglepett! -, a kedd este szombathelyen ért - kedvenc vidéki városomban! mintegy öt évvel ezelőtt éreztem magam, akkor jártam oda sokat, a nagypapám halála után, látogatóba, no meg szemléletformáló baráti beszélgetésekre (ezt már el is feledtem, mert az élet tovasodorta azt az évet is), tavasz volt, sütött a nap, és késő délután már a barátnőm háza felé tartottam. várt az egyik kedvenc baráti "gyerekem", akivel mindig jót játszunk, és most is így lett. anyja és én görkoriztunk, míg M biciklizett, és még egy haszongépjármű kiállítást is felfedeztünk - na, az szép kihívás volt! kukás autókat és társaikat sorolhattuk egy négy éves gyerkőcnek, aki jobban tudta! ;) szuper!

a nagyit is meglátogattam, bár nincs túl jól. sajnos egyre fogy, gyengül és nagyon gyermeki - lelkileg nehéz látnom, hogy az én életerős, aktív nagymamám hogyan nem tud meghalni. ő, aki "a legsatnyább volt a családban" - így csak neki lehet nehezebb!

aztán voltam pesten egy napot - a csütörtököt :) jó volt! meló, meló, meló, és megint nem értem utol magam, de minden jó, ha vége... vannak érdekes élethelyzetek!

pénteken pedig végre láttam kaposvárt is, no meg a balatont! az ám! sütött a nap, tavaszi csend volt, tükörsima víz, a horgászok már kinn ültek, így útközben egy órát napoztam máriaberénynél, s befejeztem feldmár könyvét (szabadság, szerelem) - megérte. testileg-lelkileg fitten érkeztem meg (újra) szombathelyre. és ha már ott, akkor úsztunk egy nagyot a kedvenc uszodámban! jó kis lazulás így a hétvége! a nagynénám pedig finomakkal etetett.

ja! és tegnap a győri színház bemutatóján láttuk Spiró Koccanását is. nekem jobban tetszett ugyanez a katonában, valahogy feszesebb volt a dramaturgia, és jobban pörögtek az események (pár hónapja láttam ott). győrben ugyan a maguk valójában álltak a koccanók a színpadon - az ország legnagyobb színpada -, de mégsem ragadott magával.

ma pedig újra pszichologizáltam, vagyis elmentem a meserkurzus előadássorozatára (már pesten), a párkapcsolatok pszichológiájáról. nem volt átütő, bár neves előadók adták a széket egymásnak. egyedül bagdy emőke előadása a párkapcsolati játszmákról nyújtott némi pluszt. és ő legalább pozitív és lendületes volt!! ő adott néhány gondoltatot (ezeket majd később megírom).

szóval, így állok. most megyek házit írni, mert már megint elkéstem.
a többit majd később.

fénypont a napban

ma az egyedüli jópontot NB kapta, aki először vette észre, hogy fodrásznál voltam, és mivel ez este félnyolc (!) után történt a gyárban, ahol addigra minimum 10 órát töltöttem (biztos ő is, de csak ekkor találkoztunk) , be kell valljam többet vártam! szal a többiek pukkadjanak meg ;)

ezért baj az, hogy én meg minden változást mindenkin észreveszek, mert így ezt várom el is.

jó azért nem akadtam ki nagyon, mert nem volt időm. csak félnyolckor esett le, azaz jól a dicséret :)

a kötészet napján

Ma hallottam:
"Gömbölyűen kell élni az életet, s azt görgetni szerteszét ... gyermeki lelkesedéssel."

Igyekszem.

felemás cipőben

milyen érzés az, amikor az ember felemás cipőben jár?
és itt most nem a mondat átvitt értelméről értekeznék, hanem arról, hogy hogy jártam a minap (a szó szoros értelmében). szerdán két (! azaz kettő!!) pár új cipőt vettem a heti robot jutalmául, no meg, mert kitört a nyár és a tavalyi selejtezés után kellett. az egyik szép zöld és magasabb sarkú, míg a másik egy bordós piros csigacsattal, a kedvenc cipőmárkámból (Think!). nagy örömmel hagytam el a boltot, mert már fájt a lábam, és későre is jártam. gondoltuk, hazasétálunk a spontán sopping után, ezért a Nyugati sarkánál lecseréltem a lábbelimet a szép új pirosra, és kedélyesen, bár kissé lábfájósan ballagtunk végig a körúton. itthon boldogan vetettem le mindent, mert addigra épp elegem volt a napi szerkómból.
a héten többször felpróbáltam az új lábbeliket, úgy csajosan, ahogy kell, vagyis hogy az ember hozzápróbálja a ruhatárához, hogy mihez mi illik... kicsit furcsáltam, hogy szorít a ballábas még mindig, pedig a lábam már nem is fáj, de arra jutottam - bár megnéztem hogy ugyanezt a méretet hordom-e a márkából, - hogy majd egy kicsit biztos tágul. nem így lett. pénteken este, mikor indultunk volna el egy barátommal, döbbenten vettem észre, amikor zoknit cseréltem, hogy a jobb cipő 39-es, a méretem, míg a bal mérete 38! naná, hogy szorított!!
a helyzet komikus volt :) és persze így mehettem vissza a boltba ma, hogy átcseréltessem a megfelelő méretre. szerencsémre könnyen megoldották, elnézést kértek, így mostanra ismét kényelmesen és jó cipőben járok :-D

miért kell a zizi?

mert jó, mert nemcsak a meló van, mert végre újra nő vagy, mert néha lazítasz, mert váltasz témát, mert lehet élvezni a napsütést, mert álmodozni jó, mert van mire várni, mert spontán lehetsz, mert benne rejlik az ismeretlen megismerése, mert vehetsz néhány pár új cipőt, mert újra gondolhatod magad, mert megmutathatod magad úgy még sohasem, mert újra életre kelt...

hm... tavasz van ... most már süthet a nap :)

budapesti tavasz/i fesztivál

lassan már unalmas lesz, hogy mindig azt írom, hogy pörgős hetem volt, meg hogy volt mit tenni benne, stb. lehet, hogy erre kellene beállnom? és azt tartani furcsának, amikor semmi sem történik, vagy csak keves, vagy csak lassan...

nos, itt van (volt) a tavaszi fesztivál is! remek előadásokon jártam. konkrétan az elmúlt egy héten mindig volt valami. kezdtük múlt vasárnap este a Tháliában egy orosz pantomimmal, - Adams family orosz módra, - nem volt semmi! előtte persze egy könnyű vacsi és jó barátnői csevely :) majd utána még egy éjszakai előadás egy régi barátommal, egy Krízis-dalest az Akkuban, aminek változik a menedzsmentje áprilistól.. remek sanzonok, krízis témakörben! kedveltem azt a helyet (is). ezek után remek hangulatban érkeztem be egy hét pihenés után a munkahelyemre (ez nem tartott sokáig), de próbáltam megtartani ezt az egyensúlyt, mármint, hogy kiegyensúlyozott, jó csaj vagyok (ja, és még professzionális is!).
a kultúr dömping kedden este folytatódott, egy kis párizsi hangulatú kávéházas vacsi után, több barátnőmmel benéztünk az LMP EP kampánynyitó bulijára, ahol a zene csúcsjó volt (politikáról csak egymás között esett szó, nem pedig a színpadon), Dreshék, szakcsitrio, beshodrom és egy kis dzsem -- ez így egy nagyon érdekes estévé nőtte ki magát! főleg hogy rég nem látott ismerősökkel cseveghettem nagyokat, nevettünk nagyokat és pörögtem :-D

szerdán a tavasznak hódoltunk : először lehetett kiülni úgy a lisztferencre, hogy meleg volt, fűtött a tavasz illata... hm...
és még ajánlanám az Apacsokat a Radnótiban (de erről külön poszt is kéne, mert fontos a téma), nagyon bejött, utána nagyot csevegtün a szüleimmel, ismét jó fejek voltak :)
péntek estére annyira fáradt voltam, hogy ha nem erre az előadásra készül a barátnőm hetek óta (ez igazi BTF-es rendezvény volt!), akkor lehet hogy passzolom. de mint az már lenni szokott, a baráti találkák és kultúresemények feltöltenek, így az ausztrál Bangara tánszínház Torres-szigeteki tánca, valamint az atomkísérletek ausztráliai hatását bemutató koreográfiája áthangolt a lazulós tavaszi hétvégére...
amikor is szépen sütött a nap, és végre volt időm magammal is foglalkozni egy kicsit - hú de kellett!! ezért itt ülök, írok, pedig még vár rám jó néhány feladat.. többek között a coaching házim :-D

tavasz van

most már biztos, hogy tavasz van, süt a nap és a szippantás a levegőbe zsongító és álmosító is egyszerre! gömbölyödnék egy nagy fotelbe a verandán, és mennék kirándulni a szélbe...
- sok minden történik velem, legfőképp belül, de persze sok az interakció is, és gyorsan amortizálódom (ez baj)
Próbálom magam az apró pillanatokból összerakni: egy nézés, egy hangsúly, egy elismerő mosoly vagy mondat, avagy egy újrafelbukkanó régi barát, aki déli napfürdőm alatt mögémlépve meglepett, s oly jó (és természetes) volt egy pillanatra a vállára hajtani a fejem - ebből kellene több!
sok már a rációból. és tavasz van!