szauna

Mi jó a szaunában, kérdezik tőlem oly gyakran, mert hogy én nagyon szeretem. Nos, én szeretem, azt a száraz meleget, ami feltölt és dinamizál, szeretek csendesen feküdni és csak befelé figyelni. Figyelni a testem, hogy hogyan reagál, mit ad ki magából, hogy mikor elég neki. Szeretek a forróságban eltöltött percek után egy dézsa vizet magamra rántani, hogy érezzem, élek, hogy működök, hogy most fut szerteszéjjel a felgyűlt stressz és frusztráció. A leginkább pedig apró jégdarabokkal szeretem frissíteni az arcomat, hogy egy kicsit szúrkáljon, s az sem zavar, hogy utána órákig vörös fejjel járok.

A legjobban azt bírom, ha előtte úszhatok egy jót, s miután egy kicsit megmozgattam az izmaimat, kifulladtam a sok tempótól, akkor nyugodtan végignyúlhatok a 80-100 fokos melegben. Ja, tudom, hogy az infra a divatos, de én mégis a hagyományos finn szaunát szeretem, mert az megdobogtatja a szívem, és jó érezni, hogy hogyan csitul a pihenésben, ami egyfajta meditáció.

Most szerencsére találtam egy egész korrekt helyet, ahol mindez megvan (még sportolhatnék is, ha azt szeretném), nagyon kellemes és európéer a hely, de továbbra sem értem, hogy miért nem lehet végre egy olyan szaunát tervezni Magyarországon, ahol nem kell fürdőruha. Ez megőrjít! Papuccsal nem mehetek be, (bár a lábam leég), mert káros a műanyag párolgása, de a fürdőruhám (szintén szintetikus) párolgása nem az - ki érti ezt? Ráadásul a fürdőruhám a bőrömön van. Szeretném azt megérni, hogy természetes legyen az is itthon az agyakban, hogy szaunába, török fürdőbe meztelenül megy az ember, mert az úgy jó. Az idióta prüdériáját meg otthon hagyja, ha van neki.

Na, mindegy, azért élveztem. És fogom is! És lassan rászoktatom őket, hogy talán elég egy alj is...