Na, ma délután ismét kiakadtam, hogy mennyire nem tanítják (vagy tanulják?) ékes anyanyelvünket. Történt ugyanis, hogy betértem egy boltba itt szemben az utcában, egy fiatal- úgy 20-22 éves - eladólány szolgált ki, akit természetesen magázódva kérdeztem meg, hogy hol találom a keresett terméket, s ő visszakérdezett "Mit tetszik keresni?" Azt hittem, dobok egy hátast. Ma mégcsak nem is biznisz szerkóban voltam, hanem - ahogy a fiúk mondják a gyárban, - a "tarisnyásban" (laza, bölcsész), és szerintem nem néztem ki a koromnak sem, idősebbnek meg végképp nem. Mindenesetre tűrtőztetnem kellett magam, de kedvesen mosolyogva mondtam neki, hogy nem, nem vagyok még olyan öreg, hogy "teccikeznije" kell, hanem nyugodtan magázódhatunk is (értsd pl. "mit keres, hölgyem?"). Na, ezután azt vettem észre, hogy a fizetéskor letegezett! Ez jó is lehetne, gondoltam, de nem szóltam semmit, mert valójában szánalmas és ijesztő. Valószínűleg nem ismeri a magyar nyelv kétféle magázódási formáját, az azok közti különbséget, és bizonyára ritkán használja azokat a közegben, ahol él. Amiért ismét kiakadtam az az, hogy ez a helyzet egy héten belül többször előfordult. A múlt hétvégén vidéken pihentünk, ahol szintén ez történt, de azon a vidéken legalább azt vélelmeztem, hogy ez a megszokott, így használják a nyelvet. Bár ott is csak fiatalok beszéltek így velünk, más fiatalokkal.
Lehet, hogy a tegeződés egyre inkább az elfogadott, de én nem szeretem, ha mindig mindenki letegez. Miért gondolja bárki is, hogy csak mert vélhetőleg egy korosztály vagyunk, akkor ez automatikus? Szerintem, nem az. És nem is szeretném, ha az lenne. Nem vagyok sznob, de van egy határ. Kell némi távolság és ettől még lehet jókat beszélgetni. Én ezt szeretem.
Néha eltűnődöm, milyen lenne, ha a környezetemnek jelezném, hogy mostantól viszont magázódjunk! Mindenkivel! Nagyon élvezném ezt a fricskát, asszem.
Lehet, hogy a tegeződés egyre inkább az elfogadott, de én nem szeretem, ha mindig mindenki letegez. Miért gondolja bárki is, hogy csak mert vélhetőleg egy korosztály vagyunk, akkor ez automatikus? Szerintem, nem az. És nem is szeretném, ha az lenne. Nem vagyok sznob, de van egy határ. Kell némi távolság és ettől még lehet jókat beszélgetni. Én ezt szeretem.
Néha eltűnődöm, milyen lenne, ha a környezetemnek jelezném, hogy mostantól viszont magázódjunk! Mindenkivel! Nagyon élvezném ezt a fricskát, asszem.
2 comments:
Bravo típusú poszt! Én - koromnál fogva - ezerszer vagyok le-teccikezve, és nagyon utálom. Mennyivel szebben lehetne beszélni magázódva, ha ezt tanítanák valahol középiskola tájékán.
Ehhh.
Háááááááát, esetleg kezdhetnék azzal a középiskolákban, hogy nem csendőrpertuzzák a diákokat! Mégis milyen alapon teszik? Hanem értelmes fiataloknak tekintik őket, és mondjuk, 3-4. osztályban már magázódnak velük. Biztos sokat segítene, és ők is megtanulnák, hogyan kell ezt!
Erről pedig az jutott eszembe, hogy ha nem magázódnak velünk a tanárok, akkor azon se lepődjenek meg egy érettségi találkozón, - mondjuk, - hogy az ember(lánya) visszategezi őket -- mert mégis milyen alapon tartanánk fenn ugye a csendőrpertut, hisz egész értelmes felnőttekké váltunk? Én próbáltam a magázódást, de nem "értékelték", továbbra is tegeztek, ezután természetesen letegeztem a volt tanáraimat, hisz egyenrangú felnőttek vagyunk -- immár 16-17 éve :))
Post a Comment