BÚÉK!! Happy New Year!! 2009

Ez lett idén a kedvenc dalom!!!

Jövőre is a legjobbakat, talán egy kicsit könnyebb évet :))


CLUB DES BELUGAS -- SWOP -- Second Sight

And where were you born again?
New York City?
Aha
I don't know much about New York City
No - you really - come on
I don't believe that you believe that
What - oh yes I have another cigarette baby

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right
Just one chance encounter in the night
Open your eyes up, do you see the light,
Don't be surprised it was love at second sight
Don't hestitate or make me wait
Just one touch of the hand says it's right
Open your eyes up, do you see the light
Don't be surprised it was love at second sight

:: sure, yes, Tequila - gold, always gold ::

I could be wrong, but maybe I'm right
Or did I just see you smile
Cigarettes he lights it on up
Then we start to talk a while

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right......

Wine? I like California wine,
but some folks aren't too hip on that
Yes sure, no no no no, I'll buy this round
I'm emancipated and liberated,
I'll buy this round honey
I have a feeling that it's gonna be a long night

Touch my hand by accident,
But I really didn't mind,
Bariton soft sweet low
Made me leave my fears behind

Well let's not talk about ex-wifes and ex-husbands
And ex-boyfriends and ex-girlfriends
Just let's concentrate on you and me

Sometimes I'm wrong, sometimes I'm right....

Well, um, I might be available on that day......................

Countdown 2010 : Season's Greetings

http://www.countdown2010.net/article/seasons-greetings

szerettem volna beágyazni a videót ide is, de nem tudtam - fejlődnöm kell informatikailag! talán ez egy újévi fogadalom lesz!?!

kaméleon

Goda Kriszta új filmje a Kaméleon már megint egy remek. És mivel a vége ezúttal nem halivúdi, így még jobban bejött, mint a Szex és más semmi c. alkotása. Önfeledt szórakozás volt, egy fricska a társadalomnak, bár csak halkan, és persze végig drukkolsz, hogy hátha most az egyszer sikerül egy szélhámosnak is kifognia a jó csajt, mert végre valami megérinti, de a világ.... a csattanóról meg csak annyit, hogy egy pszichológus barátnőmmel láttam - and the winner takes it all!!

hétvégi műszak

Ha még egyszer valaki megjegyzi, hogy mi a fenéért van bejárónőm, azt ígérem, leütöm, de legalábbis felveszem "lakásszépítő segédmunkásnak"! No, nem, nem azért ütöm le, mert ennyire agresszív lennék, csak azért, mert szeretném látni, hogy ezt egy férfi (de lehet nő is!) heti rendszerességgel munka mellett műveli és még élvezi is. Ma egész délelőtt takarítottam, mostam, főztem, és persze ez egy jó ventillációs és gondolkodó, esetenként nyugató terápiás elfoglaltság, de csak esetenként, azt utálom, ha kötelező!!
Ez most az volt. Sajnos, az előző takarítónőm a jobb élet reményében egy hónapja külföldre távozott, - az általa pucolt ablakok még mindig csodásak,- és azóta nekem nem volt időm újat keresni, persze tudom, hogy én vagyok a hibás, hogy nem kerestem, s így takarítanom kellett! És még csak el sem készültem, mert elegem lett. Így a fürdőszoba és a konyha még hátra van!
Továbbra is azt gondolom, hogy ha egy nő napi 8-10 órát dolgozik, akkor 1. megengedheti magának ezt a "luxust", 2. ha a takarítási idő alatt a) fel tudok töltődni, vagy b) több pénzt tudok keresni, akkor pedig végképp jár. Ha nem, akkor is. Ezen tuti nem szeretnék spórolni az életben!
Ja, és az a kifogás, hogy nem zavar-e, hogy egy idegen belelát az életembe stb., mekkora hülyeség! Egy csomó más idegen is belelát, pl. legfőképp szemből a szomszéd.

Akinek ez nem tetszik, takarítson magára és időnként jöjjön át hozzám is!

"teccik kérni"

Na, ma délután ismét kiakadtam, hogy mennyire nem tanítják (vagy tanulják?) ékes anyanyelvünket. Történt ugyanis, hogy betértem egy boltba itt szemben az utcában, egy fiatal- úgy 20-22 éves - eladólány szolgált ki, akit természetesen magázódva kérdeztem meg, hogy hol találom a keresett terméket, s ő visszakérdezett "Mit tetszik keresni?" Azt hittem, dobok egy hátast. Ma mégcsak nem is biznisz szerkóban voltam, hanem - ahogy a fiúk mondják a gyárban, - a "tarisnyásban" (laza, bölcsész), és szerintem nem néztem ki a koromnak sem, idősebbnek meg végképp nem. Mindenesetre tűrtőztetnem kellett magam, de kedvesen mosolyogva mondtam neki, hogy nem, nem vagyok még olyan öreg, hogy "teccikeznije" kell, hanem nyugodtan magázódhatunk is (értsd pl. "mit keres, hölgyem?"). Na, ezután azt vettem észre, hogy a fizetéskor letegezett! Ez jó is lehetne, gondoltam, de nem szóltam semmit, mert valójában szánalmas és ijesztő. Valószínűleg nem ismeri a magyar nyelv kétféle magázódási formáját, az azok közti különbséget, és bizonyára ritkán használja azokat a közegben, ahol él. Amiért ismét kiakadtam az az, hogy ez a helyzet egy héten belül többször előfordult. A múlt hétvégén vidéken pihentünk, ahol szintén ez történt, de azon a vidéken legalább azt vélelmeztem, hogy ez a megszokott, így használják a nyelvet. Bár ott is csak fiatalok beszéltek így velünk, más fiatalokkal.

Lehet, hogy a tegeződés egyre inkább az elfogadott, de én nem szeretem, ha mindig mindenki letegez. Miért gondolja bárki is, hogy csak mert vélhetőleg egy korosztály vagyunk, akkor ez automatikus? Szerintem, nem az. És nem is szeretném, ha az lenne. Nem vagyok sznob, de van egy határ. Kell némi távolság és ettől még lehet jókat beszélgetni. Én ezt szeretem.

Néha eltűnődöm, milyen lenne, ha a környezetemnek jelezném, hogy mostantól viszont magázódjunk! Mindenkivel! Nagyon élvezném ezt a fricskát, asszem.

bárkinél

az mondta, hogy bárkinél jobban szereti.
először a lány majd elolvadt.

aztán nem értette, hogy kinél.

majd hogy jobban.

végül hogy szereti-e.

"a fiatalember, aki olykor érdekel..."

ott ültek a mindkettőjük által kedvelt kávézóban, s próbálták behozni az elmaradt öt évet.. valahogy mindig úgy alakult, hogy két-három, vagy akár öt évente talátak újra egymásra. pedig az élet nem sodorta őket olyan messze, de az egyetem volt meghatározó az útkeresésekben. a találkozásokkor mindig megfiatalodtak, s úgy érezték újra az első sorban ülnek az iskolapadban, ahol mindent meg tudnak beszélni.
a kapcsolat mindig otthonos volt. valahogy ott vették fel a fonalat, ahol az életük épp történt. volt néhány összefoglaló mondat, bekezdés az eltelt évekről, de valahogy mindig az aktualitások érdekelték őket a egymásból. minden életkornak voltak jellegzetes témái. valamint szorítkoztak a személyesre eme rövid alkalmakkor, de azért olykor megvillant, hogy hogyan változott a másik, mik érdeklik. odafigyeltek. nemcsak a kimondott mondatokra, de a mögötte lévő tartalomra is. ami nem volt értelmezhető arra rákérdeztek, és még csak egyet sem kellett mindig érteni. ott volt az a kamaszkori kapocs: az átfüstölt éjszakák, beszélgetések, bulik, az első kalandok, aggodalmak, félelmek, az együtt olvasott, írt gondolatok, és persze az első pad, ahol az egész osztály csak a hátukat látta egy (vagy kettő?) éven át. bírták a helyzetet.
most pedig "középkorúan", - amikor ezt hallották magukról, az mindkettejüket meglepte, és nem is tudtak azonosulni vele, mint megállapították, - ültek egy kávéház vasárnap esti székeiben, amit közelhúztak egymáshoz, hogy sugdolózhassanak, és ecsetelték az élet állását. 2:2. ide csak azt vették be, aki számított, akitől valami változott, bennük, körülöttük, általuk. a felesek kimaradtak.
amúgy még mindig a boldogságot keresték. s most már nemcsak a könyvekben, hanem a személyest. s az derült ki, hogy megint ugyanarra tartanak. valahogy a cél ismét közös lett, talán a megközelítés más, de a hullámhossz egy. ez boldogsággal is eltölthette volna őket, mert még mindig tudtak együtt jót kacagni, de valahogy az őket foglalkoztató legfőbb kérdés ezt nem hagyta. a pátosz elmaradt, valahogy olyan valóságízű lett minden. a felnőttkor felelősségei ott lebegtek. pedig ők megint csak az önfeledt szerelemre vágytak, mint az első sorban anno.
ezt már az utcán hazafelé beszélték. hogy az jó lenne, csak úgy semmire sem gondolva szerelmesnek lenni. és akkor talán bármi megtörténhet, és akkor meglesz minden, ami kell. ami most hiányzik. hogy akkor talán boldogok lesznek újra.
de valójában boldogok, mert két-három vagy akár öt évente ismét (felnőtt) kamaszok lehettek. akik az első padból megváltják a világot. bár most azt remélik, a sajátjukat.

s valóban, mert a fiatalember, - aki olykor érdekli őket - ott vár rájuk a következő sarkon, csak észre kell végre vegyék.
Meglesz a boldogság?

(részlet)