véradás +

A mai nap azért volt szép, mert elmentem vért adni! Eme nemes, nagylelkű, emberi (stb.) gesztusomat már rég nem gyakoroltam, mert 2004-ben hazavágott a rendszer, hogy én ne akarjak a születésnapomon vért adni, ha előtte tavasszal Dél-Afrikában hesszoltam, és malária (elleni) bogyót is szedtem. Hát én meg jól felhúztam magam! Mert persze kiderítettem, hogy a szer kb. 3-6 hét alatt kiürül a szervezetemből, és nyugodtan fogadhatnák a véremet 3 hónap után, de kényelemből nem teszik. Ezért én sem tettem!

Viszont most jött egy körüzenet az iwiw-en, hogy csökkent az ország vérállomány tartaléka, és hát kellene egy kis adomány. Mivel ismét remek egészségnek örvendek, így gondoltam, bevállalom! Írtam én is köremailt a barátoknak, ismerősöknek, hogy jöjjenek velem, mert akkor nem unatkozom végig a sort... hát, a válaszok mindenfélék voltak :( Nők esetében inkább megértem, hogy nem tudnak adni, lett légyen az menstruáció, szülés, terhesség stb, de azt gondolom, hogy a férfiak, hacsak nem ájulnak el a vértől és egészségesek, emeljék fel az egójukat és tolják el egy véradásra! Ugyanis később ők vannak a leginkább felháborodva, ha netán tán egy műtét során szükségük lenne rá, és nincs. Van egy volt osztálytársam, egy jó pasi, aki mindig ad; rendszeresen, mert azt vallja, hogy a szervezetének ez jót tesz (lásd a nőket, aki havonta véreznek), mert ellenállóbbá és fittebbé teszi! Nem tudom, hogy ez igaz-e, de a srác a mai napig fitt és egészséges!

Egyetlen ember jelzett vissza - egy volt tanítványom, akit nagyon bírtam, hogy jönne! Így együtt mentünk, s lehet hogy végre neki nem leszek 'Tanárnő!'. ;) Ő is egy aktivista, emberi jogi, okos és csinos nő. Nagyon büszke lettem rá, mert a kurzusomon tanultakat használja a mindennapi munkájában is. És mivel évek óta nem találkoztunk, így végre kidumálhattuk magunkat, együttérezhettünk a személyzettel és szórakoztattuk is őket - a karszorító szalag egyáltalán nem ment a ruhám színéhez!! Viszont a cseppnyi kitűző illett a ruháinkra a végén :)
Ezen túl persze, adtunk még egy pipetányi vért a Szent László Kórház leukémiás részlegének is kutatásra!

Bár a dolog nem volt várakozásmentes, mert ma viszonylag sok ember jött el, jó volt látni, hogy itt senki sem idegeskedik, vagy siet, és a mobil telefonok sem csörögtek. Erre a másfél órára mindenki teljesen egyenlő volt és ugyanazért a célért volt itt - hogy segítsen! Várt a sorára, elmajszolt közben egy nápolyit, a nagy melegben megivott egy-két ásványvizet. A fáradt mosolyok mellett, még Samuel P- Huntigton egy könyvét is megkaptuk ajándékba. S nekünk nem voltak dilemmáink, hogy Kik vagyunk mi!?

Újabb időpontok és helyszínek itt!

Szex and Budapest - avagy a nők reggeliznek!

G végre egyedül volt itthon, s bár C az Északi-tengeren sütteti a hasát, mégis csaptunk végre egy közös reggelit a Liszt F téren - mint anno! Ez már már olyan szokássá vált az elmúlt években, hogy nyaranként, amikor mindenki itthon, akkor egy napsütötte teraszon reggelizünk, hm... (bár itt lenne az ideje valami új hely után nézni, de erről majd később..) Telente ilyenkor a Széchenyi-fürdőbe járunk - az sem rossz!

Nekem a LF tér nagyon kedvező, riasztástól számítva mintegy 5-10perc alatt ott szoktam lenni, még ha keltenek akkor is, de ezen a reggelen nem így történt. A találkáig már túl voltam az újabban kedvenc vasárnap reggeli rádióműsoromon, miközben kivasaltam. A Kossuthon megy (most MR1), 8:40-10:00 között - SMINK NÉLKÜL. Mindenkinek ajánlom, sokat lehet megtudni belőle a nőkről, meg arról hogyan gondolkoznak, mit érnek el, stb. Nem mindennapi és emellett szórakoztató is!

Szóval, G telefonált, hogy ő most parkolt le, hogy én hol, és hogy D késik - aztán leültünk, a Vian-ban! És megkezdődött a reggel, immár másodszorra és élesben :) Ránk se hederítettek! Ez alapvetően mindkettőnket ki szokott hozni a sodrából, de most jól elvoltunk, téma volt bőven, és csak mintegy 15perc kiszáradás után tettük szóvá, hogy 'Ez itt kérem szervíz!?' Onnantól az üzletvezetőnő kitüntett figyelmében is részesültünk - ez már rendben volt, ugyanis kifogtunk megint egy kezdőt! (Mostanában ez rendszeresen történik velünk, mármint hogy elsőnapos kezdő pincéreket fogunk ki, akik még nem biflázták be a menüt és csetlenek-botlanak-és-menőkenk-hiszik magukat ;) nem értem, hogy lehet így őket munkába állítani, szerintem, fel kellene tudni mondaniuk a menüt mielőtte kilökik őket a placcra!)

Ott ültünk, mindenki bombajól nézett ki a nyári pihenések után, befutott D is, akkor újabb kör rendelés, ment a duma - mindenféléről, hogy ki hogy van, és hol tart a lelki-szellemi-karrier-családi fejlődése, de ne hidd, hogy kipakolom, hogy pontosan miről is, mert egy jó része titok, amolyan kis női, avagy családi, másrésze pedig a pillanat varázsa alatt tovaszállt, - teltek az órák, de észre sem vettük. Régen nevettünk ilyen jókat, a körülöttünk ülők is csak néztek, hogy mi van!? De egyszerűen az élethelyzetek és sztorik olykor megkívánják, hogy egy jót derüljünk rajtuk, mert vagy tényleg viccesek, vagy mert így a legegyszerűbb és így tudjuk feloldani őket! És a közös hahota isteni!
A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a dolgok egy ideje már "élesben" mennek, hogy már nem húszévesek vagyunk a gyakorlópályán, ahol még egy-két baki belefért, hanem hogy bizonyos döntéseknek már súlya van, amik már nemcsak bennünket érintenek, és hosszútávon meghatározóak! Furcsa fintor, hogy felNŐttünk.
Persze korrigálni mindig lehet! És a jóbarátnők akkor is ott lesznek :)

5300m

Mivel ma a Balaton-átúszó elmaradt, és szex sem volt kilátásban, kellett egy kis sport! No meg Có-nak is megírtam, hogy futok egy kört, szóval cirka 10 óra alatt sikerült magam rávenni, hogy fussak egy kört - a Margitszigeten :) szép teljesítmény ;)
Persze azért ezalatt a 10óra alatt elolvastam vagy 300oldalt, meg csevegtem, meg főztem, meg dolgoztam, no meg aludtam is - szóval egy átlagos szombati napot nyomtam, ahogyan én szeretem!
No, de végül kimentem. Már sötétedett, és meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal melegebb van, mint vártam, legalább 25fok! Nem kellett volna a széldzseki, de ha már úgy hozzámnőtt ;) A kör jó volt, éveztem, bár a részidőn még javítanom kell a szeptemberi félmaratonig, amit párban futunk Có-val. A helyzet az, hogy nekem csak 8km-t kell majd futnom, ami pite az ő 13km-éhez képest ;) - amikor először futottam, azt hittem, hogy párban mindenki egyenlő hosszt fut, de aztán ott kiderült, hogy nem, a pár alatt párokat értenek, és a pasik fussanak többet! (helyes - most így is lesz!) Akkor én egy kollégám feleségével futottam, s nekem jutott a hosszabb szakasz - túléltem, és nagyon büszke voltam magamra!!
A ma esti kocogás alatt láttam egy szép naplementét, viszonylag sok hajót a Dunán, tömve emberrel, és a szórakozni induló fiatalok is ott voltak már, no meg az andalgó párok! A legjobb viszont az volt, hogy végre ismét harmóniában éreztem magam, kívűl-belül - gyönyörűséges!

The Olympus Extravaganza – how it started

For fifteen months i lived in Skopje, Macedonia. Before having moved there my friends promised to come and visit me as it is not so far away: they can take a bus, a train, a car or even a plane, just hop in-on-off, and be there (in some hours;) – lots of them did visit me! and it was good fun!

Three ex-colleagues of mine who have also become good friends arrived for a long and crazy weekend in September 2006. i was already back from holidays and stress was there again, so timing was just perfect - i always appreciate good company and i did not know that many people in Skopje at that time. While they were there, the idea emerged – so as to keep us in good shape for the coming summer – to conquer the famous mountain of Gods, the Olympus!

We explored Skopje and the neighbourhood in September and was planning for our next summer trip to the Olympus. In the meantime I made some new friends in Skopje, as well my old-time German friend had also decided to spend her 2-week holidays in Macedonia and as the dates collided with our planned climb, she joined us, the gang!

So there we were seven women TO CONQUER it!

The Hungarian team of three though changed a bit in composition – as one friend had to stay behind as she had become pregnant in the meantime – arrived to Skopje on a busy Thursday night, on 7 June. I was lucky as K had already arrived on Tuesday, so someone was home to open the door and receive the tired travellers. Bloody hell I still had work to finish off.

When I arrived home, we decided that the Hungarians should refresh themselves whereas the international part (K, M - a Dutch woman who lived around the corner – and me) of the team should go shopping, so we went and did grocery shopping for 2 days that was to be carried up the hill! I was dead tired as I had a turbulent week behind, but happily all gave a hand when it was needed. It was only H missing from the team – she also had to finish her notorious report! We ate a lovely Macedonian dinner at my favourite around the corner restaurant, where I was on good terms with the cook and owner, and loved hanging out there as it was simple and friendly, and then we still needed to make the sandwiches. J and K made us delicious ones, although sent E and me to bed at midnight so as to be able to drive the following day. Somehow my design flat did not seem too big this time at all :)

Wake-up was set at 6am, so as to leave by 7am – and we DID! M and H showed up, we packed up the team in two cars and left. The drive was entertaining as K did not know M and H, and we were all different nationalities! The first shock to the Macedonian border system happened upon our arrival: four different EU passports (2 diplomatic ones) from a normal registered HU number plated car, three of us bearing a Macedonian ID too – we felt pity for the trainee at the crossing point! And enjoyed some Hungarian CDs received from the other car – best was like trying to translate Hungarian songs by Jazz+Az, a formation whose text, lira is based on rhymes in common language – I am not sure that was my most successful translation ever, my only solace was that some part of the biological terms and slangs of vocabulary was not only incomplete on my side ;)

And there we were at the foot of the Olympus at 1100m. Heavy clouds were hanging above the mountains that managed to scare Ió off the climb. J was not to climb from the first moments, she just loves Greece. So we were five to go. After packing and taking all the necessary equipment and food and water, we started around at 12:30.

First day we planned to achieve the Tourist Huts at 2100m and stay there overnight. The path has soon become steep and rocky, and the weather stays humid enough to make us slacken the pace. I was so happy to finally be there – all organised and moving! It seemed that everyone knows her place and pace, K and M were climbing first to give the rhythm, H could not make up her mind in the middle, E and i were the last ones, so we could exchange news and talk about things that happened at home. We stopped at regular times to get some breath and enjoy the landscape, put on or take off cloth, share stories and drink some water. Few know that water is scarce at the Olympus – there is only one spring running but we left that at the foot, so one has to CARRY all the water needed for the whole hike. It can be 4 litres in sunny and arid weather! As we were at the beginning of the season, we “only” calculated 3 litres per person. Plus all the clothes needed for the 2 days – regarding the weather conditions it meant shorts and T-shirts at the starting point (around 30 Celsius) and winter-coat, polars, and hats and gloves on the top (around 5 Celsius). As one gets wet on the way up, dry T-shirts and panties were needed, plus our make-up remover ;)

(to be cont.)

Krk szigetén (HR)

Pár nap az Adrián...

Felüdülés volt és rövid. Jobb időt reméltem, meg azt hogy kevésbé leszek fáradt, így könnyedebben jövünk-megyünk. Nos, ebből majd minden meg is valósult :) Én csak a sofőr voltam. B szervezte. Volt szuper szállás, bár kissé távol a parttól, így a sziget keskeny útjain is kacsázhattam, viszont tiszta volt,rendes, és szemben volt egy grill vendéglő, ahol a szakácsnéni, még este tizenegykor is olyan vendégvárót, balkáni salit, kevert nekünk az asztali borhoz és magyarázott hozzá horvátul, hogy visszamentünk búcsúzóul!
A program is kiváló volt: úszás, napfény, úszás megint, kukorica a parton és séta, vettünk p* matracot, áttetsző kéket (mert ez megy a fürdőruhához és B szeméhez), végül nem kite-oltunk, lemaradtunk (már megint, mint tavaly Máltán), mert első nap aklimatizálódtunk, majd matrac és a baska-i öböl medencéje (isteni volt a calamari!), aztán pedig jött a vihar, "amit ma megtehetsz...". Így elolvastam a nyári limonádémat, majd megnéztük Krk városát, ahol egy kis ékszer sopping is belefért, B-nek vettünk egy nem mindennapi nyak és fejdíszt :) lehet irigykedni és csodálni! Aztán hazafelé pedig ott voltak a Plitvicei-tavak, ahol nyomtunk egy kisebb túrát - az valami mesés türkiz és kék volt, meg zöld, hangos zubogókkal, vízesésekkel, és pisztrángokkal!
A hazaút eléggé fárasztó volt, mert esett, de a hát- és nyakmasszázs, amelyet képzett masszőr utitársunktól kaptam a jó teljesítményért/hez, kárpótolt!
Jövőre csakis hosszabb időre megyünk és kite-olunk is, most már biztos, az első napon!

Balaton

Hú, a Balaton még mindig nagyon jó!!
Szeretem a nyaralónk, bár már kissé leporolt, de ódivatú ízét, meg a frissen vágott száradó fű illatát - és imádom az utcát, a temetőbe nyílón, ahol átjárunk, meg a nyaraló-szomszédokat, akikkel csak itt találkozunk, ma már csak pár évente, de együtt nőttünk fel, s ma én vigyázok annak a kisfiára, aki egykor énrám. És mindenki ismerte a nagyszüleimet, s most hogy öregszenek, jönnek a sztorik. Hogy hajanli 2-kor még préselték a szőlőt és nagyapám felrúgta az üvegdemizsont, és minden kifolyt. És mit csinált nagyanyám? nem lehetett elege? mit bírnak a nők? És van intrika és nagy, beszélgetős zabák. A vizet leginkább. Most is kiúsztam a belógó templomos félszigetecske nádján túlra és arra gondoltam, hogy isteni! és miért nincs itt az Anyám, aki szintén imádja? és mit élveznek ott a pocsoláyban a fürdőzők? meg hogy bírni fogom-e az idei Balaton-átúszást? De persze fogom! V is jól bírta a tempót. Megtanítottuk D-t kézenállni a vízben, amit fejenállásnak mondok, és fogtunk vagy 17 snecit! A tesóm is büszke lenne rám, biztos. Bár csak a zacskót tartottam. Egy gyerekkel horgászok és nem unom. Oké, vele is horgásztam. A tesómmal. Akkor mindig jó a kapás - én vagyok a szerencse sellőjük! Aztán V barátnőmmel kibeszéltük az egész rongyos életet meg a csillagokat - és nekünk jó lesz! Már most az. Volt nagy harmónia. Bár dolgoznom is kellett. De azt éjszaka, mert nappal a barátok és gyerekek és nyaralás. Tényleg meggylevest is főztem - a nyár illata! A kánikulában jól esett. Mint a Pomenade (így írják?) auraszómás illata, amit használtunk. Meg állítom helyre az egészségem cseppekkel. A nőiségem. Meg úgy probálom, hogy akkor most hogy is van - hol vannak a határok. Az én tűrőképességem határai. Ciki, de vannak. Muszály. Vihar is volt, meg záporok. Másztuk a Berzsenyi-kilátót. Nincs messze, csak 3km. Régen felfutottam. Ma sétáltunk. A szúnyogok is megkóstoltak. Mi meg ittunk. Aí barátnőm kedvencét, Becherovkát, és búzasört. Amíg L, a férje vacsit sütött nekünk, én a gyerekkel trambulinoztam . Az milyen király! V pedig becsomagolt Rákot játszott vele. Imádtuk. Olyat játszottunk, mint már régen nem! Hogy mi hogy bírtuk ezeket a kölköket a hétvégén - csupa kisfiúk, és nagyon kedvesek, okosak, és jófejek!
Ja, és tök jó lett a padlástér. Csak most láttam. B műve volt. Tehetséges. Bírom. Kár, hogy már nincsenek együtt. Az volt mindig a kedvenc helyem - ott lehetett olvasni és pucéran napozni reggelente! Most meg az én színeim is. Narancs. piros. sárga. Nap. A fészer lassan összedől. De a fű illata! Meg az esőé. És a zsivaly, ahogy távolodsz a parttól. Nem szeretem a tömeget, de idén azzal szórakoztunk, hogy a pasik hasának formáját tanulmányoztuk. L mondta, hogy ő sohasem kritizálta a faktoraimat, mikor mondtam, hogy meghízott (nagy ínyenc), viszont a kölök, a melleimet is faktornak nézte - jó, még csak három, de azért ezt ne nézze el! A faktoraim amúgy rendben - vannak. És még annyi minden volt. Nagy beszélgetések - hogy mi nők, mi lesz velünk, no meg a pasik, és az hogy, és a karrier, és a, és a. Mindez 6 napban. De kikapcsolt!

anti-K.A. klub

Ültünk a Víg Café-ban hárman, mert ott nincs – csak éjfélkor – záróra, de még utána is ülhetsz ott boldogan, és arra jutottunk, hogy itt az ideje, aznap este nagyon pörgősek és találékonyak voltunk, no meg spontának és vidámak, merthogy a hangulatunk kiváló volt, hogy megalapítjuk az anti-K.A. klubot. Ide nem értve a K.Á.-kat. Lesz egy klub, ahol ellenük szónokolhatunk.

AntiKA ugyanis az a személy, akit szeretünk, szerettünk, de szeretni nehezen fogunk, mert eljárt felette az idő. Itt az ideje, hogy felszámoljuk, befejezzük a vele való kapcsolatot. Vége. VÉGE. Mondanám, s ne keress! Majd én, ha egyszer. De nem, mégsem. Vége.

rövid haj

ma ideológiamentes megállapítást tettem, mármint hogy miért is van rövid hajam?
(amellett, hogy szerintem, jól áll, szexi és vidám és fiatalos és lendületes!)
arra jutottam, hogy a fürdőkád lefolyóból a hosszúhajat még gusztustalanabb lehet kitisztítani!

elég

mi van a szerelmen túl?
amikor már rég elmúlt, és amikor azt érzed, ha hív, hogy fáraszt...
és már nem akarod megoldani (meghallgatni sem!?) az Ő problémáit, hisz vannak sajátjaid :)
és különben is ugyanazt mondod, mert nem tudsz mást
- ki tud-e lépni az ember önmagából, s "új szemmel nézni a régi képre"?
ez mennyi idő? hol az új kép?
új kép kell!!!
és hol van az rám írva, hogy lélek-ápoló? (ez szép)
és segíts(ég)!!
Az ember - mint mindig az ember önmaga - érdekel , de épp túl súlyos...
nem bírom emelni.
már rég. lent hagyom.
ha már. rég.

ismét fodor ákos haikukat olvasgatok meg élek

Debrecen (HU)

„Debrecenbe kéne menni,
pulykakakast kéne venni…”

(We should go to Debrecen,
to buy a turkey there...)

goes the Hungarian children’s rhyme… and so did we this weekend!

The aim was to see the exhibition of Aba Novák as it closes today (last minute trip), plus to see a bit of Debrecen as well, as it has been quite a while since I have last been there. I still love the atmosphere of that town – a very imposing Protestant church on the Main square!! Where the pedestrian area start and where the tram runs also through… one tram line across the town from the railway station till the loop around the forest and the spas and the university. No.1.

We have also enjoyed the wellness area of the famous Aranybika (golden bull) Hotel with the painted frescos (and a combination with socialist architecture), but then returned to the other side of the square – and on our way we promenaded across the Debrecen Civis Korzó (Prom) where there is a set of programmes in the coming weeks. The Magna Cum Laude concert attracted many locals and visitors to have a beer along!

The weather was not warm enough for the local open air pools, so we went for a walk in the Nagyerdő (like the ‘Hundred Acre Wood’ in Milne’s Winnie-the-Pooh) and shared a hut with the mosquitoes when it started raining! The area is a leisure time destination for all - lovely water lilies on the pond!

Also to have some sport activities in the weekend programme we have tried the tennis courts of the University – Debrecen is also a university town, and the oldest and nicest buildings usually host the faculties, even the gardens are worth a visit! –, it was just great to have a play especially that my friend C is an excellent player! (http://eng.debrecen.hu/)

On the way back we have discovered the new M3 Archeopark (www.m3archeopark.hu) that lies on the crossing of the highways M3 and M35, and is the first landscape history and archaeological leisure park. Should check out the 4^th National Mother-in-Law Festival they organise next weekend!

Guillaume Aba Novák

His real name is Vilmos in Hungarian, but on the Certificate du Grand Prix de Paris in 1937 his name stands as Guillaume (should be William) that made me smile -- why cannot grand nations just learn to use, pronounce foreign names? I always wonder...

Anyhow, his exhibition in ModemArt in Debrecen (second biggest town in north-eastern Hungary) was a well-organised and thematically well-oriented representation of his works. I did enjoy it - especially that tickets could be purchased via the internet in advance and the museum itself is a comfortable modern place!

His talent was showed from different angles, the different periods, experiences and influences were thematically presented in an easily traceable way. The time of 1920-30 was just there and he was no different to his contemporaries... like Diego Rivera or other artists of the Montparnasse.

(my favourite picture: Vilmos Aba Novák : Nő kék kalapban / Woman in Blue Hat, c.1930. Ottó Herman Museum, Miskolc)
More pictures:

http://hungart.euroweb.hu/english/a/aba_nova/index.html

Gyula (HU)

I had no time to write about my experiences in a splendid little town called Gyula a few weeks ago, but I sum it up now.

It might sound strange at my age, but I like to be on holidays with my parents. In the past years we have one or two long weekends what we spend together – they do travel a lot in Hungary and most surely visit the best Hungarian spas!

My memory of Gyula and its fort was quite ruinous and dated from my teenage years, but now I found that the fort is turned into an open air summer theatre in the yard, the exhibition is interesting and the whole building is renovated – really well-done! We even had the special opportunity to see young bowmen shooting their fire arrows off the walls as an attraction on the Night of the Museums. And as a literary plus there was old-time story-telling at the entrance – a piquant story about the young Matthias King! – underlined by some also piquant drawings projected to the medieval walls. http://www.corvinmuzeum.hu/fooldal.html

But besides the summer festivals, Gyula is famous for its spa – a medical and wellness centre for those wishing to heal and relax! I just loved it as it had an Olympic size swimming pool on open air too and I could do my laps while sunbathing a bit, and of course my father loved the places as he could enjoy the thermal water. A water that looks yellowish brown, comes at different temperature and does not smell! (It is good for all sorts of medical treatments.) There is a swimming pool (although small in size) filled with this water for colder days. The entire complex is nicely organised and there are facilities for all demands. Old trees guard you against the UV rays and if you want to have a splash, along you slide!

Oh! I should not forget to mention the delicious draft beer sold at a cooling temperature ;)

The city itself offers some sightseeing and outings; the inner city is newly renovated and turned into a pedestrian area – Kőmíves cukrászda (confectionary) offers you yummy hand-made ice-cream and desserts! Or along the stream you can enjoy a meal and some wine. The medieval Fort that formed part of our history or the famous Hungarian composer Ferenc Erkel – father of the Hungarian grand opera and composer of our national anthem was born here – who has a memorial house : attract many visitors.

Another positive surprise was that the spa and the town seems to be bi- or tri-lingual (at least the restaurants for sure), as the Romanian and the Serb borders are close, and many visit Gyula.

www.gyula.hu

Krems an der Donau (A) 2.

benyomások(k)...

üvegdizájn, tisztaság, jó infók, kedvesek, jól-lét, a Duna, Jevgenyij, az orosz modern hős Peru át Bécsből, olyan mint Raszkolnyikov, egy nagy fröccs, zsongó-bongó beszélgetések dunamenti lányokkal, fiúkkal, ízletes kaja, modern épületek a barokk között, egy pszicháter reggelire Salzburgból, profi egyetemi infrastruktúra, a szobám is dalolt, de nincs nálam hajszárító, nem alszom el, internet a szobámban, a reggeli kávé pocsék, vonatfütty, Blueberry Nights a nyári filmklubban, mozaik szőnyeg betonból/ban, Stadtpark, török opera, Európai Szomszédsági Politika, nemez és selyem kompozíciók vállkendőnek, párás meleg, 33as kikötő, zárva a borospince sor, hangfrekvencia játék installáció az osztrák csúcsok hangján egy 11. századi templomban, híd a Dunán, Steinertor, nem tudok eltévedni, civilek és a fiatalok, hazafelé Mayerling, tanulni jó

Krems an der Donau (A)

Másfél napos kiruccanást tettem egy nyári egyetemi előadás keretében Alsó-Ausztria festői, Duna-parti kisvárosába, Krems-be. Még sohasem jártam arra, mert ugye ott nincsenek sem sí-, sem raftingpályák, viszont most felfedeztem, hogy ott a Duna és ez nekik is mekkora kincs!

Bár sok időm nem volt kirándulgatni, azért a városban sétáltam egy kört, majd csatlakoztam a kurzus hallgatóihoz egy kellemes vacsorára a Bauhofba. Ott megkóstoltam a vidék borát (egy nagy fröccsben), illetve valami ízletes spenótos ételt egy pazar salátával – meglepően finom volt! Bár a Kaisers gesprizte-t (ein drittel: Weisswein, Holundenblüchtensirup, Soda) nem próbáltam ki, mert későn jött az üzenet…

Krems és a szomszédos Stein, amivel teljesen egybe épült, egy kellemes középkori kisváros hangulatát keltik, az épületek kiváló minőségben felújítva, csak azt bántam, hogy a híres borospincesor zárva volt, pedig szívesen hoztam volna egy-két üveg fehér bort. Viszont így barangoltam, találkoztam egy ruha tervezőcsapat helyi boltjával, ahol a tulajnő, szintén tervező, a török Operaház kosztümtervezője volt évekig, érdekes bepillantást engedett a kulisszatitkokba, hogyan szabtak, terveztek a helyiek minta nélkül, alakítva a kosztümöt a viselőjére (mintha körberajzolnának, majd itt-ott lenyisszantanának)! www.austriandesign.at

Ami igazán megkapott az régi és az új építészeti elemek, épületek együttes hatása, együttélése. Az Krems-i Egyetem kampusa is ezt tükrözte, neo-klasszicista, impozáns főépület modern, önmagába futó-megforduló betongyűrűvel és gördeszkpályára hasonlító - talán Duna-meder imitációval - előtte, míg az épület háta mögött egy üvegkomplexum, mozaik szőnyegekkel a betonjárdájában, mindezt egy régi gyárkémény (és filmgaléria) támasztja – gondolhatnánk, kissé ekletikus ez így, de a csobogó patak és szépen gondozott és alakított kert összehozzák! És mekkora plusz, hogy a helyi vonat pont ott áll meg az egyetem előtt, s ébreszt füttyével reggel 5-kor!!

www.krems.at