Wednesday, 20 January 2010

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."
(Márai Sándor)

1 comment:

Ore Arpad said...

Ezt altalanositasnak erzem es a november 8-i commented analogiajara a "tavolrol szemlelesnek". Vannak ilyen emberek, akik orokke fikaznak, de ha nekik mondanak vmit, az o hibajukra hivjak fel a figyelmet, akkor beserdodnek. Persze ezen reakciojuk, viselkedesuk korrelacioban van az elethelyzetukkel, meg sok mas egyeb fizikai, lelki stb. tenyezovel.

Karacsonykor jott ossze egy barati tarsasag, altalanos, kozepiskolas osztalytarsak, tehat az ismerettseg mar negyed szazad fele kozelit, egyes esetben meg mar tobb is. Eljott erre a mennyasszonyom is. O futolag csak 1-2 embert ismert. Na itt ment egymas "baszogatasa", meg jo nehany korabbi "serelem" felemlegetese, de a mi olvasatunkban olyan modon, hogy a konnyunk is folyt a rohogestol.

Amikor kettesben maradtunk, akkor mondta, hogy ez vagy az tok ciki, meg x. meg y. milyen bunko. Pedig nem feltetlenul. Ilyenek. Egyik sem rosszindulatu, nem rosszindulatbol mondta amit mondott. Sot velemenyem szerint senki nem vett sertodotten magara semmit. Vagy csak megjegyezte, hogy "o ilyen".

Amikor biraljak az embert az ket felekeppen lehet szerintem felfogni. 1. El kell gondolkozni, hogy lehet, hogy igaza van. Csak esetleg nem tul udvariasan fejezte ki magat. 2. Az illeto egy hulye segg, nem erdemes foglalkozni vele. Velemenyem szerint egyik sem ok a sertodesre. A harmadik eset, amikor nincs igaza es nem hulye segg. Ekkor meg azon kell elgondolkodni, mi valthatta ki ezt a reakciot a masikbol.

Na mindegy, nem vagyunk egyformak.